Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-16 / 159. szám
mm népújság 1922. július 16. Kossuth Lajost és középen Bethlen grófot tüntették föl, de nem fejezték ki, amit meg akartákvalősitani, mert hiszen az újjáépítés Kossuth és Széchenyi szellemében nem következett be. Nagy kincs a gyerek, kivételes, drága adománya a teremtőnek. Olyan ajándék, akit megbecsülni minden felnőttnek kötelessége. És minden okosan, becsületesen, hazafiasán gondolkodó embernek ki kell vennie részét a gyermekvédelem bői, ha azt akarjuk, hogy nemzetünk fennmaradjon, virágozzék. Evvel a gondolattal kapcsolatban adjuk az alábbi érdekes és inegszivlelésre méltó levelet. Mélyen tisztelt Szerkesztő Uram! Legutóbb szomorú híreket hozott az Egri Népújság, midőn a krónikás rövidségével elmondta, hogy egy patakban fürdő kis legény a vízbe fúlt s egy, a sínek között játszadozó leánykának pedig a lábát szakította le a robogó vonat. Ezeket a megrázó kis tragédiákat olvasva, önkéntelenül fölmerül a kérdés, hogyan kerülhettek az ártatlan csöppségek olyan helyekre, hol a halál kaszája osztogatja nehéz csapásait. Hát, édes Istenem, magyarázatot találhatunk rá. A más kor féltve őrködő anya most súlyos gondok között, nehéz munkában görnyed s az őrizet nélkül maradt kis ártatlanok gyanútlanul betipegnek a veszély kitárt karjai közé. De azért ilyen szaporán még sem szabadna a kis tragédiáknak megis- mótlődniök. Ha jól emlékszem, pár hót előtt a Városháza nagytermébe Werner Adolf dr. főigazgató gyűlést hívott össze, ahol az ő meleg szíve elénk tárta, miként gon dőlj a, hogy minden különösebb szervezet megalakítása nélkül távoltartsuk a gyermekseré get a-helytelenségektől, a veszélytől. Elmondta, milyen egyszerű volna, ha mi, felnőttek, nem haladnánk el közönyösen a rakoncátlankodó, helytelen ül viselkedő nebulók mellett, hanem rászólnánk a helytelenkédőkre; megemlítette, hogy hány oly turáni tölgy nőne nagyra, amely most mint csemete letörik: — ha mi, öregebbek nem tűrnek, hogy a kicsinyek “veszélyes helyeken tartózkodjanak s Közbeszólás: Talán Kun Béla képe jobban megfelelő lett volna?! Györki az indemnitást nem fogadja el. Ezután Rassaya Héjjas-nyilatkozattal foglalkozik. időt szakítanánk, hogy onnan őket elvezessük, avagy ha kell, elkergessük. . . Mi, akik ott voltunk, a gondolat nemességétől meghatva, elhatároztuk, hogy minden szervezet nélkül is katonái leszünk e gondolatnak. Azóta pár hét telt el és úgy látszik, sokan elfeledték a hangulatos délutánt, vagy teljesítve nemes fogadalmukat, plyan helyekre kerültek, mint jó magam s rájöttek az apostolKodás keserű ízére. Ha kiváncsi, kedves Szerkesztő Úr az ón esetemre, hát elmondom : Egyik meleg délután kint jártam a külvárosban. A nagy forrőságban egyik úton, tikkadt áká-c alatt apró legények és pici leányok üldögéltek az árnyékban. Egyik várat épít porból, a másik vesszővel rajzol bele bizarr vonalakat; egy pufók fiúcska valami törött palack vagy pohár szilánkjával akar egy leányka arcára olyan vonalakat írni, aminőket a porba rajzolt* a nála nagyobbacska művész. A kislány sírva tiltakozik s méltán, mert már szeme alatt egy vércseppecske jelzi, hogy a kis törekvő szándékai nem is oly veszélytelenek. Megállók. Rászólok, de a fiú tovább folytatja s megkarcolja a lányka karját. Odalépek és a gyerek kezéből kiveszem az üvegcserepet s messzire eldobom. A kedves játékszerétől megfosztott emberke éktelen üvöltést hallat. Mintha rúgőra járna, úgy csapódik ki a közeli ház kapuja: megjelenik az aggódó anya és a kisember gyorsan elmondott panasza után alaposan összeteremt, hogy így meg úgy, az ö gyerekéhez ne nyúljak ; az azt teszi, amit akar. Köszönjem meg,, hogy nincs nála i veder, mert úgy leöntene, vagy a fejemhez | vágná, hogy nem felejteném el hamaro- i san. Miután eljárásom helyességéről a har- | cias menyecskét meggyőznöm nem sike- í rüit; sietve vonultam vissza a keserű- ! seggel. Sajnos, ez a keserű érzés a fizetése nálunk az emberbarátoknak. De se baj ! ! Az ilyen méltatlanul ránk szórt szitok n9m ! rettent vissza bennünket a gyermekek védelmétől, a fenntebb említett két megrázó szerencsétlenség pedig még erősebbé teszi fogadalmunkat és még odaadóbban vigyázunk arra, nehogy a nagy magyar erdő egyetlen kis csemetéje is elpusztúijon. Annak a nyelves asszonynak meg csak azt üzenem, hogy igaz, most csak a szomszéd leánykájának szép szeme menekült meg a kiszórástól, de lehet idő, mikor valamelyik hozzám hasonlóan érző emberbarát az ő fiacskájának szemevilá- gát fogja megmenteni. Akkor talán nem lesz olyan hangos ős ha emberi érzés van benne, hálásan fogja csókolni a megmentő kezet. Hosszadalmasságomért a Szerkesztő Úr elnézését kérve, köszönettel vagyok őszintén tisztelő híve, qgy emberbarát. * Gondolják meg mindazok, akiket illet, hogy milyen súlyos, nagy Igazságok vannak ebben a levélben. És kövessék a jő tanácsot. Kis hírek a nagy világból Külföld : A jóvátóteli bizottság ragaszkodik a ma esedékes nemet részlet megfizetéséhez. — Ellentmondó hírek vannak elterjedve a német belpolitikai helyzetről. — Lemondott a belgrádi kormány. — Bán- ffy Dezső báró özvegye trafikot kapott. — A cseh pénzügyminiszter le akarja rontani a szokol árfolyamát.