Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-05-17 / 110. szám
2 msa nepüj&aö 1923. május 17. a——win I—I—nr • ip mu' *►-- három bőr. Egy rókáról Eger, 1923. május 16 Már a műit évben is irtunk arról a lehetetlen állapotról, amely az Érsekkertben van olyan alkalmakkor, mikor ott football mérkőzés és vele egyidőben valamiféle mulatság is van. A sportpályára törekvőktől ugyanis kérlelhetetlenül beva- salják a mulatság belépőjegyét , sőt mérkőzés alkalmával a mulatság belépőjegye nélkül még a kioszk-vendéglőjébe sem lehet menni Ezen a lehetetlen állapoton végre segíteni kell Illetékes helyen találják meg a módot arra, hogy a sportkedvelőket ne riasszák el a mérkőzések látogatásától, mert így óriási kerülővel, vagy bőrökön nagyot nyúzva kerülnek be a sporttelepre. Az alábbi l8vél is erről az anomáliáról beszél, de se szeri se* száma annak a temérdek szóbeli panasznak , amellyel már ebben az ügyben felkeresték szerkesztőségünket. Azért közöljük le ezt a levelet, hogy végre csakugyan rendet teremtsenek itt az illetékesek. Igen tisztelt Szerkesztő Űr! Vasárnap délután negyedmagaramal elindultam az Érsekkertbe, hogy végignézzem a footbail-mérkőzést. Mint akik biztosak a dolgukban, gyanútlanul ballagtunk befelé a kapun. Egyszerre két- három ember áll élénkbe és kérte a belépő jegyet. Azt mondottuk, hogy a sportpályára igyekszünk és majd ott váltjuk meg a jegyet. Mitsem használt, úgy hogy kénytelenek voltunk visszajönni és a Deák Ferenc-űti kapun bemenni. Eddig már voltunk, de most jön a többi. A mérkőzés végeztével egy pohár sört szerettünk volna meginni a Kioszkban. Olt, ahol a sportpály a be van keritve, ismét utunkat állták és 100 korona belépő díjat követeltek tőlünk. Mondtuk, hogy nem akarunk táncolni. De nem használt semmit. Szegény ember létemre nem dobhatok ki minden ok nélkül 100 koronát: így társaimmal együtt szégyenszemre visszafordultam. Tetszik látni, Szerkesztő Űr, milyen jól el lehet az embernek vasárnap Egerben szórakoznia? Jogában áll lélekzetet venni 100 koronáért ás félórás sétákat tenni, cipőtalpat koptatni minden ok nélkül. De mindenesetre gondolkodóba esik az ember, hogy ki merjen-e menni egy kis szabadlevegőre a tói kedves Érsekker- Vünkbe, ha egy kis szabad ideje van, mert: a belépő a kapunál 100 K, belépő a sporttérre 150 K. egy pohár sör 70 K. Összesen: 320 K; vagy: cipőtalpkopiatás, idő, fáradság, boszűság 150 K, belépő a sporttelepre 150 K, egy pohár sör 70 K. Összesen 370 korona. _ Tessék megmondani, hogy tulajdonképen miért kellene ízt a 100 koronát le fizetni, amikor ón se táncolni, se zenét hallgatni nem akarok?! Tisztelettel Egy a sok közül. kis hír bk a nagyvilágból Külföld Háborút jósolnak Japán és Amerika között. — Hindenburg kijelentette, hogy egyedüli vágya még egyszer fegyvert fogni Franciaország ellen. — Ezer embert végeztek kihetenkint Moszkvában. — Megszakadtak az orosz—román kereskedelmi tárgyalások — Moszkva az antantot vádolja Vorovszky meggyilkolásáért. — A franciák feltartóztatták a Ruhr- vidéken átutazó svéd királyt. — Angórá- ban aláírták a Óbester szerződést.' — Békés megoldás készül az angol—orosz afférban. — Az angol királyi pár hazaérkezett — Elszállítják Tutankhamen kincseit. Magyarorszag A miniszterelnök a hét végén érkezik vissza Budapestre. — Békéscsaba önálló törvényhatósággá alakul. — A folyamőrség megünnepelte az otrantoi csata évfordulóját. — Az olasz sajtó ro- konárzéssel fogadta a miniszterelnököt.