Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-10-31 / 248. szám

alkonyat előtt . . . mint régen .. . Werner Adolf dr, c. tankerületi kir. főigazgató, Setét Sándor dr. ügyvéd, kir. tanácsos, Torday Ányos dr., h. igazgató, Petró József dr., teológiai tanár és Biedermann Adolf izr. tanító voltak betegágya körűi. Gyors lé legzetvérellel pihegett a beteg-ágyon. A szeme megüvegesedve, kifejezéstelenül ré- vedt a homályba. Az utóbbi napokban elvesztette a látását is. A hallása azonban finom volt s ha suttogtak, erős hangon mondotta : — Beszéljetek hangosan, legalább szórakoztattok. Setét Sándor dr. egy ízben — mivel azt gondolta, hogy a hallása is gyöngült — túlhangosan beszélt hozzá. — Ne kiabálj, — felelte a beteg. — Nem vagyok én süket. Félhat tájban mindnyájan a könyv­tárterembe mentünk, hogy pihenhessen. Mátékovics Józsefné elmondotta, hogy 24 ón Gárdonyi hegedűit. A «Darumadár fönn a légben hazafelé szálldogál» c. dalt muzsikálta. De hamar kimerült. — Nincs erőm. Gyöngék az ujj aim, — panaszkodott. Az esti órákban az ágytakarón ját­szadozott a keze. — Nézze, — szólt Mátékovicsnéhoz — milyen gyönyörű virágok vannak a taka­rómon. Még soha nem láttam ilyen külö­nös — szép virágokat. — Da én nem látok itt virágokat, — mondotta Mátókovicsné. — Rajzolja le, milyenek. S Gárdonyi finom, hosszú űjjai a takarón rajzolgatták a virágokat. — Az ablak előtt egy szakállas öreg ember áll és kalapos asszonyok. Oltsa el a villámot, — kérte Gárdonyi az asszonyt. — Az ablak előtt senki sem áll. Nyu­godjék meg, kedves — becézgette a beteg írót az asszony. — Nincsen senkisem? — Csudálatos. Biztosan válik már a lélek a testtől. Milyen érdekes . . . Tudjs, maga úgy áll előttem, mint egy szallem. Talán azért ilyen, mert nem látok. — A mester, — beszélte Gárdonyi József dr., míg halkan társalogtunk a könyvtár-szobában, — minden ismerősét fölsorolta előttem, akik meglátogatták. Ér­dekes, hogy több embert említett, akik már régen porladoznak. Hat óra tájban a látogatók elszéled tek. Dr. Gárdonyi Józseffel bementünk a hálószobába. Búcsút akartam venni a mes­tertől. Mátékovics Józsefné könnyezve tö rűlgette a beteg arcát, homlokát, mellét. A halálveríték hidegen gyöngyözött ha­lántéka körül. — Itt van Jakab Jóska, — mondotta dr. Gárdonyi. — Tudom, — szólt hörögve. — Vesse le a télikabátját, Jóska öcsém. Te meg kínáld meg cigarettával Jóska öcsémet. Hogy szórakoztassam, az Isten rab­jai ról beszéltem ; arról a filozófiáról, mely a főidből árad. Gazdag, kövér, mint a te- levény, melyből fehéren hajt ki, mint a liliom, melyet Margit koporsójára helyez Jancsi fráter. Sírra borúló liliom az ő fi­lozófiája, mely szeplőtelen és születés a halárban. Majd Zétárói csevegtem. A lát­hatatlan ember hőséről. S azt mondottam, hogy filozófiája hasonló még az ember­hez, aki a ködből jött és a ködbe távozik. Átszelleműlten mosolygott. Előtte a Szózat vasárnapi száma he vert. Átlapoztam. Az ujságpapíros zörgé­sére megkérdezte: — Mi újság? — Semmi, apusként. Nincs semmi kü­lönös,— nyugtatta meg Gárdonyi József dr. Távozásom előtt