Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-07-26 / 167. szám

BGKEti NBPÜJSAG 1922. július 26. 2 H H I HI II llllli Tl” ll 'Uli IWKlMiWBHWq^ kapitánya a következőket rendelte el a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban: Eger város területén belül tilos rend­őri bejelentés nélkül tartózkodni. A beje­lentési kötelezettség kiterjed minden be- és kiköltözködésre, a lakó ős tartózkodási hely változtatására. Bejelentést tenni köteles mindenki, aki házába, vagy telkére éjjeli vagy nap­pali szállásra (ha csak 24 órára is) be­fogad valakit, kivéve, ha az illetőnek Éger­ben már bejelentett rendes lakása van. A bejelentés ki- és beköltözködés esetére is kötelez. Bejelentési kötelezettsége van min­den nyilvános, vagy magán-intézménynek, intézetnek, jótékony egyesületnek, szállo­dának, vendéglőnek, a fölvett tagokra, al­kalmazottakra nézve. A külföldi átutazót is köteles a szállásadó bejelenteni, ha 24 órára száll is meg a városban. A beje­lentésnek a be- és kiköltözködéstől, befo­gadástól, vagy elbocsátástól számított 24 óra alatt kell megtörténnie. A bejelentés az államrendőrkapitány­ság bejelentési hivatalánál, bejelentési la­pok által történik, melyeket ott adnak ki és szívesen szolgálnak felvilágosítással. Aki e rendelkezést kijátsszam vagy a megszabott tilalmat megszegi, ha cselek­ménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik: kihágást követ el ős 1000 koro­náig terjedhető pénzbírsággal, vagy öt napi elzárással büntethető. Beszélgetés a meghatalmazott miniszterrel Kompolton. Eger, 1922. július 25. A magyar kormány tagjainak száma ismét bővült — a meghatalmazott minisz­terrel, akinek feladata a Rómában székelő Mezőgazdasági Intézet likvidálása. A magyar kormány, mely főleg a gazdatársadalomra támaszkodik, áthatva attól a gondolattól, hogy hazánk, a Cson- kamagyarország eminenter agrárállam, szükségét látta annak, hogy a háború előtt annyira virágzó Mezőgazdasági Intézetet a háborús ős forradalmi évek szünetelése után uj életre keltse. A régi, boldogabb világban Miklós Ödön töltötte be a ma gyár osztály vezetésének tisztét. Miklós Ödönt nagy nyelvtudása, gazdag közgaz­dasági ismeretei, összeköttetései predesz­tinálták e polcra. Ma, amikor a demokra­tikus fölfogás egyre erőteljesebben tör előre, a nemzetközi felfogás az, hogy helyén ▼aló, ha e tisztet született kisgazda tölti be. Mayer János volt földművelésügyi miniszterre esett a választás, kit a külföl­di körökből számosán ismernek abból az időből, mikor aPárisban tartott zöld inter- nacionalenak gyűlésén zengő magyar nyel­ven hallatta szavát, mit Schandl Károly ős Bujanovics tolmácsoltak franciául. A- mint a külföldi sajtó átvette a meghatal­mazott miniszterség Mayer Jánossal kom­binált tervét, sokan az ismerősök közül levélben üdvözölték. A napokban Kompolton kérdést intéz­tem Mayer János miniszterhez: — Mi lesz a meghatalmazott miniszter szerepköre ? — Felvenni az elejtett fonalat Rómá­ban, hol minden megvan a maga érintet lensőgében, amint otthagyta azt 1915. év­ben a kormány képviselője. A magyar mezőgazdaságot bekapcsolói a nagy nem­zetek gazdasági életébe, a megalakult zöld inlernacionálét kifejleszteni, erőtényezővő tenni. — Remél-e a miniszter úr sok jót a gazdák világszövetségétől ? — Határozottan: igen. A szocialisták egyetemes kongresszusai mind erőt kép­viselnek ! Ez általánosan tudott dolog. Éppen az őstermelők azok, akik ez irány­ban szervezetlenek. A materialista alapon felépülő agitáciőnak a feleletet, szintén az egyetemesség nevében, majd mi adjuk meg: a kalapács ütésére a kasza pengésével válaszolunk. Legközelebb, még ez évben Bubim­ban gyűlünk össze, hogy folytassuk a munkát. Még tovább folytattuk volna az eszmecserét, ámde Angelusra szólt a ha­rang, nekem meg sietve kellett búcsúznom. Beszélgetésünkben nem zavart senki ős semmi. A kedves, falusi lakás szobái festés alatt vannak; mi ketten kemény faszéken beszélgettünk a politikáról, Vázsonyiról ős a szociálisták agresszív magatartásáról. Benyomásom, hogy Mayer János bol­dog, hogy a meghatalmazott miniszterség díszes állásába ő kerül. Az agitáció Mayer eleme. Itt pedig tér nyílik a szónoklásra, jövés menésre, mit erőteljes szervezete meg is bír. (Cs.) 300 évvel ezelőtt. Eger, 1922. július 25. Minden nagy háború nyomában ott van a nyomorúság. És ez természetes is. Csökken a termelés, mert a munkaerőt más teendő foglalja le. Evvel ellentétben növekszik a fogyasztás. így laasankint el­fogynak a tartalékok