Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-15 / 235. szám
BGK1 NÉPÚJSÁG 1922. október 15, A török-görög háború. Az athéni kormány elfogadta a mudániai egyezményt — Mi háborította föl a Kemálistákat ? — A görögök csak kényszerűségből Írják alá az egyezményt. Paris. M. T. I. (Havas ügynökség.) Az athéni kormány elfogadta a mudániai egyezményt. London. M. T. I. Chamberlein a konzervatív koalició vezére, Birminghamban nagy beszédben ismertette a bel és kül politikai helyzetet és kijelentette, hogy olyan kormány lehetséges, amely az ügyeket a pártok koalíciója révén vezeti. A keleti kérdésről szólva, azt mondta, hogy a Kemalísta haderőket a szövetségesek között mutatkozó eltérések bátorították fel. A szövetségesek legfőbb eredménye a tengerszorosok szabadságának biztosítása. Felemlítette még, hogy a szövetségesek csalódtak Amerikában, mert Amerika nem vett részt a béke biztosításában. A bri*t kormány reméli, hogy a Dardanella konferencia nov. elején egybe gyűlhet. Legalkalmasabb hely a sveici Lauvere lenne. Oroszországnak a konferencián való részvétele még nem dőlt el. Athén. M. T. I. A minisztertanács elhatározta, hogy elfogadja a mudánai káío nai egyezményt. A konstantinápolyi görög főmegbízottnak ilyen értelmű utasítására Görögország kénytelen engedni a helyzet kényszerűségének, azért aláírja az egyezményt. London. M. T. I. Az athéni kormány értesítette a görög megbízottakat, hogy a kitűzött határidő leteltével aláírják a mudániai egyezményt. Ez a határozat a brit, olasz és francia követ fellépésének tulajdonítható1 A követek ugyani« felkérték a görög külügyminisztert és sürgették, hogy a további bonyodalmak elkerülése végett szintén járuljon hozzá az egyezményhez. Szomorú szüretek az Úrnak 1922-ik esztendejében. Ki ne emlékeznék ? — Gyönge és rosszminőségű a szőlőtermés. Eger, 1922. október 14. Ki ne emlékeznék rája? A hegyoldalakon berzseny színűre pirultak a bokrok. Ószülő füvek sóhajtoztak a fák aranya felé. A levegőben a varjú-virágzás illata kószált. S ölelkezett a dáliái, amely halkan muzsikáló szárnyakkal ereszkedett le a szőlőhegyekről, le egészen az sljba, hol beleolvadt a bográcsok alatt pattogó rozsé ütemébe. Felhőtlen volt a kék azúr. S e bájos gondtalanság könnyelmű szelekkel vihán- colt a dúsan megrakott tőkék között. Súlyos rubin- és agát gerezdek omlotttak a vérszinű szüreti létől maszatos vödrökbe, fa-rocskákba. Időnként durrant a pisztoly. Ijesztett a rakéta. Pajkos vidámsággal sikoltozott az asszonynép. Szedés után, déli pihenéskor a fiatalság társas-tátékokkal játszott: «Künn a bárány, benn a farkas»-t, «Haragszom rádot», «Hogy tetsziket». S az öregek nézték őket nagy nekiolvadó gyönyörűséggel. Ezeket egymásnak teremtette az Isten. Ki tudja, tán még egymásé lehetnek. Né, azok meg mindig hátat for dítanak egymásnak. No, nem tart ez a harag a jövő tavaszig. . . Délután megint: megkezdődött a szedés, megeredi; a tréfa. » — No csak, danoljatok, énekeljetek, kedveskéim, — ravaszkodott a szőlősgazda. — Úgy szép a szüret, úgy szépek a fiatalok, ha énekelnek. A kópé bölcsen elhallgatta, hogy (bár nyomtató lónak nincs bekötve a szája) az éneklő szájak nem sokat pusztíthatnak