Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-11-11 / 257. szám

2

mm. hepujsáií

1922. november 11.

Eltűnt a sertéshús a piacról.

Eger, 1922. november 10.

Alig makszimáita meg az Árvizsgáló Bizottság a hús-árakat, a zsír jelentékenyen megcsappant a húspiacon, a sertéshús pedig eltűnt. A fogyasztó közönség ma reggel is üres kosárral, csalódottan tért haza a húspiacról.

Munkatársunk érdeklődött a henteseknél, hogy mi okból tartják vissza a sertéshúst. A hentesek a következőkben válaszoltak:

— Az Árvizsgáló Bizottságaak először szót kellene néznie a piacokon. Napról napra hangoztatják, hogy esik a sertés

ára s mi mégis 400 koronát adunk félhízott sertések kilójáért élő súlyban; hízott sertésekért 480 koronát is fizetünk. Malacokért adunk 300—380 koronát — élősúlyban. Ilyen árak melleit az Árvizsgáló Bizottság határozatához nem tudunk igazodni s ezért nem is vágunk mindaddig, amíg az Árvizsgáló Bizottság nem emeli méltányosan a húsárakat, nem lesz sertéshús a piacon. S ez a helyzet még egy hétig is eltarthat.

Minden magyart úgy áld meg a magyarok Istene,ahogyan az ország- és nemzetmentő Horthy-féle nyomor-enyhítő törekvésre — vagyona arányában — áldoz.

Kövér Gyula kritizál.

Tessék elhinni, a festők is tudnak kritizálni, Rosszmájú a feetőuépség. Ha raegkritizáijáa a dolgait, bosszútól lihegve kapja föl a ceruzát; ha elnézik fogyatko zásait, lesajnáló mozdulattal karrikírozza agyon a jószívű kritikus unintelligens ábrázatát. Mert a festő karrikíroz, úgy kritizál. S közben csúfondárosan vigyo rog. Széthúzódik a szája, fölfordúl a szeme, a fülével legyezi magát s az orrát vörösre dagasztja a kritikusi önérzet.

S közben sziszegi:

— Most gyön a vess. . . A vese. . . velővel . . Kiveszem a vesédetavesédeta- vesédet. . .

S tragikus fintorait és a megtorlás vágyában eltorzult arcát a páciense ké pőre keni. A papírra feni kékülve, zöl- dlive, mint Juvenálísz — «ardet et jugulat» öldököl.

Hát ilyen & festő.

Ma délelőtt Kövér Gyula festőművész, tekintettel a képkiállításra és az eladott képekre, a forgalmi adóhivatalban szabályszerűen begubőzott és különféle fővárosi módszereket eszelt ki, hogy a forgalmi adó is eimazolhaió, Kenhető, törülhető legyen, mint a pasztell.

Az újságírók éppen akkor toppantak be, amikor ez nem sikerűit.

— Ejnye be jó, hogy az urak most jönnek, — így nyájaskodik Kövér Gyula. — Meg akarom hálálui (így mondotta!)

i

[ szíves jóságukat és lepingálom itt egykettőre.

Nemecsek Reili, Pogonyi Tóm és Gaál Náci volt a három áldozat.

Először Gaál Náci «ült» a festőnek jámbor képpel.

— Hol tetszik dolgozni ? — kérdezte Kövér kedvesen Nácit.

— Kérem, én itt a városházán vagyon

forgalmi adőtiszí. i

Kövér megrendült és áhítalosan re- begte:

— Ah, ezt nem vesézem ki.

Csakugyan. Náci brutálisan jámbor

szaíídségévei és áhítatos szemüregével olyan volt, mint Kasztor, amikor Polluxot siratta.

Nemecsek már bátrabban ült az ope rációs székre. Vele, mint házigazdájával (aljegyző) enyhén bánt el a piktor. Arcá nak lírikus szögleteiből csordúltak ki a télire konzervált rímek. S e művelethez mosolygott, mini egy leforrázott Kupidó.

Na, ez semmi. Pogoayi is leül. Villan a festő szeme. Az első kritikus. Pogonyi mondja:

— Profilban is kérem. Elöl is, oldait is, en face és mindenféleképen a képem. — S mennyei mosolygással ül.

— Igen — mondja Kövér. — Szép lesz. kétféleképen lesz, kélszinű lesz . . .

S közben pukkadozik, nevet és rajzol és néz és rajzói . . .

Mennyivel fognak többet fizetni azok, akik nov. 15-ig sem fizetik be a föld adót?

Eger, 1922. nov. 10.

Az új földadó végrehajtási utasítása szerint azok, akik nov. 15 ig a kedvezményes fizetés lehetőségét igénybe nem veszik, a határidőn tűi nemcsak a nyújtott 5, 20, 30°/o-os kedvezményben nem részesülnek, hanem azon fölül még külön pótlékot, esetleg végrehajtási költséget is kötelesek lesznek fizetni.

Ezek a pótlékok ismét jelentős ösz- szeggel fogják az adózókat megterhelni. A törvény szerint a késedelmes adófizetők 2#/*-os adőpőílékot (minden méíermázsa búza értéke után 2 kg. búza értékét: 160 K-t) azonkívül 6%-os végrehajtási költséget tartoznak megfizetni.

Nyilatkozik egy fascista vezér.

