Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-05-01 / 98. szám

Ära 30 korona. Eger, 1923. május 1. kedd. XL. évi. 98. »2 Május elsejére. Miírt nem folyósította az 0. K. Jl. a HcdVeztnínycs Kíksóat? Szerkesztőség: Eger, Liceum kiadóhivatal: Líceumi ugorod* Telefon szám 11. ­aidfizetesi dijak postai szállítással Eßß hóra 700 K. — évre 2000 K. £té*z *afélévi előfizetést nem fogadnak cl itiweasaaeaB «ísaaseBaina«ou*»M»rHiiiiirmiiii inmmeimimimm Eger, 1923. április 30. Emlékezzünk ! . . . Sajátságos berendezésű a magyar lé­lek. Hamar felejt. Könnyen megbocsát. Könnyen lobban, mint a szalm; láng sttize hamar koromba alszik. Ki beszél ma már 1919 rői? Pedig csak négy esztendeje vörös májusnak, ami kor halálosan tilos volt a magyar nem­zeti ima és a magyar nemzeti szín ? ! Ki emlékeznék ma már arra, bogy vörössel kellett díszíteni a házakat? Ki emlékez nék ma már arra, hogy a vörös Interna donate hallatszott az utcákon, a színház ban és minden úgynevezett «ünnepélyen»? Ki emlékeznék ma már arra a rette­netes terrorra, amely — a sz badság szent nevében — szörnyű megtorlással nyomott el minden szót, minden tettet s amely még a szabad gondolkozást is meg akarta főj tani ? Ki emlékszik ma már a túszokra, •akik ismeretlen idegenben várták bizony­talan bizonyosságű jövendőjüket s kiknek családja itthon rettegett : mikor jön a csa­lád fejének szörnyű végéről a szomorú hiradás ? Kj emlegeti ma már a forradalmi kormányzó tanácsot, a népbiztosokat, a rendeletek áradatát ? ! Kinek szorul ökölbe a keze. mikor a gyalázatos Szamuelli ne­vet hallja, vagy olvassa? Ki gondol ma már a/ egri ellenfor­radalom áldozataira: Mészöly Őrnagyra, Russsó roffőrre, Reisz Frigyes hadnagyra és kinek jut eazebe Csipkay gyöngyösi huszárszázados ? A magyar lélek nagyon hamar bele- ?ingatja magát a nyugalomba, a biztosság és biztonság jóleső érzésébe. Mivel talpa alatt nem reng a föld ; nincsennek vulká nikus kitörések : azt hiszi, hogy minden rendben van. Pedig csalódik A földalatti erők kitartással dolgoz nak. A csatornák népe résen van e lesi, várja, sőt előkészíti az újabb forradalmat. Az elfajult zsidó vezetőktől maszlagolt munkásságban most is forrong a gyűlölet minden ellen, ami keresztény és magyar. A «Népszava», ennek a szerencsétlen, megcsalatott munkásságnak egyedüli szel­lemi tápláléka ma is «Vörös uiság» min­den számában, minden cikkében, minden sorában, minden betűjében. Csak éppen most nem meri hirdetni, hogy neki, a zsidó népbiztosokn ak dróton rángatott keresztény bábja, Garbai Sándor helyett — Szamu­elli Tibor kell diktátornak ! Lelke mélyén azonban ott van a gondolat. — Ott van erősen begyökerezve. Kiirthatatlanul. Ha a magyar polgári társadalom ezt mind hajlandó elfelejteni; ha mindezekre szemet akar hunyni: eszébe juttatjuk mind­ezeket május elsején. Gondolkozzék rajta mindenki. És gon­dolkozzék addig, amíg nem késő. «Hiszek egv Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amen,» A váltókat nem szabályszerűen állították Eger, 1923. ápr. 30. Horánszky Sándor, az O. K. H. ve­zérigazgatója, Borsody Sándor igazgató és De’ Sorgo Miklós, a gyöngyösi képvi seiet főnöke kíséretében vasárnap dél­előtt Egerbe érkezett, hogy vitéz Bobory György dr. főispánnal és az Egri Ipari Hitelszövetkezettel a szőlőkölcsön érdeké­ben tárgyaljon. Borsody Sándor igazgató déli 1 óra­kor részt vett az Egri Ipari Hitelszövet­kezet igazgatósági ülésén, ahol kijelen­tette, hogy a kölcsön késedelmességének ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦#♦♦♦♦♦♦♦♦♦< i — 4 és félmilliót osztanak ki elölegképen. egyik oka az volt, hogy a váltókat hibá­san állították ki. Az is késleltette a köl­csön folyósítását, hogy nem tartották meg a kölcspn-nyújtás föltételeit, melyeknek értelmében csak azok részesülhetnek hi­telben, akiknek