Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-01-21 / 17. szám

annak előtte 1—2 volt, — most legalább kétszer annyi van.

Benyitok a parochiára. Tisztelettel kérdem, van-e a faluban szegény? Itt, uram, mindenki szegény. Nézze az erdőket, a szőlőket, — azok az uraságó. A nép fiai szegények, azonban jól keresnek és gyarapodnak. Van, aki naponta 1000—1200 koronát keres fuvarral, 4 csacsival.

Én, kérem, nem a szegény gazdagokat — .vagy ha jobban tetszik: a gazdag szegényekéi — keresem, hanem a falu szegényét, akit a falu tart, akinek Szent Antal kenyere adja a betevőt.

— Olyan itt nincs. Szent Antal perselyével nem tudunk mit csinálni. Itt a gyerekek, leányok, asszonyok summások.

Keresnek pénzt, gabonát, szalonnát. A fér- < zammmMmsmmmmmmammmmgMummKmmmBsaBBaBmmum

fiák fuvaroznak, zsúpot csépelnek a vidéken ; megélnek emberül. Sose volt olyan dolguk!

Eltávoztam. A Huszár Károly »Láthatatlan Vendégét« nem találtam a faluban.

Egerben, a metropolisban, a jő szürke nőnék klastromában pedig egyik szegény a másiknak adja a kilincset. Vannak bőven. Soruk — majdnem láthatatlan. Igazi számukat a mindent látó, jutalmazó Isten tudja.

De a falu azért tovább mondja: «óh, boldog városiak és mi szegény dolgozó falusi nép«.

A láthatatlan vendég erre fenyegetően emeli kezet. Szürke arca elsápad. Haragot lövel vihartjelző szeme.

(Dr. Cs. L.)

A külföld eseményei.

A német-orosz kereskedelmi forgalom..— A svéd hadseregben 5200 influenzás megbetegedés történt. — Elmaradt az utódállamok értekezlete. — A kaukázusi lakosság szenved a legtöbbet az

éhségtől. — Gaspari bíbornok a pápa állapotáról.

Berlin. A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága birodalmi értekezletet tartott, amelyen megvitatták az oroszokkal való kereskedelmi szerződés forgalmának viszonyát. A külügyi bizotság döntése addig, mig a génuai értekezletről nem tárgyalnak, nem részletezhető.

Stockholm. A svéd király tegnap influenzában megbetegedett. A hadsereg körében 5200 megbetegedés történt,

Becs. A Neue Freie Presse jelenti, hogy az utód-államok értekezletét, melyet január közepére terveztek, a kínai értekezletre való tekintettel elhalasztották.

Kopenhága. Wolff. Bolseviki jelentések szerint a kaukázusi lakosság szenved legtöbbet az éhségtől. Freccoli kormányzó- aágbaji a lakosság 9/i0 ed része éhen hal tavasszal, ha segítség nem érkezik.

Róma. Gagpari bíbornok a pápa állapotáról a következőket mondotta:

— A pápa vasárnap délben a Szent- Matild-templomban misét pontifikáit. Közben reszketés vett rajta erőt. Kértük, hagyja abba a misét. Felajánlottuk, hogy hord- széken bevisszük a Vatikánba. A pápa azonban rosszúiléte ellenére is elmondta a misét és betartotta a szokásos napirendet. Vasárnap ágynak dőlt. Magasini, Ő szentsége háziorvosa megállapította, hogy a pápa hörghurutban és influenzában szenved.

Prága. A szlovák-tót párt hivatalos lapja követeiig hogy úgy Szlovákiában, mint Morvaországban ős Sziléziában a tót nyelvet ismerjék el ős állandósítsák irodalmi nyelvnek. A tőt nyelv határozottan önálló nyelv, formailag sokkal zongzetesebb a cseh nyelvnél. Minden felvidéki polgárt kötelezni kell a tót nyelv elsajátítására.

Bukarest. A Bolgár Távirati Iroda jelenti, hogy Eukarestben a parlamentet fel fogják oszlatni.

Páris. A semmítő törvényszék csütörtökön tárgyalja a halálra * ítélt Landru 14 rendbeli gyilkos panaszát.

Becs. A Neue Freie Presse jelenti: Poincaré kormányra való lépése alkalmával a szokásos látogatásokat megtette a városban tartózkodó külföldi missziók fejénél. A német nagykövetet is meglátogatta, akinek a következőket mondotta:

— A versaillesi békeföltételek teljesítéséhez, miként elődöm, én is ragaszkodom. A jóvátétel kérdésében legfeljebb halasz- í tásról lehet sző.

A látogatás előtt újságírók között az j a hír terjedt el, hogy Anglia Franciaországgal szemben támasztott követeléseitől hajlandó elállni. Poincarré erre vonatkozóan azt mondotta, hogy Franciaország nem fogadja el az angol nagylelkűséget, mert nem akar Angolország lekötelezettje lenni.

Nagyobb lesz a forgalmi- és fényűzési adó.

Csehországban két és fél százalékos a forgalmi adó. — Németországban is tervbe vették a forgalmi adó fölemelését.

Eger, 1922. jan. 20.

