Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-18 / 237. szám
Ara 6 korona Eger, 3 922 október 18 szerda XXXIX. évf. 237 sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Kegged évre 400 K. — Egg hóra 140 K, POLITIKAI NAPI LM. P. Ftíeüőssserkesatö» BBEZNIY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. wwMMmra mmjmwmascBiszazmmiB&iitit&msssae&miBisasai Hogyan drágít a bankoknak adott állami kölcsön? Még mindig nem mennek!. .. Eger, 1922. október 17. Pedig csakugyan nem tartóztatja őket senki. Sőt! Mint afféle nem-szeretem vendégektől nagyon szívesen vennénk búcsút. És bizony örülnénk, ha már kívülről tennék be az ajtót maguk után. Pedig a magyar nemzet egyik alap- jellemvonása, a szives vendégszeretet, ma is éppen úgy m8gvan bennünk, mint ahogy megvolt eddig mindenkor. És ez a vendégszeretet ma is olyan áldozatra kész, mint régente. Elismerjük, tiszteljük, nagy mértékben becsüljük a vendógjogot és szentnek, sérthetetlennek tartjuk a szívesen látott vendéget. Igaz, hogy ma a szívesen látott vendéget nem igen tudjuk traktálni tyúkkal, kalácscsal, de amink van, szívesen osztjuk meg vele. És elvégre is nem azon fordűl .meg a vendégszeretet mértéke és értéke, hogy mit adunk, hanem azon, hogy miiyen szívvel adjuk azt, ami tőlünk telik. De ma olyan szegények vagyunk, annyira kifosztottak bennünket mindenből, hogy alig van betevő falatunk. S még ezt is megosztanánk vendégeinkkel, ha ezek a vendégek nem akarnának kiélni bennünket. Az olyan vendégből azután igazán nem kérhetünk, aki még gyermekeink elől is elszedi a legjobb falatot; aki a mi keserves verejtékkel szerzett ruhánkban járja az országot; aki a mi utolsó filléreinken szerzett benzint autózza el. . . Eszünké jut í z egyszeri zsidó, aki heteken, hőnapokon át élősködött egyik nyomorgó hiteorsosa nyakán. Mikor azután látta, hegy semmit sem tud már neki adni, mégis csak felcihőlődött és hajnal- tájt búcsúzni kezdett. Eközben megszólalt a kaka«, mire a nem-szeretem vendég azt mondotta: — Mit?! Salamon, neked még mindig van egy kakas?! Akkor még maradok. . . És úgy tett. Maradt. Akárcsak nálunk az — antant ellenőrző bizottságai, amelyek — úgy látszik — ki akarják várni, míg semmink sem lesz. Akkor azután majd csak elmennek. Addig azonban, hiába készülődnek, Isten tudja, hányadszor; mégis csak a nyakunkon ülnek és fizettetik velünk a kényszer vendéglátó sok milliárdos terhet... Ä nemzet- és országmentő, az élet- és vagyonvédő Horthy-gyűjtésre minden adományt szívesen fogad, nyilvánosan nyugtat és rendeltetési helyére juttat az Egri Népújság szerkesztősége. Eger, 1922. október 17. Mióta a nemzetgyűlésen és a pártér- tekezleten egyes egységespárti képviselők rámutattak arra, hogy a bankoknak adott állami kölcsön egyik legfőbb oka a drágulásnak, azóta a közvélemény váltókezelői : a Budapesti Hírlaptól kezdve az ösz- szee érdekelt merkantilista nagylapok, a kormány kiviteli politikáját tették meg a drágaság legfőbb okának. így terelik a figyelmet másra a baj tulajdonképeni alap- okáról. A bankoknak adott állami hitel tu- lajdonképen növeli a drágaság alapját, tehát nemcsak egyszerűen drágít. Napnál fényesebb igazság az, hogy minél több bankót kénytelen az állam nyomatni: annál inkább veszíti pénzünk az értékét, vagyis annál jobban fokozódik a drágaság. A bankó- szaporítás és a drágaság között okozati viszony van. Ezt u legegyszerűbb ember is kénytelen elismerni. De a számadatok is ezt bizonyítják. Ez év január 7-ón 25 milliárd bankó volt forgalomban, október 10-én már 60 milliárdon felül és januártól háromszorosra, sőt