Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-11-21 / 265. szám

Äara 10 korona Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk eL Kegyed évre 560 K. — Egy bóra 200 K, POLITIKAI NAPILAP. Nleiői zserkesstő• BREZNÄY !MRE. Ä KöriilöttünK téVö államod az elzárKízás politiljáját folytatják A kormány nem hajlandó sem rekvirálnl, vásárhelyi Budapest. A magyar politika nagy érdeklődéssel várt eseménye vasárnap d. e. zajlott le Hódmezővásárhelyen, ahol Bethlen miniszterelnök mondotta el be­számoló beszédét. A miniszterelnököt, aki reggel 9 órakor érkezett meg Hódmező­vásárhelyre, nagyatádi Szabó István föld- mivelésügyi miniszter, Májer János mi­niszter, az egységespárt elnöke, Gömbös Gyula, Lukács György, Erődi Harrach Béla, Eckhardt Tibor, Héjj Imre, Zsitvai Tibor, Besenyei Zénó ős Erdődi képvise­lő«, valamint Ángyán Béla sajtófőnök ki­sérték. A villásreggeli után a miniszter­elnök kíséretével a Fekete Sas nagyter­mébe vonúlt, ahol a vásárhelyi egységes­párt elnöke, Lázár Lajos nyitotta meg az ülést. — Ezután Bethlen miniszterelnök állott fel szólásra és többek között ezeket mondotta: A háború alatt a kormányok kénytelenek kvoltak beavatkozni az állam különböző ügyeibe. Ezt a beavatkozást fokozottan meg kell szüntetni és első fel­adatom lesz, hogy visszaállítsuk a békebeli állapotokat. így a szabadság jogok, mint a gazdasági szabadság terén, abban a mértékben, a mint azt a viszonyok meg engedik. A kötött gazdálkodás terén már több lépést tettünk, de nem szüntethetjük meg a kötött gazdálkodást külkereskedelmi téren. Ennek okai a mai viszonyokban rejlik. Az hiszem, kénytelenek vagyunk sem maximálni. — Bethlen gróf hódmezö- beszámolója. kiviteli illetékekkel az árakat szociális szempontokból szabályozni, de nem szün­tethetjük meg a kötött gazdálkodást azért sem, mert a körülöttünk lévő államok az elzárkózás politikáját folytatják. Mi több Ízben kísérletet tettünk, hogy velük keres­kedelmi szerződést kössünk, a mai napig csak Ausztriával sikerült és most vannak folyamatban az err© vonatkozó tárgya­lások a Gseh-köztársasággal. Nem mi vagyunk oka az elzárkózás politikájának, min.t ahogy Eurőpaszerte hirdetik, Ezzel nzemben a szociáldemok- rata-párt a nemzetgyűlésen a kötött gaz­dálkodás bevezetését követelte és azt a- karja, hogy újból maximáljunk és rek- viráljunk és hogy minden kivitelt ebben az országban t/zünteseünk meg. Kijelentem, hogy mi nem vagyunk hajlandók sem maximálni, sem rekvirálni,v' ha ők drá­gaságra hivatkoznak, ebben, igazuk van. Nagy drágaság van ebben az országban, de a drágaság egyformán érint minden­kit, minden társadalmi osztályt, sőt meg­jegyzem, hogy a középosztályt támadta meg a legjobban és talán a mezőgazda- sági munkás osztály ama rétegeit, amelyek mpwzámból élnek. Kijelentem, hogy a drágaság semmi esetre sem sújtja azokat a munkás-rétegeket oly mértékben, mint az általam említetteket, amelyek a szociál­demokrata párt zászlaja alá tömörülnek. Megalakul az Egri Pinceszövetkezet. Eger, 1922. november 20, Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta az Egri Gazdák Pinceszövetkezete alakuló közgyűlését. Bár az alakulás nem a sző- szerint vett értelemben történt meg, az előkészítő bizottság komoly elemei s az alapító tagok, akik Eger legelőkelőbb tár­sadalmi rétegei közül kerültek ki, a pince­szövetkezetei végre a megvalósulás útjára terelik. Az alapító tagok között ott lát­hatjuk Szmrecsányi Lajos dr. érsekfőpász tort és Bobory György dr. főispánt is. A csonka-ország napnap utón beköszöntő gazdasági válságai egyre jobban sürgetik a magyar gazdasági tényezők egy szoros gyűrűbe való tömörülését, hogy egyéni érdekeik megvédelmezásével, gazdasági szolidaritásukkal