Az Egri Népujág illetékes helyen arról értesült, hogy a kormány a forgalmi adó kulcsát az eddigi egy és fél százalékról két és fél százalékra fogja emelni s az erre vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet rövid időn belül megjelenik. A rendelet egyszersmind enyhíteni fogja a forgalmi adó kezelését, mert lehetővé teszi, hogy a kiskereskedők és kisiparosok átalányösszegben fizethessék be. Arról is értesültünk, hogy a pénzügyminisztériumban most készül egy rendelettervezet, mely a fenj űzési adónál két kategóriát állapít meg. A jövőben első és másodrendű luxus cikkek lesznek és eszerint 10 és 15 százalékos adókulcsot alkalmaznak. A tervezet ellen az érdekelt kereskedelmi körök tiltakoztak a pénzügyminiszternél, mert a forgalmi ás jelenlegi luxusadó mellett u- jabb adóemelést a közszükségletet képező luxuscikknek nyilvánított árúk nem bírnak meg.

A forgalmi adó különben is nem magyar eredetű. Németországban a forgalmi adót már régen fizetik, Csehországban szintén. A leromlott valutát másképen nem lehet megjavítani.

A csehek egy százalékról két és fél százalékra emelték a forgalmi adót s ebből 3 milliárd cseh korona évi bevételre számítanak, miután az egyszázalékos alapon 750 millió volt a jövedelem. A németek még nem határoztak arról, hogy két, vagy két és fél százalékra emeljék e az árúforgalmi adó kulcsát s a bizottságokban éppen most vitatják ezt a kérdést.

Kállay Tibor pénzügyminisztert a külföldi példák bírták arra, hogy a forgalmi adó kulcsának emelését megfontolja.

Az erre vonatkozó törvényjavaslat már munkában van s az indemnitási vita befejezése után be is terjeszti a nemzet- gyűléshez.

^Baba-interjú.

%+ • ö Györgysége.

Gyurika öt hónapos. Nemrégen érkezett érre az árnyékvilágra. Tekintettel arra, hogy hiszek a reinkarnációban, a múltkor fölkerestem Gyurikát. A kisbaba édesmamája ijedten állt a hálószoba ajtaja elé.

— Hová gondol? — susogta. — Alszik az édes.

Szóval «0» nem fogad, állapítottam meg lemondóan. Menni készültem, amikor hatalmas, parancsoló kiáltás harsant föl a hálószoba mélyéből.

Az «édes mama» berohant. — No, jöjjön be, barátom — biztatott ő babasá- ga. Maguktól, ujságirőktől, nem tud szabadulni az ember. Interjút adjak ügy e? Kivételesen megkapja, tekintettel arra, hogy ön az első, aki meginterjúvol Ő Györgysége vagyok.

— Hm, hm; nagyon örülök, Gyurika — köhögtem zavartan.

A kisbaba indignálődva felelt:

— Kikérem magamnak. Hogy jön akhoz, hogy így lebizalmaskodja az embert ? S általában, aki körülöttem forog, miad azt csücsöríti, csucsorítja: «Gyurcikám,

Gyurcsóm, Gyuszkőm.» Hogy jönnek ak- hoz, hogy az én beleegyezésem nélküi mindenki a magáénak mondjon ? Szeretem a szabadságot és a függetlenséget. Önmagámé vagyok, bár őszintén megvallom, szép és fiatal hölgyek vallomásait kegyesen fogadom. Az ember nincs fából. Dohát honnan tudják, mi lesz az emberből? Ilyenkor lebizalmaskodják, azután meg földig hajolnak előtte. A csecsemőket így kellene hívni: ő Györgysége, ő Gézasága, ő Lászlősága, ő Istvánsága, stb.

— Hát a leánybabákat?

— Gyűlölöm a feminizmust. Tudja, azokat mindenféleképen lehet hívni. ..Hát persze, a reinkarnáció. Kérem, tiszteit újságíró úr, én voltam francia, olasz, angol, spanyol, német, sőt szomorú lengyel is. Ezek szerint öt nyelven beszélek egyszerre. S környezetem mindig avval bősz- szánt, hogy nem tudok beszélni; majd ka megtanulok beszélni, majd ha tudok papát-mamát mondani. Nem kerültem kultúr- emberek közé, nem akarják (na é3 nem is tudják) elsajátítani a nyelvemet. így kénytelen vagyok én megtanulni a nyelvüket. Például, ezt a szót már tudom, hogy baba. Azt hiszik, hogy minden érzelmemet evvel az egy szóval fejezem ki. Tévedés. Egyszerűen ismételgetem, hogy el ne felejtsem. Nagyszerű, hát van nekem szótáram? irhatok én. a szótárba? Leszorítják az ember kezét. Bedugják egy vánkosba és bevágják egy sarokba. Mit csináljon az ember ilyenkor? Egyszerűen néz és aat mondja mindig baba-baba-bababa-baba- bababa. S ha az emberre rá sem néznek, akkor az ember — nagyot néz. Érdekes. Maga is megcsinálhatja.

Este egy joviális vígkedvű ember az ölébe vesz és étet. Restellem a dolgot és szégyenkezem is miatta; elvégre nem vagyok én gyerek. Tiltakozom is ameddie az éhség le nem szereli ellenálló képességemet. S annyit beszélnek összevissza. Egy derék fiatal úriasszony (kiválóan szimpa tikus!) mindig azt mondja, hogy ez agyé rek örökölte az apja talentumát. Egy nagybajúszos űr pedig rám akarja erőszakolni, hogy muzsikába vagyok. Tény, hogy játszottak a zongorán és én ugráltam; hevesen kirúgtam a pólyából. Uram, olyaa hamisan játszottak, hogy szerettein volna azonnal cilinderemért és sétapáUámort nyúlni. Na és ezután adieu, A kisebb ba- júszű úr azt mondja, hogy akkurát olyaa