Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-03-06 / 52. szám

2

mmI m&V4HA*s

1923, március 6

nagyon, hogy javúljon a korona. Érdekük, hogy azt a bizonyos 35 milliárdot, az állami hiteleket könnyen szerzett pénzben fizethessék vissza. Világos, nemde? Hát ezért.

Összegeztetve az elmondottakat: ha a kizsákmányoló bankokracia megszűnik;

" Eger, 1923. március 5.

A trianoni szerződés megfosztotta a í csonka országot hadseregétől. Kicsavarta | kezéből a fegyvert. Lassú halálra Ítélte, ] Elzárta előle a napot, a gazdasági erők j forrását. Nincs á világnak egy nemzete, amely baráli kezét nyűjtauá e népnek. Nincs irgalom, nincs emberiesség, amely fölemelné mellettünk tiltakozó szavát. S a leveretés szomorú jelenében gyönge gyér mekkarok emelkednek a magyar ág felé.

Feldübörög a föld, gyermekkatonák menetelnek a dicsőséges ejjövendőbe. Fejükön cserkászkalap. Formaruhájuk cserkészing. A fegyverük bot.

S ha van igazságos megtorlás: ez veri szót a nemzet testére tolakodott kalando rókát

Mint a gomba, úgy szaporodik a kis | hadsereg. Egyik napról a másikra pattan ; elő a rejtelmes ismeretlenségből. Küldik a i magyar erdők, a magyar hegyek. Nyíló j virágok kelyhében fogantak; fölszántott ugarok barázdáiból kelnek föl a magyar cserkészek.

Egerben is több lett egy csapattal a \ cserkész hadsereg. A Dobók, Koháryak zászlója mellé emelkedett a Bornemisszák zászlója.

Cserkészek zászlóerdeje borúi a megalázott ország fölé. S a zászlóerdők alatt izmos karok feszülnek és fenyegetőn a ma-. gasba lendűl a megtorló — bot!

A Bornemisszák eserkószavatásáról

ha megszűnik a merkantil-politika a az | állami hitel megakadályozza, hogy minden kisiparos, kisgazda c*ak a bankokuak adózzék: akkor virágozni fog az ország. Minden kenyérkérdés. A gazdasági megújhodástól várhatjuk a keresztény Magyar- ország diadalát.

avatták föl vasárnap délelőtt a Bornemissza Gergely cserkészeket. '

Már tizenegy órakor zsúfolásig tömve volt a íerem, amelyet erre az alkalomra fe nyő-fűzórekkel, háromszinű zászlócskákkal díszítettek föl. A vendégek soraiban láttuk Juhász László tábornokot, Mázy Engel bért dr. kir. főigazgatót, Werner Adolf dr. c. kir. főigazgatót, Zalán Antal ezredest, Nagy János dr. képviselői, Kriston Endre apátkanonokot, Trak Géza h, polgármestert, Rusztek Károly kirv tanfelügyelőt, Otta Nándor alezredest, Zsiross Sándort, a Hangya igazgatóját, Király István dr. cser- kóezkerüleii főtitkár és Balassa Brúnó dr. cserkész-csapatparancsnokoka) a Dobó Istvánok és a Koháryak élén.

A Bornemisszák 11 órakor a cserkész indűiő hangjai mellett vonúltak be a tisztelgő cserkészcsapatok sorfala között.

Rusztek Károly kir. tanfelügyelő ünnepi beszédében a magyör ifjúságot, a nemzet bástyáját üdvözölte. S a Bornemisszákhoz intézett buzdító szavait, a megvédő magyarok Istenének nevében, ezzel a szóval zárta: «Előre!»

Qreskovits Lajos parancsnok beszólt

váítő szeretőiről.

Majd megkezdődött a magasztos avatási szertartás. S a Bornemisszák Király István dr. kerületi főtitkár előtt Qreskovits »Lajos parancsnok, Frindt Jenő tábori lelkész tisztjelölt, ©soma Lajos, Osont Lajos,

Jakab László, Joó Gyula, Káló Gyula, Kelemen Károly, Lakatos István, Marty László, Panyik János, Pálinkás Győző és Sümeghy László cserkészek letették a fogadalmat.

S az avatás után a. három cserkész- csapat lelke ölelkezett a cserkész-induló lelkesítő hangjaiban.

A régi cserkészek nevében Ignáaz József üdvözölte az új csapatot, majd Frindt Jenő mondott köszönetét vitéz Bobory György ur. főispánnak, a csapat fővédnökének, a Move nak, a közönségnek s mindazoknak, akik lehetővé tették az új csapat megalakűlását.

Végül Mázy Engelbert dr. kir. főigazgató szólt a cserkészekhez:

— Mint a II. csorkéazkerület elnöke, szükségesnek tartom, hogy megnyilatkozzam. Ahogyan szeretem a hazát, úgy szeretlek titeket. Ahogyan szívembe zárom Istent, úgy zárlak szivembe titeket. Kívánom, hogy amire vállalkoztatok, sikeres legyen. S akkor lesz a vállalkozás sikeres, ha Jelketekben minden meglesz, amelynek egy derék cserkész-jellemben meg kell lennie.

tHálás köszönetét mond Eger város közönségének. Joghatósága alá sok város tartozik a II. cserkó«zkerületben, de örömmel állapítja meg, hogy olyan lüktető eleven életet, mint Egerben, seholsem tapasztalt. Kérte Eger város közönségét, hogy erejéhez képest támogassa a cserkész-csapatokat.

