Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-01-12 / 8. szám

Ara 10 korona. Eger, 1923. január 12. péntek. XL. évf. 8. sz. előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadnak eL Segged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BHEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal i Líceumi nyomda Telefon szám 11. Széchenyi Victor gr. meglecKézteti a szociáldmoKrata KépViselSKet. Földalatti erők dúlnak, bujtogatnak tovább, rendületlenül minden gondosságunk, éberségünk elle­nére. A falu népe, a bányák munkássága most a kísérleti anyag, ebbe igyekeznek beojtani lelketlen semmiháziak az elégedet­lenség, türelmetlenség, gyűlölködés pusz­tító mérgét. Idegenek is akadnak köztük, a kisállamok hitvány bérencei, akik éjnek idején keresik föl szorgalmas, munkában kifáradt bányászainkat és csalják, szokol- hegyeket Ígérve, át a demarkáción. Azért, hogy válságba sodorják bányáinkat, ipar telepeinket, hogy szerencsétlenné tegye­nek ismét egy maroknyi magyart, kik biztos kenyerüket eldobva, nyúlnak a bi­zonytalanság foszlós kalácsa után. A cseh kialudt gyárkémények, beszüntetett bá­nyaüzemek pedig elég bizonyságai an­nak, hogy Csehszlovákia ipara nagyobb­részt megsemmisült; nem kell a portéka, így nincs szükség munkásra sem, külö­nösen magyar munkásra, aki mégis csak magyar marad és erjesztő kovásza an­nak a körnek, amelyben él, mesterségét folytatja. A trükk tehát kézenfekvő és szo­morú, hogy át nem látva a csábítás cél­ját, sokan felülnek a csábító szirénhan­goknak. Pedig állam elleni merénylet az, amely most Borsodban éa valószínűen másutt is folyik, amellyel szembe kell néznie minden hatóságnak és minden biz­tonsági közegnek. És lehetetlenné tenni az aknamunkát, az újabb cseh galádságot. A pusztító méreg ellenszeréről is kell azonban gondoskodnunk. Hol vannak a mi embereink, akik éjt nappallá téve dol­goznának népünk között, akik kéznél len­nének a nagy lélekrontás járványa ide­jén? Akik tanácsot adnának, akik felvilá­gosítanák a kétkedőket, erősítenék a gyön­géket. Akik Iélekerős, szívós kitartással fejükbe vernék megtővelyedett véreink­nek, hogy itt kell maradnod, hogy a mi emberünknek kell lenned, mert a magyar a megnyomorított csonka haza számít a kőt kezedre, magyar erődre és lelkedre. Vészharang kong az egész világ fö­lött jaj a kishitűeknek, jaj azoknak, akik a válságos napokban hűtlenek lesznek a magyar röghöz ! Mindenki a helyére hát és teljesítse kötelességét! Iskolánkívüll oktatás. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter elrendelte, hogy valamennyi állami iskola köteles helyisé­geit az iskolánkívűli népművelés, szabad oktatás céljaira átengedni. Budapest A mai nemzetgyűlés ülését 11 óra előtt pár perccel nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirenden szerepel az indemnitási vitának folytatása. Első felszólaló Széchenyi Viktor gróf, foglalkozik Propper képviselőnek a szünet előtt tett kijelentésével, amelyben össze­állította, hogy Magyarországon az ellen- forradalom 70 ezer családot tett tönkre és hogy az ellenforradalomnak 20,000 ember áldozata van. Már akkor is figyelmeztették Proppert, hogy ezen felszólalásával — ha ugyan ezt annak lehet nevezni — mér­hetetlen károkat okozott az országnak. Ha jóhiszemű lett volna ez a felszólalása, akkor azt kimagyarázhatta volna vagy legalább is kellő értékére szállíthatta volna le. De ezt nem tette, állítását to­vábbra is fenntartotta és a jóhiszeműség­ről nem lehet s«.ó, csupán gonoszhiszemü- sőgről. Ellenségeink lesik-várják az ilyen állításokat s Propper bűzös rongyát rögtön felfogta a külföldi sajtó. (Peidl: Majd ide hozzuk azt a bűzös rongyot. Gaál Gaszton: Ezt nem lehet védeni.) A Pravda Lidii­ben cikk jelent meg Propper állításairól. A lapok azt Írják, hogy ezek érthető meg­döbbenést keltettek a proletárok körében. Kár, hogy nem hangzott el ez a kijelen­Eger, 1923. január 11. Kis karaván indult Kápolnáról Füzes­abonyba, hogy megszemlélje, az állam által ott ideiglenesen fölállított két szövőszéket. Utunk lucskos, havas, esős időre esett. Köd borult a tájra, lelkűnkben mégis égett a vágy, látni a szatyvákat munkában, a szorgoskodó takácsmestert, a tanulékony csoportot. A község kedves főjegyzője, a falu bírája örömmel fogadtak. E két férfi szinte beleillik a faluba. A községház, az iskolák, a középületek jó karban büszkél­kednek, megnyitják ajtaikat az ügyes bajos embereknek, a tudományszomjas gyerme­kek százainak. Az egyik tanteremben áll két szövőszék. Puhafa az anyaga. Mind­kettő munkában. A már jól haladó tanít­ványok : 24—25 év körüli férfi, aki ambi­cionálja a takácsmesterséget és egy me­nyecske vetik az orsót, mit spárgán rán­gatva, csodálatos sebességgel futtatnak jobbra-balra. A tanítómester süketnőma. Kapos várra való. Ott tanulta a takácsmestersé­get. Magyarázgat. Néhány szőtag a be­szédje. Mit nyelve el nem bír, kipótolja mimikája, taglejtése, öröme, mert érdeklő­tés előbb, mert a prágai kongresszus is foglalkozott volna vele. Az ország és nemzet érdekében az ilyen felszólalások rendkívül sokat ártanak. (Felkiáltás a jobb oldalon: Nem is volt felszólalás.) — Ugyanilyen csoportba tartozik Esz­tergályos János tegnapi felszólalásának az az állítása is, hogy a kormánypárt fegyverkező, kardcsörtető politikát foly­tat. Ez csak Prágának szólhat. Megemlé­kezett Esztergályos a zalaegerszegi tá­borról is. Ha egy képviselő tudomást sze­rez ilyen állapotokról, kötelessége mindent megtenni megszüntetésükre. Az ilyen be­széd kifelé szől és nincsen más célja, mint lejáratni Magyarországot a külföld előtt. (Felkiáltások a kormánypárton: Ez a vád terheli az egész szociáldemokrata pártot!) Majd a nemzetgyűlésen mindinkább elha­rapódzó jelenetekről és durva közbeszó­lásokról beszél. A Ház minden pártjának törekednie kell arra, hogy a hangnak azt a végtelen eldurvúlását, amely itt lábra- kapott, megszüntessék. — Majd Grieger Miklós felszólalásával foglalkozik. A föld- i birtokreform végrehajtásáról tett kijelen- I téseit és indokolását teljesen magáévá I teszi. (Az ülés tart). dőket lát. A főrfitanonc törülközőnek valót sző. Éppen a verescsíkot készíti. Azután a mester üt a szatyvába. Nyílsebesen jár az orső, a nyüstök föl-le mozognak, mint a gőzgép szívója, nyög, zakatol az egész szerkezet *ős egyre nő a szövés. Napi tíz óra és tizenöt méter vászon ké­szen áll. A községházára megyünk. Törülkö­zők, lepedőnek valók garmadában vannak. Mind finom pamutvászon, befestve férfi- ruhának is jó.i — Az «Universum»-tői kaptuk a pa­mutot; 100 ezer koronát képvisel az anyag. A két szövőszék állami. Tanfolya­munk szeptemberig tart, addig is kitanul­nak sokan. Az itteni ügyes, faragó gazda- emberek, teszem a bíró uram is, mását faragják a szatyvának, — mondja a fő­jegyző. — A mestert ki fizeti? — kérdem. — Az állam. Havi 16.000 koronát kap. A falu népe sorkoszton tartja. A község terhe a fűtés, a világítás és a ta­nításhoz szükséges anyag beszerzése. — A kész munkát még e hóban elár­verezzük; költségeink javarésze megtérül. A füzesabonyi állami szövőszékek. Szövőszéket a falvakba!

Next

/
Thumbnails
Contents