Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-24 / 191. szám

EGRI NÉPÚJSÁG 1922, augusztus 24. tat az Andrássy útra. Hátranézek. John Feníon mereven nézi óráját: ha késik, éppen egy napjába kerül. Ilyen szervezetlenség, ilyen zavar mellett nem csodálom, ha a világjárók el­vesztik kedvüket, mi pedig rokonezenvü- ket. John Fenton, félek, a Balkánon kép­zelte magát. Fájdalom, majdnem azzá tette — a forradalom. Megyek utamra. Az idő jő előhaladt és még nem volt ebéd. Az egyik udvar­ról vitatkozást hallok. Egy szabőműhely- ben siberek vitatkoznak a valuta felett. Ej! a sibersk, mondom, a pénzzel elsi- bolják az ország kicsi hitelét is. Két an­gol pedig számolgatja, hogy mit ér ma­gyar pénzben a kétdolláros. John Fenton ideális lelkű ember le­het. Kértem, hogy az uj világban legyen barátunk. Megígértem, leírom részére, mit szenvedett a magyar kát. egyház a kom­munizmus alatt. Hadd lássa a romboló munkát és értse meg, mily nehéz nekünk a feltámadás. Talán megbocsát. Megbocsát, ha is­meri M. Savigné mondását: Tout com- prandre — tout pardonnar! Mindent meg­bocsát, ki mindent megért. (Dr. Cs. L.) Egy hazatért orosz fogoly kalandos szökése. Rögtön vörös katonának sorozták be. — Kecskemétre akar visszamenni. Eger, 1922. augusztus 23. Rendkívül érdekes levél érkezett nem­régiben Kecskemétre, Ö. Kovács Istvánhlső- szentkirályi gazdálkodóhoz. A levél írója Hozá Timajef volt orosz hadifogoly, aki 6 és fél esztendeig volt nála lovász s gaz­dája rendkívül szerette, mert szorgalmas ás igen jőviseletű ember volt. Pár hónap pal ezelőtt felszólították az orosz hadi foglyokat, hogy aki akar, transzporttal hazamehet. Timajef jelentkezett, hogy 7 év után végre megláthassa családját és birtokát. A boldog remények azonban befagy­tak Moszkvában, mert a hazatérőket a vö­rös elvtársak lecibálták a vonatról s anél­kül, hogy egy percre is hazatérhettek vol­na, besorozták őket a vörös hadseregbe. Timajef és barátja Kresztavaj Vaszi- lij azonban nem akarták szolgálni a vö­rös elvtársakat, hanem visszavágytak a szép magyar rónára. Csatlakoztak egy hazatérő túsz szállítmányhoz és szerencse­sén el ie jutottak Németországba. Itt azon­ban, úgy látszik, valami kommunista ér­zelmű «magyar legény» elárulta őket s a németek kényszermunkára fogták az oro­szokat. Jelenleg Poroszországban Maldewia községben vannak s onnan írt Yasziiij nagyon szépen könyörgő levelet Ö. Kovács uramhoz, hogy csak hozassa vissza őket s ők becsületesen ledolgozzák a költséget, mert mindenáron csak Kecskemétre akar­nak jönni. A szentkirályi fehér tanyák, a ragyogó kék magyar ég, az áldást hozó ringó kalászok emlékei élnek a honátvesz- tett orosz gazdalegények lelkében s ott találtak uj hazára messze kelet szomorú gyermekei. Megható az a könyörgő, őszinte hang, ahogy Vászilij és társa előadják kérésüket, — hozzá magyar nyelven, amelyet csak kedvessé tesznek a jellegzetes oroszos íráshibák. O. Kovács uram nagyon sze­rette Vaszilijt ős el is határozta, hogy «haza» hozatja a saját költségén. Most a kecskeméti rendőrségen szerzi be a szük­séges bizonyítványokat. Timajef és Vaszi- I lij levele így szól, hűen az íráshibákkal: Kelt levelem 1922 Águszius 1-in. tudatúin velem hodj minyk limajes i va- szil magának level nemetországból dá nem magyárországből íesztelenk keze csukó- lünk István gazda is ju egisig3t kívánom is íesztelink dazda asszuny is ánnuskát is ruzsikát is kis linoskat is ju ogisiget kívánunk, kirem szépén tosik át ani tesz­teletet kit fijatal varga urak is zegisz csalágyjának tudatom velem kedves gazd- uram hogy minyk mentem égisz moszk- váig is meg látunk, hogy rossz világ is vissza indotunk magyar országba is ju­tunk égiszén nemet országik igy varsuba is igy magyar légin elárult is minyket visza tartutak renderesig is kiatak mon- kára majarhuz most aratunk vastagun. tudatom velsm kedves istvan gazda hogy nekünk az mondta renger kapiansag Írjá­tok magyar ország od i ahol voltunk is kirjátok vállaló lovil Kecskemeío Kapitan- saptol is miniszterjamtől is istvan gazda ki hogy ha megvalajak visza -ako visza eresztik magyar urszag. Kedves istvan gazda nagyon kirjuk szépén ne hagyun min kiresiaket netesik sájnane fáradcsago Í3 amibe kerel ponzbe meg dolgozónk erto maganak csak szaba­dítson fel. is hagy lehet, nesen elmenni francija kis mickahuz hata asgit bajnak hogyha kel tánu álicson fel aki minyket ismeri. Kedves gazdoram szabadicsun fel mer rósz világ ránk. esetleg kedveznek nevinket it van nsva mind