szolidárisak legyenek a nemzet gazdasági helyzetének talpraállí- tása iránt is. Hogy Magyarország borki­vitele a minimumra csappant, az a szőlő- birtokosok, pincegazdák szervezetlenségén múlt, mert nem tudták megóvni a magyar bor jőhirnevét a külföldi borpancsolőkkal szemben s tekintélyük, súlyuk nem volt a nemzetközi piacon. Mérhetetlen az a kár, amelyet a magyar bor bennrokedése ed­dig is okozott. S itt elsősorban hálával kell megemlékeznünk Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselőről, aki már évek­kel ezelőtt tudta, mi a magyar gazdasági bajok forrása és nem csüggedő erővel, lankadatlanul harcolt a pinceszövetkezetért. A közgyűlésről alábbi tudósításunk számol be : Pontban ll órakor nyitotta meg Lipcsey Péter dr. kir. közjegyző a közgyű­lést, melynek célját röviden vázolta és üdvö­zölte dr. Nyiredy Jenőt, a budapesti köz- gazdasági egyetem professzorát és Go­dova Károly szövetkezeti igazgatót, a- kik azért utaztak Egerbe, hogy propagál­ják a szövetkezeti eszmét, mely amellett, hogy a gazdák érdekeit védi, a nemzet gazdasági megújhodásának egyik legbiz­tosabb oszlopa. Ezután elnökül Gröber Jenő Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. szőlőbirtokost választották meg. — Elsőül Godova Károly, ezöv. igazgató szólalt föl: Vázolja a szövetkezés szükségét, melynek célja, hogy kikapcsolja a határ­talan, hazardőr közvetítő kereskedelmet. Ezután a Bortermelők Országos Szövet­kezetének programmjáról tájékoztatja a hallgatóságot: a bortermelők egy táborba, szövetkezetekbe való tömörítése, a szőlő­művelés irányítása, fokozása, a külföldi piacok megszervezése, a borkivitel meg­teremtése, a szőlő- és bor-melléktermékek gyáripari földolgozása stb. A szövetkeze­tek előleget adnak a gazdáknak a borra, míg az eladásra nem kerül s így nem lesznek kényszerítve arra, hogy pénz szűke idején, potom áron adják el boraikat a közvetítő, búsás haszonra dolgozó keres­kedelemnek. (Felkiáltások: «Fontos! Ez nagyon fontos!») A következő szónok Nyiredy Jenő egyetemi tanár volt, aki már 31 évet töl­tött el a gazdasági tanügy szolgálatában. Beszól Magyarország gazdasági múlt­járól, a föld termőkép8sségi viszonyaihoz arányitva a termelés kis mennyiségéről. A Duna—Tisza közén a háború előtt 4 q búza volt az átlagtermés, ugyanakkor Amerikában 24 q búza termett, majd meg­említi azokat a machinációkat, amelyekkel meg akarták rontani s meg is rontották a magyar búza jő hírét: a Bzerb és ro­mán búzát összeőrölték magyar búzával s mint magyar búzát dobták a piacra, ugyancsak így csináltak az élelmes ame­rikaiak is, akik magyar búza gyanánt ad­ták el a sikértartalomban jóval gyöngébb amerikai búzát. Figyeljük meg Németor­szágot, amely homokterületein többet tud termelni, mint mi a húmuszon. Magyarországot gazdaságilag föl kell emelni és meg kell teremteni azt a szövet­kezeti rendszert, mely védőfala lehet a gazdasági életnek. Ezután a bortermelés­ről beszél, melynek csapása volt, hogy jött a filloxera s a birtokosok többterme­lésre törekedtek, a bőtermő, de gyönge bort adó olasz rizling kiszorította a ne­mesebb szőlőfajokat. Borkivitelünk Ausztriában talált leg nagyobb piacra, itt 1V2 millió Hl. volt az export, Angolországba 27,000 Hl., Német­országba s Amerikába 180,000 Hl. Ausztria az ő rossz borait a miénkkel összekeverte s e paneeot adta el magyar bor helyett: ezért züllött le a magyar bor jóhírneve. Svájcban azt az Ígéretet tették, hogy mihelyt egy erős gazdasági szervezet áll a magyar borkereskedelem mögöu, mely garanciát vállal az exportált borért, készséggel megnyitja határait., S az orszá­gos szövetkezés a maga tekintélyével, sú­lyával is meg tudja óvni a szőlőbirtoko-

Next

/
Thumbnails
Contents