Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-15 / 209. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. szeptember 15. különböző részeibe. — Szendy Árpádot eltemették. — Elveszik a csíki székelyektől a földet. — Ismét 200 koronával drá gább a búza. — A kereskedők szokol-tar- tozása ügyében új tárgyalás kezdődött. — % Tojás-jegy lesz Budapesten. — Két hónap alatt háromszorosra drágult a bútor ára. — A felvidéki magyar papok magyar püspökséget kérnek. — Izabella kir. hercegnő meglátogatta a hercegprímást. Heitai Hugót 500.000 koronás keresetével elutasította a kir. törvényszék. Eger, 1922. szeptember 14. Ma délelőtt tárgyalta a kir. törvényszék Cservény István dr. polgári egyes biró vezetésével Heitai Húgó színigazgató kontra Eger város 500.000 K-ás kártérítési pőrét. A tárgyaláson Eger város képviseletében megjelent Jankovics Dezső dr. tiszti főügyész, a felperes Heitai Húgót ügyvédjének megbízottja, Schwartz Dezső dr. ügyvéd, azaz helyettese, Fejér Endre dr. képviselte. A tényállás, amit az Egri Népújság már többször megírt s így olvasóközönsége megfelelően tájékozva van, röviden az, hogy Heitai Húgő ragaszkodott az Eger várossal kötött 1921—1924-ik évekre szőlő szerződéshez s mivel ez Egri Vá rosi Színházat Czakó Pál színigazgató foglalta el, a várostól 500,000 korona kártérítést követelt. A hónapokig elhúzódó pörös ügy ma végre befejeződött. A tanúkihallgatások után (kihallgatták Trak Géza h. polgármestert, Bayer Henrik v. tanácsost, Czakó Pál színigazgatót) megállapítást nyert, hogy a szín- igazgatónak helyhatósági engedélyre ős miniszteri engedélyre van szüksége ahhoz, hogy bármely színházban játszhassak. Heitai megszerezte ugyan a helyhatósági engedélyt és szerződött is vele a város, de a kultuszminiszter már azelőtt megvonta tőle a koncessziót az egri színház ra.nézve, mielőtt Czakó Pálnak a Várszínházát (és jóval később az egri Városi Színházat) engedélyezte volna. Magát a várost is meglepetésszerűen érintette, mikor Czakó Pál színigazgató 1921. szeptemberben kijelentette, hogy az egri színházra reflektál s hogy a miniszter Holtaitól megvonta a játszási engedélyt. A tanács azt kérte, hogy Czakó igazolja ezt írásban, ami rövid időn belül meg is történt. Heitai Húgő a múlt óv szeptemberében írásban közölte a várossal, hogy nem sokára megérkezik társulatával s megkezdi a színi idényt. A város a levelet fölküldte a Színész Egyesülethez, ahonnan az a válasz érkezett, hogy Holtainak nincs joga az egri színházban játszani, mert a játszási jogot Czakó Pál kapta meg. A tanács erről értesítette Holtait, akit különben agresszív fellépéséért a Színész Egyesület fegyelmiig meg is büntetett. F. év január 14 ón a polgármester hivatalos helyiségében megjelent Hellminger Ignác dr. és Szigeti Miklós, akik Heitai nevében kijelentették, hogy mivel Czakó «tönkrement,» a helyhatósági engedély alapján elsőbbségi joga van a színházhoz s így már mi sem állja útját annak, hogy az egri színházban játszhassak. E körülményről táviratban értesítették Czakó Pált. aki azonnal vissza sürgönyzölt, hogy Heitai állításából egy sző sem igaz. A városi tanács, Heitai nem éppen gavalléros eljárásával szemben, volt any- nyira méltányos, hogy ezt a szokatlan stílust sem a kultuszkormány, sem a SzínészEgyesület előtt nem tette szóvá s egy lépétit sem tett az irányban, hogy Heitai Húgőtól az egri színház koncesszióját megvonják. Jankovics Dezső dr., v. tiszti főügyész e kézzelfogható tények alapján ítéletet kért. Cservény István dr. polgári egyes bíró Heitai Húgót elutasította keresetével és a perköltségek megtérítésére kötelezte. Titokzatos esetek az egri üzletekben. Amíg a személyzet otthon ebédel, az árukon levő árjelzö cédulák önmaguktól átiródnak. Eger, 1922. szeptember 14. A kecskeméti és a fővárosi lapok állandóan foglalkoznak mostanában a «kecskeméti csodával.» Öngyúlások, kulcs- és tányértáncok történnek ott már hetek óta, egy állítólag beteg személlyel kapcsolatban. Nos, hát Egernek is megvan már a maga szenzációja. Itt ugyan nem öngyúl- ladások, kulcs- és tányértáncok történnek, hanem önátíródások. (Alig tudom leírni ezt a különös szót, mert még sohasem írtam le életemben.) Ezek is titokzatos és meg nem fogható esetek, amelyeket minden kommen tár nélkül közlünk, úgy, amint lapunk barátaitól kaptuk. «... Nullás lisztre volt szükségem. * Délben, néhány perccel a zárás előtt, bementem egy szép hosszú, zöldtáblájú üzletbe. Nézem a nullás lisztet. 