Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-11-08 / 254. szám
2 EGKB1 NÉPÚJSÁG 1922. november 8. Csendélet a bécsi emigrációban. Eger, 1922. november 7. Akasztott Ember cím alatt egy bécsi •emigráns^, Barta Sándor, folyóiratot indított Bécsben. A jeles «magyar» folyó iratának beköszöntőjében a többek között ezeket írja: <Mint emberek ma akasztót taknak érezzük magunkat. Aki pedig nem annak érzi magát, az a mi akasztóinkhoz és megrugdalóinkhoz tartozik». A Bécsi Magyar Újság, ez az épületes sajtótermék, megütközik és kőzzel-láb- bal tiltakozik az Akasztott Embernek az emigránsokra vonatkozó megállapítása ellen. A Bécsi Magyar Újság tábora nem tartja magát akasztott embernek és nem érzi annak magát! De más kifogása is van az újság el len. Az, hogy Jászi Oszkárt, Németh Andort és Kassák Lajost a proletárok szellemi kizsákmányolóinak nevezi. Erre pedig a Bécsi Magyar Újság a következőkben felel: «Nem akarunk vitát kezdeni, de Barta támadása néha indokolatlanul durva és hogy kétségeink vannak az iránt, vájjon ezek a többé kevésbbő «házi ügyek» eléggé közérdekűek-e ?» És ha ehhez hozzávesszük az «Akasztott Ember» stílusára vonatkozó kritikát, amely szeriutaz «Akasztott Ember» olvasását a bonyolult mondatok gondatlansága, zavarossága és tudá- kossága fárasztóvá teszi!» —könnyen kitalálhatjuk, hogy a bécsi emigráció tagjai között nem igen. dühöng a békesség. No igen, mert a Bécsi Magyar Újságnak is élni kell és semmiesetre sem használ neki a konkurrencia! A megélhetés pedig mindennél előbbre való, még az «eszmék» szolgálatának kárára is. Cáfol a szultán. Budapest. (Uj Nemzedék.) Konstantinápolyi jelentés szerint a szultán még tegnap este megcáfolta azokat a híreket, amelyen elhurcoltatásáról szárnyra keltek. A szultán egyúttal utasította a kormányt és a nagyvezért, hogy a kormány ügyeit tovább vezessék. Az angorai kormány Rifat pasát formálisan Konstantinápoly kor- ] mánvzőjává nevezte ki. Úgy látszik, hogy Konstantinápoly elveszti főváros jellegét és Angora lesz Törökország fővárosa. Regöcze felszabadúl? A délvidékről érkező hírek szerint a szerb hatóság kidoboltrtta, hogy a dobro voljácok között fölosztott Ródl-féle birtokot, mely 6400 hold, nem kell megmunkálni. A munkálatokhoz így a birtok je lenlegi «bérlői» nem is fognak hozzá. A regöczeiek ezt a rendelkezést annak tulajdonítják, hogy a szerbek hamarosan kivonúlnak Regőczéről. KÍS HÍREK a nagyvilágból. Külföld: Kisebbségben maradtak a vörösök a szászországi választásoknál. — A szultán még mindig ragaszkodik trónjához. — A márka följavitására 500 millió aranymárka kölcsön kellene Németországnak. — Frankfurtban összeült a nyugat magyarországi értekezlet. — Űj kórusau nista-propagandát szerveznek Bécsben. — November 8 án lesz Luzernban a menetrend konferencia. — 615 mandátumért 1332 jelölt küzd Angliában. — Nincsics Rómába készül az olasz jugoszláv kérdések megbeszélésére. — Politis görög külügyminiszter Belgrádba érkezett. Magyarország: A makóiak tiltakoznak a határmegállapítás elien. — Csanády Frigyes tábornokot beiktatták vitézi birtokába. — A zsir és szalonna ára ismét esett Budapesten. — A Korvin Mátyás- Társaság november 19 iki ülésén részt vesz Romanelli olasz ezredes is. — Mun kába állottak a sztrájkoló pékek. — A kecskeméti magnetikus csodagyerek meg szökött a kórházbői. — Kiss Oszkár rendőrkapitányt és Szalay Ágoston datektiv- felügyelöt felfüggesztették állásától. — A kormány magánosoknak is megengedi a burgonya behozatalát — Gróf Széchenyi László visszautazott Amerikába. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amen.» Irodalom. Művészet. Kövér Gyula képkiállítása. — A művészet és az élet. — Eger, 1922. november 7. A művészet az élet győzedelmeskedése a halálon. Letűnt korok, elhalt nemzedékek fénykép-mása, levegője, gondolkozása, szokása, erkölcsei, melyeket a múlandóságtól megmentett az író tolla, a festő ecsetje, a szobrász vésője, vagy a zeneköltő hangjegye. S így halhatatlan az élet. De míg a művész halhatatlanítja a kort, a kor is, melynek gyermeke volt, — a művészt. így minden műben századok élnek és beszél nek. Bármilyen erős egyéniség legyen is a művész, bármilyen szemmel nézze az életet, a korát írja, festi, vagy önti szoborba. Ha bizarr utakra téved, korának bizarr kilengéseit örökíti meg, bár lelkében