többre emelkedett a drágaság. Pénzünk január 7-ón 0'85-ön állott és ma 0’21. Négyszeres az esés, négyszeres a drágaság. A 60 milliárd b;;nkóforgt.lmat nemcsak azzal érte el az állas, hogy az állami kiadások fedezetére volt kénytelen nyomatni a bankót, hanem legfőkópen azzal, hogy a bankok hiteligényeinek kielégítésére is nyomták a bankót. Az okt. 10 diki 60 milliárdból a felénél több a bankok számára nyomtatott bankó, vagyis 31 milliárd. Az állami szükséglet csak 29 milliárd volt. Április 23-án 29 milliárd volt a bankónk forgalma ; tehát ha a bankoknak nem ad az állam kölcsönt, akkor koronánk az áprilisi árfolyamon, 0 67 en állana és a drágaság is az áprilisi színvonalon maradt volna. Tehát a bankoknak adott hitel így fokozta a drágaság alapját. De fokozta magát a drágaságot is, mert a bankok az állami jegyintézettől 6°/.-ra kapták a mil- liárdokat és amit ebből a hitelből a kereskedelmi és ipari vállalatoknak adtak kölcsön, azt különféle jutalékokkal 15—46 °/o-ra adták ki. Ezt az illető vállalatoknak a fogyasztókon kellett bevenni és ezzel újból fokozódott a drágaság. A bankok továbbá a kapott hitel legnagyobb részét a saját ipari, de főleg kereskedelmi vállalataikba fektették. Az olcsó pénzzel megjelentek a bankok a piacon és összeszedték a terményt. Ezzel ismét tovább fokozták a drágaságot. Mivel az így összevásárolt árút nem hozzák mindjárt forgalomba, — kapnak az ál'am tói olcsó hitelt, — nem kell az árút elad- niok, hogy űj forgótőkéhez jussanak. Elraktározzák tehát az árút és ezzel is jobban fokozzák a drágaságot. Tudok esetet, hogy egyik bank 23 koronáért vett 3 vaggon babot, ma a bab ára 96 korona kilonkint, és a bab még mindig a tarmblőnél var?, mert meg nem elég drága. Van bark, melynek raktárában még tavalyi, 800—1200 koronás búza is van; ma 12 ezer koronát ér. Ez nem drágítás ?! Mindenesetre, az olcsón kapott hitelnek saját vállalatukba és árúkba való befektetése — mint a fenti példák mutatják — sokkal nagyobb jövedelmet hoz a bankoknak, mintha magánosoknak adnának hitelt. Ezért nem kap ma hitelt a bankokban magánember, ha megszorűl. így teszi úrrá a bankhitel a bankokat a gazdasági és kereskedelmi élet terén. Ez a bankokracia alapja ! Míg a bankhitel által pénzünk értéke esik, addig a bankértékek,a rész vónyértékek emelkednek. Ima a példa! A börzén jegyzett részvénypapírok névértéke februárban 5,231 millió korona, folyó év súg. 29-én már 188,487 millió koronát ért. Tudok egy esetet, hogy valaki 1914-ben vett 5 darab Ganz-Danu- bius részvényt 3600 koronáért darabját, tehát összesen 18,000 koronát adott érte és most kapott érte 4 milliót, mert egynek az értéke ma 800 ezer korona. Hogy milyen erkölcsi devalváció jár az ilyen érték- eltolódások nyomában: látjuk, szomorúan tapasztaljuk. Míg meg nem szűnik teljesen a bankoknak adott hitel: nem lehet a drágaság letöréséről beszélni; nem állandósúlhat koronánk értéke és az új adókkal sem lehet az állam deficites költségvetését megszüntetni. Hát miért nem szünteti meg az állam a bankhitelt? Kérdik ezek után sokan. A gazdasági nagy szakértők azt felelik, hogy akkor megállana a kereskedelem, a vállalkozás, nagy lenne a munkanélküliség és olyan nagy gazdasági pangás állana be, mint Csehországban. Annyi bi zonyos, hogy a mai viszonyok között minden pénzügyi operáció áldozatokat követel. Itt csak az a kérdés, hogyan kerülhető el az, hogy a nemzet legyen áldozat. Ennek nem szabad megtörténnie és ennek elkerülésére minden más áldozatot meg kell hózni. n. «Hiszek egv Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.»
