Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-01-03 / 2. szám

Ára: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eger, 1922. január 3, kedd. XIIX. ávf. 2. »», áltfös®tési dijsk postai szállítása i! ! is félévi előfizetést nem fogadunk el j évre 150 K. —■ Egg hér* 50 K. ­POLITIKAI NAPILAP. Feldós szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Ss&rkegsidségi Eger, Lleeasä. EisdőMvatsl i Licanmi figosd& Telelőn saám 11. A szegényekért. Eger, 1922. január 2. Semmiféle szekularizációtól nem fél­tem a kereszténységet, az Egyházat. Még ar vagyon szekularizációjától sem. Mert az igaz kereszténynek s az Egyháznak még inkább, nem mondom, hogy közömbösnek, de fölényesnek kell lennie a vagyon iránt. Ha azonban a sseretetet szekularizálják, akkor a kereszténységnek lényege, az Egy­háznak csodatevő ereje vész el. Mindig is úgy volt, hogy a keresztény életnek fok­mérője az irgalom gyakorlása volt s az Evangélium földi diadalűtját a szeretet, az irgalom hősei és intézményei jelezték. Mi­nél nagyobb és általánosabb volt a nyo­mor a földön, a keresztény irgalom annál nagyobb hősöket, állított, annál hatalma­sabb intézményeket teremtett a köznyo­mor enyhítésére, megszüntetésére. A nagy nyomor még nagyobb versenyre, még na­gyobb áldozatokra ragadta a keresztény lelkeket. Az Evangélium ereje, ha nem betűkben marad, hanem élő szívekben bu­zog : nem tud kifáradni, nem tud kime­rülni. Ilyen az igaz kereszténység! Mi van ebből ma, a keresztény ébredés idején? Hol vannak a nagy elhatározó cselekede­tek, a hősies példák?! Pedig oly nagy ma a tér, oly fenyegető a nyomor, hogy min­denki, akinek vagyona van, aki fölösleg­gel rendelkezik : nagy áldozatokra és egy­szerű életmódra, öntóegtagadásra köteles a maga jól felfogott érdekében, puszta önzésből is a társadalom nyugalmáért, va­gyonának békés, nyugodt bírásáért. Mi más a bolsevizmus, mint hatalmas büntetés a háborúban nagyra nőtt önzésért, igazság­talanságokért?! De ki tanult a bolsevizmus szörnyű­ségeiből? Talán csak azok, akik csinál­ták, hogy másodszor majd— alaposabban és ügyesebben csinálják! De mások nem igen tanultak, mert az önzés még nagyobb arányukban pusztít most. A vagyonnal való hivalkodás még kirívóbb, a dőzsö­lés, a konjunktúrán könnyen szerzett va­gyonnak pazarlása még nagyobb, mint azelőtt. Másrészt meg a magukra maradt szegények, nyomorgók, munkára képtele­nek, árvák, özvegyek, elaggottak kese­rűsége és irigysége csordultig telt. Hát keresztény ez a magyar társa­dalom ? Hiszen szíve megdermedt az ön­zéstől, lelke meg beleveszett az anyagias élvezetekbe ! Idegen hatalmak képviselői, a pápai nuncius kénytelen leckét adni a magyar társadalomnak, hogy keresztény kötelességeinek tudatára ébredjen! A nyomor sivatagján csak kis erecs- kéknek látszanak még azok a nagy áldo­zatok is, melyeket egyes nagy lelkeit hoz­nak az irgalom oltárára. Ma nagy össze­fogásra, együttes munkára, intézményes áldozatra van szükség, hogy az embereket, sőt hogy a magyar társadalmat mentsük. Ha az önkéntes szeretet nem tudja ezt a nagy összefogást megteremteni, akkor a hatalomnak kell valóra váltania. Sajnos, a hatalmi szóra, a törvény kegyetlen sza­vára van ebben a nem keresztény, de ön­ző világban szükség. A nemzetgyűlés tör­vényt hoz arról, hogy a törvényhatósá­gok, városok külön adók kivetésével te­Az újévi üdvözlések és egyúttal a politikai programmadások elmaradtak, mert a pártvezérek nem tartózkodtak a fővá­rosban. Egyedül Friedrich István volt Bu­dapesten, akit Dr. Weisz Konrád a Wenk- heim-palotában a Keresztény Nemzeti E- gyesülés pártja nevében üdvözölt, s amely üdvözlésen Friedrich választói is szép számban gyűltek össze. Friedrich dr. Weisz Konrád