Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-05-27 / 118. szám
Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . 900 К l Égése és félévi előfizetést Negyed évre 2600 К Г nem fogadnak el.----Hi rdetések 0 сш. 15 K. Kisbirdetések szavanként 15 K. нмямвшмнтншштншянштш POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY ШВЕ. Szerkesztőség : Eger, Líceum Kiadóhivatal : Líceumi nyomd* Telefon szám 11. Kenyér-politika. Eger, 1923. május 26. Bethlen és Kállay megjárták Európát; tárgyaltak a győztes hatalmaakal. Egyszóval: csinálták a jövő Magyarország politikáját. Itthon ezalatt új törvényjavaslat körül folyik a küzdelem. A földbirtokreform törvényét fejelte meg Nagyatádi Szabó István egy npvelláv&l, amely mellett és ellen most folyik a nagy harc, egyelőre még csak parlamenten kívül. A földbirtok-reform a legutóbbi évtized legnagyobb és legégetőbb kérdése, amelynek megvalósítását a háború sürgette valójában. Sajnos, az első kísérlet, a Búza Barna-féle földosztás, a lehető legszerencsétlenebb mederbe juttatta ezt az égető kérdést. Az 500 holdas maximum forradalmak nélkül is megölte volna Ma gyarországot pár évtized alatt. Szerencsére, nem jutottak tovább a kápolnai földosztásnál. Ámde, szerencsétlenségre, beleviiték a lelkekbe a föld után való mértéknélküli és meggondolatlan vágyat. Azóta ugyanis mindenki földet akar. Akinek semmije sincs, éppen azért akar hozzájutni; akinek pedig van, az többet akar. , Az »igénylők« száma akkora, hogy még a régi, nagy Magyarország minden földje sem lenne elegendő a meghatványozódott vágyak kielégítésére. Ez az egyik baj. A másik az, hogy az igénylők javarészt teljesen vagyontalanok, penztelenek. Ha földhöz jutnak is : a vételár terhével veszik át s abban bizakodnak, hogy mun kás két kezükkel aranyat csiholnak majd a televényböl. Pedig nem így van a dolog ! A föld és a kérges tenyér közé, — hogy a munka eredményes legyen, — még be kell iktatni a mezőgazdasági fölszerelést eszközökben és állatban. Ezenkívül el nem engedhető a forgótőke. Ha ezek nincsennek az új tulajdonos rendelkezésére: mihamar kimerül a hiába való verejtékezésben s megszólal az árverező dob. Az eredményes földművelés pedig soha nem volt olyan fontos Magyarországra, mint most. Hiszen egyedüli va gyónunk és reményünk a föld. Az a föld, amelynek négyzetkilométerére, ötvenhét ember esett 'kirablásunk előtt, ma pedig ugyanolyan területnek 79 embert kell eltartania. Ez csak úgy lehetséges, 'ha minden talpalattnyi területet úgy munkálunk, hogy London. (MTI.) A nagy antant részéről mindinkább megnyilvánuló magyar rokonszenv eklatáns példájaként szolgál az, hogy több nagy londoni lap nyilatkozatot közöl Sir William GoodtóL aki alap talannak bizonyítja a kis antantnak azt a gyanúsítását, hogy Magyarország nagy összegeket költ fegyverkesésre. Közli a magyar katonai kiadások pontos összegét, melyet a költségvetésből merített és rámutat arra, hogy ezek a kiadások arány talanúl alatta állanak annak, amelyet Ausztria költ, a Népszövetség ellenőrzése minél többet hozzon, mert a kenyérpoli tika most a legelső. Ebből él a nagy- és középbirtokos, a kisgazda és zssliér, a cseléd és a munkás. Ezért kell csak olyannak adni a földet, akit új birtoka fölemel és nem megsemmisít. Olyannak, aki érzi azt a felelősséget, hogy földje nemcsak az övé, ha- ; nem a nemzeté is. Annak gazdag termése ! nemcsak a tulajdonos jólétét hozza meg, hanem a nemzet, az ország boldogulását is; viszont azonban annak a földnek elhanyagolása, terméketlensége nemcsak a gazdáját sodorja pusztulásba, hanem tönkre teszi a nemzetet, az országot is. A kenyér politika csak a felelősségen épülhet fel. S ezt a felelősséget ne csak * az érezze, aki osztja a földet, hanem I érezze minden egyes, aki földhöz jut. I mellett, katonai célokra. Zimmermann I számadatai ugyanis azt mutatják, hogy a I jóváhagyott osztrák katonai költségek I 15 9 millió arany koronával magasabbak i az előirányzottaknál. A rendőrség és a I csendőrség fenntartásának költségei, ame- j lyeket a kis antant szintén kifogásol, szi- * gorúin arányban állanak az ország szük- ; ségletével. A hadseregre és a belső köz- igazgatásra fordított költségek