kizárólagos kereseti é« megélhetési forrásuk a bortermelés. így egypáran elesnek a kölcsöntől. Borsody egyébként 4 és V* milliót hozott magával, hogy a kisebb kölcsönö­ket kifizethessék és a nagyobb összegekre pedig előleget nyújthassanak addig is, míg a kölcsőn-kiutalások megtörténnek. A .jogfolytonosság“ mint kelepce. Eger, 1923. április 30. írhattam volna ciműl: Don Quijotte, mert igazán nem tudom, miért hadakozik ellenem az Egri Népújság múlt pénteki számában «Bodóné és a bor ára» oimű cikk. írhattam volna ciműl: Az a bizonyos kappan, mely csak a Köréje húzott kréta- vonalat látja és beleszédül. De aisakrós- tély (n.) alatt még inkább érzem, mint j szemtől szemben a jóízlés parancsát: nem ! szabad lovagiatlanúl még védekezni sem. i Annyit azonban a legnagyobb tisz- j telettel kénytelen vagyok megállapítani, bogy Dr M. K. cikke iskolapéldája annak, hogyan válik a legszentebb meggyőződés is beteges érzékenykedőssé, mely a látszatot j is támadásnak veszi, a legjobb szándékot j is félremagyarázza, vagy félreérti. Úgy j látszik, hogy cikkem cime annyira meg- i ■értette ezt az érzékenykedást, hogy nem ! vette észre olvasás közben, hogy cikkem­ben a jogfolytonosságot, a legitimitást idézőjel közé írtam; tehát átvitt értelem­ben használtam és eszemágáb^n sem volt a tulajdonképeni alkotmányos jogfolyto­nosságot gúnyolni, magát a kérdést «hajá­nál fogva előráncigálni,» «a nemzet egy­séges frontját bontani.» Azok alatt az üvöltő dervisek alatt is, ha leckéztetőm figyelmesen el tudta volna olvasni cikke­met, észrevehette volna, hogy nem a tu lajdonképeni jogfolytonosság, hanem — szóról szóra így írtam — ««a pénzügyi és gazdasági jogfolytonosság dervisei»-ről van szó, vagyis az egy ideig leszorult bankokrácia és liberális lapok üvöltő derviseiről. Ha ez az érzékeuykedés ily kegyetlen félreértésre vezet, tessék ily kis nyilvános ság előtt most már elítélni azokat a durva jeleneteket, amiket a rögeszmében szen­vedő szocialisták és egyéb tyukszemfájős politikusok a parlamentben a nagy nyil­vánosság előtt rendeznek. Az egész cikkemnek ez a világos alapgondolata: mennyit küzdöttek az al­kotmányos élet jogfolytonosságáért és nincs meg ; addig a bankokrácia, a kapitalizmus minden felfordulás és összeomlás, a két forradalom és «keresztény kurzus» ellenére is újra otthon van, mint fajrokona: az a bizonyos rnádi izraelit*. Ez a jogfolyto­nosság ül diadalt! Azt pedig, hogy «a régi, n igykoncep- ciójú, szakértő pénzügyi emberek» pénz­ügyi politikája csődöt mondott, nem csak • a kutyabsgosi népgyűlás,» hanem a leg- illeíékeaebb körök is elismerik, sőt maguk az illető szereplők is őrzik, de érzi az egész ország, hogy mit jelent az egyoldalú adópolitika, termelő politika nélkül; mit jeleni a defláció egyrészt és másrészt a bankoknak nyújtott 53 milliárdos infláció Különben erről már írtam is «szakszerű és komoly cikkeket,» amilyeneket Dr. M. K kér tőlem, igaz, hogy nem csiklandozó címek alatt. Bevallom, hogy egy hibát még is kö­vettem el, — mert az csak nem hiba, hogy a jogfolytonosság, legitimitás szavakat át­vitt értelemben használtam, szerintem e szavak még nem tabuk, hogy nevüket hiábavenni nem szabad, — azt az egy hibát követtem el, hogy a címet nem tettem idézőjel közé. így akaratom ellenére csal­étek lett a cím és kapitalista csuka helyett — amit fogni akartam — vérbeli legitimista harcsa asadt a horogra. Erről igazán nem én tehetek. Sok jő háznál megtörtént már, hogy a kelepcébe, az oídalgó ordas helyett, a háznak tisztelt barátja lépett. Finis ! n. Elutazott a miniszterelnök és kísérete. Budapest. MTI. A miniszterelnök va­sárnap délután 3 órakor, a bécsi gyors­vonattal, Kállay Tibor pénzügyminiszter és gr. Khuen-Héderváry Sándor külügy­miniszteri tanácsos kíséretében külföldi

Next

/
Thumbnails
Contents