Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-31 / 197. szám

mm népújság 1922. augusztus 31. 2 la alispán, a várm. Tűzoltó-Szövetség el­nöke meleg elismerő szavak kíséretében kiosztotta a látogatási bizonyítványokat s végül Dallos Iván dr. tanfolyam parancs­Budapest. Ami a külügyi helyzet bo­nyodalmait illeti, úgy tudjuk, hogy a ma­gyar kormány állandó érintkezésben van az összes nagyhatalmakkal és mindenütt megtette a kellő lépéseket érdekeink vé­delmében. A magyar kormány köreiben ismételten hangsúlyozzák, hogy a helyze­tet egyáltalában nem látják aggasztónak. A fegyveres bonyodalmakról elterjedt hí­reket puszta kombinációknak tartják, ame­lyeket semmiféle komoly támpont nem indokol. Ebben az ügyben Tahy László volt prágai magyar követ, meghatalma­zott miniszter a következő határozott hangú, megnyugtató nyilatkozatot tette: — A Cseh-Jugoszláv szövetséges ka­tonai szerződések meghosszabbításának híre felmerült, mielőtt még az osztrák kér­Eger, 1922. augusztus 30. Esténként hét őrá tájban az öreg Líceum folyosóján kis gyerek emberkék surrannak át s a Move tornatermében tűnnek el. Ha találkoznak egymással a lomha árnyakat rejtegető boltozatok alatt, két ujjúkat fölemelik és úgy köszönnek: «Jő munkát!» S ilyenkor mindig a falusi templo­mok kisded Jézusát látom magam előtt, amint tartja a hatalom aranyalmáját és két csöpp ujját fö!emeli szelíden: — Imádkozzál és dolgozzál. A Move cserkész-jelöltjei ezek a kis gyerek-emberkék. Iparos- és kereskedő- tanulók. Egy estén, amikor rnár elpihent a szerkesztőségben a munka, megálltam a tornaterem előtt. Az ajtón keresztül halo vány sugár derengett ki. S futkűrozott a folyosó ablakán. Hívott a szívet vidámító sugár. Hí­vott a sötétségből a világosság: a gyer­mekek hite és rajongása. És követtem a fényi. . . Amitor beléptem, a cserkészjelöltek már sorakozőban állot­tak. Az egyik fiúcska udvariasan elém szaladt. Elvette sétripálcámat, kalapomat, keztyűmet. Széket hozott. S azután szótla­nul beállt a sorba. A parancsnok pár szóval üdvözölt. Elmondottam, hogy miért jöttem. De azt elhallgattam, hogy. hívott a fény. A cserkészek szabad gyakorlatokat tanultak. Az előtornász par ncsnok után üte­mesen lendültek a karok a levegőbe. Tá­madó állásra dobbantak a lábak. Mind­annyian «civilben» voltak, de az arcukról leolvastam, hogy lelkűk már régen cser­kész-ruhában jár. Egy pirospozsgás fiúcs­ka ügyetlenkedett. A szom zédja halkan figyelmeztette, hogyan kell C3ináhiia a gya­korlatot, de úgy, hogy a parancsnok meg ne lássa. S ez nekem olyan jól esett. Torna közben egy hosszönadrágos je­lölt érkezett. Iparos tanuló az is. Szőke. Lányos képű. Egy szót sem széli.. A sor végére állt. Figyelmesen megnézett pár ütemet és azután ő is «dolgozott» lelkes ambícióval. Tanulják a cserkész-törvényeket. Testgyakorlás után a cserkészjelöltek a VlII-ik cserkésztörvényt fejtegették: «A cserkész vidám és meggondolt.» A terem jobb oldalán ültünk a kör­ben elhelyezett székeken. A kis jelöltek nők intézett buzdító beszédet a volt hall­gatókhoz, mint akik magvai lesznek a jö­vendőben pompásan virágzó Egri önk. Tűzoltó- és Mentőegyesületnek. des mostani magas fokú aktualitását elér­te volna. A külügyminisztériumnak nincs arra támpontja és nem is tehető fel, hogy Csehország és Jugoszlávia Cseh-Jugoszláv korridor katonai úton való megvalósítása által Európát olyan befejezett tény elé akarná állítani, amely a békeszerződések által létesített állapotot felborítaná és bé­ke idején fegyveres fellépést jelentene. Teljes határozottsággal kijelentem, hogy nálunk mobilizációról, vagy más katonai rendszabályokról sző sincs. A magyar közvélemény nyugodtan várja a további fejleményeket. Semmi tám­pont sincs, mely arra engedne következ­tetni, hogy az osztrák kérdés erőszakos úton fog megoldást nyerni. láthatóan drukkoltak. Egyik másik lopva bele-belenézett a kis fekete födelű cserkész­naplóba. — Mit értesz ezalatt, hogy a cserkész vidám és meggondolt? — kérdezett a pa­rancsnok egy izmos barna fiút. — Azt értem,— felelte a jelölt —hogy hát a cserkész mulattatja a többit, minden társaságban kitesz magáért, meg nem ug­rik neki mindennek. Egy matróz-ingos szőke gyerek nem tudta a nagy problémát megoldani. Huza kodoít, nézte a mennyezetei, zavartan mo­solygott. Végül kiderült, hogy nem tudja szavakba foglalni a törvényt. A jóhumorú parancsnok okosította: — Amint látom, mosolyogsz, tehát vidám vagy. A felelettel késel, tehát meg­gondolt is vagy. De az a baj, hogy na­gyon meggondolod a választ, mielőtt ki­mondanád. Ezután a jócseiekedetekről volt szó. Egymásután hangzanak el a kérdó sek : «Tettéle ma valami jót?» «Igen, vi zefc húztam», válaszolt a jelölt, a másik fát vágott, a harmadik, negyedik, ötödik is vizet húzott. — Hát mindnyájan vizet húztatok? — kérdezte a parancsnok. — Más alkalom nem akadt jócselekedetre ? — Én főztem, — jelentette ki önérze­tesen egy kis rövidandrágos fiú. — Apáék nem voltak otthon s a testvéreimnek főztem. A parancsnok megdicsérte a kis sza­kácsot. A cserkész napló. Egy cserkész naplóját néztük meg ezután. A fekete födelű noteszben ceru­zával botorkált a kis cserkész jelölt keze. La volt benne Írva a nemzeti imádság, a «Fiúk, föl a fejjel», a cserkész-törvény, azután az, hogy egy háziállatot kell tar tani, legalább 50 koronának kell a taka­rókban lenni, tudni kell 10 orvos laká­sát, stb. A következő sorokat nem tudtuk ki- sillabizálni. A kis jelölt azonban megnyug­tatott bennünket. Ő sem tudja, mondotta. Cserkész-játékokat játszottak ezután a jelöltek. A parancsnok sípjilzésére az ajtóhoz futottak. A parancs­nok a birkozó-madrác mellé ejtett egy ci­garettái. Ezt a cigarettát kellett meglátni, mert a cserkész szemfüles. Aki kitalálta, hol van az elrejtett tárgy, félreállt, azután sorba megsúgták a parancsnoknak az el­rejtett tárgy nevét. Mindnyájan félre áll­tak a lurkók, de csak egy vette észre a cigarettát. Hosszúnadrágos fiú volt, aki­nek éles szemét már nem kerülhette ki a könnyelműen eldobott cigaretta. Később körbe fogóztak. Egyiknek bekötötték a szemét. Kulcsot adtak a ke­zébe. A bekötött szeműnek jogában állt a kulccsal megbökni valamelyiket és hangot kérni tőle. Ha kitalálta a n-ümmögő test­vér nevét, az vette át a kulcsot. Nem, nem, soha! Játék után a segédtiszt sorakoztatta a fiúkat. A «Pihenj!» vezényszót gyorsan követte a «Vigyázz!» és felharsant a cser- készindúlő: «Fiúk, föl a fejjel, a harsona zeng. Álljunk csatasorba vidáman. Ránk vár a világ, ez a harc a mienk. Katonái vagyunk valahányan». Énekeltek a harci trombitáról, a Har­gitáról és az ősi földről. S amikor a Mi- atyánkot imádkozták, úgy éreztem, mint­ha az indúló zengett volna benne: «Le­gyen meg a Te akaratod!» Imádság után dacosan kiáltották: Nem! nem! soha! Ez a kiáltás végigsuhaní a boltíves folyosók alatt. A kitárúlt ajtón özönlött a fény. Mintha énekelte volna : Fiúk, fői a fejjel, az óra közel! Gyerek-emberkék surrantak át hal­kan a kopott köveken. «Jő munkát! Légy résen!» — köszöntek halkan. S az ujjuk fölemelkedett, mint a kisded Jézusé. S lelkemre öleltem a világosságot. (J. J.) KIS Hi REK A NAGYVILÁGBÓL. Külföld: Benes ős Pasics 25 éves ka­tonai szerződést kötöttek Prágában. — Svédországban az elmúlt vasárnap az al kohol pártiak 864.536 szavazattal győzték le az alkohol-ellenes svédeket, akiknek cjak 772.772 szavazatuk volt. — Az Egye­sült államok legkomolyabb Glnökjelöltje Oox szenátor. — Valószínűnek tartják, hogy Németország megkapja a morató­riumot. — Olasz éa osztrák államférfiak szerint Ausztria számára más út nincsen, mint az Olaszországgal való érdekszövet­ség. — A francia megszálló csapatok le­foglalták a bajor király egyik, Edenhofen mellett lévő villáját. — J. Bergoaie dr., a bordói tudomány egyetem orvosi fakultá­sának tarára, áldozata lett az X-sugarak- nak, amennyiben karját amputálni kellett, miután ujjai már teljesen elhaltak. —Ke­let,-Európa gazdasági uralmára töreksze­nek a csehek. — A csehek az új cseh egykoronás pénznek a lev (oroszlán) ne­vet fogják adni; az új elnevezéssel szim­bolizálni akarják azt az oroszlár.i bátor­ságot, melyet a csehek a világháború alatt tanúsítottak. — A «Francs» nevű francia páncélos cirkáló a Lateguouse-csatorná- bán, Quiberon kikötő közeiében léket ka­pott és elsülyedt. A 400 főnyi legénység­ből 3 odaveszett. — Parisban 3 pestis­megbetegedés történt; kettő halállal vég­ződött. Magyarország: Vitéz Szentgyörgyi La­jos tábornok, biharvármegyei szőkkapi- tány, Hosszúpályiban vasárnap délután iktatta be a Lichtschein Samu földbirtokos által felajánlott vitézi telekbö Vitéz Szól- lősi Lajos tart őrmestert. — Frigyes ki­rályi herceg két milliót adományozott a nyomor enyhítő akció céljaira. — Egyes bíróságot szerveznek az árvizsgáló bizott­ságok mellé. — Andrássy a nyomorakció továbbfejlesztését sürgeti. — Pannonhal­mán' a soproniak a népszavazás egyéves évfordúlóját megünnepelték. — Belga fő­iskolai hallgatók látogatták meg a magyar fővárost. — A mosonmegyei főispánságot megszüntetik. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen » Ä korridor t#fg |®rai Mqhízai a Vfszkaraugít. Egy óra a cserkész-jelöltek között

Next

/
Thumbnails
Contents