Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-01-22 / 18. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG Egy tüdőbeteg szanatórium, ahol nincs sem orvos, sem gyógyszer. A tüdőbetegek elhagyják a hévízi szanatóriumot, mert kellő ápolás híján a kúrát nem tudják megkezdeni. Eger, 1922. jan. 22. Szomorú világosságot vet a tüdőbe­teg gondozásra egy egri munkás, aki csak nemrégiben érkezett haza a hévízi tüdő­beteg szanatóriumból. « A lapokat állandóan foglalkoztatja a tüdővész fekete réme, mely naponként e- zer meg ezer magyar sírját, ássa meg. Óvóintézkedéseket sürgetnek, a bajok gyö­keres orvoslását kérik s áruig a lapok be­csületesen verekednek a tüdővész ellen, a szanatóriumokat ott hagyják a tüdőbete­gek, mert nem kapnak ápolást, se orvost, se orvosságot. N. M. szabómunkáe ma fölkeresett ben­nünket a szerkesztőségben és elmondotta, hogy egy héttel ezelőtt a betegsegélyző orvosa a hévízi tüdőbeteg szanatóriumba küldte. F. hő 13-án érkezeit meg Hévízre egy másik beteg társával, de a szanató­riumban orvost sehol sem találtak. Kény­telenek voltak begyalogolni Keszthelyre a kórházba, ahol megvizsgáltatták magukat. Itt megnyugtatták őket és az orvosi vizs­gálat után visszaküldték őket Hévízre, de gyógyszert nem kaptak, orvosi tanácsot nem adtak nekik s így a kúrát nem kezd­hették meg. Amíg ott voltak, két ágyban fekvő új beteget szállítottak Keszthelyre, mert a tüdőbeteg szanatóriumban az ápo­lásnak és gyógyulásnak semmiféle elóföl- tétele nem volt meg. Nem tudták sokáig tűrni ezeket az ál­lapotokat és ott hagyták a szanatóriumot, Budapestre utaztak, ahol az Országos Ba­tegsególyző Pénztár jegyzőkönyvet vett fel az esetről. A szabősegéd nem volt el­fogult, megvallotta, hogy az élelmezés ki­fogástalan jő volt, de a jó élelmezés még nem minden. Ahol orvos nincsen, ott diéta sincs, pedig a tüdőbetegnek orvosi előírás szerint kell táplálkoznia. Orvos nélkül a hévízi szanatórium csak becsületes kifőzás. 0, tempóra! Milyen idők! A tüdő- vész két kaszával aratja a*drága magyar életet s ugyanakkor megtörténhetik az, hogy a hévízi szanatóriumban nincsen e- gyetlen orvos sem, aki legalább vigaszta­lást tudna adni. Mert sokszor az orvos ví gasztaló szava, szeretető a legjobban be­vált gyógyszer. Szabad volna ennek kul- tűrállamban megtörténnie? Tudják-e azt, hogy a tüdőbaj napról napra súiyosodik, őrli a szervezetet, kiszívja a legparányibb nedvet is, szétroncsolja a tüdőt? Hány ember pusztái el Hévizén ? Hány embert ki lehetne gyógyítani lelkiismeretes orvo­si felügyelet mellett? Vizsgálják meg az illetékesek a hévízi szanatórium ügyét. Van e egyáltalában orvosa? Van e elő irányzott tőkéje gyógyszerekre? Ha van orvosa, felelősségre kell vonni vétkes mu­lasztásáért, ha nincs a szanatóriumban or­vos, az Országos Betegsegélyző Pénztár hoz kell fölvilágoatás végett fordulni. De mindenesetre meg kell szüntetni a hé­vízi állapotokat ás valamennyi tüdőbeteg­szanatóriumot felül kell vizsgálni, mert nemtörődömséggel nem lehet a tuberkuló­zis ellen védekezni! Az amerikai szenátusban nagy támadások hangzottak el Franciaország ellen. — A főváros német mintára szervezi át a test­nevelést. — A budapesti szennycsatornák­ban 247 gyermekhullát találtak 3 év alatt. — A harmadik túszszállítmány január vé­gén érkezik Budapestre. — Poincaré