Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-05-10 / 105. szám
Ára 30 korona. Eger, 1923. májns 10. csütörtök. XL. évf. 105. sz Előfizetési dijuk postai szállítással fcip hórí 700 K, — ígged évre 2000 K. £ jész és felévi előfizetést nem fogadunk el POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNHY IMRE Szerkesztőség: Eger, Licenm Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám U. így fejlődött ki nálunk a politizálók- nak az a típusa, amelyet ujság-politikus- nak lehetne mondani. Ez nem tanul semmit; nem tud semmi mást, csak azt, amit a saját megszokott lapjából kiolvasott. Ez még nem volna valami nagy baj. De az mér azután baj, sőt veszedelem, hogy az ilyen politizálők szoktak a leghangosabbak lenni, amikor politikáról van sző. Ismeretek nélkül, tudás nélkül, a dolgok mélyére való bepillantás nélkül Ítél nek elevenek és holtak felett.—Ezek mindent jobban megcsinálnának, mint a miniszterek. Ezek már visszaszerezték volna a régi Magyarországot. Ezek megszüntették volna a gazdasági válságot; ezek megállították volna a koronát. . . Ezek a po- litizálók mindent elintéztek — volna. Sajnos, — nem igen látjuk a hozzáértést, a politikai érettséget a honatyák legtöbbjénél sem Ezek is többnyire csak politizálnak. Jelszavak után futnak; emberekre esküsznek. Pillanatnyi hatásokért mindent megtesznek ; pillanatnyi sikerekért a legfontosabb ügyeket is hajlandók elejteni. S jóllehet! fejünk felett ég a ház, mégis apró-cseprő személyi ügyekkel, úgynevezett lovagiaskodással bíbelődnek. Pedig az igazi politikus rá sem hederít az ilyen dolgokra. Az igazi politikus dolgozik nem magáért, — hanem a nem zetért, az országért, a magyar jövőért. ®SC**S* Magyarország barátságos Viszonyban aljar élni szomszédaival. London. (MTI.) A Temps munkatársa beszélgetést folytatott Bethlen miniszterelnökkel. A beszélgetés során a miniszter- elnök igyekezett megnyugtatni az angol közvéleményt, eloszlatni az aggodalmat Magyarország tekintetében. «Magyaror szágnak — mondotta a. miniszterelnök — azt a szándékot tulajdonítják, hogy meg akarja támadni szomszédait. Ezzel szemben az igazság épen az ellenkező. Magyar- ország jól tudja, hogy saját érdekében, szomszédaival barátságos viszonyt kell fenntartani.» Kállay pénzügyminiszter szintén nyilatkozott a Temps munkatársa előtt, akinek a következőket mondotta: <A megyar kiküldöttek célja, hogy megteremtsék Magyarország számára a később nyújtandó kölcsön előfeltételeit és hogy megnyerjék a jővátáteli bizottság, a nagy hatalmak kormányának, valamint a nagykövetek pénzügyi tanácsának támogatáiát céljai elérésére.» Páris. (MTI.) A ióvátételi bizottság magyar albizottsága még mindig tárgyalja a magyar kormány kiküldöttei által elő terjesztett kérelmeket. Korányi Frigyes báró, párisi magyar nagykövet, ilyen körülmények között kénytelen lemondani Londonba való utazásáról, mert jelenlétére Párisban múlhatatlanul szükség van. — Bethlen miniszterelnök Londonból visszatérve vasárnap fog Rómába utazni. A magyar miniszterelnök számára Mussolini olasz miniszterelnök az olasz határtól kezdve külön szalonkociit bocsát rendelkezésére. <■»»»» »»o» ««9*« Tisztelegjünk a nemzeti zászló előtt. Nálunk a közönség, amikor a nemzeti zászlóval találkozik, közönyösen megy el mellette. Németországban és Olaszorzzágbau a katonai csapatok zászlója előtt az utca forgalma egy perere megáll, minden arc a zászló felé fordul, s a férfiak kalapjukat levéve tisztelegnek. A francia nép kalapját levéve éljenez, sémikor a nemzeti zászlóval találkozik. Angliában pedig, ősi hagyományok alapján, a nemzeti zászlót ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint az egyházi körmenetben vitt egyházi szentségeket. Nálunk régi szokás szerint csakis az egyenruhát viselő katonai személyeb'e volt kötelező a zászló előtti tiszteletadás. A magyar nemzet lobogója kifejezője a nemzeti eszmének, tehát megilleti a legnagyobb tiszteletadás minden magyar ember részéről, aki