Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-04-06 / 77. szám
2 M.* íí > NibfÜJöAü 1928. április 6 Eger Város $zegísz;íg8gyl helyzete az (Imáit »negyedben. varost A köz egészségügy i helyzet általában kedvező volt. Glosz Kal/Ttán dr tiszti főorvos a közegészségügyi helyzetről. —’ Közegészségügyi szempontból nagyon hátrányos. hogy a lakóházak, illetve Eger, 1923 árpilis 5 Eger város tisztifőorvosi hivatala most készült el a folyó év első ővnegye elének közegészségügyi jelentésével. A jelentés szerint a közegészségügyi állapot általában véve kedvező. Ragályos megbetegedések és halálozások a kovétkezők fordúltak elő: Difteritisz 5 (meghalt 2), -vörheny 9 (meghalt 3), kanyaró 1, bárányhi »lő 3, szamárhurut 6, tífusz 4, összesen 28 A vármegyében föllépett kiütéses tífuszjárvány Eger várost eddig érintetlenül hagyta. A járvány behurcolása ellen védőintézkedéseket foganatosítottak. Rendkívüli haláleset 3 fordúlt elő: 2 önakasztás, 1 szénkéneg mérgezés, baleset következtében. lakások zsúfoltak s tisztántartásuk, éppen a zsúfoltság miatt, körülményes ős nem megfelelő. Ez a helyzet egy fellépő járvány esetén — nem vigasztaló.- A kutak elég jó állapotban vaunak. Egyes helyeken azonban, a lakosság gondatlansága miatt, a kutakat rongálják. Legutóbb a makiári negyedi kalapos kutat, nagy áldozatok árán, rendbehoztuk, sajnos, most ismét közegészségellenes állapotban van. — A betegek kórházi ellátása kielégítő. A lakosság élelmezése szűkös volt a télen. A korai tavasszal már megjelentek a zöldségfélék, zöldfőzelékek s előmozdít- ] ják az élelmezést Említésre méltó, hogy Glósz Kálmán (fr városi tisztifőor- | a piacon fölhalmozott nagymennyiségű vost munkatársunk meginterjúvolta a vá i burgonya, zöldség azt mutatja, hogy'el ros közegészségügyi helyzetéről. j vagyunk látva növényi élelemmel. A téli Glősz Kálmán dr. a következőkben \ Ínséget sikeresen ellensúlyozta a népvolt szives válaszolni: konyha, ahol több mint 200 szegényt élelArnint a közegészségügyi jelentésben is olvashatják, Eger közegészség- ügyi helyzete általában véve kedvező. Keresui kell még egy olyan várost, mint Eger. Utcái ragyognak a tisztaságtól Sajnos, egészed más a helyzet a külső részeken, aztán, tisztelet a kivételnek, a ma gánházakban, egyes udvarokon, ahol való ságoa dombokat alkot a felgyülemlett pi saok, szemét, trágya, melyet — persze kevés a fuvar — nem tudnak elszéllítaiú- A jövőben erre a körülményre is nagyobb gondot fordítunk. meztek a ma is élelmeznek. — A tej és tejtermékek piaca az ünnepek előtt nagyon szegényes volt felhozatalban, s most is az, aminek oka a takarmányhiány miatt beállott állatállomány-csökkenés. E téren javulás nem várható, ami pedig különösen a gyermek- egészségügyre hat károsan. — A 8tefánia Szövetség kebelében áldásosán működik a osecsemőgondozó intézet s jogosan várható, hogy a jövőben csökken a gyermekhalandóság. A viaskodó Élet egy egri éjtszakában.-Dögölj meg!“ — Egy darab kenyér. - lehullott a rezgönyárfa ezüstszínű levele. — Riport az éjtszakából — Eger. 1923. árpr. 5. Borízű kiáltás reszelte át a levegőt. Utána könnyű sálba burkolózott nő futott keresztül a »-utcán. Többször hátra nézett, mintha meg akart volna győződni, kö veti-e valaki? Egy ház előtt megállt. A falnak dőlt b olyan volt, mintha egy Verlassen (el hagyatva) c művészlapból lépett volna ki Egész testében vonaglott: sírt. Először halkan, majd üvöltve hívott egy valakit. — Jöjj haza. A gyerekek ma este cem kaptak vacsorát. Mi lesz belőled, iszákos csavargó ! Büntessen meg az Isten ! S tehetetlen dühében tízkörmével végig- szántott a vakolaton. A sötét valaki az asszonytól húsz- harminc lépésnyire dőlöugőzött. — Ronda! Ronda! — dünnyögte, majd mintha egy földűtt családi fészek bútorait dobná az utcára, szitkokat hajigáit a nő után. — *Dögölj meg! A nő hevesen összerázkódott. Egy Bzót sem szólt. Elsietett. S önkéntelenül arra gondoltam, hogy ennek az asszony nak megfagyott a szive. Találkoztam az Élettel. S megfejtettem egy régi talányt: a világosság vaksággal veri meg az embert. A sötétségnek szeme van. Lát. S az éjtszakában megnyílnak a titkok ajtói. Kisurrannak