ki cseréli a nagyköveteket. — Amerika Zep­pelineket rendel Amerikában. —■ A sátor­alj aujhelyi kómszervezetnek 42 tagja vau. — Zi-a exkirályné anyai örömök előtt áM. — Horthy kormányzót állítólag egy euró­pai hadsereg vezérének akarják megtenni a franciák. — A petróleumgyárak kartellt alakítanak. — A pénzügyminiszter állami sertéshizlalási tervez. — Törvényjavaslat készül, amely szerint minden eladott mázsa szón után 80 fillér jótékony célra menne. — Trockij fegyverkezik Franciaország el len. -- Salzburg az idén megadóztatja a nyaralókat. — Temesvárt a románok át­engedik a jugoszláv államnak. — Engels- bergben a csehek aranybányára bukkantak. Ä pletyka — öl. Eger, 1922. jan. 21. A mi magyar népünknek — különö­sen az asszonyoknak — van egy eléggé nem ostorozható rossz szokása. Megszól mindenkit, akár jót, akár rosszat cselek­szik; szóval pletyka, tere fere nélkül nem tud élni. Olyan ez neki, mint a minden­napi kenyér, szinte rosszul van, hogyha át nem mehet hol az egyik, hol a másik szomszédba, — hogy jóízűen kipietykál hassa magát. Különösen ilyenkor télé» dívik ez a szokás feluszerte, amikor asz- szonyaink, leányaink nem igen tudják ma­gukat elfoglalni. Pedig a pletyka nagyon veszedelmes portéka. Hányszor hozott már egész ár tartanokra bajt, bánatot, szerencsétlensé­get, sőt — halált! Igen, a pletyka öl, ami»t azt a legutóbb történt kápolnai eset is bi­zonyítja. Ezelőtt két esztendővel, Pünkösd ün­nepének éjszakáján megrendítő, szomorü eset történt Kápolnán. Megöltek egy le­gényt . . .. amint a nóta mondja. Megölték Bencze Ödönt, a falu egyik derék legé­nyét, éjszakának idején egy hosszú, na§y konyhakéssel, orozva, álmában. Bencze Ödönt nagy részvéttel temet­ték el. Ott volt az egész falu a temetésé», a nyomozás pedig megindult az elvefc*- miilt gyilkos után. El is fogták nemsoká ra, nem is nagyon kellett keresni. Benaze Ödön egyik pajtása volt a gyilkos, akivel együtt udvaroltak egy falubeli leánynak: Irénnek. Most kezdődött aztán a lélekölö plety­ka. A falu nyelvére vette a szerencsétle* leányt, azt suttogta róla mindenki, hogy é volt Bencze Ödön gyilkosának a felbuj­tója ! A 17 éves Irén — a lelkére vette a vádat. Lassan hervadt, végre lehunyta ál­modozó szemét örökre. A bánat, a kese­rűség, a gyanú, a pletyka adta a halál kezére. A napokban temették el óriási részvéttel. A pletyka — öl: vigyázzatok! Ismeretterjesztő-előadás a ciszt. főgimná­ziumban. Vasárnap, f. hó 22 én, délután i órakor a főgimnázium fizikai eiőadó ter­mében, «A festőművészet problémái» cím­mel Tróján Alfonz rajztanár, festőművész tart előadást. Hazatért hadifoglyainkhoz felhívással for­dul a Túrán Szövetség, amely a velüak rokon népekkel való érintkezésben látja a magyarság jövőjének biztosítékait Mind­azok a hadifoglyok, akik fogságuk idejéa turáni népekkel (török, tatár, cauvas, kir­giz, mongol, mandzsu, vogul, észt stb.) vol­tak érintkezésben, tapasztalataikat a Ma­gyarországi Turán-Szövetséggel közül*» szíveskedjenek. Ópiuraszívók és morfinisták. Terjed a kábítószerek használatának szenve­délye. — A morfinisták hiénái. Eger, 1922. január 21. A csodás Kelet szörnyűséges ajándé­ka, a különféle kábítószerek, a világhábo­rú nyomorúságos esztendeiben és az eze­ket követő válságos időkben teljesen ott- -bonossá váltak Európában. Párisban, Ber­linben olyan méreteket öltött a bődítősze- rek használata, hogy külön hatósági be­avatkozásra volt szükség. Most pedig Bu­dapesten dühöng az ópium- és morfinláz, amely sok esetben rendőri bűnüggyé ér lelődik. Aki ugyanis ópiumot szív, vagy morfin injekciókat szed, az saját akarata nak nem ura többé. Azonkívül szervezete többé nem tudja nélkülözni ezeket a sze­reket, azért nem nyugszik addig, amíg ezeket a mérgeket bármi áron meg nem szerzi. Mivel pedig ezek megszerzése mai napság igen nehéz és körülményes, ennél­fogva itt van leginkább az a pont, amelynél a morfinisták összeköttetésbe kerülnek a rendőrséggel. Az ritkább eset, hogy az illető na­gyobb adagokat vesz, vagy fecskendez be a szükségesnél, amitől azián örökre elal szik. Az ilyen halottak azután mint ön­gyilkosok könyveltetnek el a rendőrség könyvében. A bődítószerek megszerzése körüli nehézségek juttatják azonban nagyobb arányokban a morfinísták*t rendőrkézre. Emlékezhetünk még a budapesti Aradi utcai gyilkosságra. A gyilkos, egy rokkant katona, feleségének egy ismerő­sét lőtte le, aztán önként jelentkezett a rendőrségen. Itt megmondta, hogy morfi­nista s a morfiumos üveget mag is talál­ták falábának egyik üregében. A napokban pedig az történt szintén Budapesten, hogy egy győgyszerószsegéd egy kávéházból rendszeresen lopkodta a kabátokat, hogy azokat eladva pénzt sze­rezhessen a szervezetének nélkülözhetetlen morfiumra. A morfinisták szenvedélyét azután I sok lelketlen ember kihasználja. A hódító- 1 szereket ugyanis csak receptre lehet kapni. Azonban itt is vannak már csempészek, akik szabadon árulják borzasztó összege­kért ezeket a szereket. Amikor a Gellért­hegyben lévő barlanglakásokat a rendőr ség átkutatta, nagymennyiségű ópiumkósz letre bukkantak. A tolvajbanda ugyanis kábítószerek csempészésével is foglalko­zott. — Ezenkívül találtak itt egy névsort is; azokét, akik őpiumszívők és kokainis­ták, és akik a banda tagjaitól vásárolták a kábítószereket. — Érdekes, hogy a név­sorban sok űrinő, orvos és gyógyszerész is szerepel, akiknek tehát módjukban ál lőtt rendes úton is hozzájutni az ópium hoz. A rendőrségen ezt úgy magyarázzák, hogy a gyógyszertárból elfogyasztott sze­reket ily módon pótolták a beteg gyógy­szerészek. A rendőrség, — hacsak a törvényes renddel összeütközésbe nem kerülnek e szerencsétlenek, — nem jár el ellenök, de nyilvántartja őket. Kis hírek a nagy világból. Erdélyben megalakult a magyar nép- j párt. — Ostenburg azonnali szabadlábra- ! helyezését kérik védői. — Feloszlatják a román parlamentet. — Poincaré engesztel heteden a németekkel szemben. — Német­országban ezrével fogják elbocsájtani az állami tisztviselőket. — A kijárással vádolt képviselőkkel szemben elejtették a vádat. — A pápa állapota javult. — Sándor szerb király 35 udvari fogatot rendelt Bécsben és Münchenben. — Üvegfalú bőröndöket gyártanak Bécsben valutacsempészós cél­jaira. — Az osztrák bankjegyforgalom el­érte a 206 milliárdot. — A burgenlandi parlament a kismartoni hercegi uradalom irodahelyiségében lesz. — Márciusban te nyészállat vásár lesz Budapesten. — A szerbek elbocsájtják a magyar jegyzőket. — A fónyűzési és forgalmi adót módosí­tották. — Schóber kancellár helyzete meg­rendült. — Kaukázusban éhínség van. -—

Next

/
Thumbnails
Contents