Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-11 / 154. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. július 11. m Fölakasztottak egy hazaárúlót. Fontos katonai titkokat akart a cseh kémiroda részére juttatni. • Eger, 1922. július 10. Régen nem láttunk már Bécsi Magyar Újságot, melyből annak idején szemelvényeket közöltünk; olyanokat, hogy szinte megborzongott tőle az ember. Most ismét került a kezünkbe néhány szám az «emigránsok» lapjából. E számok átnézése után azt látjuk, hogy a bécsi «magyarok» nem hányják már annyira a tajtékot, mint eddig. Persze a cikk hangja általánosságban — most is erősen támadó, de ez már korántsem az a hang, mint a- milyen az «emigráció» első idejében volt divatos. A Bécsi Magyar Újság 138. számában «A háború főrendezőjének carrierjérőí%zá- mol be». Berchtold Lipót grófot támadja, aki most a cseh szlovák állampolgárságért folyamodott, hogy mint magánember visz- szavonuljon a köztársaság területén levő birtokára. Ez a hír olyan, mint egy regény megrázó fejezete. «... Mert nincs politikus ős diploma ta e világon, akit Európa rettenetes katasztrófájáért akkora felelősség terhelne, mint ezt az üresfejű és hüllőszívű tennisz- bajnokot és lófuttatőt.. . ő volt az, aki a szerbeket a bolgárok ellen uszította; aki 1914-ben a világháborút kiprovokálta. Mikor felelősségtelen munkája eredményeként milliók haltak meg, trónok omlottak össze: zöld sportkalapjával Svájcba ment, kicsempészve a király gyémántjait, hogy ott folytassa világi kedvteléseit. Most, úgy látszik, erre is ráúnt s pihenni akarja közhasznú élete fáradalmait. Erre csehországi birtokait tartja a legal kalmasabbnak s egy percig sem habozik annak a köztársaságnak a polgárjogát kérni, amelynek lehetetlenné tételéért kergette háborúba hazáját...» A magyar politikával is behatóan foglalkozik a Bécsi Magyar Újság. Persze támadja Bethlent és az egységes pártot, amely «tele van legitimistával, csak éppen szabadkirályválasztó nincsen benne». A magyar politikusokról az a véleménye, hogy általában valamennyien Habsburg- pártiak. Beszél a tarpai választásról is, amellyel kapcsolatban hallatlan hazugságokat tálal fel. í A 141. szám közli azt a levelet, amelyet a >Börtönlakók Szövetségének» elnöke, Radó L., küldött el az ellenzéki képviselőknek. A levél bevezetéséből következtethetünk annak tartalmára is : «Képviselő űr ! Ön el fogja foglalni a törvényhozás házában az önnek kijelölt helyet. Önt azon a helyen az ártatlanul megkínzottak és legyilkoltak kérő és fenyegető árnyai fogják körüllebegni, a kazamáták mélyéből, az internálőíáborok kikötőoszlopa mellől felhördülő hangok hallucinációi fogják kísérni.». Tovább aztán felsorol és felpanaszol mindent Somogyitól és Bacsótól Or- goványig. A kommunizmus rémségeiről persze egyáltalában nem beszél. Az állítólag elküldött levelek olyanok, mint valami igen nagy héber-átok, — ha az ellenzéki kép viselők nem állanának a «követelések» mellé. Hogy végűi irodelmi rovatáról is mondjunk valamit, Szabó Gábor még mindig végtelenül gyűlöli Herczeg Ferencet. A Gyurkovics-lányok előadásáról pl. ezt írja: «A Gyurkovics-lányok előadásain a Nemzeti Színház nézőterét a színházakból meglehetősen kiszorult középosztály, a kikopott dzsentri, a Szomaházy regényeken felnőtt s űrrálevésen verejtékező zsidók, a parvenűség lázától megejtett, a kaszinók társaságaiba vágyó polgárság tölti be.» Szegény (?!) Herczeg Ferenc! így ír a Bécsi Magyar Újság, amelynek címében semmi keresni valója nincs a «magyar« jelzőnek. Hisz’ mindent támad, lekicsinyel, kigúnyol, ami a magyar lélekkel bármi csekély kapcsolatban van. Mindamellett erősen érzik rajta a hangfogó, amely tompítja szokásos gyalázko- dásait. Ügy látszik, reménykednek abban, hogy még hazajöhetnek. Pedig ha még ez is megtörténhetik; ha még az ő hároméves ország ős nem- zetgyalázó munkájokra is fátyolt tudnánk borítani: akkor valóban megértünk a leggyalázatosabb elpusztulásra. Képviselő-jelölések. Választási hírek. A nagyatádi Szabó István lemondása folytán megüresedett barcsi kerületben a kormánypárt jelöltje tekintetében mégnem történt végleges döntés. Az ellenzők részéről Rassai párti programmal