Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-03-07 / 53. szám

s£SMKS%> Síit Hí Cik.-,y 1928. március 7 Hat hét alatt 60 poutot ugrott az indexszám. 496-ról 556 ra ugrott a drágulást jelző általános szám Eger, 1928, március 6. Rossz időket élünk. Rossz csillagok járnak... Minden drágái, mindennek ára szök­kenésekben halad fölfelé. S az emberek lelki ereje hanyatlik lefelé. Már t i. azoké, akik munkájuk ellenértékét nem szabhat­ják a folyton fokozódó dráguláshoz. A v ászon-neműeknél hat hét alatt oly nagy az áremelkedés, hogy ami január közepén 800 K volt, az most 1300 K. A ruhaneműeknél az arányszám 5-ről 8 ra szökött. Ami tehát akkor 5000 K volt, azt ma már csak 8000 K-órt lehet megvenni. Ugyanez mutatkozik a tüzelőanyagnál és sok más elsőrendű életszükségleti cikknél. Mindent összevéve, a drágulást jelző általános szám 490 ről 556 ra ugrott, vagy­is hat hét alatt 60 pontot emelkedett az indexszám, tehát újabb 12 százalékot. Szomorú ez az áremelkedés minden kire, da mégis legszomorúbb azokra, akik­nek állandó (fix) fizetésükvan. Ezek ugyan­is — ha időről időre részesülnek is bizo nyos fizetés-emelésben — legtöbbnyire későbben jutnak hozzá s akkor is job­bára úgy, hogy az újabban megállapított fizetés már régen elmaradt a valóságos állapottól. Így tehát a deficit csaknem állandó vendég az ilyen emberek szerény asztalánál. Valóságos törzsvendég az ő kenyeres pajtásával, az élet gondjaival együtt És ez az utóbbi már évek óta hízik, erősödik a szegények verejtékén. Ma már ott tart, hogy legyűri a legizmosabb házi gazdát, az ő kénytelen vendéglátóját is. Ma már ott tart a legnagyobb lelki­erő is, hogy lassankint kifogy belőle az den nélkülözhető órlóktárgya; ahogy le­mond mindenről, ami nem föltétlenül vazük- séges: abban a mértékben gyöngül az akarata; abban a mértékben vesz rajta erőt ;; kétségbeesés. így lassankint hova­tovább több emberen vesz erőt az a gon­dolát, hogy életének gyeplőit a lovak közé dobja. -Jöjjön, aminek jönnie kell. . .. Ez a két sötét szám tehát ennyit jelent — papiroson A valóságban pedig j még többet. Sokkal többet. A szabad pályákon működők ugyanis akik m:iguk szabják meg munkájuk diját, — gyakran visszaélnek evvei a jogukkal.' Hivatkozva az általános drágaságra, olyan árakat szabnak, amelyek lényegesen felül­múlják a drágasággal megokolható árakat és munkadijakat. Csak egy példát! Szerkesztőségünk­ben panaszolta egy tisztviselő, hogy 10 éves fiának cipőjét talpalni küldötte. A cipész 1900 koronát kért a cipőcske tál palásáért és a sarokra teendő egy egy «flekkért,» Az apa, mivel másoktól úgy hallatta, hogy ennek ára mostanában 1000—1200 korona, visszakérte a cipőt. A mester azonban nem adta vissza, hanem hajlandó volt megcsinálni 1200 koronáért s kijelentette, hogy az előbb - tévedett, (Kiváncsiak vagyunk, hogy — ha nem kérték volna vissza a cipőt s megcsinálja és kifizetik — visszaadott volna-e a maga jószántából 700 K-t). így folynak az ügyek, mindig ro*z- gzabb és rosszabb a helyzet az általános kapzsiság miatt S mikor lesz ennek vége; mikor áll meg a drágúlá*: senki sem tudja. Ezt csak úgy lehetne megállítani, ha átalakítanák az emberek lelkét . Minden ellenálló képesség. S amint fogy.a tisz i emberét. tességes ruhája, kótyavetyél'« kerül min — Miért nincsen tej a piacon ? Draga a takarmány A gazdák eladjak teheneiket — A felsöjárási gazdaságban mar csak 70 darab teben van Eger, 1923. március ti Amikor e sorokat írjuk eszünkbe jut a régi boldog idő, amikor valóságos te- hénfalkák bőgték át bánatosan az egri utcákat s az firsekkertet, a gyalog-gulyás «Nye te, nyé!» kiáltásfiitól kísérve. S mi akkor boazan.kodtunk, ázsia kultúrát em legettünk. Szidtuk a várost, amiért - meg­engedi, hogy a tehenek végigkorzózzanak a lombos, tiszta, bidermejeri bájoaságú, halk egri utcákon Az újságokba kroki­kat írtunk, humorizáltunk, veszekedtünk, de azért a tehenek tovább sétáltak a nyári alkonyatokban, bölcsen és okosan,' hiszen ők nem olvastak újságot , De múltak az idők A tehenek azé pen eltünedeztek s hébe-hóba megjelent a látóhatáron egy kettő másnap a lapokban dorgatőriumot kaptak az «illetékesek». S most áttérünk a békebeli tejpiacra, ahol néha-napján, sőt a megbízható