Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-12-10 / 281. szám
Ara 10 korona Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el, (legged évre 560 K. — Egg hón 200 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Riadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. f Pusztuló Szlovenszkó. A «Kassai Újság» cikke. Eger, 1922. december 9. Aki néhány év múlva látni akarja, hogy miként lehet tönkre tenni pgy vi- rágző, gazdag orszagrétzt s mikép lehet koldússá tenni egy valaha jólétnek örven dő népet, annak nem kell elmennie a lengyel harcterekre, vsgy a nyugati front gránátmezőire; az csak jöjjön el Szlo- venszkóba. Mert amíg ott rendbe hozzák az elpusztított területeket, fölépítik a szét lőtt gyárakat, városokat: addig itt eipusz- títják'mindazt, amit egy barbárnak (!) ke resztéit nép évszázadukon keresztül épí tett, áldozatokkal fönntartott és egy világháború alatt megőrzött. A győző csehszlovák nemzetnek a békekötés egy gyönyörű zsákmányt jut tatott. Elsőrendű termőföldeket, gyönyörűen berendezett mintagazdaságokat, miltiárdo- bat érő, gondozott erdőket, teljes üzemben lévő gyárakat fejlődő, életrevaló városo kát, fürdőket, közintézményeket és bárrom olyan nemzetiséget, aarelyek egyikéről — éppen a magyarról — mega Btneß úgy nyilatkozott, hogy » «Csehszlovák állam leglojálisabb alattvalói». A békekötés óta ide s tova még csak négy év telt el és aránylag ily rövid idő alatt minő változás! A termőföldeket ugyan nem lopták el, de a mintagyzdaságek már nem a régiek. A gazdák, nagy és kisbirtokosok, bérlők, elvesztették minden kedvüket a gazdálkodástól és a földtől. A nsgygazda- eágok rohamosan mennek tönkre s velük pusztul, szegényedik a kisgazda is. A fa lusi jólétnek vége és nehéz gondok gyöt rik a földművest. Adók végtelen sorozatával szemben ölödére csappant s jövedelem. Végrehajtó és árvt-rés fenyegeti ma ezer és ezer gazda jövőjét, exisztenciáját. A milliárdokat érő erdőkre esztelenül rávetette magát a spekuláció. Mérhetetlen fát vágtak ki, melyek egy része az erdőkben rothadt el, másik része tönkrement fakereskedők telepein vár kedvezőbb va lu»áris viszonyokra. Nehéz volna össze- ezámlalm azokat a milliókat, melyeket bankok és faspekulánsok veszítettek rajta. Sirassuk el a részben már elpusztult szolovenszkói gyáripart, búc*úzzunk el a vándorútra kelő* munkások tízezreitől és várjuk meg, mikor fog Szlovenszkóban kialudni az utolsó gyárkőmény. Mert az is beköszönthet rövidesen. Itt is a mienket áidozták föl, hogy megkönnyítsék a c-eh- országi ipar helyzetét és az megszaba dúljon a kellemetlen belföldi konkurenciától. Városainknak már nem is volt szűk ségük az új törvényre, amely községekké degradálja őket. . . Azok anélkül is visz szafejlódnek, hiszen a városok lakosságának — az importált hivatalnokokat nem számítva — nincs megélhetési lehetősége s aki csak teheti: menekül, idegenbe ván dóról. Fürdőink kapui egymásután zárulnak be. A bérlők tönkremennek, a személyzetet szélnek eresztik és kihal bennük min den élet, ami egykor olyan szép volt szlovenezkói fürdőinkben. Omladozó maradványuk fogja hirdetni az utókornak, hogy itt valaha emberek tartózkodtak. Közintézményeink egy türelmetlen, brutális sovinizmus áldoz «t-ú lettek, amely pusztítani tudott, de helyettük semmit sem képes alkotni. Nemzedékek munkája, vagyona ment négy év alatt tönkre. És mi fájdalmunkban némán, tétlenül nézzük ezt a pusztulást, a csehszlovákizmus előnyomulását. Nemcsak egész termelésünk omlott ősz- sze Szlovens? kőbán, nemcsak a kereseti le hetőségek szűntek meg. Megszűnt minden kereskedelem, mert nincs vásárló közönség és megszűnt a gazdasági élet legfontosabb bázisa — a hitel. Jelszavakat dobtak a nép közé, hogy eltereljék a figyelmét arról, ami készül. Ma már kezdenek mutatkozni az eredmények. Szegénységet lehet ma látni és érezni Szioven8zkő legutolsó falujában is. Mintha valami láthatatlan erő járná be földünket és átkot szórna