Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-06-29 / 145. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. június 29. A magyar iparművészet. Eger, }922. június 28. Sokszor még olyan dologról is nehéz írni, ami megvan; hát még milyen nehéz olyas valamiről, ami meg sincs, vagy ha megvan is, — még oly csecsemő, hogy sem hangját hallani, sem eredményeit látni nem lehet. Sajnos, de így vagyunk mi a magyar iparművészettel. Egy szóval sem akarom mondani, hogy nincsen iparművészetünk. Ez már volna, de ez csak annyiban magyar, hogy magyar emberek csinálják, de nem nemzeti szellemben és magyar áhítattal, hanem legjobb esetben nyugati neves dolgok, becsületes, de rossz lemásolásával. Rosszabb, de gyakoribb esetben pedig nyugati dekadens irányok és elvek silány átplántálásá- val, utánzásával elégednek meg. Ez úgy e bár lehet iparművészet, de magyar sohasem lesz. Pedig meg kell teremtenünk a magyar iparművészetet, amelyen már mesz- sziről föl lehet ismerni a sajátos nemzeti jelleget, mert a népek nagy versengésében csakis valami egyéni, nemzeti dologgal állhatjuk meg becsülettel a helyünket és érvényesülhetünk anyagi tekintetben. E cikkemnek azonban nem ez a súlypontja. Ez csak elöljáró beszédként szere pel. Hanem rá akarok mutatni néhány szóban az iparművészet lényegére, közművelődési- és közgazdasági szerepére s arra, hogy miért kell törődnie evvel a kérdéssel minden magyar embernek egyenkint és összesen. Az iparművészet már a nevében bent foglalja lényegét, mert föladata az iparcikkek művészi és ízléses megtervezése papíroson és kiállítása — anyagban. Mint cím: gyűjtő fogalom, mert ebben annyi ágat különböztetünk meg, a hány fajta iparcikk csak van. Mégis a főbb gyűjtőágak a következők: díszítő, festő, szobrász, lakásberendező, ötvös, textil, kerámia, grafika stb. Mint művészetet a nagy művészek némi lenézéssel kezelik, pedig nincs igazuk, mivel művészi szempontból nagyon egyenlő értékű akár épület, akár csipkebetét maga a tárgy. Természetes, hogy az iparművészet ipar nélkül el sem képzelhető. S ez a magyarázata annak, hogy nálunk ez az ág még mindig bölcső-korát éli. Hogy eddig miért nem volt önálló iparunk, azt mindnyájan tudjuk s éppen ezért erre most nem térek ki. Pedig most látjuk csak, hogy mily gazdasági fontosságú ez a probléma; most, ■ amikor saját iparunkra vagyunk utalva; most,amikor iparosaink, művészeink alig győznek a külföldi megrendeléseknek eleget tenni. Sajnos, a külföld nincs mindig megelégedve azzal a teljesítménynyel, amelyet pénzért kap, de ez részint kezdetleges iparunkon s fejletlen technikai fölszerelésünkön, részint a szakképzettség hiányán, a vezetők lelketlenségén, önzésén múlik. Iparművészetünk föltételei a jövőben tehát a következőkben foglalhatók össze: életerős ipar, nemzeti művészet, olcsó és jő nyersanyag, becsületes megmunkálás és tisztességes, szakképzett vezetés. Nálunk a két, — művelésre legalkalmasabb — ág mindenesetre a textília ős a kerámia lenne, mert ezekhez még a jelenlegi csonkaország is szolgáltathatja a legjobb nyersanyagot. Az iparművészetnek kulturális szerepe talán sokkal jelentősebb, mintsem azt sokan gondolják. Mert, szerintem, a mai viszonyok között előnyben vannak az oly dolgok a többiek felett, amelyek praktikus és anyagi hasznot hajtők. Kulturális szempontból is az iparművészet vezet. Én tudniillik ügy gondolom, hogy úgy az egyesek, valamint a társadalom is sokkal