Az ünnepség a cserkészek kivonulásával ért véget. S a közönség a díszőrséget álló Bornemisszák sorfala között távozott el az épületből.

S most szeretném aranyba mártani a tollat, E cserkészcsapat* jórészt iparos- segédből, tanulókból áli. A MOVE nak volt az a gondolata, hogy a tanulókat cserkesz-, csapatba tömöríti. De o gondolatot nagy áldozatkészséggel ős szívós kitartással Greskovits Lajos testesítette meg.

. . Menjetek hát a magyar jövendők országúján, kis katonák. Játsszatok, táboaz alábbiakban számolunk be:

A polgári fiúiskola tornatermében

Eri ' Márton, Eperjessy Sándor, Gaál Ernő, Gael Lajos, Harnos Gyula, Horváth János,

Kis katonák a magyar jövendők országút)dn.

*B**»*BeeHW*aw*we*w**w*«eHew**eei •

A Bornemissza-cserkészek fogadalom tétele.

A Kaufmann—Fogét vonósnégyes bemutatkozása.

A művészetek népszerűsítése, az esztétikai kultúra fejlesztése, a művészetek •zeretetére való nevelés, oly általánosan ismert jeligék, melyek a modern élet kö ! vetelményeitől szinte elválaszthatatlanok. ; E követelményeknek megfelelően egész j életünknek úgy kellene berendezve lennie, i hogy lelkűnknek minden vágya, szivünk nek minden érzelme, agyunknak minden gondolata ? formai szépségek tökéletes eége által volna átitatva. A végcél tehát az lenne, hogy nemcsak az egyes ember, hanem a társadalom minden tagja észté tikai nevelésben részesülne. Sajnos, ettől ma még nagyon távol vagyunk! Nemcsak nem beszélhetünk általános műértésről, j sőt még szélesebb körben elterjedt mű- . ízlésről som, főleg ha tudjuk, hogy az j emberek nagy tömege, mily határtalan j ízléstelenségeket csodál meg műremekek j gyanánt akár a képzőművészetek, akár az irodalom, akár a zeneművészet terén, ,

Azért tehát minden oly önzetlen tö ] rekvés, minden oly lelkes mozgalom, min- í den olyan komoly akarás, — mely az arra hivatottak részéről arra irányul, hogy a társadalom kultúráját előbbre vigye, fejlessze, — az elismerés mellett a legmesz szebbmenő támogatást és ' buzdítást is megérdemli, még az esetben is, ha az eredmény a tökéletességnek abszolút fo kát még nem érte el. Itt kapcsolódik be a részrehajlatlau, egészséges kritikának feladata, mely abban nyilvánul, hogy kíméletlen frontot kell csinálnia ott, hol tehetség és képesség-hiányt tapasztal; míg ellenben ott, ahol a komoly törekvés és akarás mellett még az isteni szikra fényét is felvillanni látja: ott csak az lehet a feladata, hogy a szunnyadó erőket felszabadítsa és segítségére siessen a pálmáért küzdő művésznek.

Ezek leszögezése után, örömmel állapítjuk meg, hogy a szombaton lezajlott

Kaufmann—Fogéi vonósnégyes társaság bemutatkozásán az akarásnak, a törekvésnek, a tudásnak és a művészi elmélyedésre való készségnek oly meglepően szép bizonyítékait tapasztaltuk, melyek a jövőre nézve a legszebb reményekre jogosítanak.

Szerencsés gondolat volt, hogy Kaufmann Emmy (I. hegedű), Stocker István (II. hegedű), Liman Emil dr. (brácsa) és Fogéi Elemér (gordonka), magasabb rendű művészi ideálok megvalósítására és a hangszeres zene legintimebb műfajának műve

1 lése céljából egymással szövetkezve, vo- ! nőenégyes társaságot alapítottak. Ennek jelentősége nemcsak abban domborodik ki, hogy a város egy kultúrtényezővel gazdagabb lett, hanem főlég abban, hogy a város zeneórtő közönségében a klasz- szikus zene iránti érdeklődés fölkeltésével a műértést és műízlést ápolja, fejlessze.

A bemutatkozás a Gdspárdy féle zeneiskola termében történt, mélyet az érdeklődők lelkes serege majdnem egészen megtöltött. A hangversenyt megelőzően Vucskits Jenő főreáliskolai tanár igen tartalmas beszédben fejtegette a zene kulturális jelentőségét. Röviden ismertette a vonósnégyest és kifejtette, hogy ez az a zenei műfaj, melyben a zeneszerző a leg- i meghittebb gondolatait é? érzelmeit sző- ; laltatja meg. Lelki történés van benne lefektetve, melyből a zeneszerző művész lelkivilágára következtethetünk. Rámuta- ! tott arra, hogy a zenei forma és tartalom között mily benső összefüggés van s érdekesen fejtegette a roinanticizmus és a klasszicizmus közti különbséget. Meíyea- járó zene-esztétikai előadását azzal fejezte be, hogy felhívta a közönség figyelmét arra: az előadandó zeneművekben mit kell megfigyelnie s hogy a zenét nemcsak szívvel és lélekkel, hanem ésszel is kell hallgatni.