a szőlőfürtök között. S jó volt a termés. Közepes terméskor is adott 15 hektolitert holdja. Tele veit a pince borral, az éléskamra búzával, uem volt miért szomorkodnink az embereknek. Este volt a szüreti vacsora, többnyi re fehér asztal mellett, jneghívott vendégekkel. Asztaibonias után, röpperiytyűk hasították át sziszegve a fekete estét. Csillagok, forgók, égő napok, szikra esők, ezüst fényű szökő kutak lövelltek föl áfák bánatos, gyér lombjai közölt. Majd megkezdődött a tánc. Itt-ott pásztortüzek gyűltek. S a táncoló párok lassan elfogytak. Leültek a tűzrakások mellé és a lángokba «mélázva suttogták el, hogy az ő szivük ben is örökké égő pásztoitűz lobog. . . Szomorú még visszaemlékezni is rája. A legszebb szüreti napokat elmosta az eső. Morózus, kedvetlen volt most október, mmtba nem is a vígkedvű ifjú ősz udvartartásába tartoznék, hanem a télnek lenne mogorva hó lapátolőja, akinek a szájába fagy a pipa is. Sárhdmok buckásodtak föl az utakon és iszapsárga patakok vágtattak le a szőlőhegyeken. S az eső ostromolta, verte, paekolta langyos hideg per- metegjével a fürtöket, amelyeket már kikezdett a rothadás, a penész. A megduzzadt szemek kihasadtak. Elvesztették minden cukortartalmukat, Milyen volt most a szüretelés első időszaka?! A lovak kidőltek a kátyúkban és kiadták a párájukat. A fuvarosok, akik tudják, mit jelent ilyen időben must-szállítást vállalni, 2000 koronát kértek fuvaronként. Egy kóthoidas szőlősgazda elkeseredve mondotta: — Inkább rothadjon meg a tőkéjén ! Hiszen többe kerül a fuvar, mint amennyit az egész termés ér! Hát a szőlő munkáltatásának az ára még hol van ? A holdban! Bizony, : holdban. A jó szüret, a víg szüret is a holdban késik. A nóta fázósan elmenekül a rideg tájakról, vagy fanyarrá lesz az ajkakon. A szüreti vendégeskedésnek már se híre, se hamv3. A birtokos felhős arccal vizsgálja a fokmérővel a mustot. Kóstolja is, hiába kóstolja. Savanykás az: 8 fokos. Még a gyermekek se nagyon leledzenek érte. A legműveltebb szőlő holdja átlag 7 hektolitert ad. S raág ezt a csekély termést is alig tudják elpincézni. Nincsen hordó. A jő egri bor még mindig a pincékben van és várja az exportot, mely zsíros valutával tömi tele a szőlősgazda erszényét. Tavaly ilyenkor valamivel vígabb volt a hangulat, kékebb az ég, melegebben sütkérezett a verőfény a rőt. bokrokon. Élt szívünkben a remény, hogy a jövő esztendő szüreíje boldogabb lesz. Ez a reménység éltet bennünket most is. Téged várunk, magyar vágyak, magyar reménységek, magyar álmok szüreíje. (J. J.) ..... mii mii mi—i ~i ihw hh E gy nyúl: 90,000 korona Az osztrák pénzügyi helyzet látszólagosan javul. A magyar korona és az osztrák korona viszonyában az utóbbi javára 25°/* os eltolódás történt. A régebbi 40 osztrák korona helyett most már 30 K éri lehet Bécsben egy magyar koronát kapni. Mi reánk, mint termelő országra jó, ha a számításba vehető fogyasztó államok vásárló képessege növekszik. Da nem elé gedhetünk meg olyan javulással, ami csak színleges. Ausztriában pedig esak színleges ez a javulás. A hivatalom i dex-számot csők kentajnék, de az árak emelkedtek. *. tojás darabja már 2000 osztrák korona. Ugyan így áll a