a bűnök. A nyo morúság kendőzött arcán rikíí a pirosító* Add nekem, Sötétség, a szemedet! Nyugtalan lélekkel mentem tovább. A Valaki elnyúlva feküdt a járdán s még mindig ezt morogta: «Ronda!» Egy dohos külvárosi korcsmában pihentem meg az éjtszakai idill után. Petróleumlámpások kormozták a gerendát; a «öntésben acetilén-láng fehér fénye világított. A terítetten kecskelábú asztal mellett egypár falusias, m<eros ruhájú alak ült. Szalonnáztak. közben nagyokat szívtak a hosszú nyakú pálinkás üvegből. Két cigánygyerek gy an tázott előttük. Mind a kettő serdűlő gyermek. Vánnyadtak voltak, soványkáé beesett arcuk ráncaiból, szemük mohó vágyából kiáltott az Éhség. — Na, morék, muzsikányi! — böffentette ki az egyik jóllakott mulató úr. A két gyerek keservesen víg arcot vágva riszálta a húrokat. — Aunnye, semmit se tunüak még ezek! — állapították meg a vendégek egymás között — Oszt miféle bandábul valók vagytok ? — kérdezte az egyik napszámos. A nagyobbacska cigáuyfiú válaszolt: — Csak magunnak bázsávelünk Az édesapám ágybafekvő, megkövetem Az anyám az is . . az is ... beteg lesz. .............. ......—....................... w ^ • Rajkót várunk, a nyolcadikat. Mink vénánk a keresők. Egy darab kenyér véletlenül az asztal alá esett. A kontrás gyerek alázatosan lehajtott. Odalapult az asztalhoz és megfogta a kenyeret. — Erigy ... az anyád! — kiáltott mérgesen az egyik vendég s úgy belertí gott a gyerekbe, hogy kiesett a kezébőt a kenyér. Éppen akkor esett ki az apró kontrás mosdatlan kis kezéből a kenyér, amikor a szájához akarta vinni. A gyerek meg se nyikkant, csak szomorúan odasúgott a bátyjának: — Nem less az éccsaka lóvé. Menni készültem, mikor léiekszakadva betoppant az udvar felől egy toprongyos vén ember. A bóbiskoló kocsmároshoz szaladt s krákogott, mint egy vedlett holló — Oda ván Pannánk! Oda van! A koosmáros «Hát. hát*-ozott. meg a vállát vonogatta s egy deci páliukát nyo mott a vén ember kezébe.* — No, az ijedtségre! Oszt gyerünk ! Az öreg kitotyogott a kocsmárossal, én utánuk — Beony-beony, házijűr, hideg üdők jártak. Panna a templom pitvarában fázott meg. Köhögött,' köhögött, má most nem köhög, pegyig hány ffdvözlégyet mondtam a Págyovainak ! Egy alacsony kamrafélébe nyitott be a vén ember. Az ágyban ellátott szájjal, mereven egy pontra néző szemmel feküdt «Pannánk», aki nem tudta a haláltól ki- koidúlni az életét. Az öreg fölhajtotta a pálinkát, letérdelt és morogni kezdte az Üdvözlégyet, amire még gyerekkorából emlékezett. Az ajtóban a két éhes kis cigányfiú muzsikálta kissé hamisan, döcögve, úgy, ahogyan egy koldúsasszonyt megillet: «Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele». Az álmos kocsmáros zsebbe tette a pálin- kásüveget. Sóhajtott s a levegőbe bámúlva csak aunyit mondott: — Lehúllt. És ő is keresztet vetett .. Jakab József. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Külföld Nem erősítették meg a román í forradalom hírét Besszarábiában boí- seviki csapatokat vonnak össze Románia ellen. — A franciák eddig 35 németet lőttek agyon és 5300 polgárt utasítottak ki — Elsimult a spanyol kormányválság. A Népszövetség elfogadta a magyar lefegyverzési javaslatot. — Budkievicz pre- látust kivégezték Moszkvában, — Ausztriát és Németországot nem hívják meg a párisi Olympiádra, — Hilmi basa meghalt. — Szicíliai rablók kifosztottak egy ame rikai és angol társaságot. — Sztrájkolnak a párisi kommunista szabőmunkások. — Az osztrák^anoeliár visszaérkezett Bécs- be. — Karthágóban kiásták Hannibál képmását. — Tengeralatti földrengés volt a Riviérán. — Felfedeztek egy Rembrand- képet Brüsszelben. — A Krupp üzem letartóztatott igazgatóit Verduoba vitték. — Magyarország. A szegedi gyógyszerészek sztrájkba léptek. — A főváros 200 fővel csökkenti a tanitőszenuélyzet létszá mát. — A szociáldemokrata vasmunkások elégedetlenek szak szervezetünkéi, mert a* sztrájk idején rendszertelenül kapták a segítséget. — Központosítják a társadalmi népnevelő szervezeteket — A lengyel diákok tegnap megtekintették a királyi palotát. — Massaryk nyilatkozatának egyelőre nem lehet konkrét eredménye. — Apponyi Albert gróf Svájcba utazik.