Budapest. MTI. Egy közismert fascista vezér, aki azonban ezidőszerint nem vallja magát nyiltan a fascizmus vezérének, a f scista mozgalomról a következő érdekes részleteket mondotta el: «A magyar fascista tábor létező szervezet 63 nincsen szüksége a kormány engedélyére, sem jóváhagyására, mert ha azt elnyerné, nem volna fascista szervezet. A gazdasági célok mellett egyéb, messzeható céljaink is vannak. Követeljük az 1914. óv óta Magyarországra költözött idegenek haladéktalan eltávolítását. A keresztény érdekeknek a gazdasági téren való érvényesülését, de emellett messzebbre irányuló céljaink is vannak.

— Mi nem útcai atrocitásokkal akarjuk programmunkat megvalósítani. Amióta a magyar fascista tábor megalakúit, útcai igazoltatások és botrányok nem fordultak elő. Hogy a keresztény koncentráció magjaival milyen összeköttetésben vagyunk ? A keresztény koncentráció tagjai között több fascista van. Egyesek legközelebb nyíltan fascistáknak fogják magukat tartani, másoknak, úgy látszik, kényelmetlen lesz a nyílt színvallás.

Hát Pogoayi örvendezett legjobban a képének. Profilban olyan volt, mint egy evikkeres kultúrtörekvéseket igazoló mangalica, de ea fac-3, már mint egy fog- híjjas cékla-lével leöntött Mefisztő vigyor gott a világba. S Pogonyi büszke volt a portréjára nagyon.

A művész már meg is elégelte a vérengzést, de amikor meglátta Jakab Jóskát, i föllobbant harci kedve. S legyilkolta, ki- vesézte, füleiből szárnyakat csinált, jelezve, hogy repülni fog.

— Csak a virágomat ... a virágomat is rajzolja oda . . . a kabátra, — mondotta szegény Jakab Jóska, akinek a szája vo- naglost, mint Byroné, amikor ömlött belőle a világfájdaíom.

— Ejnye, mester, csak most látom, mennyire hasonlítunk egymáshoz, — sóhajtotta a Népújság képviselője.

A művész ismét cihelődöíí. De csengett a telefon. Kelemen Andor telefonált. Szeretné megismerni a művészt. Hol ta lálhatő? stb. Egy falóra múlva ő is a vágóhídon hevert. Két méteres árkok ék- teleníteiték az arcát. Szája parabolikusán görbült, ráncokká volt föltraccsirozva. Félig nyers, félig sült állapotában olyan volt, mint egy óriási kifordított pislogó bifsztik.

— S így kritizálok én, — diadalmaskodott térdig vérben állva Kövér.

Az újságírók szent esküvéssel fogadták, hogy ezentúl egy festőnek sem kegyelmeznek. Ferenc.

Eger, 1822. november 10 A Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége Irodalmi Bizottsága f. évi szeptember 21-én megtartott első alakuló ülésén elhatározta, hogy Gárdonyi Gézáról nevezi el magái.

Az irodalmi egyesület erről a határozatról átiratban értesítette volna a kitűnő írót, mely átiratot az egri tanítók küldöttsége, Fejér Mihály ol. isk. igazga tóval az élén, októberben nyújtotta voina át. A mester azonban már nagy beteg volt s így a küldöttséget nem fogadhatta. Fejér Mihály nem is küldte el az irodalmi egyesület határozatát, mert abban bízott, hogy Gárdonyi Géza jobban lesz.

Az átírat utólső sorai így szóinak:

«Az irodalmi bizottság tagjai első alakúló gyűlésükön meleg szeretettel em lékeztek meg Nagyságodról, kinek neve említésekor ma már sok ezer magyar szíve büszkén dobban s a következő határozatot hozták olyképpen, hogy ez a ha tározat, mint tiszteletteljes kérelem, Nagyságod szives tudomására hozassák :

A Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének Irodalmi Bizott sága kimondja, hogy a múltban tanítói hivatást folytatott s ma hazánk egyik legnevesebb írójának, Gárdonyi Gézának

nevét veszi föl és megbízza az elnökséget, hogy erre vonatkozóan kérje ki a nagyrabecsült író engedőimét. Eljárásáról az elnök tegyen a legközelebbi gyűlésen jelentést.

Az irodalmi bizottság megbízásából és nevében, nagy tisztelettel és szeretettel kérem Nagyságodat, engedje meg, hogy alakúlatunkat — a hazai tanító írók, költők és művészek tömörülését — országos hírű és dicső érdemű nevéről nevezhessük el. Eszerint alakulásunk teljes címe így hangzanék: A Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének Gárdonyi Géza Irodalmi Bizottsága.

Amidőn tiszteletteljes kérelmünket Nagyságod elé terjesztjük, kérjük annak teljesítését, egyúttal nagybecsű elhatározásáról és engedőiméről az értesítést.

A Magyarországi Tanítóegyesületek Orsz. Szövetségének Irodalmi Bizottsága nevében vagyunk

hazafias tisztelettel és mély szeretettel: Budapesten, 1922. október 9 én Poharnik Jenő s. k. Timon Lajos e. k. az irod. bizottság titkára, az irod. bizottság elnöke.

Sajnos, erről a megtiszteltetésről már nem szerezhetett tudomást a mester. Az irodalmi bizottságnak már nem kell a nagy író engedélyét kérnie; megadta már az engedélyt a halhatatlanság és a ke- gyeletes emlékezés.

A Magyarországi Tanítóegyesületek Orsz. Szövetsége Irodalmi Bizottsága Gárdonyi Gézáról nevezi el magát.