— Jubiláns közgyűlést tart a Pázmány egyesület. — Mára várták a jővátételi bizottság döntését a magyar kérdésben.— Kaffka ny. államtitkár maghalt. A Gárdonyi mauzóleumra Zaránk község 300 koronát küldött Eger város közpénz- tárába. Itt említjük meg, hogy a Gajda Gyula gyűjtés címén iktatott 560 koronát Gajda Gyula éa felesége adták a Gárdonyi- mauzoleumra. Május 23-ára halasztotta el a döntést a jővátételi bizottság a magyar kölcsön ügyében. A jővátételi bizottság döntését a magyar kölcsön ügyében május 23 ára halasztotta el. Ezzel kapcsolatban jelentik, hogy Franciaország és a nagyhatalmak delegátusai nagy erőfeszítéseket tesznek a magyar kérések teljesítése erdőkében. A kis- antant azon fáradozik, hogy Franciaországnak nehézségeket okozzon. A páriát sajtóban tendenciózus híreket helyez el, sőt diplomáciai eszközökkel is megkísérli, hogy pressziót gyakoroljon Franciaországra. A bolsevisták, valamint Károlyi Mihály is akcióba léplek. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. Heti műsor: Máj. 17-én, csütörtökön: A doktor úr. Május 18 án, pénteken: Doliárkirálynő. Május 19-én, szombaton: Ármány és szerelem. Május 20-án, vasárnap : Bajadér. (Bemutató ) Kezdete este 8 órakor. A «Doliárkirálynő » A Ozakó szintársu lat kedden »st« a »Dollárkirálynőt* Winner Grünbaum-Falt hatásos operettjét adta elő mérsékelt érdeklődés mellett. A címszerepet Vízvári Elza játszotta meg mű vészi tökéletességgel, kedvességgel és sikerrel. Partnere Tihanyi Béta (Dénes László) mint mindig, most is igen szépen énekelt és mesterien alakított, Marpinka Vica a közönség kedves szülésznője ITSisy szerepét játszotta meg sok temperamen- tummal; ügyes játékát sok tapssal jutalmazta a hálás közönség. Pallay Gabi ügyesen táncolt, Peéry Piroska (Misa Tompsoo) kis szerepét szintén nagy odaadással és sikerrel játszotta meg. Szent- iványi (Tom) és Latabár (Dick) kitűnőek voltak és sokat mulatott mókáikon, ügy«« táncaikon a közönség Soős Mihály (John Oauder) az amerikai milliárdos szerepében aratott nagy sikert, Polgár Béla is jó volt Schlick Hans báró szerepében. Találkozás. Már csak egy arcra emlékezem. Mintha ködhintő szemüvegen néznék, úgy látom ezt a csodálatosan szép arcot. Márványfehéren rajzolódik a sötétség bársonyára. Azt ne higyje valaki, hogy izgató kaland az, amiről írok. Dehogy.” Egyszerű, mindennapi történet. Olyan, mint a pity pang bolyha. Ráfújnak, Iszáli. Szótomlik a levegőben, mint egy ezüst szappanbuborék. Később vesszük észre, hogy az ezüstbuborék apró ernyőcskékre bomlott és minden ernyőcske végén ott van a mag. Ilyen az én történetem is, mint a pitypang bolyha. Tán ráfúj a feledés. De jő, ha ráfúj. Szétviszi a magot. S ki tudja, hogy a föld új hajtása melyik magból való? Vessen hát az ugarra a feledés; Délelőtt volt, fűszagú, ernyedt májusi meleg. Az e . . i vásárban