Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-01-19 / 15. szám

£?<er, 1922. jamtár 19. csütörtök, XXIX >.xrt. * 5 ss.

Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K.

POLITIKAI NAPILAP.

Felelős szerkesztő: BREZN ÄY IMRE.

Saerfe«**td»esií • &«»**, Licram* SisdébiutaJi LicéwaíJ agoaKrtí*. T«i«tos szísííp 11,

szövetségesek nem hajlandók többé a háborús politikát folytatni Németország ellen. Nem Olaszország, de Anglia sem, amely komoly és hideg ábrázattal nézi Poincaré kardcsörteíését, nagyzási mániáját, őrült elbizakodottságát.

Könnyen magára maradhat így aztán a gall kakas, és már későn lesz, ha tudatára ébred annak — hogy átkozottul elszámította magát.

A német óriás nem halt meg, csak alszik és lesi azt a bizonyos pillanatot.

„A gazdasági helyzet és a konszolidáció összefügg a királykérdéssel.“

Jogegyenlőségre, felekezeti és társadalmi békére van szükség.

ÄZ őrült.

Eger, 1922. január 18.

Mit háborgattok, takarodjatok innen, sietek! — mondja Petőfi «órült«-jével Poincará.

Siet, rohan, nagy munkában van, hogy készületlenül ne találja a germán óriás a gall kakast.

Neki nem kell többé Cannes, sem Génua, semmiféle tanácskozás, hanem cselekedet.

Leszereli az összes pártokat, megszünteti a visszavonást, a marakodást, mert csak egyetértéssel lehet elhárítani a veszedelmet.

Neki nem kell Anglia, nem kell Olaszország, — csajt: akkor, ha nyíltan és minden fenntartás nélkül csatlakoznak Franciaország védelmére, amelyre bármely pillanatban sor' kerülhet. Nem tűri az ellenség simogatását; nem tűri, hogy a rettenetes mumus egy pillanatra is lélegzethez jusson, de azt sem, hogy egy idegen hatalom, — legyen az bár szövetséges, mint Anglia — szabja meg Francia- ország külső politikáját.

Minden más állam, amellyel szemben állott a német a világháborúban, a kien- gesztelődés útjára iépett és fátyolt dobott a szerencsétlen múltra. Hiszen- a vér nem válik vízzé. Kicsaphatja ugyan a vizet magából, de a lényeg benne marad, azt mindörökre megsemmisíteni nem lehet. Anglia is így van Németországgal. Belátta, hogy könnyítenie kell testvére helyzetén, belátta, hogy immár véget kell vetni egyszer annak az elkeserítő, áldatlan viszonynak, mit hosszú, vérteljes esztendők teremtettek. Mert másként nincs béke, Dines élet, nincs biztos alap arra a nyugodt életre, amelyre minden nemzetnek szüksége van, ha erősödni és fejlődni akar.

Itália is régen a «legyőzöttek* felé fordult már s igyekszik feledtetni a múltat volt ellenségeivel.

Az úgynevezett utódállamok is keresték már az alkalmat, hogy nyugodtan élvezhessék rablott birtokukat, árúlásaik láncolatának kétes értékű gyümölcseit . . .

Csak Franciaország nem nyugszik, nem felejt, hanem gyűlöl, acsarkodik tovább. Különösen kirívó ez most, amikor a Briand kormány bukása után a rémes háború egyik lelketlen ős minden hájjal megkent fölidőzője, Poincaré Raymund alakított kormányt Párisban. És még meg sem alakította teljesen kormányát, amikor Angliától azt követelte, hogy azonnal dolgozzák ki a francia és angol vezérkarok a haditervet a támadó Németország ellen.

Az olasz lapok már kórusban fújják, hogy őrült vagy Poincaré! Örült, mert a

Budapest, 1922. január 18.

A nemzetgyűlés mai ülését pontosan 10 órakor nyitja meg Gaál Gaszlon.

Huszár Elemér azonnal kéri a tanácskozóképesség megállapítását. Miután a Ház szemmelláthatóan tanácskozáskápte- len, áz ülést 5 percre felfüggesztik. Az ülés megnyitása után az elnök névsorolvasást rendel el, majd az indemnitás vitája következik.