egri vizet kért, majd konyakot Később azt kívánta, hagyjuk egyedül. Gárdonyi dr., Gárdonyi Sándor megcsókolták az arcát és jóójtszikát kí­vántak. Meghatgttau iéptem az ágyhoz. Érez­tem- hogy nem beszélek vele többé az tiQIU MíáFÖJBAÖ életben. Éreztem, hogy búcsúzom. Az ar­cán mosolygás játszadozott. S hosszasan, sokáig néztem a tiszta homlokot. — Isten áldja meg, mester, — bú csűztam könnyes szemmel és megcsókol tam a kezét. (Isten áldja meg, mester, én alkonyat előtt érkeztem és alkonyat után távozom.) — Isten vele, Jóska öcsém — kö­szönt halkan. — Köszönöm a szives gon­doskodását. Éjfél után két órakor — amint Gár­donyi József dr. mondotta — megkérdezte: — Itt van-e Jakab Jóska? Szerettem volna megkérdezni, mik a tervei a jövőre ? Nem mondotta nektek? Majd Mátókovicsné kezét simogatta meg, aki jő éjtszakát kívánt neki: —■ Jő éjtszakát, Istennek kedves an­gyala. Ezután édesanyjától és a fiaitól bú­csúzott el, anélkül, hogy a halált emle­gette volna és 30 án, */23 órakor, vissza adta testét a földnek. Reggel már a halottas ágyon feküdt, fekete ruhában. Az arca mosolygott. Ezt a jóságos mosolyt még a halál sem tudta jéggé fagyasztani. Az íróasztalában, a végrendeletéhez mellékelve, egy följegyzést találtunk: Sír íratom semmi egyéb ne legyen, csak felül a kereszt rajza, aztán a két név, alatta a két évszám, s jóval alább: Csak a teste. ^ «. . . Csak hamu az, elomló televóny. A láng eltűnt. A láng, — ez voltam én...» Mikor koporsóba tették, önfeledten suttogtam: — Mester, én ez egyszer napnyugta Után érkeztem. Mert egyszer mindnyájunkra leszáll az este. Aludni tér a toll, elhallgat a hegedű, megpihen a munka; az élet hajszája, tör- tetése megszűnik napnyugta után. Lehull­nak rólunk a láncok. Az élők az élet rabjai. .. Mester, én egy szál liliomot teszek a koporsódra. Fehér, mint Margit arca. Égi, mint Jancsi fráter szerelme. Talán egy búcsú-csók, vagy utolsó szó, vágy, amelynek nincsen neve, illat, mely nem tudja, melyik virágról való, dal, mely a Te hegedűdből áradt: «Közelebb Hozzád, Istenem ...» Jakab József. A francia kormánynak nem tetszenek a pozsonyi magyar német lapok. A francia kormány panaszt tett a cseh követségen, hogy a pozsonyi magyar és német újságok támadják a franciákat. E miatt a cseh államügyészség megintette a lapok szerkesztőit, hogy a francia kor­mány ügyeivel ne foglalkozzanak s hagy­janak föl a támadó hanggal. A gabona, a zsír és egyebek. Nagy áreséseket jósolnak. Eger, 1922. október 30. A budapesti gabonatőzsdén az elmúlt héten 10.800 koronára esett a búza ára, amelynek következtében a budapesti mal­mok is kénytelenek voltak a lisztárakat leszállítani. Mivel pedig egyéb termény­árak is a búzaárhoz igazodnak, ezek pia­cán is nagy lanyhaság, olcsóbbodás volt észlelhető. Szakértők szerint a gabonaárak to­vábbi lemorzsolódására van kilátás. Az ol csóbbodás okait a következőkben lehet összefoglalni: A gazdák mindeddig visz szatartották a folyó évben termett búzá­juknak nagy részét, mert hiszen nem igen volt szükségük pénzre. Most azonban, a vagyobadó kedvezményes lerovása