egészben a békeszerződésnek bizonyos kikötéseiből, j illetőleg annak szem előtt tartásából I származnak. , 5ir William Goode nyilatkozik rdlnnls a londoni lapokban. Bolsevikia. —■ Adatok a jövő «boldog» államának életéből. — Waldemár Langtet, az Aftenbladet volt felelős szerkesztője, Budapestről Varsón át Moszkvába utazott most áprilisban és ottani tapasztalatairól érdekes levélben számol be a Svenska Dagbladet egyik legutóbbi számában. Langlet szerkesztő cikke világos képet nyújt arról, hogy egy elenyésző kisebbség, egy kizsákmányoló részvénytársaság hogyan tudja á maga céljainak szolgálatába hajtani a százharminc milliós orosz népet. Langlet minden oldalról ezt a felvilágosítást kapta a szovjeturatom jövő jére nézve: nincsen semmi remény arra, hogy a szovjet uralmát belátható időn belül meg lehetne dönteni. Egy-két évvel ezelőtt meglehetősen könnyű szerrel lehetett volna megsemmisíteni az erjedésnek indúló orosz bolsevizmust. S az ántánt segítette ugyan Kolcsak és az utána következő fehér orosz tábornokok ellenforradalmi mozgalmát, de ez csak olyan tessék-lássék segítség volt, mely az orosz ellenforradalmárokat rövidesen, szinte megdöbbentő egyformasággal, szolgáltatta ki a vörös hadsereg hatalmának. Most már egyedül a lassú «evolúció* hozhat váltó zást az oroszországi helyzetbe. A szovjetnek sikerült lassankint ké nyelmesen berendezkednie. Elérte végre, hogy pénzért mindent lehet kapni Bolsevikiában. Igaz, hogy az egy rubel eredetileg egymillió régi szovjetrubelt jelent. S ez is igaz, hogy a moszkvai üzletek többnyire egész raktárukat az ablakba rakják ki. Az orosz paraszt nem sokat törődik a azovjetrendszerrel, csak ne kelljeu több adót fizetnie. Igaz, hogy a zsidókat, akik most a hatalmat képviselik, utálja, de azokat a falujából nem láthatja, az engedelmeskedést pedig már megszokta a cári uralom idejéből. Az orosz paraszttól tehát nem lehet várni ellenforradalmi mozgalmat. Langlet kérdezte, hogy mennyi a kommunisták száma Szovjetoroszország- ban? S azt a választ kapta a külügyi Népbiztosfiágsajtófönökétöljhogy 500.000.. Azelőtt 700.000 volt, da meg kellett ros' tálni a megbízhatatlan elemektől. (Ebbőf látható, hogy a kommunizmus, saját bevallás szerint is, visszafelé fejlődik.) Csak azokat veszik Ьэ a kommunista pártba, akik, ha munkások, legalább három évig próbaidőt töltöttek a pártban. A parasztok nak és az úgynevezett szellemi munkásoknak 5 éves próbaidőt kell kitölteniük, mint tagjelölteknek. Ha azután a próbaidős jelölt végre bejut a kommunista pártba, akkor még két évig kell elvhüségéről bizonyságot tennie, hogy az «összes jogokat élvezhesse.» A sajtófőnök kijelentése szerint «az orosz kommunista párt gondosan őrködik azon, hogy a pártot belülről ki ne kezdjék.* Hogy ilyen csekélyszámú párt mégis terrorizálni tudja a 130 milliónyi orosz népet, arra is feleletet kapott Langlet szerkesztő a mindenható Kalinin titkárjától, Smidovits elvtárstól. Smidovits ^ze rint tulajdonkép csak egyetlenegy párt van egész Oroszországban és ez a kom munista párt, a többiek vagy párton- kívüliek, vagy nincsen szavazati joguk. A szovjet-alkotmány szerint ugyanis csak a munkásoknak, a parasztoknak és a« « tisztviselő-napszámosoknak > van szavazati joguk. Minden városnak vagy falunak megvan a maga külön helyi szovjetje, melyet a bolsevista « általános, titkos és egyenlő» szavazati jog alapján többnyire az úgynevezett pártonkivüliek, tehát nem kommunisták választanak meg. Hogy ez a legalsóbbfokú szovjet a, felsőbb szovjetek nél valami eredményt tudjoa elérni a falu vagy a város érdekében, a «pártonkivüliek* is szívesebben szavaznak a hírhedt kommunistákra. így minden falusi vagy városi szovjet igazi kommunista többséggel rendelkezik. Egy egy kerület szovjetjét azután ezek a kis falusi vagy városi szovjetek választják. Természetes tehát, hogy a kerületi szovjetekbe a kommunisták még nagyobb arányezámban kerülnek bele, mint az úgynevezett pártonkivüliek. így megy ez aztán fölfelé a tartományi és kormányzósági szovjeteken át egészen a legfelsőbb, vagyis a «nagy* szovjetig, ahová már csak igazán kipróbált kommunisták tudnak bejutni Ez a négyszeres választási szita nem ereszti át a párton-
