Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-03-08 / 54. szám
vasárnap 20 kor hétköznap lő kor Eger, 1923. március 8. csütörtök. XL. évf. 54. nz Ára Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra 350 K, — Segged évre 950 K. ia<taz és félévi előfizetést nem fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BHEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Vissza a földhöz. ' Eger, 1923. márc. 7. Évtizedekkel ezelőtt, amidőn a magyar gyáripar hatalmas lendülettel sodródott előre, a nincstelen földműves munká sok ezrével törekedtek az ipari gőcpon tokba. ^ . | Ott hagyták a rögöt, a kenyeret adó j földet, amelyen apáik verejtékes munká- j ▼el dolgoztak. Ott a biztos kenyeret, a- ; melyből jó darab jutott az egész család- j nak. Ott a földművelő ártatlan kedvteléseit,' a hajual balzsamos, üde levegőjét a nagy természet léleknevelő, áldott szabadságát, fülemüle, pi-csirta kedves énekét. .. A pénz vonzotta őket, az a csodálatos erejű csere bere eszköz, nagy fizetés, amiből idővel minden kitelik. A terménybeli járandóság, egy kis szántóföld, veteményes, bizonyos mennyiségű búza, rozs, kukorica, 1 sertés tartása nem volt előtte becses — mert potom olcsón megvehette abból a pénzből, amit a gyárosok ígértek munkásaiknak. És mentek karavánokban a nagy város felé. A természet lélekvidítő temploma heiyett faiak között, egészségtelen, bűzös termekben verítékeztek. Eke szarva helyett kalapács került a kezükbe s nem a mezők pacsirtája hívta őket a munkára, hanem a gyári sziréna búgása, amely neki a kimért, legkevésbbé változatos, örömtelen, nehéz munka kezdetét jelen tette. Aztán telt, múlt az idő. Jött a háború, a rettentő forradalmak, a lealázó, keserves béke. Az élet megnehezült, a mindennapi kenyér megszerzése mindinkább na- j gyobb akadályokba ütközik. A fizetés j ugyan emelkedett, de azzal együtt ugyan- j olyan iramban az éietszükségleti cikkek j ára is. A nyomorúság nehéz napjaiban az j ipari munkásság figyelme ráterelődött is i mát a kenyeret adó drága földre. Ide j húzza vissza a szíve, — amelyet a lélek- í télén bálványért, a pénzért oly hűtlenül elhagyott. Hír szerint a gyárakból kizárt budapesti ipari munkások jó része komolyan foglalkozik avval a gondolattal, hogy megy vissza a falujába.: földművesnek. Igen. Gyönyörű mezőkről, aranyka- lászos rőnaságről, ökröcskéktől vont ekéről, jókedvű lovacskáról, jő darab fehér puha kenyérről álmodik a kizárt budapesti munkás. Tehénkéről, zöld-sárga mázos köcsög tejekről, vajról az asszonya. Ma dárfészket jár szedni s kicsi csikó gyönyörű csengőjét hallja álmában a bérkaszárnyák odúiban sínlődő, angolkóros penészvirág : a munkásgyermek. És a terv egy napon valóra válik. Benépesül erdő, mező, szántó. A bogár- s odabenn a párnázott ajtók mögött kőt- háíű, nádfödeíű házak lakói megszapo- (, fcégbeesve ütnek homlokukra a rebach- rodnak, víg ének, nóta járja a határt. , szomjas, telhetetlen «magyar» gyárosok: A gyárak kapui pedig becsukódnak j. — Mit tettünk? Politikai frázisok helyett a gazdasági cselekvés terére kell lépni. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Almássy László aleinök. Bemutatja Hadházy Zdgmond levelét, amelyben bejelenti, hogy a hajdúnánási kerületben viselt képviselőségéről lemond. Felhatalmazást kért arra, hosy a belügyminisztert megkereshesse a választások kiírása iránt. Majd a Ház az erdészeti igazgatásról szóló törvényjavaslatot fogadja el, harmadszori olvasásban. Napirend szerint következik az alföldi erdő- telepítésről szőlő törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Elsőnek Czettler szólal fel. Nézete szerint ez a javaslat nem kis jelentőségű Csonka Magyarország gazdasági átszervezés- és a többtermelés szempontjából; Az Alföld kérdése nem olyan alárendelt jelentőségű, mint Nagymagyar- ország idejében. Számolnunk kell azzal, hogy abban a nagy tragédiában, amely bennünket 1918 ás 1919-ben ért, a túlságos központosításnak meg volt a maga nagy szerepe. Nagy bajunk volt, hogy nemzetiségeink azt gondolták, hogy a centralizációs magyar politika ellenük irányul, pedig éppen igy sújtotta magyar testvéreinket is. Az Alföld, mint gazdasági egység, először jelenik meg ebben a törvényjavaslatban. Ez a javaslat nem más, mint kezdete az Alföld reorganizáoiójának. Aki azt állítja, hogy az Alföldön nem voltak erdőségek, nem ismeri a történelmet. 3—4 ezer holdas, erdők voltak az Alföldön, hiszen a lakosság sem építeni, sem tüzelni nem tudott volua, ha nem lettek volna erdőségei. Tény azonban, hogy a tatárdulások idején kipusztították az alföldi erdőket. Politikai frázisok helyett a gazdasági cselekvés terére kell lépni és a többterme lést kell szem előtt tartani. Ez a törvényjavaslat egy lépést jelent az alkotó munka megkezdésére, azért örömmel üdvözli. Kidolgozott egy tervezetet, mely szerint az Alföld szikes, lápos és homokos felületeit mövelbetővé lehet tenni. Rokkantakat és kiszolgált katonákat kell odatelepíteni. Ezzel kapcsolatban kéri, hogy a tanyai is- í kólák intézményét minél előbb valósítsák meg. A kis üzemeket át kell alakítani és hozzá alkalmazni a célhoz és a fogyasztáshoz . Ezt pedig csak az iskolán keresztül lehet a kisgazda-társadalomban megvalósítani. Történelmi visszapillantást nyújt a* telepesek és a magyarság beolvasztó képességéről. Szerencsétlen örökség az, hogy a nagybirtok zöme ott van, ahol a m& gyarság lakik, a kisbirtokok pedig a nemzetiségi vidékeken vannak. Nagyszabású birtokpolitikára, telepítésekre, fásításokra ős a legelő felszabadítására van szükség. Ennek a politikának első lépését jelenti j ez a törvényjavaslat, amelyet örömmel elfogad. (Az ülés tart.) # Hogyan szabályozzák a mezőgazdasági munkabéreket? Eger, 1923. március 7. A földművelésügyi minisztériumban most dolgoznak a mezőgazdasági munkások bérének megállapításáról szőlő törvényjavaslaton. A javaslat megalkotása, mellyel az illetékes minisztérium még a tavasz előtt el akar készülni, igen fontos, mert sok elégedetlenségnek veszi elejét, ha körültekintéssel e az elműit esztendők bő tapasztalatai alapján készítik el. A mai gazdasági viszonyok olyanok, hogy a tavasszal megállapított munkabérek őszre esetleg nagyon csekély összeget jelentenek. Nagyon fontos dolog, hogy a béreket hőnaponkint állapítsák meg. Megtörtént ugyanis, hogy a tavasszal leszerződött munkások ősszel, hivatkozva a valuta romlására, például a répaszadést I megtagadták, mert egy hold répa kiszedésére, ami legalább egy heti ruuuka, 700— 800 koronát kötöttek ki tavasszal, ami az ősz idején már jelentéktelen összeg volt. Most az a helyzet, hogy a munkások, az elmúlt esztendők tapasztalatain okulva, a szerződések megkötésétől húzódoznak, a munkáltatók viszont idegenből hozatnak munkásokat. Föltétlenül szükséges' hogy a törvényjavaslat pontosan körülírja, hogy a munkaadók milyen körülmények között hozathatnak idegenből munkásokat. A mezőgazdasági munkásoknak legfőbb követelése, hogy a béreket a búzavaluta szerint állapítsák meg, ami — mezőgazdasági munkáról lévén szó — a birtokos osztálynál semmiféle nehézséget nem okoz.