szí vesebben foglalkozik olyan dolgokkal, melyek nemcsak az elvont 6zőpet, vagy valamely teoretikus elvet, valami lelki nemesítést előmozdító elméletet nyújtanak,hanem ezeken kívül praktikus megélhetést adnak. A k6zekbefegyvert adnak a mindennapos harchoz, mellyel a megélhetést, a mindennapi kenyeret lehet kiküzdeni. Arról, azt hiszem, beszélnem sem kell, hogy az iparművészet, mint művészet az abszolút szépet szolgálja, hogy ész,- lélek- és jellem fejlesztő; hogy alkalmat nyújt az Isten adta tehetség kifejlesztésére, vagy ha ezeket figyelmen kivűl is hagyjuk, legalább nemesebb elfoglaltságot, időtöltést is ad, mint bármi más. Szerintem a kultúra nemcsak valami teoretikus eszme, hanem építő, életet adó gazdasági jelenség is. Azért helyeztem előtérbe a kultúra anyagi jelentőségét. Hátra lenne még az iparművészet je lentősége, mint közgazdasági, illetve nemzetgazdasági tényező. Ismét csak azt mondhatom, hogy e speciális nemzeti iparművészet úgy az egyeseknek, mint a köznek csak hasznot hajthat. Mai — rossz valutánknál fogva — oly jó helyzetben vagyunk, hogy a külföld eláraszt bennünket megrendelésekkel, csak győzzük. Mégis oly nehéz ezekhez jutni. S vájjon mi ennek az oka? Én azt hiszem, hogy ez részint az elszigeteltségünkben, részint vállalkozóink kapzsiságában, részint a nyersanyag hiányában, de főleg abban rejlik, hogy nem hidunk nyújtani a külföldnek jó anyagból, szolidan megmunkált, speciális magyar ízléssel készített, tisztességes árban szám lázott árúcikket. És hogy miért nem tudjuk ezt nyújtani, azt cikkem elején fejtettem ki. Sajnos, ez így van, de eddig még semmi sem történt arra nézve, hogy a jövőben másként legyen. Ezért nem boldo- gúlunk. És ebből következik az, hogy miért kell úgy az egyeseknek, mint az egész társadalomnak foglalkoznia ezzel a pro blémával. Foglalkoznia kell, hogy letörjük a tisztességtelen, hozzá nem értő, nemzet- ellenes versenyt; hogy megteremtsük a magyar szellemű, nemzeti jellegű, becsületesen dolgozott iparművészetet; hogy a vagyontalan rétegeknek biztos és jő megélhetést nyújthassunk, végűi, hogy nemze tünk jő hírét, hitelét s anyagi alapjait visszaszerezzük, illetőleg megteremtsük. Ezt kell cselekednie a társadalomnak, mint egységnek. Hogy mit kell tennie az egyeseknek, az ebből folyik, mert ha az egyesek nem tanúinak, nem fejlesztik lelkűk tehetségeit, érzékeik ügyességét; ha nem dolgoznak szolid, becsületes alapon: akkor ennek a bekezdésnek az eleje tárgytalan. Remélem, hogy Eger társadalma, ha elolvassa ezeket a sorokat és megérti, akkor szeretettel fogja felkarolni egy ipar- művészeti tanfolyam eszméjét és mindent meg fog tenni saját és a haza jővoltáért, csak, hogy ez minél előbb testet is ölthessen. Ha ezek a soraim, amelyeket sok szeretettel és buzgósággal írtam, némileg megvilágítják a tárgyat, amelyről beszélni -óhajtottam; ha némikép előre vihetem az ügyet a cél felé: akkor elértem azt, amit el akartam érni. Jót akartam. Jelenleg talán még bennem sem érlelődött meg az eszme teljes egészében s kivitelének minden részlete. ígérem azonban: ha Egerben lesz talajom s a társadalom szeretettel fogad, akkor talán sikerülni fog ezt a mozgalmat megindítanunk s olyan munkát végrehajtani, mely sem az egyeseknek, sem a hazának kárára nem lesz! Héjjas György iparművész. Gyorsiróverseny a női felsőkereskedelmi iskolában. Baja, 1922. június 28. Igen kevesen tudják Egerben azt, hogy Eger