erre a föld re, amelytől talán már az Isten is elfordult Tönkre vagyunk téve, pedig még csak most jön a fekete leves. Mi lesz, ha az állam elkezdi behajtani a vagyon dézsmál és a többi adókat? Mi lesz, ha majd bizonytalanná válik az az a kevés is, amit még eddig meg tudtunk tartani ? Szegény Szlovenszkő! Elvesztetted egykor virágzó iparodat, tönkrs ment kereskedelmed, kuhurád, tönkre mentek vá rosaid; vájjon mi vár még sok m* gprő- báltatéson átment népedre? H ába tápláltál csalfa reményeket, az út számodra ki van jelölve! Az állam urai rendelkeznek veled s neked engedelmesnek kell m radnod, nem szabad nyugtalankodással veszalyeztetned az államot. Pedig a legtöbb áldozatot 1918. óta mi hoztuk a köztársaságért. Amíg egyeseknek örömet, hóimat juttatott a köztársaság, Szlovenszkő népire a szenvtdá sek végtelen sora nehezedett. Négy év előtt egy gyönyörű, minden ! jóval megáldott országrészt adtunk át az államnak és ma minden romokban hever. Urak! Ha ezt akarták csinálni, akkor igazán jól csinálták és mi gratulálunk önöknek. Sírunk és gratulálunk! Az egri íőkáptalan „holt keze“. Eger, 1922. december 9. Nem kért bennünket az alábbiak köziésere senki. Az adatokat is úgy kel lett összeszednünk. De mégis megcsináltuk, hogy — vége legyen a piszkálódá- soknak. Vitézi telkek. Mikor testté lett az a nemes gondolat, hogy a háború legkiválóbb magyar vitézeit jutalmazzák annak a szent földnek egy darabjával, amelyért vérezt*k: egyáltalán nein láttunk valami nagy futtatást az új ezerholdasok részéről. Az «új gazdagok» szépen beguböztak. Gondjuk volt azonban, hogy ha pár házhelyet jő drágán átengednek a köz céljaira (esetleg azért, hogy más — reájuk nézve értékesebb— területet menthessenek): azt altba- rális sajtó síppal-dobbal hirdesse. Az egri főkáptalan nem tette ezt, hanem szép csöndben fölajánlott 500 kát. holdat s azt megmunkálva, bevetve adta át a vitézeknek. Amint kikutatnunk sikerült, a következő vitézi telkeket adományozta: Hevesaranyos — — .......... lökat.h. E gerszalókon — ........... _ 1 5 « Mezótárkányon — .......... — 1 5 € Poroszló Rábolyon — — __ 1 5 « Tarnaszentmiklóson —_ 15 « Magyivánon .. ... _........ _ 1 5 < Sajóvárkonyban .. — — Ifi « Bogácson — —____-_ 1 5 C Szomolyán — — .......... __ 1 5 « Alsóábrányban .......... — _ 1 5 « Borsodszentistvánon— — __ 4 5 c Szihalmon — — — — 15 « Ároktőn ........................... 15 € Kecskemét-Matkó pusztán ..80 < Tápiősághon — — _ —15 « E gyeken — — — —--3 0 < Polgáron — — — — — 2oO € Ezen kivül az egervári prépostéig kistályai és novaji birtokából kőt vitézi telekre 30 kát. holdat. Teseék kiszámítani: mit ér ma 500 kát. holdnál nayyobb földterület. Ha csak 200 ezer koronájává! számítanánk is: százmillió értéknek felel meg. Horthy gyűjtés. Az egri főkáptalan, a házi kezelésben lévő birtokainak területi megoszlása arányában, az o»>zágosan szervezett s úgynevezett Horthy-gyűjtés céljaira, a következő összegeket utalta át az illetékes főispánok kezeihez : Hevesvármegye — — — Pest « ........... _ H ajdú Borsod Gömör Szabolcs 614 000 K 94 0OO « 164.000 « 669.000 « 5 470 « 1.452 160 « Ez utóbbi adományban benne van annak a 30 q búzának értéke is, amelyet a szabolcsvármegyei főiskolai hallgatók segélyezésére föl-jánlott. Ez, összesen mintegy három millió adományon kivül a szabolcsvármegyei birtokain folyó csatornázási munkálatokra ez év második feleben már nyolc millió koronát folyósított, hogy e nagyarányú munka alkalom nyújtásával erőforrást fakasszon a dolgozni akarók számára. Itt említjük meg, hogy az egyházm. nyugdíjasoknak egy vaggon búzát ajánlott fel, az uradalmi nyugdíjasoknak pe dig évi segélyt rendszeresített termeny- és tűzifa szolgáltatással. És hol van még az a sok száz eset, amelyben minden hazafias és közjótékonysági nemes célra adományozott roppant összegeket részint, mint testület, részint pedig külön külön a főkápialan minden tagja. # Leközöltük ezt azért, hogy végre-vala-
