Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-19 / 212. szám
Ära 5 korona, Eger, 2 922. szeptember 19. kedd XXXIX. évf. 212. sz Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 350 K. — Egg hóra 120 K. tmmmtxsmm POLITIKAI NAPILAP. Felelő*szerkesztő\ BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. £ Nem lehet megbocsátani. Eger, 1922. szeptember 18. Vannak olyan politikusok, (helyesebben mondva: «politizáló» emberek), akik nem a tudás és tehetség, munka és erkölcs révén jutnak hírnévhez. E tényezők valamelyikének, vagy többjének is hiával pedig aligha lehet a politikai élet vezető soraiba kerülni. Ha nincs meg az embernek a kellő tajsulya, mesterségesen bizony nem lehet csinálni. S ideig óráig beszéltethet magáról az ilyen ember, de híre neve csak tiszavirág-életű lesz. Sót tovább megyünk : a bírt és nevet is csak úgy, erőszakosan verekedjen ki saját személyére nézve. Ilyen «politikus» Drózdy Győző is, akit kezdettől fogva azért emlegetnek any- nyit, mert mindig szembehelyezkedett a nemzet igen-igen nagy többségének gondolkozásával, érzelmeivel. Az ütemesen, egyszerre lépkedő, egyenruhás katonák nagy csapatából is azt vesszük észre különösebben, aki más tempóban s nem egyszerre lép a többivel. Igv leit feltűnő Drózdy Győző is, aki először csak liberálisnak vallotta magát. Tette pedig ezt akkor, amikor a liberalizmus — elkövetett bűneinek tudatában — még csak lapult s legfeljebb fojtott hangon mert beszélni. Hősünk azonban tudta, hogy a magyar sajtó jókora része annál biztosabban mellé ál!, minél nagyobb hangon beszól. . . így is történt. Igaz ugyan, hogy az ily módon bálvánnyá növesztett nagyság lassankint feledésbe megy. A «hírt» és • nevet» csak úgy lehet biztosítani, ha minél feltűnőbben jár a megkezdett úton ; ha minél nagyobb zajt csinál; ha minél kirívóbb a viselkedése. Drózdy ezt hűségessn megcsinálta, jobb ügyhöz méltó buzgalommal védve mindent és mindenkit, aminek és akinek ez a szegény magyarság a reá szakadt nyomort tulajdonítja. így jutott el most már talán a legutolsó állomáshoz. Most már a bécsi szökevényeket védi, azokkal barátkozik, büszkén hivatkozik erre a barátságra s — mivel érzi, hogy itt már eddigi sajtó- és politikai barátai is húzódoznak tőle — akiket haza akar hozni, hogy ne maradjon egyedül szerencsétlen gon dolataival és politikai «irányával». Itt azonban egy kis hiba csúszott be ennek a h irmincharmad rangú politikusnak számításába. Az a sajtó, amely minden alkalommal prófétaként üdvözölte s nagyokat kurjantott mellette : kezd visszavon ülni. Nőm ujjong a gondolat hallatára. Érzi, hogy ez a játék már «nem babba megy». Politikai elvbarátai is szeretnének inár tőle szabadulni, mert látják, hogy nem kell okvetetleaül ébredőnek, vagy fascistának lennie, hogy végkóp elkeseredjék a magyar ember. A legkomolyabb, a leghiggadtabb polgárok is undorral fordulnak el ettől a szemérmetlen játéktól, amely egy lólek- zetre emlegeti Göndör Ferencet, Gábor Andort, a Manókat és Jakabokat — Rákóczi Ferenccel és Kossuth Lajossal. . . Coriolanus iránt részvétet érzünk, mert az elkeseredés pillanatnyi hevében cselekszik, de azoknak, akik tudatosan és Budapest. A mai nemzetgyűlést V,11 órakor nyitja meg Szcitovszky Béla alelnök. Napirend szerint következik a fizetési eszközökkel való visszaélésekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 7-ik szakasznál, amely a bank és