Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-06-26 / 142. szám

Ära hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 4 K. Sqcy, s$22. június 25. vasárnap, xxix. évt. 142 ss. £tlttftS«MSá «iájalL KrlMtai SXáilUáMtti ;ö<ssaé* léiért előls«tést nem fogadónk «1. Ívre 170 K. — Ege fe*r* 60 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAT IMRE. Sstfkssstőséc» Egei, Liccim. Ktadélalvstal í Mceaml agoMdai telefon uin 11. jogait minden tekintetben respektálni és azt működésükkel is kifejezésre juttatni. Ez más szóval azt jelenti, hogy a ha­tárkiigazítás csak Magyarország kárára történhetik. Hol van hát a sokszor hangoztatott jóindulat, amelyben bízva vette reszkető kezébe a magyar nemzet megbízottja a tollat, hogy aláírja és ratifikálja a béke­okmányt? Hol van hát a tárgyilagos igaz­ság, amelynek jegyében a bizottságok, sa­ját állításuk szerint, működtek? A határkiigazító bizottság újabb da­rabokat faragott le a csonka haza testéről. A jóvátétel! bizottság marhaállományunk­tól és minden gazdasági erőnktől foszt meg. A katonai ellenőrző bizottság kezünket, lábunkat összekötözi, hogy a halálraszán tak ösztönös élni akarásával se legyünk képesek védekezni az ország-csonkítások és rablások ellen. Ezért fizettük hát keserves milliókkal az ántánt bizottságokat hosszú hónapokon át? Ezérjg bíztunk benne vakon, mint a mohamedán a hetedik mennyországban? A kormány, úgy tudjuk, a nemzetgyű­lés elé fogja tárni becsülettel, nyílt őszinte­séggel a határmegállapító bizottságok igaz­ságtalan működését. Hadd lássa a nemzet; mit jelent az ellenség igazságossága és jóindulata! Kérjük és figyelmeztessük a nemzet- gyűlést, hogy amikor ez a kérdés szőnyegre kerül, némuljon el a pártoskodás szava s a nemzetgyűlés — mint egy ember —száll­jon szembe ezzel a igazságtalansággal. S a pártok sorompói felett fogjanak össze a nemzetért dolgozni akaró becsületes kezek. Ne legyen itt akarat és ellenakarat. Itt csak egyetlen harsogó követelés legyen, amely jobbról ép’ úgy, mint balról kiáltsa oda a hullarablóknak, hogy a magyar nemzet élni akar, mert joga van az éleihez. Ebben a kérdésben nincs helye többé a diplomata mosolynak. Itt tettekre van szükség. Határozott, önérzetes föllépésre, amely követelje, hogy az ántánt-bizottsá- gok haladéktalanul távozzanak Magyar- országból, melyet gazdaságilag már ugv is tönkre tettek. Távozzanak! Sötét emlékük úgy is fog kisérteni ebben a kifosztott, porig alá­zott, gazul megnyirbált, csonka hazában, mely a trianoni békeokmány aláírásakor legalább Ígéreteket kapott, amikből remény­séget szőtt. De a bizottságok, halálos íté létünk hóhérai, még ennek a reménységnek álmából is felrázták a nemzetet. Fölébredtünk! Kétségbeejtő valóság sötét képe meredt szemünk elé. A nem­zet mutasson legalább ebben az egy kér­désben egységet! A nemzetgyűlés'fogjon össze és minden erejével követelje, hogy a magyar nemzet tönkretételére kiküldött pribékek, az ántántbizottságok, az ország területéről haladéktalanul távozzanak, mi­után tőlük a nemzet semmi jót sem várhat. A többit bízzuk a jövőre, mely az idő szövőszékén szövi tovább a nemzetek sorsát. Szörtsey József a Magyar Nemzeti Szövetség Orsz. igazgatója. Xaas Albert báró támadja Nagy Ernőt. Mentelmi ügyek. — A nemzetgyűlés ülésé Mi lesz a határkiigazításokkal ? Eger, 1922. június 24. A parlament újra megnyílt a nemzeti akarat szószólói előtt. Nekünk, kik a nemzet szívén tartjuk a kezünket és aggódva fi­gyeljük annak minden dobbanását, — mint az orvos a halállal vívódó betegét, — ebben az ünnepélyes pillanatban volna nehány megszívlelésre méltó, komoly szavunk a nemzetgyűléshez. Olyan komoly kérdésről van sző,mely minden pártpolitikai tusakodáson felülemel­kedve, kétségbeejtő módon keresi a nem­zet szomorú igazságát; kopogtat a szívek ajtaján és bebocsátást kér azok leikébe, kiknek joguk van az ország Házának meg­szentelt küszöbei mögött dönteni a nem­zet élete és halála fölött. Mert a szóban- levő kérdés számunkra csakugyan az élet és halál kérdése most. Mindnyájunk előtt ismeretes az a szo­morú tény, hogy az ántánt a trianoni bé­keszerződés aláírása, majd annak ratifiká­lása miatt a magyar nemzet leikéből kilob­bant felháborodást azzal igyekezett lecsön- desíteni, hogy a bókeokmány igazságtalan­ságainak kiküszöbölésére bizottságokat küld ki hozzánk is, amelyek pártatlanul, igazságosan vizsgálják meg a jóvátételi és határkiigazitási kérdésekben fölmerülő sé­relmeket és azokat orvosolni fogják. Mi bíztunk ezekben a bizottságokban. Megérkezésük pillanatától