Berky Gyula beszél:

— Az ellenzék részéről elhangzott beszédek azt a benyomást teszik rám, hogy azok kőt célt szolgálnak. 1. hogy minden ódiumot a kormányra és az ezt támogató pártokra hárítsanak, 2. hogy a választások előtt megfelelő hangulatot te remtsenek. A háború és a forradalmak csak egyetlen anyagot tudtak termelni: a gyűlölet mérgét, amely ma is benne él a lelkekben, a közéletben és mindenütt. A kommün bukása után nem a’akulhatott meg oly korniányzőpárt, amely a nemzet érdekeinek megfelelt volna. Ha a belső és külső politika alapjait olyan keresztény szellemben rakták volna le, amely csak szerotetet és megértést ismert volna, akkor ebben az országban ma a legtökéletesebb jogrend uralkodnék. Itt arról beszélnek,’ hogy nincs •jogrend' és nincs sajtószabadság. Hogy itt az emberek ezreit internálják ős hogy ennek csak a kormány és a párt az oka. Ez félreismerése a do lógnak. Ez a párt állta a megállapodást, hogy a királykérdést nem hozza felszínre. Ma mégis felszínen van, mert azok, akik velünk megállapodtak, nem tartották meg a szavukat. Eddig tisztelte a legitimistákat, de mikor látta, hogy az idő nem alkalmas a küzdelemre, mikor látta, hogy ezek törvények eilen fegyverrel lépnek fel, megváltozott a véleménye. Akik azt hiszik, hogy ez nem ártott belső és külső politikai helyzetünknek, nagyon tévednek.

A gazdasági helyzet ős a konszolidáció összefügg a királykórdéssel,-valamint a sajtó és a jogrend kérdése is. És míg a legitimista sajtó a legélesebb agitációt engedte meg magának, addig a szabadki- rályválasztó képviselőknek az ügyészséggel gyűlt meg a bajuk. A jogrend kérdése összefügg a királykérdéssei, mert minden puccs lázba hozza az országot.

Aztán Kovács J. István beszédéről beszél, aki említette, hogy a legitimisták nagy változáson mentek át, s hogy a kisgazdákat választóik előtt le akarják járatni. Az ország jelentékeny részének az a felfogás" hogy a Habsburg restauráció gondolatának azok ártottak legtöbbet, a- kik a királyt erőszakkal hozták be az országba. A felelősséget azok viselik, akik részesei voltak ennek a pucssnak, ős hiszi, hogy a legitimisták egy része is ezen az állásponton van. Ha a restaurációt úgy lehetett volna keresztülvinni, hogy az antant nem támaszthatott volna nehézségeket, a kérdést másként Ítélné meg. Folyton arról beszélnek, hogy a cseh mozgó sítás nem sikerült. Ezzel szemben Baranyában látta, hogy milyen tömegeket koncentráltak a határra a szerbek. Éppen e- zért támogatja eljárásában a kormányt a kisgazdapárt.

Bethlennek szemére vetik, hogy pécsi beszédében legitimistának vallotta magát. Legitimista és legitimizmus között azonban nagy a különbség. Bethlent támogatjuk, mert a puccs alkalmával a nemzetet tartotta előbbrevalónak, nem a királyt. Erős belpolitikára van szükség, mely szociális tekintetben vonzóerőt ad. A földreformot úgy kell megcsinálni, mely nem teszi tönkre sem a nagybirtokost, sem a kisbirtokost. Jogegyenlőségre, társadalmi, felekezeti békére van szükség. Legyen vége már egyszer a gyűlölködésnek. A zsidókérdéssel kapcsolatban helyteleníti Szte- rónyi állásfoglalását, hogy a zsidóság nevében a legitimizmus mellett tört lándzsát.

Az egységes párt ügye.

Budapest. A különböző pártoknak azon tagjai, akik a bizonytalanságot már megunták, csütörtökön értekezletre gyűlnek össze, hogy körvonalozzák álláspontjukat. A legitimistáknál a választójog kérdése a legnagyobb akadály. Tekintette! arra, hogy ennél a kérdésnél a kisgazdáknál is eltérők a vélemények, qzek között is számosán lesznek olyanok, akik Bethlent támogatni hajlandók és minden kö rülmények között is támogatni fogják. Az indemnitás vitája után a választójog le- tárgyalása következik, ahol még egyszer összecsapnak majd a szenvedélyek.

Katonai pompával temetik el a vitézség* érmes hadviselteket. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, mely szerint a vitéz - ségi éremmel kitüntetett hadviselt katonák temetése katonai pompával mehet végbe, ha a családtagok katonaság kirendelését kérik és azt legalább 24 órával a temetés I előtt bejelentik az illetékes katonai állomás- i parancsnokságnál.

\