Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-18 / 13. szám
2 JBGRi NEPÜJSÁ© 1923. január 18. teknek éppen úgy nyújtson kölcsönt a Jegybank, mint a nagybankoknak. Az internáló tábor intézményét helyteleníti. A rendtörvőny-javaslattal foglalkozva, kijelenti, hogy a keresztényszocialisták mindent elkövetnek, hogy törvényerőre ne emeltessék. — Kifogásolja az adópolitikát is, amely nem szociális, valamint a kereskedelmi miniszternek a vasúti forgalom korlátozására vonatkozó rendeletét, mert nem veszi tekintetbe a szociális szempontokat. Egerben nagy a gyermekhalandóság. A Stefánia Szövetség alakuló közgyűlése vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Városháza nagytermében. — Az Egri Anya- és Csecsemövédö Intézet múlt évi munkája. Eger, 1923. január 17. Amint már megírtuk, a Stefánia Sző vétség alakuló közgyűlése f. hő 21 én, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Városháza üléstermében Trak Géza h. polgármester elnöklete alatt. A gyűlésre ezúton hívják meg a Kát. Misszió és a Mansz. vezetőségét, valamint a tagokat, a jótékony intézményeket s a társadalom vezető egyéniségeit. Az Egri Népújságnak Glósz Kálmán dr. városi tiszti főorvos a szövetség céljairól a kővetkezőket mondotta: .— A szövetség az anyák- és csecsemők védelmét tűzte ki feladatáúl, hogy a nagymérvű gyermekhalandóságon segítve legyen. Ezt a célt el akarja érni 1) az anya- és csecsemögondozó intézet felállításával, mely az alapítványi női kórházban már V2 öv óta működik; 2) orvosi tanáccsal, oktatással, felvilágosítással, segítéssel ott, ahol szükséges ; 3) propaganda alkalmazásával. Az intézmény tehát nem «zigorűan karitatív, hanem oktató, nevelő, segítő. Erre az intézményre Egernek különösen nagy szüksége van, mert a gyermekhalandóság nágy. Egerben az utolsó 9 évben (1914—1922) született összesen 6215 gyermek, ezek közűi meghalt 0— 1 éves korig 1618 1— 7 » » 768 Összesen 2386 E szám azt mutatja, hogy 100 született gyermek közűi 26 hah el 1 éves és 38 halt el 7 éves korig. Alkati gyengeségben 455 Tüdőlobban .... 427 Tüdőhurútban . . . 104 Fertőzőbetegségben .. 36 Gümőkórban, gondatlanság, vagy véletlen szerencsétlenség következtében ..........................23 H a népünk jobban szeretné a gyér mekét, a gyermekápolás-gondozás és táplálás helyes ismereteit tudná és szabadúlna ősrégi babonáitól, nem pusztűlaa el annyi gyermek. Ez a célja a szövetségnek : az anyákat oktatni, nevelni. Az Egri Anya- és Csecsemővédő Intézet múlt évi munkája a következő: — Az 1922-ik év folyamán jelentkezett az intézetben 822 gyermek, kiket bemutatásukkor 1491 esetben vizsgáltak meg. A védőnők meglátogattak 985 csecsemőt, 652 gyermeket. E számok igazolják, milyen áldásos és közhasznú tevékenységet fejtett ki az intézet az elmúlt esztendőben. A közönség tájékoztatására szükségesnek tartom még fölemlíteni, hogy az anya és csecsemővédő nem osztogat ajándékot, nem jótékonysági intézmény, hanem közegészségügyi. A segélyezés anyagai: orvosságok, póttápszerek, gyermeklisztek, csukamájolaj, malátakivonat, csecsemőkelengyók, szülészeti vándorkosarak, ruházat. Elv az, hogy teljesen ingyen csak a védőnői jelentés szerint teljesen szegény anya kaphat segítést. Mindenki már a kapott érték 10, 20%-át megtéríteni tartozik. Csecaomökelengyéket és vándorkosarakat minimális díj mellett kölcsönöznek. — Szíveskedjenek ezt a közönség tudomására hozni. Elhalt: Béihurútban . . 705 A lakáshivatal egy kéménynélküli istállóban utalt ki lakást egy szegény családnak. Hétfő óta sem főzni, sem dolgozni, sem aludni nem tudnak a lakásban. — Mit mondanak a lakáshivatalban? — A Tetemvár-u. 60. sz. házban. — Tűzveszélyes a kiutalt épületrész. — Lelkiismeretlen helyszíni szemle. Eger, 1923. jan. 17. Az Egri Népújság szerkesztőségébe j ma, a reggeli órákban beállított egy sze gény munkásasszony. Sírva panaszolta el, hogy Paricska Lajosnénak hívják. Járás- birósági végzés alapján a Dőnát-u. 12. sz. házban levő lakásából kilakoltatták s a Tetemvár-u. 60-ik számú házában utaltak ki neki szükséglakást. A szükséglakást azelőtt istállónak használta a házigazda. Közvetlen beköltözésük előtt malacok tanyáztak benne. A lakásban sem kályha, sem takaréktüzhely nincsen. Hétfő óta dideregnek két apró gyermekkel a hideg szobának kinevezett — sertésólban. Sem | főzni, sem dolgozni, sem aludni nem tudnak a nagy hidegben. Az ura, aki szabósegéd, annyira el van keseredve, hogy «Isten a megmondhatója, mit nem cselekszik, ha nem fegítanek rajtuk.» Az Egri Népújság munkatáf6a ebben az ügyben fölkereste a lakáshivatalt és érdeklődött a Paricska-fóle lakásügy iránt. A hivatal adminisztrációs ügyeit kezelő államrendőrségi tisztviselő, Kenderesig István udvariasan elmondotta, hogy Paricska Lajost a járásbirőság még a múlt esztendő májusában összeférhetetlenség cimén kilakoltatta. Most azután, hogy a házigazdának szüksége volt a lakásra, a a kiiakoltatáei végzést sürgősen végre kellett hajtani s a családnak a Tetemvárutcában utaltak ki lakást. Munkatársunk megkérdezte, hogy van-e tudomása a lakáshivatalnak arról, hogy a kérdéses lakás — lakhatatlan. A tisztviselő azt válaszolta, hogy a helyszíni szemle, amelyet egy államrendőr végzett, a lakást jókarban, lakhatónak találta. Különben is — kérdezte — mi jogon avatkozunk a lakáshivaial ügyeibe V Az illetékes fórum a lakáshivataii felebb- viteli birőság és a népjóléti minisztérium. Erre munkatársunk kijelentette, hogy a sajtó a társadalom szolgálatában áll s ez a társadalom megkövetelheti a tisztességes sajtótól, hogy érdekeit megvódel- mezze. Ezután fölkereste Paricska Lajost Tetemvár-utcai lakásában. Az úgynevezett lakás egy fásfélszerből nyílik. A nedves, alacsony mennyezetű «3zobában» (?) alig lehet kőt lépést tenni. Paricska Lajos, egy idősebb korú férfi, tőlikabátban búsűl az asztal mellett. Az ágyban két apróság ál- lig betakarva, felöltözve fekszik: a két és féléves Olga s a hat éves Viktor. Viktor, hogy a tévedéseknek elejét vegye, mindjárt kijelenti : — Én fiú vagyok. Az Olgus a lány. A szobában nincs kályha, sem takarőktűzhely. A nyomorúságos ajtón egy begörbített drót helyettesíti a zárat. S dermesztő hideg van a*&is odúban. — így élünk, kérem — panaszkodik Pa ricska Lajos. — Dolgozni sem tudok, pedig darabszámra menne a munka, mivelhogy segéd vagyok. S hétfő óta még csak tű sem volt a kezemben. Miből tartom el a családomat? Csak legalább kályhát kapnék. Kérem, én mindig tisztességes ember voltam. A Balassa úr is megmondja. Ezután munkatársunk megtekintette az ól tetejét, melyen kémény nincsen. Ez igazolja, hogy nem használták lakásnak. A ház túlsó végén a fal kormos része azonban azt a látszatot keltette, mintha a «szobában» ezelőtt tüzeltek volna. Erre vonatkozóan Hegyi János, a háztulajdonos a kővetkezőket mondotta: — Azt a helyiséget, amit Paricskáék- nak kiutaltak, én istállónak építtettem s legutóbb is sertés-ólnak használtam. Malacokat tartottam benne. A malacok most lent vannak a pincegádorbaD. Egy ízben két földműves legény húzta meg magát benne. Két darab tűzhely-födelet kerítettem nekik, azon főzték meg mindennapi levesüket. A falba lyukat vájtak a füstnek. A háztető azonban tüzet fogott s ha észre nem vesszük, leég az egész ház. Egy úriember, Sz. S., aki tanúja volt a tűznek, megmondotta, hogy ha még egyszer lakót fogadok az ólba, följelent. Mert ez a helyiség tűzveszélyes, mivel kéménye nincsen. De hát mit csináljak, ha azt mondják rá, hogy lakható; ha azt mondják, hogy a szegény ember meg is fagyhat... Tűzhely nélkül sem főzni, sem dolgozni nem lehet. Sajnálom Paricskáékat. Tessék valamit tenni az érdekükben. Kályhát nem adhatok, nem veszélyeztethetem a házamat, meg a szomszédokét. Amikor ezeket a sorokat leírtuk s napvilágot láttak, már mindent megtettünk. S teljesítettük a lelkiismeretes újság kötelességét, mikor erről az esetről hírt adtunk. Nem szívesen foglalkozunk lakásügyekkel, de az effajta lelkiismeretlen helysziniszemlézós felháborító. S beleszóltunk egy szegényember érdekében a lakásügybe az igazságos sajtó jogán, mint azt minden más fővárosi, vagy vidéki újság megteszi. S reméljük, hogy a Paricska- család sorsán segítve lesz . . . Másrészt