szavaira válaszolt és meleg kö­szönetét fejezte ki az üdvözlésért. Fried­rich az ünnep után az Egri Népújság fő városi tudósítójának azt a kijelentést tet­te, hogy az új egységes párt alapja nem kizárólag a legitimizmus lesz, hanem az ezeréves alkotmány helyreállítása. Eger, 1922. jan. 2. Hevesvármegye hazafias rokonőrzé­sének adott kifejezést Szilveszter napján, amikor átiratban üdvözölte Sopron vár­megye alispánját és Sopron th. város pol­gármesterét. Az 1922-ik esztendő első napja a magyarság nemzeti ünnepe lett, Magyarország integritásának «újéve«, moly biztató előjel arra, hogy az egységes ha­tárokon belül fölépült nemzet testben és lélekben összeforrva a honfoglalás útjára lépett. Hevesvármegye az elsők között üd vözölte Sopront a nemzeti feltámadás napján. Az átírat szövege így hangzik: Kedves Barátaink és Atyánkfiái! Annyi küzdelem, megalázás, megpró­báltatás, gyász és fájdalom után végre az újév napja egy kis örömet hoz a minden jog és igazság felrúgásával ki­rabolt, megcsonkított ás íealázott nem­zet életébe akkor, amikor Szent István koronájának egy kicsiny, de annál fé­nyesebben csillogó éke kerül vissza Sopron város és környékével a halálra sebzett ország testéhez. Kétszeresen kedves nekünk ez a tény. Kedves, mert a visszacsatolás tényében látjuk első megnyilatkozását annak, hogy remthessék elő azokat az összegeket, me­lyek a nyomor enyhítésévé szükségesek. Erre a törvényre támaszkodhatik E- ger város polgármestere is, hogy a szegé­nyek konyháját minél előbb megnyithas­sa. De ez a törvény lehet alapja annak is, hogy a szegények intézményes, rend­szeres gondozása érdekében tiz évvel ez­előtt a városhoz benyújtott szabályrende­let-tervezetem valóra váljon. Nagy János dr. Az indemnitás vitája a múlt év utolsó napjával nem ért véget és ezzel az ország belekerült az exlexbe. A politikusok nyi­latkozata szerint az exlex nem jelent sem­mit, csak persze a kormánynak kellemet­len. Az állapot úgy látszik hetekig elhúzó­dik. Az ellenzék nem annyira a felhatal­mazás ellen, mint inkább a kormány ellen való bizalmatlanságának ad kifejezést. Nagyatádi Szabó István ós Bethlen István gróf miniszterelnök is holnap ér­kezik a fővárosba. A kisgazdák értekezle­tet tartanak, amelyen körvonalozzák ál­láspontjukat a jövőre nézve: támogatják-e a kormányt, vagy nem. a győzelmi mámorban elvakult antant­államok is kezdik belátni azt a rettene­tes igazságtalanságot, amit rajtunk elkö­vettek, de még kedvesebb azért, mert ez volt az első őszinte és spontán meg­nyilatkozása egy elszakított terület la­kosságának, akik dacára az osztrák kom­munisták bőkezűen kidobált millióinak, hűségesen és tántoríthatatlanúl kitartot­tak az őket egy ezredéven át boldogító magyar állameszme mellett. A visszacsatolás alkalmából Heves­vármegye közönsége nevében lelkűnk­nek melegével és testvéri szivünk min­den szeretetővel köszöntünk Titeket és egyben dacos magyar hittel és Istenbe vetett bizalommal küzdünk tovább a mindnyájunk szeme előtt lebegő nagy és mindent átfogó célért: Magyarország területi integritásáért. Eger, 1921. dec. 31. A vármegye közönsége nevében: Isaák Gyula alispán. Kedves Barátaink és Atyánkfiái! így szólítja meg az átirat a soproniakat. Ó, lesz e idő, amikor minden magyar em­ber így köszönti Csonka-Magyarország fiait: «Kedves Barátom és Atyámfia! ?< A belső politika eseményei. Elmaradtak az újévi üdvözlések. — Friedrich nyilatkozata az egységes pártról. — Az ex-lex. ^-■2XXimisßt.’saBai!fi^».7saysiasaaasr)assnamimmm^aiamtBmaaa |M M w t nini I imHIMlM—lim—II■—II—■*!■■■ in—Lili „Kedves Barátaink és Atyánkfiái!“ Hevesvármegye üdvözli Sopron vármegye alispánját és Sopron th. város polgármesterét

Next

/
Thumbnails
Contents