jártam. Szürke vásár volt nagyon. A színes csíkos sátorokat újjnyi vastagon lepte be a por A bazárosok, rőfösök az unalomig kiabáltak. S ón életre, pezsgő elevenségre vágytam, dévaj tömegek hullámzására, lüktető kedélyre, gyerek-sivalkodásra, asszonynevetősre. Őh, hogy hazudott a vásári zaj! Már vissza akartam fordulni, amikor pár lépésnyire két hölgyei pillantottam meg a rőfösök előtt. Az egyik fekeíeruhás volt, időses, kreol arcú, a másik világosruhás fiatal hölgy. Szívdobogtatón rám döbbent a szépsége Liliomarca kérdően nézett felém. Szemében álmodó éjtszakák pásztortüze lobogott s átragyogta azt a fehér arcot. Az első «percekben szinte hipnotizáltén, megbabonázva néztem. Most — gondoltam —valaminek tör tennie keli. Eszembe jutott az a sok meddő tavasz, amely a hátam mögött karöltve járt az emlékezéssel. Hátha az én tavaszom virága ez a hófehér arc, ez a piruló, lázas, habszinü márvány ? S ő is meglepődve nézett rám, gyermekesen nagy .elnyilő szemmel. Annyira hasonlított egy valakihez, | hogy meg nem magyarázható belső kény- ; szer hatása alatt feléje léptem. A liliomarcú hölgy megvillauiotta a I fogsorát. Kedves mosolyt küldött s egy | határozatlan mozdulattal szintén — felém I lépett. Az idősebb hölgy rosszalóan csóválta I a fejét, de a kényes helyzetből nem tud- j tam szabadulni. Fogvatartott az a szép szempár. Még egy időrebbenés, még egy — ! számoltam — és szemtől szembe állok vele. Lehűnytam a szememet. — Májuska, — szólítottam meg halk örvendezéssel s képzeletben a falusi réten hancúroztam Marianna!, az erdészék leányával. — Maga az, Albert? — kérdezte félénken mosolyogva és nyújtotta fehér cérnakeztyűs kezét. Vagy öt másodpercig zavartan és szégyenkezve néztünk egymásra. — Tévedtem, uram — szólt halkan és visszament az idősebb hölgyhöz. — Bocsánat, — dadogtam, de még mindig egy helyben álltam és könyörögve pillantottam reája. Az időses arcú hölgy a rőfössel alkudozott. Az én ismeretlenem lehúzta kezéről a cérnakeztyűt s a napfényben megvillant a — jegygyűrű.- Tehát asszony — gondoltam. Csak azért találkoztunk, hogy elmondhassuk egymásnak: bocsánat, tévedtem. Pedig nem tévedtünk. Ismertük egy mást Két egymástól elszakadt lélek találkozni akart ha csak egy szóra is, ha csak egy ezemöleikezésre is. Én Májuskához hasonlítottam, ő Alberthez, pedig tudtam, hogy Májuska nem leh9t. Májuska régen meghalt. S a márványarcú asszony is tudhatta : az ő Albertje talán külföldön él. Hazudnunk kellett egy röpke percért. Hazudnunk kellett, hogy visszavo nulhassuuk, mert ő Albertet csalta volna meg, én Május&át. A kiábrándító valóság egy kézmozdulattal intézi el a regényeket, nem úgy mint az írók. És azt mondja: — Bocsánat, tévedtem. Hazug élet, hazug vásári élet! S az az érzésem volt, nogy Májuskát egy Albert nevű úr emlékeimből elrabolta Az ismeretlen hölgy még egyszer rám tekintett, meglóbálta kezében a fehér rózsás ée a földre ejtette. Albertra gondolhatott. ... A fehér rózsa emlékeim között hervad. Talán Májuska küldte. S a liliorasrcű ismeretlen . . ? Eltűnt. Eltűnt abba a ködbe, amelyben már csak az arcát látom. A pitypang ezüst bolyhára ráfújt a feledés. Jakab József.