hazafias öntudattal igaz magyarnak érzi és vallja magát. Kötelessége tehát minden magyar férfinek és nőnek, hogy bárhol találkozik magyar katona- esapattal, amely nemzeti lobogó alatt vonul, tiszteletadása jeléül álljon meg, forduljon arccal a nemzeti lobogó felé és a férfiak vegyék le kalapjukat. Politika és politizálás. Eger, 1923. május 9 Bethlen miniszterelnök és Kdllay pénzügyminiszter hasznosabb dolgot művelnek pár nap alatt Párisban és Londonban, mint itthon egy pár száz úgyneve- vezett politikus egy-két-három hosszú esztendő alatt. Igen, mert ők politikát csináltak, itthon pedig úgy a nemzetgyűlés, mint a sajtó, valamint a polgárok százezrei csak politizálnak. Folyik a szőáradat és zavaros hullámai hol ezt, hol amazt a kérdést vetik a felszínre. Jelentéktelen, apró- cseprő kérdéseket. Mmtha nem a magyar törvényhozás szent templomában volnának, hanem a malom alatt, ahol senki sem felelős azért, amit mond. Éa minél bolondabb ige hangzik ajakéról, annál jobban elhiszik ez avatatlanok, annál inkább esküsznek rája a balgák. Sdjnoe, így van ez nálunk éviizedek óta. így van a múlt század negyvenes éveitől kezdve. Majdnem azóta, amikor a • legnagyobb magyar* fölébresztette a nem zetet. Már akkor is a «sérelmi» politika járté. Az dobzódott minden országgyűlé sen, ahelyett, hogy az erők, a szellemi tőkék összességét alkotó munkára fordították volna. A jövő megalapozása, kiépítése — sohasem volt valami erős oldala a magyar politikának. Még kevősbbé látták be ennek szükségességét az állampolgárok százezrei, kik lassankint az újságokból szívták politikai ismereteiket, tudásukat. Sót meggyőződésük is onnét táplálkozott. S mindezeket naponkint már a reggeli kávéhoz szállította a kedvenc újság, hogy a b. olvasónak ne nagyon kelljen törnie a fejét. „Wechselbalg.“ Eger, 1923. május 9. A valorizált kölcsön burkolt kosztpénz ! E megállapításom T. B.-nél visszhangra talált. Ellentmondott. Sőt a búzavalutában látja egyelőre az értékmérőt, ezért helyesli a Magyar-Olasz Bank búza- kölcsöneit. Megvallom, megállapításom nem volt dogma, csupán vélemény, felfogás, amiben T. B. nem osztozik, ellenben egyetért azzal a M. Kereskedelmi Bank egyik tisztviselője, akivel e tárgyban eszmecserét folytattam. Részemről tiszteletben tartom T. B. felfogását. A beteg közgazdaság megítélése végett hiszem, hogy közgazdasági életünk a régi manchesteri (Smith Ádám, Ricardo atb.) iskola sarktételének sorvasztó hatása alatt lett beteggé. Ez iskola •daisser faire» elvénél fogva a múltban teljes szabadságot, versenyt engedett a közgazdasági életben. Bár e tétel Angliá ban fényesen bevált, nálunk sajnos, sok existenciát sodort el. .. A háború alatt rájöttek e veszedelemre Felsőbb érdekből maximális árakkal nyomta el a kormány e princípium következetes végrehajtását. A háború után, amikor a kötött forgalomról átmentünk a szabad kereskedelemre: a manipuláció, a spekuláció, az üzérkedés a szabad verseny paripájára ült; hajtotta veszettül fel az árakat, rontotta a valutát, tette kiszá míthatstlanná a pénzt, melytől az embe rek, mint ragálytól szabadulni vágytak. Evvel aztán páni-félelmet okoztak és növelték egészségtelen közgazdasági életünk betegségét. E beteg nemzetgazdasági állapot egyik kinövése lett a valorüzlet, a valorizált kölcsön s a kosztpénz is Nem szükséges e kőt fogalmat ele meire bontani, mégis meg kell állapítani, hogy kosztba adott pénz minden oly üzlet, mely máról-holnapra a tisztességes polgári haszon mértékét meghaladó jövedelmet jelent. Történjék az a búzával, szénnel, zsírral, kalappal, subával, sertés sei, marhával: — mindegy. A kosztpénz veszedelme éppen az ár felhajtásban rejlik s megnehezíti a gazdasági életet, amely tehát újabb kör a beteg nemzet beteg testén, Vájjon a valorizált kölcsönök Valiiban burkolt kosztbaadások lesznek-e, vagy vagy sem: kívánom, hogy T. B-nek legyen igaza. Én boldog leszek. Leteszem a szemüveget, amelyen keresztül feketén láttam a dolgokat.
