Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-03-21 / 65. szám
2 £<£fii W &.PÜ J&Aíz 1923. március 21 A gazdasági murikdslakások építésének általános tárgyalása a Házban. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését V*12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Beterjeszti Gyöngyös város átiratát, amelyben azt kéri, hogy a Bozsik Pál dr. képviselő megtámadott mandátuma ellen beadott panaszokat vonják vissza. Beter ; je&zti a Cserkész Szövetség meghívóját a ; tíz éves jubileumra. Ezután az amerikai j magyarok üdvözlő átiratát olvassa fel. : Ezután Gsongrád vármegye feliratát terjeszti be, amelyben a rendtörvény mielőbbi j leiárgyalásái kéri. Ezután a napirend következik, az országos erdészeti törvényjavaslat harmad szőri olvasása, az erdőbirtokokről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. A hágai nemzetközi ópium egyezmény becikkelyezéséről szőlő törvényjavaslatot ugyancsak harmadszori olvasásban fogadja el a Ház. Következik a gazdasági mun káslakások építéséről és állami támogatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Marschall Ferenc ismerteti a törvény- 1 javaslatot. Kifejti, hogy ma nagyon szomorú a helyzet a munkásviszonyok terén. Kéri a javaslat általánosságban és részleteiben való elfogadását Szeder Ferenc a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben, elfogadja, de emellett fölhívja a földművelésügyi miniszter figyelmét arra az akcióra, mely megakadt és kéri a földművelésügyi minisztert, hogy tegye sürgősen folyamatba. A mezőgazdasági munkások lakásviszonyairól beszél, ezután áttérnek az orvoslásra. Kiss Menyhért szintén elfogadja a törvényjavaslatot. A földművelésügyi miniszter helyesen tette volna, ha vázolja a munkáslakások ügyének tervezetét. A földművelésügyi miniszternek ankétot kell összehívnia és azon meghallgatni a szak- férfiakat, majd azok véleménye alapján novellát terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Több felszólaló nem volt, mire az elnök a vitát bereke8ztette. Kedvezőtlen volt az elmúlt évnegyedben Hevesvármegye közegészségügyi állapota. Eger, 1923. március 20. A vármegye közegészségügyi állapota kedvezőtlen volt. Ragályos betegségek szórványos esetei az átlagos számot nem haladták meg, ellenben a kiütéses tifusz járványosán jelentkezett. A dologtalan, tunya, nyomorúságos viszonyok között élő cigfinynép a ragályos betegségek, ál landő terjesztője és a polgári lakosság veszedelme. A betegség legelőször Karácsond községben jelentkezett és azóta, mindenütt a cigányok közvetítése útján, hét község ben elterjedt. Terjedésének vonala megállapítható. A téli időszakban összezsú- foltan éló cigányok között nagy számmal jelentkezett, a polgári lakosság között, a cigányokkal vaió érintkezés és közvetetten fertőzés útján csak néhány esetben for dúlt elő. Ezen járvány alkalmával a lefo lyát a tapasztalattól eltérően eddig igen kedvező. Halálozás a cigányok között alig fordult elő. Kedvezőtlenebb a polgári la kosság halálozási arányszáma. Megbetegedett Karácsond községben január 16-től máig 13 cigány, gyógyult 12, meghalt 1. Nagyfüged községben február 8 tói máig 25, meghalt 2 polgári lakos. Tarnazsadány községben február 10. óta 44, ebbői gyógyult 25, meghalt 3, ápolás alatt van 16. Tárnáméra községben febr. 27. óta két poigári lakos betegedett meg s ezek közül az egyik (Retteghy Imre dr.) meghalt. Heves községben március 5 óta 6 cigány van ápolás alatt. Erk községben március 15 tői 3 beteg, ezek közöl 1 pol gári lakos. Átány községben március 14 óta 6, ezek közül egy polgári lakos. A fertőzött cigánytelepeket kezdettől fogva elkülönítették s a betegség pozitív megállapítása óta csendőr őrség ellenőrzésé vei lezárták. A lezárás természetes következménye, hogy a cigányokat élelemmel, fűtőanyag gai s a betegeket gyógyszerrel a községek látják el. A betegség ellenőrzése, terjedésének megakadályozása és elfojtása, továbbá a betegek ellátása, mind a hatóságra, mind a községekre óriási terhet és költséget hárít s ezek elérésében nagy nehézségekkel és fáradsággal birkózik. Másrészt minden intézkedés megtörtént a védekezés szempontjából és remélhető, hogy ha a cigányok között a baj még tovább húzódnék is, a polgári lakosság közé nagyobb mérvben át nem terjed