Egri Népújság - napilap, 1923/1

1923-02-13 / 34. szám

10 korona« Eger, 1923. február 13. kedd. XL. évf. 34. sz Előfizetési dijak postai szállítással Sí? ész és félévi előfizetést nem fogadunk el. ligged évre 650 K. — Egg hóra 240 X, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda 'Telefon szám H. eCi£±3EBXÜ8S* mm Ököljog — sz erősebb, a hatalmasabb joga. A régi világban hatalmas főurak rontottak le rabiőváraikből a jámbor utasokra s ha­ramiáikkal kifosztották a védteleneket. Egymás ellen is vívtak halál'narcot ad­dig, míg valamelyik ott nem maradt a porondon. Égő falvak zsarátnokai, kol- dúsbotra juttatott szegény pór jajveszé­kelése, a börtönbe vetettek mérge, ha­ragja nem indították meg sziveiket, amely­ben orkán viharzott. Csupán az Egyház parancsoló ujja volt képes néha néha el- hallgattatci a harci zajt, elnémítani a kürtszót. Az Úrangyalára megszólalt ha- rangsző letétette a harcosokkal az alabár- dot, a kopjál; visszatérítette a szilaj mé­nen ülő lovagot. Ez volt a treuga Dei. Szegény csonkahazánk testét ma az ellenség dögönyözi. Az antant, mint egy nagy boxoló-rnűvész, véresre veri ütlegei- vei a nemzetet s rablőfészkéből kitört lo­vagjai pusztítanak, rabolnak. Talán a há ború vészes madarát mi bocsátottuk szárny­ra? Hisz a háború pokoli gondolata azok­nak 8gyában fogamzott meg, akik ma az ártatlan bárány szerepében tetszelegnek, pedig üvöltő farkasok. Miért szenvedünk tehát? Talán mert vitézül becsülettel harcoltunk? A magyar katona nem ismer álnokságot. Nem haza áruló zsebrák, nem hitszegő oiáh, csupán hős a harcmezőn. Önnmsgunkat vetnők meg, ha kardunk tisztaságához szenny tapadna. Elleneinknek nem kell méltó ellen­fél, hanem hitszegő álnok»ág. Ezért gyűlöl minket. Nem is a kardjára üt, az öklét mutatja! Pedig ez az ököl megcsonkított min­ket. Gyarapította országainak területét, népét; gazdagította önmagát. Elvette föl­dünket, bányáinkat, aranyunkat, ezüstün­ket. Összevásárolta értékeinket. Arúbeho- zatalával elszegényített, az eredmény a kiuzsorázott hét ős fél millió magyar, akit Stead ezredes váltig biztat a többterme­lésre, a jóvátétel megfizetésére. Jöjjenek hát az Amerikai Vöröske reszt képviselői! Jöjjön maga Pedlov! Jöj­jenek a jó, irgalmas hollandusok ! Jöjjön a svájci gyermekíkció! Hirdessék, hogy a magyar reparatiőba nem építhet, mert nincsen anyaga. Idegen romokat nem ta­karít, mert a forradalom, a kommunizmus romjait még máig sem takarította el. Bu zát, lisztet, húst nem adhat az ántánt rok kantjainak, hadi árváinak, mert a magyar rokkantak csonkjaikat mutatják, a sok éhes gyermekszáj kenyér után, a fagyos- ködök tüzelő után kiáltanak.. . Szinte álomnak tűnnék föl a jóváté­telt követelés, ha nem volna előttünk Né­f | metország szomorú példája, mely után majd ránk jár a rúd. Szegény magyarok ! Itt, Európa közepén egyedül állunk. Nincs testvérünk. Nincs barátunk. Idege­nek, ellenségek környeznek. Határaink többé rfem a Kárpátok, a Duna, a Száva, a Lajta; hanem az áruló, gonosz szom­szédok fegyvererdője. De van atyánk. Vau atyánk, ki szent Péter trónján ül. ő érti meg egyedül jaj- szavunk. Tudja, ha a magyar föld rögét kisajtolná, Őseink vére csepegne a drága hantokból. ö emelje föl szavát mellettünk, kiket e földön már senki sem hallgat, senk sem véd. Krisztus földi helytartója hirdeti,*hogy nincs igazi béke. A békeszerződések csak papírra vannak nyomva és