többi élelmiszer ára. A sertéshús kilója 36,000—40,000 korona. A legszebb karrierje azonban talán a vadnyűlnak van mert darabját potom 90,000 koronáért vesztegetik. A gyümölcsárak is elég magasak. A szőlő kilója 6500—12000 osztrák korona, magyar pénzben 215—400 korona. Az őszibarack 2400—3600 korona, míg a dió 6500— 8000 korona. A szilva is elég magas árért 2800—3200 osztrák koronáért kapható ki- lónkint. Történelmi hangverseny. Eger, 1922. október 14. Mint már említettük, a magyar Vitézi Rend Turáni Regőa Csoportja jövő vasárnap délután 6 órakor hangversenyt rendez a Városi Színházban. A hangverseny egri rendezősége, — mivel a jövedelem teljes egészében a Horthy- gyűjtésé lesz, — minél tartalmasabbá, minél értékesebbé akarja tenni ezt a ritka érdekességű hazafias előadást. És bár a Turáni Regős-Csoport énekei magukban is nagybecsűek s művészi értékük vitán felüli: Farkas Dezső, Laurisin Lajos és Thoroczkay Arial, vérbeli művészeken kívül, a hangverseny első részeként Tordai Ányos dr. vet történelmi visszapillantást a magyar dal fejlődésére. Evvel az előadással kapcsolatban pontról pontra bemutatnak ismart egri jeles énekesek egykét régi éneket eredeti dallammal. Mindenesetre oly érdekes és magyar művelődési szempontból oly értékes lesz ez a hangverseny, hogy különösebb ajánlása szinte fölösleges. A jegyek kiadásáról és a részletes műsorról idején tájékoztatjuk a közönséget. Megjegyezzük, hogy a hangverseny belépődíjait — a viszonyokhoz mérten — igen olcsóra szabta a rendezőség, mert azt akarja, hogy nemzeti múltúnk s a szinmagyar dalműrészet iránt érdeklődők könnyen hozzáférhessenek. Eger, 1922. október 15. A népnyelv. Egy falusi gazdaembernek valami belső baja esett, ami ellen hiába fordult a körorvoshoz. Semmiféle orvosság nem segített rajta. Időnként rosszul lett és órákig feküdt félájultan. Budapesten járván, valaki azt ajánlotta neki, hogy menjen el egy Röntgen laboratóriumba, ott majd megmondják, hogy mi a baja és egyszerre meggyógyul. A mi emberünk el is ment a csodamasinát kezelő orvoshoz. Ott levetkőztették, oda állították egy mérce alá, besöté- títöiték a szobát, aztán valami kísérteties világítás mellett a gép működni kezdett. Majd a némán dolgozó csodadoktor magára hagyta pucéran, bement egy másik szobába s csak egy félóra múlva tért vissza. A kezében egy füstös üveglapot tartott. Ezt az üveglapot a gazdaember szeme előtt a világosság felé tartotta, azután rámutatott egy baracknagyságú foltra — Lássa komám, itt a betegsége. Fogja, vigye magával ezt az üveglapot. A gazdaember nagyon megörült, hogy ilyen könnyűszerrel, minden fájdalom nél kül szabadult meg a bajától. Mert, ime, a csodadoktor nem azt mondta-e, hogy arra a csuda üveglapra került a betegsége. — Mit fizetek? — kérdezte gaval lérosai?. — Tízezer koronát. Tybű, ez még az egészségért is sok volt. De azért lefizette. Hazaérve másnap rosszul lett. Mikor magához tért, az asszony éktelenül kezdte szidalmazni azt a hamis, csaló Pestet, hogy ennyi pénzt elvettek semmiért! — Hol voltál te? Micsoda kuruzsolő helyen? kérdezte az urától. — Einye, hogy is hívják? vakarta fejét a gazda. Tudom már! így hívták: Rögtön Rabolatórium.