tanulóifjúságának már gyorsíró köre is van. A múlt iskolai év folyamán alakult meg az Angolkisasszonyok női felsőkereskedelmi iskolájában. Elnöke : Háberl Aranka, titkára : Merczel Erzsébet, jegyzője: Lévay Ilona, pénztárnok: Gál Nóra, könyvtárnok: Pálik Margit volt. A választmány tagjai voltak : Lokcsánszky Ilona, Berta Ilona, Cholnoky Márta és Pálik Margit. Június hó 12 én rendezett házi ver senyen díjat nyertek a vitaírók közűi: Lévay Ilona 100 K, (dr. Schack Béla főigazgató ajándéka). Merczel Erzsébet 100 K, (A kör jutalomdíja.) Haberl Aranka (jutalomkönyv). A levelező gyorsírók közül a következők érdemeltek jutalmat: Pálik Margit 60 K, Gálócsy Jolán, dr. Hetényi Gyuia, «A Nőkérdés» c. művét. (A szerző ajándéka). Gál Nóra 40 K, Cholnoky Márta könyvet. Tudtunkkal ez a gyorsíró kör az első ilynemű alakulás Egerben. Ép azért megérdemli, hogy a társadalom, a pénzintézetek, a haladás barátai figyelemmel kisérjék működését. Különösen gyámolíthatják a könyvtárát mindazok, akiknek bármiféle gyorsírási könyvük, füzetük, lapjuk van. á birodalmi gyűlés gyászünnepe. Eltemették Rathenaut. Rathenau elhunyta alkalmával nagy gyászünnepély volt Berlinben, a birodalmi gyűlés termében. A külügyminiszter koporsóját a sok koszorú alatt szinte roskadozó emelvényen helyezték el. A gyászszertartáson ünnepi díszben vett részt a diplomáciai kar. Ebert elnökön a meghatottság annyira erőt vett, hogy szavait eleinte alig lehetett meghallani. Előbb a nemzet gyászát jnttatta kifejezésre, majd a meggyilkoltnak kiváló jellembeli tulajdonságait és képességeit magasztalta. A demokrata párt nevében Korell lelkész beszélt. A szertartási egy rabbinus végezte. A temetés után a szocialisták nagy tüntetést rendeztek. Kis hírek a nagy világból. Külföld: Az osztrák kormány meghiúsította a kommunista felforgatást. — A kommunisták Németországban véres tűn tetőseket rendeztek. — A belgrádi kor mány visszautasította a Vatikán püspökjelöltjeit. — Tyllessön kapitányt gyanúsítják Rathenau meggyilkolásával. — Az angol kormány a közel Kelet kérdését hamarosan el akarja intézni. — A szovjet delegáció megérkezett Hágába. — Anatole France új háborút jósol. — A Spitzber- gákon óriási széntelepeket fedeztek föl. — Éltemettők Rathenaut. Magyarország: Ma tárgyalták Odes- calchi herceg ékszertolvajainak bűnügyét. — A Máv. a nyáron nem emeli a tarifát. — Debreczenben 5 mázsa méreggel kezdték meg a patkányirtást. — Nem tudnak hazamenni az egyetemi hallgatók a megszállott területekre. — Feloszlatják a ha- dikölcsön pénztárt. — 40 ezer ember ellen indúlt meg az eljárás a fővárosban, akik nem vettek részt a választásokon.— Tanácskoznak az erdélyi püspökök. — Pedlow július 1-én indúl hazafelé. — A csehek megfigyelik a magyar fürdővendó- geket. — A Szaléziános-rend tanonciskolát állít fel Szombathelyen. — Budapesten gombamódon szaporodnak a zugbankok. — Űjből megalakul a maiomkartell. — Románia csak repatriáltakaak fizet nyugdíjat. — Az árvizsgáló bizottság beleavatkozik a sörárak emelésébe. — Hazaszállítják a Szegeden eltemetett francia katonák holttestét. — Olcsóbbodik a búza. Borzalmas katasztrófa Rathenau temetése közben. A berlini kervasúton nagy szerencsétlenség történt. Rathenau temetése alkalmával, vaggonjai túlzsúfoltak voltak, úgy, hogy a lépcsőkön, tetőkön, mindenütt lógtak az emberek. 2 őrá előtt 2 vonat a Nordringen ellenkező irányban haladt el egymás mellett. Az egyik vonaton a
