Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-12-01 / 274. szám

2 SOR! NÉPÚJSÁG 1822. december 1. Ignác magyar jeles írók; Nagy József gyógyszerősz a természet és az egészség; Riddrcsik Miklós ős Uferbach László mező- gazdaság: Popputh Albert főjegyző, alkot­mánytan ; Csepela Lajos dr. szociális kér­dések. A hallgatók vizsgálatot fognak tenni és végbizonyítványt kapnak. Az iskolalámpa világossága tehát vonz; fénye oszlatja az értelmi homályt. Egyre nagyobb hullámokat vet majd ki fókusából. Idővel fényforrás lesz. Tüzes, égő szeme életre kelti Álmos vezér szen­dergő fiait, hogy fölépítsék a régi Nagy magyarorezágot. Itt a hit, a tudomány, mint testvérek megférnek. A krisztianizmus ős a naciona lizmus mint meghitt barátok összeölelkez­nek. Azért ima előzi ős fejezi be a tanítást; a nemzeti Himnusz hozza pezsgésbe a vért, melynek tüze van hívatva naggyá, erőssé tenni a szenvedő, szegény hazát. A falu csöndjében így lázas munka fog folyni. A jövő boldogulásának fegy­vereit kovácsoljuk. Pöröllyel dolgozzuk. Puhítjuk, tűzzel edzzük, formáljuk az ifjú lelkeket, hogy erős hittel, nemes jellemmel, bátor szívvel jelenjenek meg az élet küzdő homokján. Ha ez átalakító munka megsokasodik a kis haza sok falucskájában, városában: akkor örömtüzeket gyújtunk, mert teljesül álmunk, valóság lesz víziónk, a boldog Magyarország. Vivant sequentes! Téged pedig magyar Athén, Eger, köszöntünk. Te adtad a példát és mi híven követünk. Légy üdvözölve! Üdv nektek egri barátaink!! (Dr. Cs L) Emberi szivek a téli hóban. Öt utcaseprő söpri a Sánc lépcső havát. ­Eger, 1922. november SO. . . . Hidegtől megduzzadt cőklapiros kézzel lapátolták a havat. A vaslapátokről fehéren omlott buc­kákba a hó Dermedt újjaik között fanyar füstöt sóhajtott a kurta, elrágott szárú cserép- pipa. A szemekből az öröm rája su­gárzott. Öt utcaseprő lelke dalolt a mocskos cseréppipákban. A Sánc-lépcső fehér szőnyegén közö­nyösen ballagtak az emberek. Ha valaki feléjük igyekezett, 8z öt utcaseprő aláza­tos arccal félreállt. Csapzott bajuszukat megsimogatták. A hónuk alá kapták az ásőnyelet és belehuhúkoltak elgémberedett tenyerükbe. Egy percre megállt a hólapátolás. Egy percre fölsercegett a pipa-hamu alatt a tűz. És csöndes örömmel szállotta füst a novemberi hó felett. De ezt az örömet senki se látta — csak a hó, a fehér novemberi hő, mely elrabolta a szegény ember gerendás-szo­bájából a meleget, a kis vaksi ablakokon átszűrődó napfényt, mely a foltos ágy­takarókra szórta sugarát. Könyörtelenül havazott a szívekbe, hol rettegve kisért a gond és az utolsó darab kenyér. Nincs fájdalmasabb a novemberi hónál ! A fehér buckákon nagyokat puhant a lapát. S az öt útcaseprő mogorván sö­pörte a szürke köveket, amelyeknek hideg érzéketlensége arcukon tanyázott. Az öt komor arc e kövek tükre volt — Hamar gyött, — szólt a legöre­gebb, akin egy fakó börtönőr-köpeny volt, melynek a szakadásaiban fehér házifonál rejtőzködött, mintha ősz hajszálai téved­tek volna oda. . . — Hát hamar, — válaszolt elbámulva a szőke bajuszú, aki mindig maga után húzta a lábát. — Még várhatott véna. A gyerekek mezítláb vannak. Nem győzöm. Mégis, ha várt véna még, az ócskasorbűl vehettem véna cipót. Koromnó asszony biztatott, hogy majd tesz félre. Az öreg a pípamocskot piszkálta a szurkálóval. — Koromné? Az a csatarázó ? Az a lelketlen ? „Hamar gyütt.“ — „Ez aha — kenyér “ — Bánom én a lelkit. ígérte, oszt megvan. De híjába, ha nincs rávalő. Hun- nan vegyek. Lopjak, az ántiját?! — S dühösen belecsapott az ásóval a hóba. — Máj orvosságosüvegre telik, — bőlingatott a börtönőrköpenyes szomorúan. — Móta köhög már az én annyukom is. A fa derága. Hja, hja. Egy mélázó szemű férfi az ásójára támaszkodott és halkan azt mondotta: — Kenyér ez. — Szótá) ? — kérdezte az öreg szu­szogva. — Szólam, — válaszolta amaz. — Ez a hó kenyér. Nem nagy darab kenyér. De kenyér. A szegény ember kenyere. Munka. Nekem sincs fűtelékem. Minden gyerekem rongyoskodik. Magam is, a fe lesógem is. De