Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-17 / 211. szám
Ära 5 korona Eger, 1922. szeptember 17. vasárnap XXXIX. évf. 211. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk Negyed évre 350 K. — Egg hóra 120 «panons! ■»^mamsrasm POUTIEÄ1 HAPILIP. Fsielfts s-aexkesztó: B R E Z N ÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. BRSt Rsaa Drózdy paktál a bécsi szökevényekkel. Vihar a Házban. Budapest. A mai nemzetgyűlés ülését Vall óra után nyitja meg Szcitovszky Béla elnök. Bemutatja Esztergom várm. közsé geinek feliratát az ősi alkotmányhoz való mielőbbi visszatérés tárgyában. Kiadják a kérvény bizottságnak. Ezután az indítvány és az interpeilációs könyvet olvassák fel. A bejegyzett 13 interpellációra V* 2, illetve a napirend letárgyalása után térnek át. Elnök jelenti, hogy Dróidy Győző napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Drózdy Győző : A 8 Órai Újság tegnapi száma cikket közöl, amely szerint Rupert Rezső, Drózdy Győző és Reinprecbt Antal megjelentek volna az emigránsok értekez létén, Szende Pál lakásán, többek között Hoch Jánossal is találkoztak volna és ott megtárgyalták volna Magyarország belpolitikai eseményeit és az aktuális külpolitikai kérdéseket. Kijelentem, hogy a 8 Órai Újság hire szemen szedett valótlanság. (Ellent mondások a kormánypárton.) A1 kalmi munkatárstól kaptam ezeket és az alkalmi munkatárs nem volt más, mint Magyarország miniszterelnöke. (Nagy zaj az egész Házban.) Felkiáltások: Bizonyítsa be. Ulain Ferencz: A miniszterelnök nem szokott szemen'szedett hazugságokat mondani. Barla-Szabó József: Az a piszkosság, hogy ilyen fegyvereket használnak. Ulain Ferenc: Ha a miniszterelnök mondta, akkor igaz. Horváth Zoltán: Miért nem állítják őket a bíróság elé ? Felkiáltások: Miért nem jönnek haza? Drózdy Győző: Miután teljesen egy véleményen vagyok azokkal a képviselőtársaimmal, akik szükségesnek tartják az emigrációt, elhatároztam, hogy megteszem az első lépéseket Magyarország zégyon- foltjának megszüntetésére. Magam keres tem az összeköttetést az emigráció egyik tagjával, báró Hatvány Lajossal. (Felkiál táí.ok a kormánypárton: Nagyon jól is merjük!) Arra kértem, hogy tegye lebe tővé, hogy Lovászy Mártonnal, Garamival és Bucbingerrel találkozzam. (Urbanics: Díszes társaság!) Előzetes megállapodás szerint találkoztam Hatvani báróval. A lakásán már várt rám Lovászi és Garami. Mondhatom, hogy Lovászyval való találkozásom megható volt. Találkozásunk alkalmával nem politikai témáról beszéltünk, hanem elhatároztuk, hogy ismét találkozni fogunk. Több újságíró jelent meg nálam, így a Bácsi Magyar Újság szerkesztője is, azonban nem adtam nyilatkozatot, csak a Jövő munkatársának nyilatkoztam. Ezért a Bécsi Magyar Újság szembe is szállt nyilatkozatommal. Az az állítás, hogy én Szende Pál lakásán találkoztam Hock Já nossal, Ábrahámmal. Zilnival és Hantos Elemérrel, nem felel meg a valóságnak, mart ezeket nem ismertem. Állandóan Dénes István társaságában voltam. A Bécsi Magyar Újság munkatársával ezekről a kérdésekről nem is beszéltem és nem is akartam nyilatkozni. Itt azonban kijelen tem, hogy Ulain képviselő űr is szóbaállt az Ember munkatársával. Beszéde folyamán vádolja Huszárt, hogy megbízottakat küldöttBécsbe a «Jövő» és az «Ember» cimű újságok Friedrichet kompromittáló számainak hazacsempészé- sere. Huszár: Egy szó sem ig z az egészből. Drózdy: Becsben is meg mertem mondani nyíltan, hogy akik Becsben vannak, nem mindnyájan emigránsok, hanem vannak közöttük szökevények is, mint ahogy azt a miniszterelnök úr is megállapította. Ezután Hatvány Lajos könyvéből ol vas föl, mire nagy zaj tör ki a jobboldalon. Azt állítja báró Hatvány, hogy az emigránsok munkája Magyarország minden egyéb munkájánál többet használ. Ezt beismerte az egész világ sajtója, éppen ezért utasították ki Csehországból és Ju goszláviábój. Nem érti, hogy miért volt szükség, hogy megvonják a könyvétől 1 Magyarországon a postai szállítási jogot. Ilyen embert büszkén vall barátjának. Elnök ezután Drőzdyt rendre utasítja ; ama kijelentéséért, hogy az emigránsok azért nem mernek haza jönni, mert a sajtótól félnek és kót-három esztendeig vizsgálati fogságban tartják őket. Ez a kijelentés sérti a magyar bíróságot. (Az | ülés tart.) ««íc: &$$$$$$$ -**t<*‘ J Ä Haza kér; a Haza vár. Eger, 1922. szeptember 16. A kisantant nem nyugszik. Nem hagyja nyugodni a rossz lelkiismeret; állandóan aggodalomban tartja a félelem tőlünk, magyaroktól. Mint a vasárnapi vadász, olyan vacogó félelemmel áll a vonagló oroszlán mellett, amelyet a — más fegyvere ejtett el. Ezért a sok rágalom, a sok följelentés, a sok panasz ellenünk a — nagy antant urainál. Ezért a törekvés, hogy végkép letöröljenek bennünket Európa tér képéről. Ezért vannak forgalomban a demarkációs vonalomul azok a térképek, amelyek a teljesen felosztott Magyarországot ábrázolják. A rágalom, a följelentés, a panasz, úgy látszik, mind nem használ. Még mindig nem tudták kicsikarni az engedélyt arra, hogy bemasirozzanak megcsonkított országunkba, hogy mint megszállók véglegesen a nyakunkra üljenek. Más utat-módot keresnek tehát. Biztos, csalhatatlan módot: a rend felbomlását, a zavart, a forrongást. Ha ez bekövetkezik Magyarországon, ország-világ előtt nyilvánvaló lesz, hogy nem tudunk többé ura lenni helyzetünknek. Akkor kajánul mutatnak majd reá : íme, a magyarok nem tudnak békésen, csöndben éini; nera érdemlik tehát meg, hogy intézzék saját sorsukat. S szerintök Európának ezt a zavargó népét csak ők lehetnek hivatottak rendre, fegyelemre szoktatni. így azután önmagától következik be az ország végleges földarabolása Legjobb fegyvertársa e tekintetben kapzsi szomszédainknak a nyomorúság. A didergő embert nem lehet megnyugtatni bölcs- magyarázatokkal; az éhező gyomort nem elégíti ki a messzebb jövőnek holmi kecsegtető Ígérete. A forrongó vulkán kráterét hiába takarják le puszta tenyérrel. . . . Az országos ínségnek, amely a téi közeledtével föltétlenül bekövetkezik', mindenesetre szomorú folyománya lesz az elégedetlenség, a zavar, a forrongás, esetleg maga a forradalom. Ennek pedig nyomában jön végleges pusztulásunk, halálunk. Még pedig csúnya, dicsőségtelen halálunk, mert elevenen temetne el bennünket a kis antant. Aki tehát csak egy szikrányii is becsüli a magyar múltat, ragaszkodik megszentelt hagyományainkhoz, szereti nemzetét, lelkesedik hazájáért: az tőle telhetőén segít s várható Ínségen; az mindent megtesz, mindent, áldoz, hogy segítsen elhárítani a veszedelmet. A Horthy Miklós kormányzó ínség- enyhítő törekvéséből mindenkinek ki keli vennie a maga részét. Ki kell vennie áldozatos, lemondó, hazafias szeretettel . . . Ez a mozgalom a közelgő vihar egyetlen villámhárítója. Ha ezt nem tud juk felállítani; ha evvel nem tudjuk levezetni a mesterségesen is izgatott lelkek villamosságát : bizonyára elpusztulunk. Minden magyart úgy áld meg a magyarok istene,ahogyan az ország- és nemzet- mentő Horthg-féle nyomor-enyhítő törekvésre — vagyona arányában — áldoz. Űj balkánháború előtt? Eger, 1922. szeptember 16. A törökök végetérni nem akaró hadi szerencséje nagy aggodalmakat váltott ki sz antant tagjaiból. Mi lesz a görögökkel, ezekkel a vásott, rendetlen gyerekekkel; mi a sevres-i békével; mi a tengerszorosokkal, amelyeknek semlegességét már kikezdte a török káprázatos előnyomulása ? És főként mi lesz az antant-presztizzsel, amelyre egy arául büszkék a francia és angol, éppen úgy mint a cseh, vagy a balkáni banditák ? A kérdések kérdése ez, amelynek eldöntésén tanácskoznak most a fájősfejű kis:-mtantmagyartant politikusok. Görögország már igyekezett segíteni magán, amikor a jugoszláv kormányhoz fordult fegyveres segítségért, hivatkozván a fegyverbarátságra és a balkáni népek együttes érdekeire A jugoszlávok rögtön megadták a választ a bizalmas kérelemre, amely szerint Jugoszlávia csak erkölcsi támogatást adhat, fegyverest azonban nem ! Azonban agy londoni híradás, amelyből az tetszik ki, hogy a zantant rosszalja Jugoszlávia elhirteieokedett feleletét, siet elvenni az élót a jugoszláv nyilatkozatnak, amidőn azt mondja, hogy Szerbia mozgósít és Üszküb környékén csapatokat von össze. Van egy másik hír, amely szarint Jugoszlávia és Románia kormányai kifejezték azt a szándékukat, hogy a balkáni