Sümegi Vilmos, keresztény ellenzéki programmal Szabó Dezső, ottani ügyvéd lép föl. A hódmezővásárhelyi második kerületben Szádeczky Lajossal szemben Takács József szociáldemokrata lép föl. Szó van arról is, hogy Ereky Károly is ott lépne föl. Nyíregyházán Rakovszky belügyminiszter, Dorozsmán pedig Eckhart Tibor sajtófőnök megválasztása bizonyosra vehető. ítélethozatal az orgoványi bünperben. Az elsőrendű vádlottat 7 évi súlyos börtönre ítélték. — A gyilkosság vádja alól valamennyinket fölmentették. Budapest. M.T.I. Az orgoványi bűnperben ma hirdette ki a haditörvényszék az ítéletet. Zbona János elsőrendű vádlottat 7 évi, Danics másodrendű vádlottat 6 évi, Juhász István harmadrendű vádlottat 5 évi, P. Tóth Gyula negyedrendű vádlottat 2 évi, Tóth Ambrus és Tóth Imre ötöd rendű vádlottat 3—3 évi súlyos börtönre ítélte. A gyilkosság vádja alól va- mennyiüket fölmentették. Kis hírek a nagy világból Külföld : Zita királyné Bajorországban akar letelepedni. — Lemondott a lengyel kormány. — A németek a márka zuhanása miatt nem tudják fizetni az esedékes jővátőteli részletet. — Angliában kormány- válság hire jár. — Berlinben eddig harmincnál több embert tartóztattak le a Rathenau-gyilkosság miatt. — Da Valera ír fölkelő vezér, aki az angolok fogsá gából megszökött, még nem került kézre. — Vilmos császár nem tartja kívánatosnak, hogy Ausztria Nemaíországhoz csatlakozzék. — Ausztriában igen nagy nehézséggel jár a belső kölcsön megszerzése. — Cseh banditák Komoíauban megvertek egy német tornász csapatot. — Egy Dörmann Felix nevű osztrák író színdarabot irt Rózsa Sándorról, melyet egyik külvárosi színház elő is adott Becsben. — John Lawlence Le Clair őrnagy, akit azzal is vádolnak, hogy nyolc felesége volt és egypárat eltett láb alól, négy hónap alatt 78 nőnek Ígért házasságot. — Az American Institute of Radioban Marconi az irányítható rádió hullámokról előadást tartott. Magyarország: A leányfalui erdőégés több milliós kárt okozott — A lakásrendelet nem kerül a nemzetgyűlés elő. — Tanácskozások folynak a vasúti tarifa e- meléséről. — Az októbristák (Vass János dr. ős Búza Barna) sajtópörében nem engedték meg a bizonyítási eljárást.—Nem sikerül a felvidék elcsehesítége. — A nagy szárazság miatt pusztulás fenyegeti a csatornázatlan Alföldet. — A drágasági bizottság, melynek az egri képviselő, Nagy János dr. is tagja, tegnap kezdte meg működését. — A házi fűtőszén árát 30°/o kai emelik a bányák. — Raics Balázs, Szabadka derék plébánosa, ismét összeütközésbe került a szerbekkel, akik erre lakásának minden bútorát összetörték. — A katonai ellenőrző bizottság állítólag rövidesen elhagyja Magyarországot. — A nagy- mányoki bányaszerencsétlenség áldozatait még mindig nem hozták fel a tárnából. — Az egyetemi ifjúságot katasz- trőfálisan sújtja az űj lakásrendelet. — Budapest. M. T. I. A merő véletlen veszélyes kémet juttatott a magyar igazságszolgáltatás kezére. Meghiúsult ez által, hogy a honvédség szervezetére vonatkozó fontos katonai íratok és titkok egy idegen állam kezére jussanak. Szom- jai Gábor 25 éves leszerelt hadnagy, aki leszerelése után állandóan Pozsonyban telepedett le, nemrégiben átjött a határon. Összeköttetései révén, rejtélyes módon, olyan adatoknak és katunai titkoknak jutott birtokába, amelyek a honvédség és az állam katonai védelmét szolgáló terve-' zetekre vonatkoznak. Az egyik ember, akit Szomjai meg akart környékezni, fölhívta rá az illetékes hatóság figyelmét. A megindűlt nyomozás során megtalálták nála a meglepő pontossággal összeállított följegyzést Szomjai töredelmes, beismerő vallomást tett. Elmondotta, hogy az adatokat azért gyűjtötte, mert a pozsonyi cseh kémirodának akarta pénz-jutalom ellenében kiszolgáltatni. A budapesti katonai törvényszék, mint rögtönitélő bíróság, a vád és a védelem meghallgatása után, az elvetemült hazaárúlót bűnösnek mondotta ki a kémkedés bűntettében és kötél általi halálra Ítélte. Az Ítéletet július 9-én, 12 óra 30 perckor hajtották végre a körlet-fogház udvarán. Szomjai bűntársainak fölkutatására az intézkedés megtörtént. A Bécsi Magyar Újság már nem tajtékzik annyira, mint eddig. Amnesztia-félét éreznek az »emigránsok.»
