Egri Népújság - napilap, 1923/1
1923-01-03 / 1. szám
t i T I Ajta 10 korona. Eger, 1923. január 3. szerda. XL. évf. 1. sz. Előfizetési dijak postai szállítással ág ész és félévi előfizetést nem fogadunk eL ttegged évre 650 K. — Egg hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Egei. líceum Kiadóhivatal: Líceumi ngomda Telefon szám 11. A magyar címer a történelmi Magyarország jelképe. Minden magyar ember lelkében a legszentebb, a legmélyebb tisztelet tárgya. így is volt ez mindenkor. Amint megbecsültük, kegyelettel őriztük apánk, anyánk és más hoz- zánktartozónk arcképeit: éppen úgy lelkünk minden érzésével öveztük a titokzatos hieroglifeket, amelyek nekünk a drága magyar földet jelentették és jelenteni fogják az idők végtelenjéig. A találékony, az élénk szellemű magyar, idők folyamán, népi magyarázatot fűzött a címertest részeihez. A legnagyobb magyar folyók nevét adta a «pólyákénak, a legmagasabb hegyekét a zöldelő halmoknak ... A Duna, a Tisza, a Dráva, a Száva; a Mátra, a Fátra, a Tátra nélkül el sem képzelhető Árpádnak földje, Nagymagyar- ország. A trianoni őrület aztán mégis úgy gondolts, hogy elképzelhető, sőt meg is valósítható. Szörnyű állapot teremtődött a kísérlet nyomán s a barbár új gazdák kezén bitangságba jutott az a nagy darab föld, amit erőszakkal szakítottak le a Kárpétok-koronáztn országról. S minél jobban nyugtalankodik a rablott föld elnyomott népe: az új zsarnokok annál erélyesebben őrködnek zsákmányuk biztosságán. A megrablott ország minden élet nyilvánúlása bántja őket és mumust látnak bűnös lelkiismeretükkel még a legártatlanabb nemzeti érzések megnyilvánulásában is. Most régi magyar nemzeti elmerünk használata lett szálka a szemükben. An tautékkal meg is üzentették, hogy a régi magyar címer «sérti» az ő nemzeti szuve rénításukat. Elvárják, hogy a legrövidebb idő alatt a trianoni határoknak megfelelő elmert vegyünk használatba. Szinte elképedünk ezen az újabb követelésen, ezen a képtelen kívánságon. Hiszen, ha ezt teljesítjük, hát legközelebb azt fogják kívánni, hogy a trianoni határok közé szorítsuk ezeréves történelműn két és hagyjuk ki abból a legragycgóbb fejezeteket. Dögkeselyűk szálldogálnak az apró rablók nemzeti «szuverenitása» fölött. A halálraváltak utolsó rugdosásai ezek. S baj lenne, ha megijednénk puffogó, üres fenyegetéseiktől. Hisszük, hogy a magyar kormány még csak nem is válaszol erre a — nemzeti címerünket konfliskálni akaró — szem télén írásra. Bethlen állítólagos lemondása börzemanőver. A pártok üdvözölték a pártvezéreket. A parlamenti szünet politikai csend j sági körök börze • Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy Isteni örök igazságban, LszekMagyarország feltámadásában 1 Amen » jében, az év utolsó estéjén, a sajtóban kü lőnböző hírek láttak napvilágot. A híradások azt tárgyalták, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök pozíciója megingott. Azt is elterjesztették, hogy a kormánypárt intranzigens keresztény részének fölfogása jutott diadalra és bogy már az jelentékenyen hozzájárult Bethlen István pozíciójának gyöngítéséhez. Már újév napján megjött az elterjedt hírek első cáfolata és a cáfolatot a mi információnk is megerősíti. Egészen bizonyos az, hogy az elterjedt hirek minden komoly alapot nél külöznek. Bethlen miniszterelnök ugyanis nemcsak a pártjában, de egyébként is komolyabb és erősebb pozíciónak örvendhet, mint bármikor és szó sincsen arról, hogy öt elejteni szándékoznak. Illetékes helyen, ahová evvel az üggyel kapcsolatban kérdéssel fordultunk, az alábbi