föloldódnak a képek, a színek, az eszmék és fölfogások. Legigazibb és legeredetibb az a művész, akinél legerősebben dolgozik a képzettársítás. Itt dől meg Wilde Oszkár esztétikája. A művész nem teremti a világot, csak átalakítja azt, de a szintézis munkája megállapíthatja, hogy a képzetek milyen módon és milyen ráhatással társultak. A legkülönösebb alkotás is elemeire bontható és megtaláljuk benne a kor szavát. Mert nincsen több adva a művésznek, mint kora műveltsége. A kor teremti a művészt s nem a művész a világokat. A művészet mindig az élet idealizált mása. Egészséges, vagy beteges képzettársítás. Ezekkel a gondolatokkai léptem Kövér Gyula festőművész kiállítására. S míg csöndesen szemlélődtem, önkéntelenül is eszembe jutottak a szecesszionisták, meg a neo- impresszionisták. Újnak, merésznek hirdetik művészetüket, pedig csak szín affektá- ció ős erőszakolt torzítás búsúl alkotásai kon. S az alap mégis csak az élet, mely egészségesen áttör az átstilizált tájakon, eszme-irányokon. Hirdetik, hogy újjáteremtik a világot, az erdőt, a mezőt, a testi és lelki embert, pedig csak stilizálják. Ragyogó, vagy excentrikusán furcsa köntöst adnak rá s elfelejtik, hegy az élet váza, csont- és izomrendszere ugyanaz, a ruha más csupán. Mielőtt a képek ismertetésére térnék megszólaltatom a művészt, akivel hosszasabban elbeszélgettem: — Jó ideig tartózkodtam Hollandiában, Spanyol, Olasz- és Németországban. Pár képem, mint példáúl Antwerpen, Holdas éjjel Rothenburgban, A dordrechti kikötő, ebből az időből való. Még akkor nagyon dekoratív ős erősen stilizálásra hajlamos volt festészetem. — Emlékszem linoleum szerű festményeire. — Igen. S kemények, hidegek voltak a színeim. Puhaságra, lágyságra és melegségre törekszem. Ezután megnéztem a kiállítást, mely két csoportra osztható; aktok ős tájképek csoportjára. Az aktokat jellemzi a finom beállítás. Három akt-képe versenyez az elsőségért: Pihenés a ükör előtt, Tükör előtt s az Első póz. — Az első színhatásokra törekszik. A legplasztikusabb és a legfinomabb, de kissé hideg. Amint a művész mondotta : hiányzik a dekoratív háttér és az akt között az összhang. De a háttér egymásba omló színeivel, bárha édeskés, keresett, nem mindennapos ős szép. Az akt bársonyos, finom ecsotvezetóssel megfestett kép. Tökéletes rajzú s gyöngéd, imádatos poőzis van benne. A Tükör előtt már lágy abb. Sajátos reflexek futnak át a testen, amely alatt lüktet az őr s a diadalmas szép álmodik. Az Első póz bakfisos ártatlanságával naivságával és akadémikus felfogásával, keresetlenségővel hat. Pasztellszerűén finom, vászonra lehelt az Ébredés előtt. Akt-tanúlmányai s többi aktja is (Nyári álom) igazolja, hogy az emberi test hivatott festője. Hiszen művészeti hitvallása e pár szóban van: «Az emberi testet tartom Isten legnagyszerűbb remekének.» Tájképeiben sok a líra, az áhitat. Úgy lép a természet templomába, mint Petőfi. Templomos hangulat lengi át tájképéé vásznait. Hollandi és bajor tájképei még édeskések, színkölteményeket fest remekül megrajzolt formákba. Az újabbak már a magyar földből termókenyültek meg. A Sajó- ős Boldva-monti részleteket örökítette meg ihletett lélekkel. Szereti a szelíden tükröző vizet, a némaságot a természetben. Ez a csönd lengi át levegős tájképeit. Művészetének a nyugalom az eszménye. Felfogásban új Téli fenyves c. képe. Szőnázó tehénfej stúdiuma és Paprika csendélete realisztikus, tömör s eleven üde hangulatot varázsol a tárlat képeinek ma- jesztétikusan nyugodt levegőjébe. J. J. Merénylet a dublini rendőrség épülete ellen. London. MTI. Néhány nappal ezelőtt az éjjeli órákban Írországi csapatok légbe akarták röpíteni a dublini rendőrségi épületet. Az épület földszintjén néhány rendkívül erős aknát helyeztek el. Az aknát 100—100 lépés távolságban elekiromos teleppel kötötték össze. Az első akna fel is robbant, mielőtt azonban a többi felrobbanhatott volna, Moynihan százados a rendőrség parancsnoka, megjelent a helyszínen és elvágta a vezető huzalokat, a- melyek nem jól működtek és ezzel elejét vette a nagy katasztrófának. A felrobbant akna detonációját20 mérföldre is ellehetett hallani. A környék valamennyi ablaka betört és a rendőrségi épület romhalmazzá vált. A lapok jelentőse szerint Dublin sohasem látta eddig a veszélyeknek ilyen sorozatát. A környéken több fegyveres