és az egész bajnak ős veszedelemnek gátat vetni hamarosan sikerül. A „vértanú Károlyi“. Eger, 1923. március 2ü. Annak a rágalom-hadjáratnak, amely Magyarország ellen folyik a megszállott területen is, egyik «virága» az a cikk, amely a fenti címen az Aradi Hírlap vezetőhelyén látott napvilágot. A cikkíró azon kezdi, hogy a kortársak ítélete elfogult és hiányzik belőle a tárgyilagosság Ez a megállapítás «áll> Károlyi Mihályra is, akinek birtokait most a magyar bíróság elkobozta. «A magyar nép túlnyomó többsége — így szól tovább a cikk — már most szem behelyezkedik evvel az állásponttal, amelyet egy teljes kudarccal végződött (!), meddő bizonyítási eljárás után foglalt el a magyar bíróság. A kínos erőlködéssel, keserves verejtékezéssel megszerkesztett vádat a lefolytatott bizonyítási eljárás semmiben sem igazolta (!). Ennek eile nére Károlyit hazaárulónak mondta ki a bíróság, de ugyanakkor az ő kormányának volt tagjai évek óta hiába kérik bíróság elé való állításukat (?). Sajtóban, népgyűiőseken, parlamentben ezek a volt miniszterek, a lelkiismeret tisztaságának mindennél erősebb bátorságával, számtalanszor követelték már (!), hogy rágalmazóik jöjjenek a bíróság elé. Követelte ezt annak ellenére, hogy a magyar birőságoknak az utóbbi években meghozott ítéletei sokszor támaszthattak kételyt aziránt, hogy ez a bíróság csakugyan füg geilen és pártatlané? A Károlyi kormány volt miniszterei nek felelősségre vonása mindamellett nem történt meg a mai napig sem és vaíőszi nűen nem is fog megtörténni soha. Mert a Magyarországon most, hatalmon levők épen úgy tudják, mint a nép széles rétegei, hogy Károlyi Mihálynak és a köréje csoportosult politikusoknak lehettek hibái, emberi gyarlóságból származó tévedései, de tisztább, becsületesebb szándékkal, nagyobb önzetlenséggel és nehezebb körűi mények között soha kormány még nem foglalta el a helyét, mint éppen Károlyi Mihály kormánya a vesztett háború után, amelynek sem fölidézésében, sem elvesz tésében nekik semmi részük nem volt És soha rosszindulatubb, gonoszabb, alaptalanabb vád még nem hangzott el, mint az, amely Károlyi Mihályt ős társait teszi fa lelöseó akár a bolsevizmus kitöréséért, akár Magyarország területi integritásának elvesztéséért. Mert mindkét esemény tér mészetes következménye volt az elvesztett háborúnak és ha még koocedálnók is, hogy erősebb kézzel a proletárdiktatúra kikiáltását talán meg lehetett volna akadályozni, az az egy bizonyos, hogy úgy Károlyi Mihály, mint miniszterei intakt jellemű, tiszta kezű, becsületes akarású és hazájukat, népüket szerető államférfiak (?) voltak (!) és hibájukul akkor is legföljebb azt lehetne felróni, hogy a mások által fölidézett szerencsétlenséget feltartóztatni ők sem tudták. A Károlyi-kormány tag jainak ügyét Magyarország mai vezetői nem akarják a bíróság elé vinni. Mert tudják, hogy ebben a percben a vádlók lea nőnek vádlottakká, a vádlottak pedig emelt fővel hagynák el a (? !) tárgyaló termet és meginogna (!!) akkor a mai magyar rendszer lábai alatt a talaj. Károlyi Mihályt, Ma gyarország egyik legnagyobb vagyoná nak urát, bírói ítélet fosztja meg ettől a vagyontól, munkatársait, felelős minisztereit azonban a bíróság elé állítani nem akarják és ennél az egyszerű ténynől semmi sem mutatja jobban az ítélet tarthatatlanságát. A birői ítélet a kincstárnak juttatja a Károlyi vagyont. Pedig öz a vagyon a népet illeti, Károlyi Mihály annak ajándékozta és nem hisszük, hogy az új tulajdonos^ egyel jelent most a magyar néppel.» «A demokratikus közérzűletű magyar nép nem hasaárúlót, hanem a demokrácia mártírját fogja látni Károlyiban és nincs népszerűség, amely viharosabban terjedne, mint a vértanúk népszerűsége.» Eddig az Aradi Hírlap «''fajmagyar»-. oláh koncon élősködő vezércikkfirkászá- nak sorai a «vértanú» Károlyiról. A oikk arcátlan hazugságai fölmentenek bennünket attól, hogy ezeknek a tendenciózus állí tásoknak bármelyikével is foglalkozzunk. Csak a befejezéshez fűzűnk néhány szót és megnyugtatjuk a p jlesz tin ai sajtó- kukacot az iránt, hogy igenis minden magyar ember hazaárúlót lát az Aradi Hírlap vértanúságában és az a bizonyos népszerűség a «nemes* gróf személye iránt csak nem akar mutatkozni. •Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen
