Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-11 / 7. szám
mm N£FÜJbAQ 1923. január 11. A korona zürichi jegyzése: 1921. december végén .................0 84 1 922. december végén................. 0223/< E zzel kapcsolatban hasonlítsuk öszsze a legfontosabb közszükségleti cikkek árát : 1921. dec. elején 1922. dec. végén 1 q búza 2350 K 11.700 K 1 kg. kenyér 25 K 135 K 1 kg. marhahús 50 K 300 K 1 kg. zsír 100 K 800 K 1 kg: cukor 92 K 447 K 1 öltözet ruha 15,000 K 150,000 K Vegyük mindezekhez, hogy a megélhetés megnehezülését mutató indexszám 1922. január 1 én 81, 1922. december végén 333 voit, ami tehát azt jelenti, hogy a békeidőkhöz viszonyítva 333 szorosra drágult az élet. Meg kell még említeni, hogy a magyar állam kiadásait 1923-ban 160 mil- liárdra becsülik ; ebből 40 milliárdot jelöl meg az előirányzat deficitként. A 160 milliárd kiadás 14 millió mótermázsa búza árának felel meg: az új terméstől függ tehát legnagyobb részben, hogy a ránk köszöntött esztendő milyen kilátásokat mutat számunkra. A 200.000 Koronás lopás tetteseit Kinyomozták Egy szerb Két» Katonai iratodat aKart lopni a Hatona-iigyosztálytíl. Eger, 1923. január 10. Gséka János egri lakos házába dec. 29-én ismeretlen tettesek behatoltak s az éjjeli szekrény fiókjából ellopták a 200.000 korona értéket tartalmazó vaskazettát. A följelentés 1922. óv december 31 én történt s a tetteseket f. hó 5-óre már kinyomozták s az egyiket, Kocsis Gyulát, le is tartóztatták. F. hó 5-én az a riasztó hír járta be a várost, hogy a kisantant kémei megdézsmálták a katona-ügyosztályt, s fontos okiratokat loptak el s az egyik kémnek sikerült elmenekülnie. Megnyugvásra szolgáljon, hogy a betörést csak egy ember, Martinkovics József követte el, aki az ügyészség fogházában várja az igaz ságos büntetést. Mind a két ügyet, az előbbit kovák Miklós rendőrfogalmaző irányítása mellett Boschánszky Dezső, államrendőrsógi detektív nyomozta ki páratlan ügyességgel és vasenergiával. A bűnesetekről az alábbiakban számolunk be: Gséka János egri lakos házába 1922. december 20-án délután 2—3 óra között behatoltak Csaíány Gyula 20 éves keres kedő-segóá továbbá Kocsis Gyula 23 éves salgótarjáni bányász. Osatány a külsó konyhaajtóról a kulcsot leakasztotta, be hatolt a lakásba. Az éjjeli szekrényből elemelte az értékes vaskazettát, melyben nagyon sok ékszer, ezüstpénz és értékpapírok, betétkönyvek voltak. Ezalatt Kocsis az ajtóban őrt állt. Ezután elmentek a Wind féle téglagyárba és ott szépen «leltározták* a kazettát és megosztoztak a 13 drb 1000 koronáson. Az ékszereket, ezüstpénzeket pedig ismerőseik révén értékesítették. így terelődött rájuk a gyanú. Csatány megszökött, de Kocsis Gyulát sikerült elfogni. S már át is kísérték az ügyészségre. A Martlnkovícs-eset pedig a következő: Martinkovics József volt törzsőrmester szerb megszállott területről «utazott» Egerbe, hogy a katona-ügyosztályból bizonyos katonai iratokat ellopjon s a szerb katonai hatóságoknak kiszolgáltasson. Martinkovics 1919-tól 1921 ig a katonai ügyosztályon dolgozott s mint vallomásából kiderült, a szerb rokonok «fenyegetőzésére» akarta megszerezni a katona-iigy- osztáiybői azokat az iratokat, melyek az ő idejében még az ügyosztályban voltak. Vallomása szerint Budapesten, a Keleti Pályaudvaron találkozott egy Göcsey nevű emberrel, aki azt ajánlotta neki, hogy kísérje el Egerbe, hol «egy kis holmija van». Ha segít a holmik elszállításában, könnyűszerrel kereshet 17.000 koronát. F. hó 4 én, este 11 órakor állítólagos Göcsey János nevű társával fölment Simoayi Nándor h. városi tanácsos szobájába, abban a hitben, hogy ott megtalálják a katonai ügyosztályt; Göcsey akarta ugyanis megszerezni a katonai iratokat. Mivel az ügyosztályt nem találták, átmentek a főjegyzői hivatalba, hol a megszerzett kulcsokkal (persze Martinkovics ismerte a dörgést) kinyitották a városi könyvtárt s onnan 18 értékes könyvet, 60 000 K értékben elloptak. Majd visszamentek Simonyi szobájába, hol az íróasztalból 600 koronát és egy zsebkést tettek «biztos helyre.» Ezután Göcsey aktákkal megrakodva megszökött, Martinovics pedig lefeküdt a díványra és várta végzetét. Az egész vallomás igaz, csak annyiban szorul korrigálásra, hogy Martinkovics egyedül követte el a lopást, illetve egyedül akarta elkövetni. A katonai ügyosztályban senki sem járt, egyetlen akta sem hiányzik, ami arra enged következtetni, hogy Martinkovics kém űr csalódott akkor, amikor jártasságában bízott. A katonai ügyosztály felírását hiába kereste, nem találta. Reggel négy órakor a kályhafűtő észrevette, hogy idegen ember tartózkodik a hivatalban. Lármát ütött, mire Martinkovics leszaladt a lépcsőn s a Városháza udvarán, a rendőrség pincéjében rejtőzött el. Itt akadt rá a rendőrségi szolga. Martinovics reszketve könyörgött a szolgának : «Jöjjön be, ne szóljon egy szót se, ne üssön lármát!» A szolga azonban nyakon ragadta és átadta a rendőrnek. A rendőrség a lefolytatott nyomozás után a szerb kémet átadta az ügyészségnek. Az Egri Műkedvelők Köre ma, csütörtökön, délután 6 órakor választmányi ülést tart a főreáliskolában, amelyre ezúton hívja meg a választmányi tagokat a vezetőség. Öltözködik a Cső hány-gyerek Mintha most is látnám. . . Az egri állami iskola Napközi Otthonában lázas boldogsággal öltözködnek 8 gyerekek. Az első padokban és a katedrán nagy halomban hevernek a svéd szeretet adományok. Sötétzöld flanell-iugek. Kötött leány-ruhácskák. Fantasztikus, buggyos újjú felsőkabátok. Sapkák. Flanell kabátok, kisnadrágok. Alig egy két gyerek ül a padokban. Legtöbbje már «újban» parádézik. Kényesen sétálnak a katedra előtt. Mintha látnám.^ Megnyílik az ajtó és begurul egy pislogó rongyhalmaz. A rongyhalmaz tetejében egy arc bámul a zsibongó gyerek hadra a kopott bárány-süveg alól. — Nini. A Csohány gyerek — kiált föl Szeréna néni, az CRthon édesanyja. — Gyere csak, Csohány. Új ruhát kapsz. A gyerek végigtörül az orra alatt a kabátja újjával. Felsőhajt ős körülnéz türelmesen. Bependerül a konyhából a főzóasz- szony is. Fakanál a kezében. — Vetkőztesse le ezt a gyereket, — kéri Szerus néni a főző asszonyt, aki hozzáfog a művelethez. Csohány megadással tűri, hogyan fejtik ki a kabátból. Nem szól, csak szipog és fontoskodva köhög. Lemegy a kabát. A kabát alatt még egy kabát van, meg egy fejrevalókendő a kis verébnyakra csavarva. Lemegy a kendő is. Az alatt meg egy szétfoszlott nyári trikó van, rövidujjas. — Ülj le, lelkem, ide a pógyihumra — mondja a főzöasezony. — Levettyiik a cipét is. A kis Csohány köhög. Leül és várja türelmesen a cipó leráncigálását. — Ődd ki magad. Nem baoskodok véle, — mondja az asszony. Csohány a sáros cipó fölé hajlik, míg főlszemmel nézi a ruhát, amit Szerus néni lobogtat előtte: — Hej, de szép legény leszel, Csohány. A gyerek izzad. Szinte füstöl a feje. — Csombókra ment,—nyögi. — A madzag. — Máj hozok kést a konyhábű, — mondja az asszony és indúl kifelé. Csohány arca nekivörösödik. A cipőszáron valami pattan s a gyerek fellélegezve szól az asszony után: — Má nem kell. S míg a főzési műveletet végzi, beszélget. — A várostű kapok . . . cipét . . . Félkilenckor elindűlok, oszt kilencre ott leszek . . . Nagykabátoí is kapok. S avval föláll. Apró szurtos ujjacskái elökandikálnak a lukas harisnyából. — No, lelkem gyerekem, a nadrágot is, — szorgalmatoskodik az asszony. Csohány huzakodik. — Nem lehet a’. — No, ne sokat okoskoggy. A nadrágot. Csohány szégyenlősen pislog. — A nadrág alatt nincs — semmi — hötyög zavartan. S nézi erősen az iskola mennyezetét, — Adjon neki egy inget, — mondja Szerus nőni. Az asszony egyet lép, kettőt for- dúl Az ing már Csohányon lóg. Lány-ing az, de nem baj. Legalább eltakarja a semmit. Lehűli a nadrág is. — Hol van az új ruha ? — kérdezi a gyerek reszketve. — Ehen van e. A nadrág. Alábodat! Csohány belebújik nagynehezen. — Leesik — szepegi — s aggódva néz a lányokra. De nem hallgat rá senki. — A kabátot! — rendelkezik az asz- szony. Csohány belebűjik a kabátba is. — No. Mit nyihelődzöl ? Kész van. A gyerek szétnéz. Leguggol ócska rongyai közé. Előhúzza a nadrágszíjjat. S a szájába veszi. Félkézzel fölhúzza a kabátkáját. Elő- rehajlik nagykomolyan. Domborúl a kis gömbölyűsőge. S felcsatolj a a nadrágszíjjat. ... Emberesen. Jakab József.