nem a szívekbe. Az önzás, a fékezhetetlen vágyak toronyi magasságra nőttek, hogy mindent fölfaija- nak és se Istent, se embert nem ismernek. A valódi békét csak Krisztus hoz­hatja meg ismét. Az állam, a társadalom, az iskola, a műhely, a család, a hivatal térjen visz- sza sz Istenhez ! Dr. Cs. L. A pápa megkoronázásának évfordulóját az egész katolikus világ megünnepelte. Budapest. MTI. A Magyar Kurír Írja : Ma egy éve annak, hogy XV. Benedek pápa elhalálozása után a bíbornokok konklávőja, Ratti Achilles milánói érseket pápává választotta, aki XI. Pius néven foglalta el a trónt és ezen a néven koro­názták meg a Szent Péter bazilikában. Az évfordulót a katolikus egyházban világ­szerte megünnepelték. A magyar katoli kusság hódolatát ünnepélyes istentisz telettel fejezte ki, melyet a koronázó Má- j tyás templomban Caernoch János herceg­prímás pontifikáit. A kormányzó képvise­letében Klébelsberg kultuszminiszter je­lent meg Bariba Richárd kíséretében. A A kormány képviseletében Vass József, a nemzetgyűlés képviseletében Huszár Károly alelnök jelent meg. A mise folya­mán felajánláskor a pápai himnuszt, be fejezéskor a magyar himnuszt énekelte a közönség. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦❖*❖♦♦♦♦♦♦ Újabb letartóztatások a Ruhr-vidéken. Berlin. MTI. A letartóztatások a Ruhr- i vidéken tovább folynak. Essenben, isme­retlen okokból, letartóztatták a Zollverein szőnszövetkezet igazgatóját, nemkülönben egy bSnvafőtanácsost, Reglinhausenben a polgármestert és a képviselőtestületi elnö­köt. A megszálló hatóság letartóztatta még Russel bányafőtanácsost, mert megtiltotta a francia bányamérnököknek a bányába való belépést. Essen. MTI. Az esseni kereskedők ős vendéglősök egyhangúan elhatározták, Petöfi-est a Föraáliskolaban. j Eger, 1923 február 12. Szívüna, lelkünk minden lelkesedése esurran a toliunkra, hogy megemlékezünk a Fóreáliskola Petőfi-estjéről. A melngsó get, bensőnk izzását sok sok gyermek-ajak lopta belénk, a szomorú magyar ég re­ménykedő, csillogószemű jövője. A száz­éves Petőfi zsenijét dalolták s dalukban sírt Nagymagyarország gyásza s ökölbe szó’ült kézzel dacolt Nagymagyarország büszkesége. A nagy magyar szellem talpra szökkentotte apraját nagyját s átnarsogta a csonka határon : oláh bocakor, pánszláv izgalom sohse borítsa gyászba az or­szágot ! hogy a megszálló csapatoknak és hozzá­tartozóiknak többé semmiféle árút, illetve őtelneműt nem szolgáltatnak ki. Az esseni főpolgármesterhez intézett iratban Four nier tábornok közölte, hogy állásfoglalása következtében a szén és egyéb anyagok szállítása a megszálló csapatok számára késedelmet szenved. A parancsnoksága alatt álló összes csapatok parancsot kap­tak, hogy maguk gondoskodjanak ma­gukról. Nehéz és izgató művészi feladat: a költő halhatatlanságának minden gyöngy­szemét rövid két óra alatt átlopni 3 egy­séges képpé forrasztani a hallgató lelké­ben. Szerencsés, ihletett kéz végezte ezt a munkát. Három felsőosztályú tanuló rövid, talpraesett beszédkékben ismertette Petőfi hazafias, szerelmi és c-mládi költeményeit, genre-képeit és költői leírásait. S egy egy összefoglaló kép után maga a kohó szó­lalt meg akis ős nagy diák ajkáa, zuhogó lelkesedéssel és pazar jókedvvel. Örökké bennünk mosolyog az apró, csöpp első osztályosok derültsége, akikkel vegigka- eagíuk az Orbán és Váudoréiet című kői-

Next

/
Thumbnails
Contents