nyilatkozatot tették: Hogy milyen forrásokból táplálkoznak ezek a mende-moadák, könnyen megítélhető abból, hogy bizonyos közgazdaA tekintélyről. Eger, 1923- január 2. A Magyarország f. évi november 25-i számában «A tehetség tiszteleti» című vezércikkében a liberális ellenzéki politikusok sérelmével foglalkozik. Helyteleníti, hogy a kormány őket rombolóknak mondja. Pedig hát — írja a Magyarország — «rombolni ók mást nem akarnak, esak a gyűlöletet és azokat a válaszfalakat, ame iyeket a forradalom és a kurzus ékelt az egyes csoportok közé » Hogy a Magyarország a forradalom és a kurzus emelte válaszfalakat egyenlő- siti, azt az ő politikai szemszögéből nézve — természetesnek találom... Hogy az államháztartás egyes ágaiban az igazi szakértelem részére a kritika jogát követeli, — helyeslem Hanem végső konklúziójával, melyet a tekintélyről, annak tiszteletéről, a tehetségről, tudásról, munkáról tételes igazságként fölállít: — nem értek egyet. Okoskodását a tekintélyről így vezeti le: <A tekintély tiszteletét hirdetik és követelik mostanában. Fanatikus tekintélytisztelők vagyunk mi is és éppen ezért fanatikusan követeljük a tehetség megbe csülásőt. Mert legfőbb tekintély a tehetség és tudás, az elsőbbrendű munka, amely egyéni kiválóságában ad ős hoz egy szu perpluszt. Csak a munka és a tudás res- pektusa ölheti ki a gyűlölködést és segíti manőverekre szokták kihasználni az ilyen koholt politikai szén zációkat és akkor, amikor megfelelő köz- gazdasági eredményt elértek, újra vissza vonulnak odúikba, hogy újabb manőverekkel, hazugságokkal igyekezzenek izgalmat kelteni. A miniszterelnök egyéb ként, értesülésünk szerint, tegnap este érkezett vissza Radványből Budapestre. A miniszterelnök megérkezése után kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A miniszterelnök távollétében a kormány párt csak egy rövid táviratban üdvözölte Bethlent ős a szintén távol levő nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert. Ugyancsak távirati utón kapoti. pártjától üdvözletei Andrássy Gyula gróf. A keresztény ellenzék hasonlőképen üdvözölte egy másik vezérét, Haller Istvánt is. A Friedrich pártban nem volt üdvözlés. Kassai Károly távollétében a Rassai párt egyáltalában nem üdvözölte vezérét, aki egyébként ma érkezett vissza Budapestre. hét minket a magyar jövendő gazdagabb és testvéribb korszaka felé.» A tehetség és tudás — az én szerény véleményem szerint — magában még nem alapja a tekintélynek, sem az elsőbbrendű munka, mely t gyám kiválóságában ad és hoz egy uzuperpluszt. Mert ha ez így volna: akkor nagy tekintélyek gyanánt kellene tisztelnünk Lenint, Trockijt, Kun Bélát, Jászi Oszkárt, Kúnfit s még egy csomó bécsi «magyar emigránst.» Hisz’ ezek mindegyike adott, hozott «egyéni kiválóságában» egy egy nagy szuperpluszt; csakhogy olyat, amely a népek erkölcsi lerongyolődását alapozta meg nagy tudással, tehetséggel — szánt-szándékosán. Tehát a tehetség, tudás és a munka csak akkor emelkedhetik tekintéllyé: ha lélekj óságával, a «Szeresd felebarátodat, mint önmagádat* örök életű erkölcsi törvény bitével és gyakorlásával pároBÚi. Vagyis első tekintély-alap a becsület; a tehetséget, tudást és munkát is csak az avathatja tekintéllyé. Csupán a munka és tudás respektusa soh«e öli ki a gyűlölködést, de nem segít hét minket a magyar jövendő gazdagabb ős testvéribb korszaka felé sem. Mert a tehenaőg és tudás a nem-becsületes lélekben csak irigységet, gáncsveiést fakaszt, amelynek nyomán az a bizonyos testve ribb korszak továbbra is az igazak jámbor óhajtása marad... \ 1 ) A