pénzváltás gyakorlását iparengedélyhez köti, Rassay Károly szólal föl. Kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter rendeletileg szabályozza az engedélyezés föltételeit. Megnyugtató kijelentéseket kivár, a pénzügyminisztertől. Hegyeshalmi Lajos módosítást nyújt be, amely szerint a pénzügyminiszternek e tárgyban kiadott rendeletéit meg kell mutatnia a nemzetgyűlésnek. Azt hiszi, hogy ezzel Rassay aggodalmát eloszlatja. A szakaszt Hegyeshalmi módosításával fogadják el. Eger, 1922. szeptember 18. F. hó 17-én, vasárnap, délelőtt iktatták be Tiszafüreden ^ Sarkady Istvánná, szül. Lipcsey Ilona által adományozott 10 holdas vitézi telekbe, vitéz L. Nagy Kálmán tart. szakaszvezetőt. A kormányzó képviseletében a vitézi telekbeiktatáBon Lipcsey Márton, a vitézi szék törzskapitánya jelent meg. A törvényhatóságot Isaák Gyula alispán képviselte, az egri helyőrség részérói megjelentek Leöchey Géza ezredes, Holló Gyula őrnagy és Szentirmay Zoltán százados, a vitézi szék előadója és a legénység küldöttsége. Délelőtt lí órakor díszközgyűlés volt a tiszafüredi városháza udvarán. Először Lipcsey Márton törzskapitány mondott katonás, tömör beszédet, utána Isaák Gyula alispán a törvényhatóság ne vében beszélt, méltatván a vitézi telekbe iktatás jelentőségét. éveken át rágalmaztak bennünket országvilág előtt; akik megfeledkezve «magyarságukról», a rágalom és hazugság minden fegyverét állandóan használták ellenünk ; azoknak itt, ezen a földön, nem lehet bocsánat. Azok nem jöhetnek vissza ide, amely földet éveken át gyaláztak. Azoknak nincs helye a magyar nemzet testében, amelyet elfekélyesítenéoek. Azok a Lamberg sorsára jutnának magyar földön: szóttépné őket a jogos, a becsületes népharag. A 8. és 9 ik szakaszt változatlanul fogadják el. Ezzel a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadják. Harmadszori olvasása iránt az elnök a napirend során fog előterjesztést tenni. Hornyánszki Dezső előadó kéri, hogy a kereskedelmi miniszternek a statisztikai adatgyűjtésre vonatkozólag tett jelentését jóváhagyják. Kemény Béla : Felhatalmaztuk a statisztikai hivatalt, hogy az adat szolgáltatástól vonakodóktól az adatokat az illető fél költségén, az adat-gyűjtésre kiküldött tisztviselő szerzi be. A maga részéről készséggel hozzá járul a felhatalmazás meg adásához. Propper Sándor a termelési és a munkás statisztikát sürgeti. (Közbekiáltások jobbról: Már meg is van !) (Az ülés tart.) A telekbeiktatás fényét emelte a vi tézi székhez beosztott regős-csoport: Farkas Rezső, Lauriszin Lajos operaénekes és Toroczkay Lajos színművész. A díszközgyűlésen Lauriszin Lajos operaénekes mondott még költői szárnyalásé beszédet. A díszközgyűlés után Sarkady István ny. református lelkész a vitézi birtokon megindúlían üdvözölte L. Nagy Kálmánt, akit Lipcsey Márton törzskapitány hivatalos formák között telekbe iktatót»-. A regős-csoport felváltva tárogató zott, énekelt és szavalt. Lauriszin Lajos operaénekes a «Nem veszett el Magyar- ország» c irredenta dalt énekelte. A telekbeikt&tás után dísz-ebéjJ. volt. Minden magyart úgy áld meg a magyarok Istene, ahogyan az ország- és nemzetmentő Horthg-féle nyomor-enyhítő törek- i vésre — vagyona arányában — áldoz. A fizetési eszközökkel való visszaélésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Vitézi telekbe iktatták Tiszafüreden L. Nagy Kálmán, tart. szakasz vezetőt. (Saját tudósítónktól.)