kofá tői mindennap, lehetett jó tejecskót kapni, literét 7—8 krajcárért, amit persze drá- gállottunk nagyon és azzal a kifejezéssel éltünk, amit ma már nem is használunk, hogy embertelenség ilyen dyágán mérni a t. S ha tejhamisításon rajtakaptunk | valakit, az erélyes Deák bácsi, a rendőr felügyelő, patakba küldte teketória nélkül. Ma 70—80 koronát fizetnénk egy liter tejért, ha volna. Sajnos, a tejpiacon hó­napok óta nincs felhozatal s iia van, csak rossz, silány megszedett tej van, amit mondva maximális áron mérnek de stitv- tyomban csak elkérik a 70^-80 koronát. S ezen a télen végkép kiveszett a békeidők típusa, a mosolygós, piros arcú falusi menyecske, a tejesasszony, akit amel­lett, hogy jő tejet hordott, még órának is lehetett használni, mert pontos volt, mint az óra. A falu begombolkozott, a tejesasszony elmaradt. A tejpiac sivár, valósággal tej- szűke van. A családok, akik már bele­törődtek a helyzetbe, felváltva isznak teát j vajas kenyérrel, esetleg vaj nélkül, meg rántott levest főzünk, néha még a fekete kávé is jó, ha van hozzá egy kis szalonna, ha nincs, hát azt gondolja a szegény em­ber, hogy ebéd után van. Munkatársunk érdeklődött, hogy mi az oka a tej-felhozatal hiányának s ma­lom-utcai Nagy .Jánostól a következő föl- világosítást nyerte — Nincs tej, mert nem érdemes te­henet tartani. A korpa mázsája 5800 K, a a tehénrépáé 900 K, a szénáé 5700 K. S ezzel szemben a tej literjét 60 koronában állapították meg. Ilyen összegért senki sem vállalkozik tejtermelésre; véleményem szerint még 100 korona sem lenne pénz jó tbjért. De így a gazdák megválnak a jószágtól. Tavaly még 279 fejőstehén volt a felső járási gazdaságban, ma már csak 70. Gyérülnek, fogynak a tehenecskék» ami seimniesetre sem egészséges állapot. Sokkal egészségesebb volt az, amikor pél­dád! a nyári estéken átballagott méla ko- lotnpjával az egri utcákon a szelíd gulya. S a hortobágyi hangulatban káromkodott a gulyás, ha az egyik tehén nekífarolt valamelyik kirakatnak. Ö, be szép idők is voltak azok, be drágák voltak a szelíd, bájos tehenek, amikor gyöngéden megtapostak a bocsá- natkérően néztek ránk jámbor, őszpillá* szemükkel. A bécsiek várják a magyar bort. Eger, 1923. március 6 A Borászati Lapok írja: Az elmúlt héten a borkereskedelem helyzete nein változott. A kivitel továbbra is szünetel. A svájci piac teljesen elveszett ré­szünkre e pillanatban. A francia borter­melés olyan konkurrenciát okoz nekünk, hogy minden svájci importőr lemond a magyar piacon való vásárlásról. A franciák 50 frankos árajánlataikkal árasztják el a svájci piaczot, ami 85—88 koronás árnak felel meg. Az ö szállítási költségük 3 -4 frank, mig a mienk 7—8 frank a mérsékelt osztrák tranzitó vasúti tarifa mellett is Ha a francia frank 42—45 re ugorna fel Zürichben ás aiurnt tervbe van véve, a franeia vasúti tarifát fölemelik, akkor le­hetne esetleg sző exportról Svájcba. A bécsiek nagyon várják a magyar bort, meri sem a spanyol, sem az olasz nem megfelelő ás a megszokott ízlésnek nem kellenek.—Ennek folytán a fogyasztás is visszamarad. A kereskedelmi vállalatok j hordói üresen állnak és várják az osztrák ' vámnak leszállítását, mely mellett a ma­gyar bor vásárlása kifizeti magát. Marad továbbra is a belső fogyasztás, mely a termelőket megmenti és azokat a kereskedőket, akik a belső piacon kellőleg j be vannak vezetve. Árjelentéseinkből közöljük a iyövot kezeket Keczel 65—70 K, özekszárd 9— 9Vos 60 K, 10—10‘/2#os 70 K, 11* os ós ezen felüli 80 100 K, Ágasegyháza 65—80 K. Napkor 90 K, Tóalmás 75—80 K Eladások 1600 hl. Örkény 11" os 74 o K; 1000 hl. Gyöngyös 12"-os 95 K; Aba- puszta (Szabolcs megye) 10° os 70 K, ó-bor 300 K; 10’3* os Bácska 70 K ; 115"-os Pest megye 8» K (seprősen); 10V2 — ll'-os Heves megye 80—85 K, 111 2 12° os Heves 100 K; 10°-os homoki parasztárú 65 K; 81,., 9°-os Baranya 55 K, 8° os Etyek 40 K Tót katonák lázadása a csehek ellen. A cseh megszállás alatt szenvedő felvidék elkeseredése egyre fokozódik, mely Zsolnán ezelőtt 10 nappal véres össze ütközésben robbant ki. A zsolnai kaszár­nyában egy tőt közlegényt valami csaszlau i köszörűsből lettcseh tiszt arcul ütött, mire ez bajonettjével leszúrta a

Next

/
Thumbnails
Contents