s megcsappan a kí­nálat, mely nem tud lépést tartani a ke­reslettel. Ebből lesz azután a drágaság, mely az új-kornak minden nagy háborúja után természetes következmény volt. A hétéves ős a Napóleoni háborúk után éppen úgy általános drágúlás mutatkozott, sőt még az 1848—49 diki szabadságharc, valamint a rövid osztrák porosz ős francia-nőmet háború is meghozta az élet drágúlását. Ugyanez volt tapasztalható a har­mincéves háború alkalmával is. A harmincéves háború iíioj^n, 1622-ben, tehát pontosan 300 esztendeje, igen nagy drágaság, éhinség ős döghalál (pestis) volt; erről egy régi krónika a következő­ket írja: «Ezekben a hadakozó időkben felette igen nagy drágaság vala mindenben. Ez p3dig lön mind a sok számtalan hitván pénzverésből és az jó pénznek kifogyásá­ból: mert a jó pénzt felverik vala a pénz­verő házakba és azokból igen rossz pénzt vernek vala, az mindenütt soha senki sem hallott, sem olvasott: mert egy régi ga­rasból négy-öt rossz garast; egy Magyar pénzből egy rossz garast vernek vala. Az régi jó Tallér négy, öt magyar forint­ban kél vala. Az jő arany forint nyolc Ma­gyar forinton. Az Magyar pénzt immár csúdának tartyák vala; az régi garast azonképen. E’ pedig mind egy néhány telhetetlen Német Ur tanácsából lenne; melly dolog miatt felette nagy fogyatko­zások valának az Országokban; mert ah­' hozképest^mindonféje marhát annyi öt, 4 hat áron adgyák vala az emberek. Éhség és Döghalál halhatatlan szőr- A nyű és nagy vala, aminámü ennek előtte * talán soha Magyar Országban nem volt, kit az ő iszonyuságának szörnyűsége mi­att lo sem merek írni: mert nem is hin­nék el az utánunk következendő emberek. Ilyen' nagy nyomorúsággal és mindenféle ínséggel vala szegény Magyar Ország minden felől környül vétetve.» Kis hírek a nagy világból« Külföld: A berlini rendőrséget) páncél­ingekkel szerelik föl. — A bécsi gyilkos­ság tettesét, Mieovszky Simonnét, aki fér­jét meggyilkolta ős földarabolva a simme- ringi búzatáblákban rejtette el, elfogták. — Egy Karl Garland nevű 22 éves szo- ciálista munkás egy és negyed millió dol­lárt örökölt s Greenwich községnek adta jótékony célra. — Vilmos császár a «Die Entlassung» c. színdarab ellen panaszos keresetet adott be, mert a darab — Bis­marck elbocsátásával foglalkozik. — Az ír­országi lázadás 100 km. vonalon folyik. — A kronstadti katonai akadémia 20 nö­vendéke közül 13-at a forradalmi törvény­szék iskolakerülés miatt golyó általi ha­lálra ítélt. — Ausztria az antant közbe­lépését kéri Magyarország eilen. — Ra- thenau gyilkosait eltemették. Magyarország: Ötszáztizenhárom gyer­mek utazott ismét Hollandiába. — Az ox­fordi egyetem «Magyarország Önrendel­kezését Védő Ligá«-jának 14 tagú küldött­sége Budapestre érkezett. — A makói hagymatermés az idén 3500 waggon. — Sopron környékén hétfőre virradóra há­rom gyilkosság történt. — Liberálisok győz­tek a kispesti városi tisztújításon. — A hercegprímás Zelliger Vilmos dr. kriszti­navárosi plébánosnak a «paradicsom-völ­gyi apát» címet adományozta. — Klebels- berg Kunő gróf és Pallavicini György őrgrőf pisztolypárbajt vívtak. Sebesülés nem történt; a felek nem békültek ki. Színház és Művészet. Heti műsor: M'’$5zerdán, 26 án (B bérlet) «Drőtostőt». ösütörtökön, 27 én (A bérlet) «Niobe» bohózat. Pénteken, 28 án (B bérlet) «Hamburgi mennyasszony»,Latabár Kálmán felléptével. Szombat, 29-én (A bérlet) «Hamburgi mennya««zony»,Latabár Kálmán felléptével. Vasárnap délután 4 órakor «Drótostőt, este 8 órakor bérletszünetben «Limonádé ezredes». . Folt, amely tisztít. Dráma 4 felvonásban. Irta Jose Eche- garay. Rendezte Szabó Pál. Jose Echegaray a XIX-ik század leg­nagyobb spanyol drámaírója. «Spanyol Ibsennek» nevezték el. Drámáiban spa­nyol szenvedélyesség lángol, mely sokszor hidalgő-temperamentumraá fajúi. (A nagy Galeottó). A «Folt, amely tisztít» c. drá­mája is a XIX ik század 80-as éveiből való. Tipikusan társadalmi dráma, mozga­tója a legnagyobb emberi szenvedély, a szerelem. Nem ismer korlátokat: Matilde leszúrja Enriquetát, aki beszennyezte a becsületét, bár erre semmi szükség nin­csen. Ez a finálé elhibázott lépés nagyon; szükséges, hogy Fernandó is, aki elhitte Enriqueta rágalmait, bűnhődjék. Fernandó magára vállalja a gyilkosságot. így lesz a férfi becsületén «folt, amely tisztít». Ra­dikális költői igazságszolgáltatás a «Fiat justitia, aut pereat mundus» elve alapján. U'■ Dinnyéssy Juliska (Matilde) szinte fe- i lülmulta önmagát. Egybeforrt az alakjá­j

Next

/
Thumbnails
Contents