124 koronára van jelezve az ára egy kis cédulán. Szép grízes liszt volt. No — majd délután veszek néhány kilót, mert, nincs nálam annyi pénz. Kilibbentem az üzletből, melyet azonnal zártak. Otthon bekaptam az ebédemet és mentem megvenni a lisztet. Akkor nyitották ki az üzletet. Odamegyek a nullás liszthez. A benne lévő cédulán — legnagyobb meglepetésemre — már 130 korona van írva. Önmagától íródott! Kérem a szerkesztőséget magyarázza meg ezt a csodát! . . .» * ... «Hivatalból jövet egy cipőüzletbe tértem be tegnap délben. Megkérdeztem, mibe kerül egy nekem való cipő. — 3600 K. S már a kezembe is nyomtak egy szép, elegáns cipőt . . . — Délután bejövök és megveszem, — mondom. Be is mentem. Újra a kezembe adták azt a cipőt, de a rajta fityegő cédulán már nem 3600, hanem 4500 korona van.« Önmagától átírődott! * Függönyt néztem egy kereskedőnél. 800 koronára mondta méterét 12 óra 10 perckor. Délután ismét elmentem, mert a pontos méret nem volt nálam s akkor már 1000 korona volt írva a függönyre.» Ez is átíródott. * «... Mézet akartam venni. Déli 12 órakor még 420 korona volt, délután pedig 450 koronára íródott át!» * Ezek az esetek, amilyen titokzatosak, éppen olyan érdekesek. A jelenség okának kikutatására a budapesti gabonatőzsde elnökségét kértük föl. A kormányzó Egerben. Kész az új úti programm. Eger, 1922. szeptember 14. Megírtuk, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, szeptember havában, ínsógakciója támogatására, bejárja Borsodmegyét. Mint Miskolczról írják, a kormányzó hozzánk is ellátogat, még pedig szeptember 28-án. A kormányzó az új útiterv szerint szeptember 28 án érkezik a miskolczi katonai körlet területére s aznap Gyöngyös és Eger városokat látogatja meg. 29-én, reggel 7 órakor, különvonaton érkezik Mezőkövesdre, ahol a vármegye és Mezőkövesd község ünnepélyes fogadtatásban részesítik. A kormányzó Mezőkövesdre nem megy be, hanem a fogadtatás után azonnal Miskolczra utazik. Itt a város gondoskodik fogadtatásáról. Mondanunk sem kell, hogy Eger váró® közönsége szeretettel és lelkesedéssel várja a kormányzót és készül a lehető legmelegebb fogadtatásra. Későn szüreteljünk! Eger, 1922. szeptember 14. Gyönyörű borterméskilá'tásaink voltak a tavaszon. Sajnos azonban, a nagy szárazság ismét sok szőlősgazda reménységeit tette semmivé. Most már, így nem marad más hátra, mint a lehető legjobban értékesíteni azt a keveset, amelyet az időjárás mo3tohasága folytán a hordóba szűrünk. Jelenleg a magyar borértékesítés ki látásai igen nehezek. Csehországnak nem kell a borunk. Ausztria keveset vásárol, mert drága neki a magyar bor. Egy liter bor ugyanis' bécsi vendéglőkben 20—25 ezer koronába kerül. És ha egy munkás meg is keresi havonként a milliót, a megélhetés oly nehéz, hogy borra nem jut belőle. Németországban az import-bor luxuscikk, s a német pénz sem bírja a drága szállítást. Hollandia, bár érdeklődik, de ez az érdeklődés nem eredményez általános piacot. Végeredményben tehát mégis csak az ausztriai piac marad meg. Az osztrákok azonban legutóbb 12 ezer osztrák K beviteli vámot vetettek borunkra. Ez a magas vám arra kényszeríti a kereskedőket, hogy csak erős szesztartalmű borokat vásároljanak. 15 Maligand fokig ugyanis a vám nem emelkedik. Az osztrák korcsmáro3 tehát inkább olyan bort vásárol, anjelynek literjéből másféiliter 10 fokos bort hamisíthat, mint gyenge, savanyú vinkót. Ebből pedig a mi számunkra az a tanulság, hogy későn kell szüretelnünk, hogy erős, tartalmas és aránylag könnyen értékesíthető borunk legyen!