kezdve meg­különböztetett előzékenységgel, magyar gavallériával fogadtuk őket. Gőgösen tül­kölő autóikat megsüvegeltiik és megfizet­tük; verejtékező, gyöngyöző homlokkal fizettük a nehéz milliókat, melyeket fölényes gesztussal dobáltak ki a pöffeszkedő misz- sziók a magyar államkincstár terhére. Köz ben pedig nyomorugtunk és éheztünk. Az állam kénytelen elbocsátani 42.000 becsületes tisztviselőjét, kidobván őket a bizonytalan jövőnek, — hogy fizethesse a tülkölő autókat és legelőkelőbb szállóink pazar kényelmét — nekik. Nem jajdultunk fel azon sem, hogy egy ántánt hadnagyocska havonkint több pénzünkbe került, mint egy egész ezred tisztikara; hogy a bizott­ságok az államnak sokszorosan többe ke rülnek, mint az egész nemzeti hadsereg. Kétségbeesetterőfeszítésselfizetlünk.egyre- egyre csak fizettünk, mert tőlük vártuk, reméltük a magunk igazát: jóvátételt en­gedményeket és határkiigazítást. Remé­nyeinkben, sajnos, keservesen csalatkoz­tunk. Kétségbeejtő tények szomorú reflek­tora világít arra a szomorú igazságra, hogy az ántántmisszióknak nincs más céljuk, mint az országnak teljes tönkretétele. Az általános szándéknak ellenünk törő hullámaiban c*ak epizódok azok az esete­tek, hogy például a keleti szakaszon a ha­tármegállapító bizottság félreismerhetetlen részrehajlással, határkiigazítás címén, nagy területeket csatolt Romániához. Azonban mikor a déli szakaszon működő bizottság tárgyilagosan gondolkodó angol vezetője a vend vidéknek Magyarországhoz való visszacsatolása iránt tett indítványt a nagy követek tanácsához, az érdekelt szomszéd államok nevében Benes rémülten rohant Párisba, honnan nemsokára olyan értelmű rendelkezések érkeztek az összes bizottsá­gokhoz, hogy a bizottságok kötelesek a kis ántántnak a békeszerződésben biztosított Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését Gaál Gaszton 10 órakor nyitotta meg. Be­mutatja Harsányi Gábor megbízó levelét és átnyújtja az igazoló bizottságnak. — Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság jegy­zője, beterjeszti a bizottság jelentését a nemzetgyűlés tagjainak s a megválasztott tisztviselők fizetése tárgyában. Ezután az iníerpellációs könyv felolvasása követke-- zik. A következők jegyeztek be interpellá­ciót: Széchenyi Viktor gr., Graefl Jenő, Put noky Móric, Teleky Tibor, Vásárhelyi Dezső. Kaas Albert báró személyes kérdés­ben kért szót A keddi üléssel kapcsolatban Nagy Ernő imparlamentáris viselkedésé­ről beszélt. Többek között ezeket mondotta: — A románok kivonulása után egész Beregmegyében tudták, hogy Nagy Ernő a proletárdiktatúra alatt nagyon is expo­nált szerepet játszott.—Ezután Kaas kép­viselő felolvasta Szentpéteri Endrének a kommunizmus alatt történt dolgairól szóló följegyzését. Amikor a csehek kivo­nultak, Koszta ezredes és több más tiszt együtt felkérték Nagy Ernőt arra, hogy beszédet mondjon egy nagygyűlésen. Nagy Ernő beszédében többek között kijelen­tette, hogy Beregmegyét ő forradalmosí- tóttá. Én mint jegyző, szintén jelen vol­tam. A gyűlés után magához hivatott és felelősségre vont, amiért kijelentettem, hogy nem érzem magam boldognak. «Vedd tudo­másul, — mondta — hogy én egyesítettem Beregvármegyét és én vagyok az alispán...» Nagy Ernő személyes megtámadta- tása címén kér szót. Kiemeli, nagyon örvend annak, hogy Kaas Albert alkalmat ad neki arra, hogy a rá nézve odiozus ügyet a ház előtt tisztázhassa. Elmondja egész élete történetét. A kommunizmus idején egyedül ő mert szembe szállni a kommunistákkal. Ezután Kaas Albert báró szólalt fel és konstatálta, hogy Nagy Ernő képviselő az általa előadott vádakat egyetlen eset­ben sem cáfolta meg. Létai Ernő mentelmi jogának meg­sértését jelenti be. Rassay Károly mentel­mi jogának 2 rendbeli megsértését jelenti be. Drozdy Győző mentelmi jogának szin­tén 2 rendbeli megsértését jelenti be, u- gyan ezt teszi Haller István. Az elnök mindegyik ügyet elbírálás végett a men­telmi bizottsághoz teszi át. Hedry Lőrinc a házszabályok 8. §-ra való hivatkozással bejelenti, hogy Jánosi Zoltán, Debreczen 3 ik kerületének meg­választott képviselője, nem foglalhat helyet a Házban, hazafiatlan magatartása miatt. Az elnök ezek után napirendi indít ványt tesz, amely szerint a legközelebbi ülés hétfőn, június 26 án, délelőtt 10 órakor lesz. Sorra kerülnek még a házszabályok módosítása tárgyában teendő intézkedé­sek és a jegyzőkönyv hitelesítése. Ezek után az interpellációkra került a sor. Az interpellációk megkezdése előtt ■az elnök hiisz perc szünetet rendelt el.

Next

/
Thumbnails
Contents