Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-02-17 / 38. szám
R?a 10 korona Eger, 1923. február 17. szombat. XL. évf. 38 . sz. «a——anm r !■ -ni m—— Előfizetési dijak postai szállitássai tsésx és iélévi előfizetést nem fogadunk el. W$gged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BBEZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11. Destrukció-üldözés. Eger, 1923. február 16. A »Múlt és Jövő« című politikai, iro dalmi, társadalmi és kritikai hetilap, mely pontosan 13 esztendeje terjeszti a magyar- országi zsidóság körében a faji együvé- tartozást és a nemzet külön nemzetiségi élet-szellemét, hétről hétre megújuló támadások tüzét intézi a magyar kormány felé. Tám dásaiban egyes-egyedül a külön nemzetiségi szempont az irányadó, tehát nem tartja meg azokat a határokat, amelyeket a politikában nemcsak illendőség, hanem kötelesség is megtartani. Szélsőséges izgató hangja mind türelmetlenebb, a magyar közintézmények és a magyar kormányténykedések szenvedélyes és túlhajtott kritikájával egyik kűtforrásává lett annak a rágalom hadjáratnak, mely az «emigráció» és a kiaantant sajtójában erőteljesen folyik Magyarország ellen. A magyar gondolkozás és a mostani kormány sohasem állott útjában annak, hogy az egyes felekezetok külön kulturális céljaikat önállóan, a sajtó eszközeivel szolgálhassák és a felekezeti együvéiar- tozáa szelleméi ápolhassák. A magyarországi zsídófelekezeii sajtónak orgánumai azonban (elsősorban a Műit és Jövő) régen átlépték ezt a határt, ahol a felekezeti érdek végződik. A Múlt és Jövő nem felekezeti, hanem kifejezetten faji érdeke két és szempontokat képvisel s egész működése nem egyéb, mint ezeknek a faji érdekeknek Ízlés-,, sőt törvényellenes hang- súlyozása az egységes magyar állami érdekekkel szemben. Ebben a szellemben íródik minden sora és a magyar közgondolkodás kénytelen hétről-hótre, minden megtorlás nélkül, tűrni ezt a szellemet. Megértjük az illetékes hatóságokat, hogy ezekkel a lapokkal szemben bizonyos elnézéssel vannak, nehogy az ellenük foganatosított ke- mény'intézkedősekből újabb táplálékot merítsen a bécsi rágalom-központ a Magyar- ország ellen való hadjáratra. Ez a szempont azonban nem lehet bástyája és állandó védőszerkezete annak a destrukciónak, melyet az ilyenfajta sajtó jelent. Nemcsak a jóízlés, hanem az állam biztonságának érzetében kell fölemelni tiltakozó Budapest. A Magyar Ourir írja: A magyar jóvátétel ügye állandóan foglalkoztatja nemcsak a cseh sajtót, de a poI litikai életet is. Jellemző u cseh fölfogásra az, amit a Vecser egy hosszabb cikkében fejteget, melyben többek között a következőket írja : — Magyarország nem akar jóvátételt fizetni és előre is tiltakozik minden büntető szankció ellen. «Szegények», nem látják a nagy Németországban a francia szankciókat. Magyarország elég gazdag ahoz, hogy fizethessen. Korányi, Páriából szavunkat az ellen, hogy a magyar államiságot, a magyar állami szempontokat a magyar kormányzati politikát azon a címen, hogy egy sajtóorgánum az úgynevezett «üldözött» vallásfelekezetet képviseli: szabadon támadhassa, becsmérelhesse és a külföld felé rágalmazhassa. A kormánynak és a hatóságoknak túl kell tenniök magukat e szempontokon és meg kell fékezaiök ezt a hangot, melynek megfékezését a túlsó oldalon (éppen e felekezeti sajtó követelésére) meg is valósították. A magyarországi zsidóságnak az a része pedig, mely jő hazafinak vallja magát, jól tenné, ha nem támogatná az ilyen sajtótermékeket, mivel ebben az esetben a vallomás szembe kerül a cselekvéssel. visszaérkezve, jelentette Budapesten, hogy a szövetségesek ragaszkodnak ahhoz, hogy Magyarország jóvátételt fizessen. Ez nagy zavart okozott a magyar poiitikai körökben ás főként azt hangoztatják, hogy semmiképpen nem szabad megengedni az ország megszállását. Hogyan képzelik ezt a i magyarok? Szívesen fognak fizetni ak- ! kor, ha a cseh, román és jugoszláv Pes- ! ten lesz és a győztes hármas szövetség | csapatai, ágyúi fognak végigvonulni a fő- i városon ? ! ft cseheK a magyar fővárosban szeretoCneK diktálni. Koháry István gróf. 1649—1731. Fiúk ! Ti, akik vasárnap délelőtt tüzes szemmel és rózsás arccal álltok a gimnázium tornatermében és komoly ajkatok esküre nyílik : ott érziiek e majd magatok mellett nemes pártfogótoknak, Koháry István grófnak, szellemét? Ti, egri cserkészek, ott ég e majd telketekben mindig ennek az scélakaratű, nagy magyar em bernek a képe éa kivésődia-e rajt tok és bennelek mindjobban az ő jellemének két fővonása : r-gyogó Isten és hazasze retete? Bizonyára avval a tisztelettel adóz zatok Koháry szellemének legelőször, hogy élete történetét megismertétek. S olvassak innen mások is, hogy. ismsrhessék nem zetünk nagyjait és megértsenek benneteket, kik a nagyok nyomdokain akartok járni. Csábrág ősi várában született 1649 ben. Gyermekkorában komoly jámborsá gával és ártatlan erkölcsi felfogásával vonta magára a figyelmet. Tanulmányait otthon végezte, csak az egyetemre került Becsbe. Tudományos előmenetel és erkölcsi jelesség szempontjából egyaránt első he lyen állt valamennyi társa között. így érte az a nagy tisztesség, hogy a bécsi egye temet látogató Zrínyi Miklós költőt és hadvezért az egyetem részéről ő köszöntötte és vonta igy magára nemcsak tanárainak, hanem Zrínyinek és a királynak figyelmét is. Alig végzi nagy kitüntetéssel doktori vizsgálatait, mikor atyjának halálhírét közük vele, ki Déva várának ostrománál halt hősi halált. A király az alig 19 éves ifjút bízza meg Fülek védelmével. Szomorú idők jártak akkor ... a tö rök igája alatt görnyedt az ország és a magyar magyar ellen rántott kardot politikai nézeteltérések miatt. Koháry, saját meggyőződését követve, királya mellett állott és onnan remébe országa fatez ba dulását s nem a törökkel szövetkezett magyar újaktól Ezért nem csatlakozott a Thököly féle fölkeléshez. A história későbbi lapjai az ő felfogását igazolták. Mint fuleki kapitány h-amarosan megnyerte szive jóságával alattvalóinak szeretetót és ‘hősies bát >r ságával magára vonta a törökök g>ü!ö letét, mivel nem egy érzékeny csapást mért a rabolva pusztító törö-c hadakra. Sikereire jellemző a következő egykorú feljegyzés: Eger mellett egy falucskát fosztottak ki a budai basa katonái Egyik furfangos falusi gazdának jő ötlete támadt, hirtelen e kiáltással rohant a törökök felé: jön Koháry! A fosztogató csapat eszeveszetten menekült el, hatra ) hagyva minden koncot. A magas siarabuli portára pedig egyre másra érkeztek a le velek, hogy nagy hadsereg induljon Főlek lerombolására,mert az ifjú fülekí kapitány ban veszedelmes ellenségre akadtak. 1682 augusztusában fogta körül a 1 váradi ba«a Thőkölyvel együtt a várat, melyet Koháry a végsőkig szándékozott védeni Csakhamar lángokban állott a város és a tüzes gráná'ok úgy hullottak, mint «vérszínű hoidgömbök» Írja egy benn- szoruít nagyszebeni szenátor, akinek az ostrom részletes leírását köszönjük . . . Már a város elfoglalásánál rengeteg embert veszített a török és a janicsárok és szpánik zúgolódni kezdtek. A heves támadások erősen megrongálták ugyan a várat, de még erősen állott. Koháry nem is gondolt a meghódo- lá-ra. Emberei azonban nem osztoztak hősi elszántságában. A várban belül oly kicsiny volt a hely, hogy a be becsapó gránát egyszerre 30 embert is megsebesített. A várba szorult nemesek feleségei és gyermekei folyton siránkoztak. A vége az lett, hogy a várórség fellázadt és megadta magát. Nem is lett senkinek báníó- dása — Koháryn kivűl. Thököly foglya lett, aki dühös szidalmak között verette vasra és záratta Régéé várába. Legalább is busás válságdijat remélt érte, vagy esetleg talán meg is nyeri e tekintélyes, bátor katonát a maga számára. Mindkettőben csalódott. Koháryt nem törte meg az sem, hogy Thököly elvakult dühében 23 hónapig kenyéren és vízen tartotta, sem az, hogy utána Munkács sötét, nyirkos földalaui börtönébe szátlí'ot- ták, ahol a nedves, piszkos föld volt ágya és Bsvtala. Súlyos bilincsei húsába vágódtak. Ruhája foszlányokban lógott le róla. A sok külön kínzás annyira elcsigázta,