azért ón szeretem a havat. A szőke bajúszú elgondolkozott. — Jobb a fagyos csikorgónál, ammán bizonyos. — A hó szereti a szegény embert, — folytatta a mélázó szemű. — Enyhe az üdő is, aki hozza. Lapátot ad a munka- nélkül valónak a kezibe. Ha tunnátok, hogy milyen sokan várják. Szeretem a hó szép fehőrségit. Mindég a karácsony jut az eszembe. A hő a szegény ember ka­rácsonya. Az útcaseprők elhallgattak. A hó a szegény ember karácsonya. A hónak a szegény embert szerető lelke van. A hóban a szegény emberek szive dobog. Emberi szivek lüktetnek a hóban, foltos rongyos kabátű emberek szive, a- melyben fehéren, puhán rejtőzködik a kenyér. A böríönőr kabátos öreg csöndes dalt brummogott a foga között. Jakab József. ii i rnr—rumnnii n ih >t irr-n^waiwnwranr mmmmmm Mire jó Fiume az olaszoknak? Eger, 1922. nov. 30. Fiume, a magyar kikötőváros, a ma­gyar Szent Korona gyöngye, furcsa sorsra jutott a trianoni béke jóvoltából. Általá­nosan kedvelt és ismert lett az olaszok elölt a házasság felbontása terén. Olaszországban ugyanis a házasság felbontása lehetetlen. Ezzel szemben Fiú­méban még mindig a magyar törvény van érvényben, mely az elválást megengedi ős ezért egy év óta olyan tömegesen siet­nek az olaszok Fiúméba elválni, hogy egy év leforgása alatt 15 ezer olasz házasságot bontottak föl Fiúméban. Az elválás kü­lönböző taksái 20.000 lírát tesznek ki. Je­lenleg ezek a taksák teszik a város jöve­delmének felét ős Fiume «felszabadulása» óta úgyszólván a házasság felbontásából éi. A halálraítélt görög politikusok kivégzésük előtt. Budapest. Az Intraazigeant athéni jelentése szerint a kivégzett politikusok kivégzésük elett mind erős magatartást tanúsítottak. Arra a kérdésre, vájjon haj­landók-e utolsó akaratukat tollba mondani, egyikük sem válaszolt. Gunárisz, a volt mi­niszterelnök, betegségéből még nem épült fel ős sáppgdtnak látszott. Baltazzi levette szeméről a monoklit, megtörölte és újból visszatette. Szíratosz szomorúan nézett arra az épületre, melyben közei a kivégzés helyéhez családja lakik. György király palotájában jól hallotta a lövéseket ős el­gondolkozhatott, hogy milyen szomorú következményei lehetnek a kivégzésnek.-szcsrnsaoa A Cseka nagy antibolsevista össze­esküvést fedezett fél. Több mint 1600 összeesküvői tartóz tattak le. Becsből jelentik: A moszkvai politi­kai rendőrség a modernizált Cseka nem­régiben nagy összeesküvést fedezett fel az orosz hadseregben, amely Lenin ős az egész szovjet-rendszer megbuktatására irányult. Az összeesküvést olyan jól készítet­ték elő, hogyha a véletlen közbe nem jön, nagy eredményre lett volna kilátás. Az volt a terv, bogy a bolsevista forradalom kitörésének 5 ik évfordulóján megdöntik a szovjet-rendszert. Abban az időpontban a szervezet tagjai megszállot­ták volna Szentpétervár és Moszkva főbb pontjain a középületeket. Moszkvában el­fogták volna a szovjet vezetőit ős ezután katonai diktatúrát kiáltottak volna ki. Egy véletlen azonban megakadályozta az antiboleevisták terveit. A Cseka figyelni kezdte a katona­ságot és nemsokára felfedezték a titkot és azt a helyet is, ahol a mozgalom vezetői tanácskozásukat tartották: egy vendéglő mellékhelyiségében. Nigy rendőri készült­ség ment ki a vendéglőbe ős több mint 1600 összeesküvőt tartóztattak le. kis h írek a nagyvilágból. Külföld. Ma kezdődik a középeurőpai amerikai főkonzulok tanácskozása Buda­pesten. — Amerika is megszakítja a dip lomáciai összeköttetést Görögországgal. — Anglia megtorló intézkedéseket tesz a görög miniszterek kivégzése miatt. — Ébredő-mozgalom ven Konstantinápoly­ban. — Moszkva decemberben, vagy ja­nuárban kommunista-forradalmat akar Németországban kirobbantani. — Anglia állítólag szabadkezet ad Franciaországnak a német jóvátétel kérdésében. — Kiuta­sítják a Párisba sereglett valuta-üzére­ket. — Valdemár dán iierceg tőzsdevesz- teség miatt föloszlatta udvartartását. — Egy cseh fegyház lapot ad ki lakói ré­szére. — A szultán Berlinben akar le­telepedni.

Next

/
Thumbnails
Contents