idején, szükség van a pénzro. A pin era vetett, 1922. október 31. feltűnően nagymennyiségű gabona aztán az árakra mérséklőleg hatott. Másrészt a közélelmezési kormány, mint ismeretes, — azzal akarta útját állni a gabonaneműek folytonos drágúlásának, hogy a lisztexport dézsma bázisát 100 kilonkint 55 kg. búzá­ról 65 kilóra emelte föl. Ez a kivitel ala­pos megcsappanását idézte eló annál is inkább, mivel a román és szerb, valamint az amerikai búza aránylag sokkal olcsób­ban kapható a mi export-országainkban, mint az innen kiszállított liszt. Innen te­hát az exportőrök lanyha vásárlása, ami ismét nagy befolyással volt a hazai gabo­naárak olcsóbbodására. Sőt a magyar vál­lalatok is amerikai búzát vásároltak. A napokban írta meg az Egri Népújság, hogy a putnoki malom amerikai búzát őröl.. . Ugyancsak nagy áresés volt a zsír- és szalonna-piacon is. Körülbelül 40 koro­nával esett Budapesten a príma élősertés ára. Az áresés oka az amerikai zsír be­hozatala, továbbá a tulajdonképeni sze­zon közeledése. Napről-napra több kész­sertés kerül piacra, ami természetesen csak nyomja az árakat. Hiába olcsóbbodott azonban a búza és a zsír, Egerben még mindig a régi árak vannak érvényben, s még megérjük azt, hogy egri emberek Budapestre men­nek szalonnát és zsírt vásárolni. Válságban van a vidéki nyomdaipar. Pécs, okt. 27. A pécsi nyomdaipar válságos napjait éli. Az életszínvonal lesülyedése, a közép- osztály teljes elszegényedése, önkéntelenül is, maga után vonja azoknak az iparágak­nak a pangását, melyek ennek az osztály­nak főleg lelki szükségletét elégítették ki. Ilyen volt a nyomdaipar is. Ma a nyomda rossz üzlet. A fővárosban egyre-másra adják el a nyomdákat, a nyomdai mun­kások egész serege lett munkanélkülivé, mert nem tudják őket foglalkoztatni. Pécsett ezen a héten a «Dunántúl» r. t. 11, a Részvénynyomda 3 és a Taizs- féle nyomda 7 nyomdászt, illetve alkal­mazottat bocsátott el. Ennek az elbocsátásnak a munka­hiányon kivűl a fő oka az, hogy a drágulás folytán a munkásokat nem tarthatják meg, mert nagy anyagi megterhelést jelent. A nyomdaiparral egy időben persze válság fenyegeti a sajtót is. Ez is küzkö- dik a drágasággal és folytonosan emeli az előfizetési dijakat egészen addig, mig a közönség teherviselő képessége bírja. Éppen lapunk tegnapelőtti számában írtuk meg, hogy a budapesti lapok 20 koronára lesznek kénytelenek egy példány árát fel­emelni. Pedig a koronánk jelenleg stabil. Az egri nyomdák is természetesen nagy nehézségekkel küzdenek. Egerben szintén csökkentették a munkáslétszámot. KIS HiRSK A NAGYVILÁGBÓL. Külföld: A fascisták megkezdték a fel vonulást az uralom megszerzésére. — A görög csapatok ellenszegülnek Trákiában. — Menekül a pénz Svájcból a vagyonadó miatt. — Poincare akciót kezd a francia frank megjavítására. — München csodál­kozik a magyar propaganda hiányán. — A márka árfolyamát csak moratóriummal lehet állandósítani. — Lopott holmit talál­tak a dánok a prágai múzeumokban és minisztériumokban. — Bácsben nagy szó cialistp-gyűlrs volt Seipel ellen — Mii -

Next

/
Thumbnails
Contents