— A volt német kan cellár új háborút jósol. — Jugoszláviában elkobozták a magyarok választójogát. — Monarchisía mozgalom van Felsősziléziában.— Argentina kölcsönt ad Ausztriának. — A nagyköveti konferencia megszüntette Montenegró önálló állami létét. — Istentisztelet közben beomlott egy kairói mecset. — Ausztria bankjegy-forgalma 600 milliárd. Magyarország: 3 millió értékű holmit lopott egy bűnszövetkezet a Ganz-gyárból. — Választási puccs volt a magyarok kiűzetése Jugoszláviából. — A magyar szerb határkiigazítás kérdésében az angolok és olaszok mellettünk, a franciák ellenünk foglaltak állást. — A nagy hőség miatt korábban kezdődik a csóplés. — Hamisítják a cseh vízumokat. — Újabb magyar túszszállítmány érkezik. — Óriási a zsákhiány. — Oukorinség előtt van az ország. — Július 16 án nyitják meg Burgenland tartománygyűlését. — Károlyi Mihály Wiu- disehgrätz emlékiratainak elkobzását kéri. Vigyázzunk a gyermekekre! — A szülőkhöz és az emberbarátokhoz. — Eger, 1922. július 15. Fenesy György püspök, az egyházmegye első nagyérdemű főpásztora a fel- szabadúlás után, 1688. március 21-én érérkezett Egerbe. A .várat a katonaság foglalta le, a romok közt hajléka nem volt. A várkapitány fogadta őt vendégül a maga lakásán. Egyházmegyéjének székhelyét csak úgy láthatta, mint az ígéret földjét s Jászóra ment vissza — meghalni. Mégis, a rövid idő alatt, melyet Egeiben tölthetett, helyreállította a püspöknek, mint a város földesurának összes jogait. A városi tanácscsal kötött szerződés alakjában kiadta a városi statútumot. Nagy Jánost, a mezőkövesdi alesperest, kinevezte a visszaszerzett Eger első plébánosává. Karaffa adományozásait püspöki jogánál fogva megerősítette és a ferenc- rendieknek szintén egy mecsetet engedett át azo.n a helyen, ahol mostani templomtik áll. A szerzeteknek átadott török mecsetek alatt nem kell okvetlenül török alkotást érteni. Lehettek azok közt mecsetté átalakított régi keresztény templomok is. Mert ha a szép minareten meg is látszik, hogy volt itt kiváló török építőmester is: általában a törökök sokkal többet romboltak, mint amennyit alkottak. A talált magas fejlettségű kultúra romjain jobbat és értékesebbet felvirágoztatni nem tudtak s ez okozta főleg a török világhatalomnak összeomlását. Ma már csak nehány töredéknek nemes arányaiból, kidolgozásuk mesteri szépségéből lehet arra következtetni, hogy .a várban épült Szent János-székesegyház Ár- pádházi királyaink alatt Magyarországnak egyik legkiválóbb románstílű temploma volt, melyet a későbbi csúcsíves átépítés még monumentálisabb és még gazdagabb nagyszerűséggel emelt hazai templomaink első rangjára. El lehet képzelni, hogy a vár falai fölött uralkodó székesegyháznak és még két más templomnak tornyaival, dacos bástyáival .— milyen más, milyen festői, milyen tiszteletre gerjesztő lehetett Egernek középkori városi képe, melyről a fejből, minden helyi tanulmány nélkül készült egykorú rajzók és metszetek halvány fogalmat sem nyújthatnak. Mikor az ostromló sereg bevonult, a jfvárat a katonaság szállta meg. A Kassá-1 írói visszaköltözött Káptalan a várban nem j ■foglalta el régi társas székházát. A kanonokok külön lakásokban helyezkedtek el azon a soron, hol most gazdasági épületeik állanak. A székesegyház céljaira pedig azt a mecsetet használták, a minaret közelében, melynek helyére Erdődy püspök az általa telepített irgalmasoknak épített rendházat és egy kis templomot, melyet 1844-ben Pyrker érsek egészen átalakíttatott. Gondolt-e Fenesy György és utóda Telekessy István, a nagy püspök, vagy a Káptalan a várban még akkor tekintélyes részükben fennálló középkori, fényesmultú és romjaikban is nagyszerű egyházi épületek helyreállítására ? Ipolyi Arnold evvel a kérdéssel behatóan foglalkozott. Valószínűnek az ilyen szándékot nem lehet tartani. Az elmúlt viszontagságos két század alatt a román és a csúcsíves építkezés fölött az újabb kor szelleme már oly messzire elhaladt, hogy ha még meg lett volna is a szándék a középkori Eger romladozó nagyszerűségének helyreállítására, nem akadt volna olyan mester és kézműves, ki az elfelejtett formanyelvet kellő megértéssel fel tudta volna újítani. Telekessy Istvánnak meghatóan szép gondolata volt, hogy 1710-ben a Szent János székesegyházának még épen maradt egyik kápolnájában, Árpádházi Imre királyunk sírja fölött akarta volna elmondani aranymiséjét. I