a kete hozá Timajef, Kvesztavaj Vászilij. hogy ha meg kapja levil .esik visza írni levelet is irjun nekünk milyen ödö jár. i mi újság van. Kedves gazdoram azután hogyha megtodja lehet vaiolo levil kepni vagy nem azunal irjin levil is te írni o- roszo nikitávai cim legyen némeíöl is vá- lalu levil emelői isten vele is volink is kis levil tesék át ani nikitánok netesik haragúm an nem ju Írtam juban nem tudom. Vászilij irta. Országhatár a ház tetején. Eger, 1922. augusztus 23. Egyik délmagyarországi lap írja: Mokria és Vaikány községek között a fő­vonaltól 920 méternyire húzódik a szerb- román határ. Ezen a vonalon a román katonák most jelölik meg színes cölöpök­kel az országhatárt. Pontosan 920 métert mértek le a vasúd vonaltól és hogy az így kapott határvonal tanyákon, kerte­ken, sőt házakon megy keresztül, ez egy csöpp gondot sem okoz a cölöpverö ha­tárrendezőknek. így esett meg aztán az a furcsa eset, hogy a cölöpv.orők útjába egy ház került és ezen a házon keresztül a 920. métert a katonák, egész szelleme­sen, úgy jelölték meg, hogy felmásztak a padlásra, ott a háztetőn kinyomtak egy­néhány cserepet és az így nyert lyukon dugták ki a póznát, mely jelzi, hogy hol un mi niwiiiiiii ....... ......... k ezdődik Románia. A háznak két szobája van és miként a két országba nyúló ház tulajdonosa meséli, az egyik szobában, il­letve Romániában alszik ő, a felesége, meg két gyerek, az SHS. állambeli szo­bában pedig a három másik gyerek ta­nyázik. És a két szoba közt, a padláson, a pózna. . ■ --­H ÍREK. /l/( 1922, augusztus 24. ' fiÁ. A zászló. Panaszos levelet kaptunk, hogy Szt. István-napján a templomból hazavo­nuló katonaság zászlója mellett föltett kalappal haladtak el az emberek. — A magyar műit véres dicsősége, tra­gikuma, ezredéves szabadság-törekvések jelképe a nemzeti zászló. Jelképe a nemzeti nagyságnak, Szent István reménységének, Nagy Lajos biro- dalmának, Szent László hitének s IV. Bála törhetetlen bizodalmának a tatárjárás után, Tomory, II ik Lajos király véráldozatának. Bánk bán, Wesselényi Ferenc, Martinovics, Thököly, Rákóczi, Kazinczy, Kossuth, Pe­tőfi és a tizenhárom, ez oímützi, kuffsteini várak lánchordozói, magyar álmok álino dói magafeláldozásának lett örökös em léke. Ez a három szín : szeretetünk, hitünk, reménységünk, borunk, búzánk, békessé­günk — hirdette és hirdeti is a is ez egész magyar történelmet és legendákat mesél azokról, akik föláldozták magukat érette s elmondja, hogy roskadt rájuk halkan, hogyan csókolta meg őket az édesanya szeratetével, feltámadásba vetett hitével s a nemzeti megújhodás reménységével. Ami­kor o vörös Tayfun végigszágúldoü az országon s a tönaeggyilkolások vér szína vonta bo a zászlót, a háromszínű zászló meghalt, ezrek példáját követte a vérta- núságban. De a feltámadás örökszent törvénye szerint, a magyar Mas-das: a hi;, remény és szeretet háromszínű zászlója föltáma­dott halottaiból. S újra elfoglalta dicsősé­ges trónját a nemzet szivében, mely min­dig ott dobog, hol jársz, ahol álomra hajtod a fejed, ahol ábrándok ködébe ros- kadsz : a bús Lomnicz alatt, a Maros hár- fázó habjait hallgatva, a Telecskai dom­bok fekete porhanyóján. A zászló elfoglalta méltó helyét a nemzet szívében s a nemzet szive dobog őbenne. E zászló a Nagy-Magvarország, nem változott semmit: talán egy kissé sápad- tabb,' dacosabb és hallgatag tűrésben bo­rongó. Do szárnyaival átszeli a trianoni árkokat. Mint a 6as labsg az ország fö­lött és üzenetet hoz a leigázott magyar testvérektől: a három halom tájékán zöld még a fű, erdeiben fürge vad tanyázik, a bosszúra vár az összsszorított ököl. A ma­gyar hit hajója vet horgonyt a hallal bő­velkedő négy folyóban. Köszöntsétek a zászlót levett kalap pal, mert e zászlón trónol fönségében a magyar mennyország, Nagy-Magyaror- szág szentháromsága: a faji szeretet, a békesség e határokon belül s a remény ség, az ádáz bosszú, mely megsuhogtatja még a megtorlás kaszáját a nemzetrabló hordák fölött, hogy keblérej ölelhesse elszakított testvéreit, Ámen. (J. J.) Szabadság. Bobory György dr. főispán szabadságának idejére birtokára utazott. Személyi hir. Fülöp Zoltán, az Árvizs­gáló Bizottság elnöke Budapestre utazott, hogy résztvegyen a Törvényhatósági Ár­vizsgáló Bizottságok elnökeinek értekez­letén. Kinevezés. A földművelésügyi minisz­ter Piacsek Zoltán oki. gazdát, a X fize­tési osztályba, ideiglenes minőségű m. kir. gazdasági segédfelügyelővó nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents