Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-02-14 / 35. szám

Ar* 10 korona.

Eger, 1923. február 14. szerda. XL. évf. 35 sz

.** ■ .■■^.r*$+wtsmeemsm!Wwmmnm-inm'WKW*<rm tmsa

Előfizetési dijak postai szállítással £gész és félévi előfizetést nem fogadunk eL | 4?cjged érre 650 K. — Egg hóra 240 K. |

zstseaaamm■ saa—wgwiwMaamagaMi» íiíwii iiirmii«———ea

A Katolikus Népszövetség vármegyénkben.

Eger, 1923. febr. 13.

A k.it. szervezkedés jelentőségét e lap hasábjain több ízben hangsúlyoztuk. Araikor.minden vonalon az a jelszó, hogy: tömörülni, a magyar katolikus tábornak is meg kell mozdúlnia, hogy a szervezkedésben rejlő nagy erő az ő javára billentse a mérleget.

A magyar katolicizmus a múltban ahhoz volt szokva, hogy ügyét a legfőbb kegyűr, az apostoli király, a püspöki kar, a papság képviselik. A világiakból csak itt ott emelkedtek ki egyesek, mint fehér hollók; akik a m-gyar kát. egyház dolgát, minden katolikus ember közös érdekének vallották. A nagy tömeg érzéketlen maradt, néma é3 süket volt. Tűrte hősiesen a lebecsülést, a mellőzést, a versenyző ellenfél előnyomúlását a hivatalokba, a közpályán, a politikában, a megyei és a községi életben. Bízott a saját nagy számában, a tömegerőben. Nem vette észre, hogy a fürge kisebbség eléje ugratott. A jozefinista egyházpolitikának atavizrausa megfeküdte a lelkiismereteket; nem csoda, ha ilyen légkörben vígan fejlődő:* mások vetése.

Az egyházpolitikai javaslatok, törvények s a szocialisták előnyomulása az alvókat, a felsőbb hatalom csalhatatlan erejében bizó kát fölébresztette. Majd a tettek mezejére szólította és a szervezkedés nehéz, komoly munkájára serkentette. Megszületett az ébredés kora, vele megszületett a Kath. Népszövetség is. A Népszövetség fehér zászlóját városról városra, faluról-falura vitték hevülő férfiak is. A lelkesedés hevében 300 ezer tag csoportosult a kereszt alá. A háború, a forradalom, a kommunizmus rést ütöttek ugyan a Népszövetségen, de a vihar előliével a keresztény felfogás, viíágoézlet lett a vezérlő csillag. A Népszövetség letiport zászlója újból megjelent a katolicizmus bástyáján. Hódít is a Népszövetség megyéről megyére, bár még sok zuga van kicsi országunknak, ahová az ébresztő sző még el nem hatott. Vármegyénkben 4500 tagot számlál a hivatalos statisztika, a következő megosz lássál: Abasár (250), Aldabrő (50), Apc (150), Besenyő telek (114), Boczonád (75) Detk(40), Domoszlő (100), Eger (200), C*ehi (30), Bocs (35), Szólát (60), Erdőtelek (20), Erk (13C), Gyöngyös (1340), Pata (25), Sólymos (15), Gyöngyöstarján (160), Osány (30), Hort (50), Heves (192), Karácsond (70), Kápolna (200), Kisnána (30) Komló (175), Makiár (32), Márkáz (56), Derecske (75), Mezőtárkány (50), Bátony (39), N gyfüg^d (66), Rede (14) Nagytálya (í2), Recsk (60), Sarud (190), Szurdokpüspöki (25), TiszaPOLITIKÄI NAPILAP

Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Eladóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám 11.

nána (20), Tarnaszenimiklős (13), Vámos- györk (25), Verpeiéí (200), Feldebrő (100), Hatvan (125), Atkár (68), Nagyiván (70).

A többi helyeken a mozgalom szele még nem érintette a lelkeket, pedig a hithű szívek óhajtják a tömörülést, megindulásán örvendenek. Tudják, hogy jövendőjük az egyház csónakjához van kötve, melyet bár a habok ide-oda hányjanak az

élet tengerén, a kormányos biztos keze mégis megmenti őket a zátonytól.

Előre hát! Félre a régi avult felfogással! A jövő győzelme azé, aki legjobban tudja megszervezni táborát. A gyöngyösi franciskánusok lelkesítő példája igazolja, van még hitbeli tűz a lelkekben, csak életre kell kelteni a hamu alatt lappangó parazsat.

Dr. Cs. L.

Nem akar sikerülni az üj párt-alakítás.

Eger, 1923. február 13.

Budapest, Az a homály és bizonytalanság, mely a szélső baloldali ellenzéki űj pártalakulást már az alakulás első hírétől kezdve körülveszi, a mai rmpon sem szűnt meg és talán még bonyolődottabb azokkal a különböző nyilatkozatokkal, melyek a ma reggeli ellenzéki sajtóban napvilágot láttak, Mindezekből a nyilatkozatokból az a tény állapítható meg világosan, hogy a Rassai párt teljesen szét- bomlott. A kormánypárti körökben természetesnek látják azt a zűrzavart és bonyodalmat, mely az űj átalakulást körülveszi. A kormánypárt egyik vezető politikusa a következőket mondotta: «Mindazok, akik a konstruktiv politikára akár temperamentumuknál fogva, akár lelki tulajdonságok hiányánál fogva nem képesek, — természetes, hogy komoly ellenzéki párt alakítására sem alkalmasak. Ilyen körülmények között teljesen megérthető az a folytonos átcsoportosítás és főlsg a vezér sőgre való állandó törekvés. A közvéleménynek alkalma lesz kiismerni őket; az ' pedig, azt hiszem, nem fog az ország ká- | rára válni.»

Szenvedő magyarok.

Eger, 1923. febr. 13,

Egy egri tisztviselő, aki hetekig tartózkodott a legutóbbi időben a románok által megszállott Erdélyben, a következőket beszélte tapasztalatairól az Egri Népújság munkatársának:

— Intelligens magyar embernek nem lehet immár maradása Erdélyben, az oláhok erőszakoskodása miatt. Lassankint mind Kiszivárognak onnan, részint Csonkamagyar- országba, részint másfelé, ahol megélhetésüket biztosítani tudják. Meglátszik már ez a városok képén, meg a templomok ban, ahol alig van már nadrágos ember. Akik ott maradtak, szinte bujdosva, a legnagyobb nélkülözésben tengeiik életüket. Van egy volt törvényszáki írodaigazgató jóbarátom. Ennek családja a legnagyobb nyomorban van és a magyar földműves családok úgy adják össze a nyo norgó család részére a szüksége? élelmiszereket. Ugyanígy vannak a volt ügyvédek és bírák is. Könyöradományokat gyűjtenek számukra.

— Törvényről és törvénytiszteletről szó sincsen a megszállott területen. Minden hivatalos személy saját szakállára intézkedik s mindenütt az ajándék az irányadó.

— A «határ incidens* folyománya ként töké'etes mozgósítás volt a megszál lőtt területen. Biharszentandráson volt azonban — persze egyebütt is — a legnagyobb visszahatása az oláhok agresszív

I szándékainak. A biharszentaodrási légé ! nyék is mind megkapták behívójukat. Nem mozdűlt senki az egész faluban. Végre is csendőrök mentek a faluba, behajtani a besorozottakat. Kapát, kaszát fogott azonban a nép s úgy kiverték onnan az oláh csendőröket, hogy napokig megemlegették a kiküldetést, A csendőrök után azonban két egész század katona szállotta meg a reniteng községet. Ezek fogdosták össze a hadköteleseket és vitték be őket Nagyváradra a kaszárnyába. A legények azonban kijelentették, hogy iokább itt halnak meg, de a magyarok ellen soha harcolni nem fognak.

— Nigyváradon keltenék a legnagyobb izgalmat a mozgósítási hírek és a riadó intézkedés. Ennek folytán a református templom harangjának minden 30 másodpercben való megkondúlásától számítva 15 perc alatt mindenki köteles volt lakásába visszatérni és az ablakokat ki világítani. A városban most körülbelül egy hadtestnyi katonaság van Ezeknek legnagyobb része nyíltan magyar párti. «Pofoznak, ütnek, vernek bennünket, úgy bánnak velünk, mint az állatokkal A ma-' gyár hadseregben ilyesmi soha nem fordult elő. Vagy ha megütöttek is bennünket, igazi úr ütött nyakon, nem ilyen cifra, szedett vedett nép-ég . .. Tudjuk, hogy Magyarországon nehezebb az élet, de. mégis csak az a vágyunk, hogy mielőbb jönnének a magyarok!»

— Az erdélyi újságok legnagyobb