Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-06-22 / 139. szám

Ara hétköznap 3 K, vasár» és ünnepnap 4 K. 3«, 2 922. június 22. csütörtök. XXIX. év!, 139. as r § lÍSSs8t*Sf p9StSl CxAllHiMtl ig^iaste lélévi «M8t«ttttB*w lofiadunkel. *wr* ISO Sú — Kfjfl kér* SO K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAT IMRE. Ssef&iggffttége Eger, Licnc&. lüaééUviitaii licenmi ngoHéei fültfOä MáSB 11. A belső politika hírei. A kormánynak július 1-ig meg kell kapnia a költségvetést. — Átvizsgálták a mandátumokat. Budapest. A költségvetést a kormány­nak júl. 1 ig meg kell kapnia, mert külön­ben pénzügyi zavarokba kerül az ország. Kállay pénzügyminiszter azért ma délután­ra pártközi értekezletre hívta össze az il­letékes tényezőket, hogy velük az indem- nitás megszavazása felől tanácskozzék. Egyes reggeli lapok azt írják, hogy erre a tanácskozásra nem hívták meg az And- rássy-pártot; ez a hír azonban nem felel meg a valóságnak. Az ellenzők vezetői a pártközi értekezlet előtt valószínűen rö­vid megbeszélést tartanak egymás között. A Rassay-párt még nem látja a helyzetet tisztázottnak azért, mert még nem alakult ki határozott állásfoglalás. Annyi minden­esetre bizonyos, hogy az Andrássy párt nagyon jól tudja, hogy első sorban az indemnitást kell megszavazni, mert ha azt a kormány elmulasztja, akkor a törvény értelmében vád alá helyezhető. Egyébként azonban ez ügyben ma délelőtt 10 órakor rendkívüli minisztertanácsot tartottak Beth­len miniszterelnök elnöklésővel, amelyen az előbbi ügy is szóba került. A pénzügyminiszter bemutatta az in- demnitá6i javaslatot, valamint azt a javas­latot, amit a pártközi értekezleten hatá­roztak el és amit rövidesen a nemzetgyű­lés elé fognak terjeszteni. A mandátumokat átvizsgáló bizottság befejezte munkáját. Drózdy mandátumá­nak vizsgálatánál azt a megállapítást tet­te, hogy a választási elnök egy szavazót a lakásán szavaztatott le. Kifogást tettek még Győrffy Imre mandátumánál is. A bizottság ma terjeszti jelentését a parlament elé. „Vörös szegfűre nincs pénzünk!“ Kakasviadal tombol a Szociáldemokrata párt vezetőségének tagjai között. Budapest. (A Nép.) A régóta húzódó válság kitörésétől retteg a Vanczákféle szociáldemokrata pártvezetőség és attól tart, hogy a szélsőséges forradalmi ele­mek kerülnek fölszínre. Az igazi szociál­demokraták nem tűrik sokáig az ő ural­mukat. A szociáldemokrata párt középső szárnya az emigránsok azonnali hazaho­zatalát követeli, hogy ők vegyék át a ve­zetést. A jobboldali, Farkas—Vanczák- frakcióból alakult pártvezetőség, teljesen elvesztette a fejét, de kisiklott a vezetés a középső szárnyhoz tartozók kezéből is. Mindinkább tért foglal a pártban a bal oldal, amelyen nem felejtették el a Peyer Károly salgótarjáni szereplését és válto­zatlanul a III-ik (kommunista) Internacio- nale alapján állanak. Az elkeseredett, de máris csalódott rétegek, amelyek csodákat vártak a dia­dalmas vörös kurzustól, dühhel nézik ezt a kakasviadalt, amely a vezetőség régi tag­jai között tombol. Elégedetlenségüknek azzal adtak kifejezést, hogy több üzem­ben megtagadták a horribilis szakszerve­zeti dijak fizetését. A Váczi-űti gyárak ér­tekezletén zajos jelenetek játszódtak le. A munkások nem vetik alá magukat a köz­ponti vezetőség rendelkezéseinek. Mikor a tagsági díjak elkövetkezendő újabb e- melésőről volt sző, kórusban kiáltották a munkások: «Vörös szegfűrenincs pénzünk!» Fizettünk! Eger, 1922. június 21. Angol barátaink hiába cikkeztek lap­jaikban a magyar jóvátétel lehetetlensé­géről. A magyar kormányzat is teljesen meddő munkát végzett, amikor a magyar jóvátétel rettenetes kérdését ki akarta kapcsoltatni a trianoni paragrafusokból. Hiába volt a magyar sajtó s vele a ma­gyar nemzet felháborodása, önérzetének felébredése: ismét megraboltak bennün­ket nemzeti vagyonunk tekintélyes részétől. Igen, június 15-én Magyarország be­szolgáltatta az állatjóvátétel első részét! Görögország Szegeden, Jugoszlávia Szé­kesfehérvárott vette át az állatokat, míg Olaszország őszig — halasztást adott. Titokban történt az állatok kiszolgál­tatása, nehogy a nemzet felháborodása ki­verje innen azokat, akik vagyonának ron csaiból is ki akarják fosztani s hogy ne fájjon nagyon sok honfiúi szívnek a nagy vérveszteség. Olyan volt ez a rablás, mint valami súlyos operáció, emit narkózissal vé­gez el az orvostudomány. Bódító álmot bocsát a betegre, hogy ne érezze az irtó­zatos fájdalmat, amit éles kések vágása okoz. De aztán, - amint fölébred a beteg — akkor látja, hogy hiányzik a lába, a keze, vagy valamelyik olyan szerve, ami töké­letlenné teszi az életre. Élni él ugyan, de már nem egész ember s csak tengődik addig, amíg sorsa be nem'telik. A magyar kormányzat a rideg, a ko­moly, a megmásíthatatlan valóság elől többe kitérni nem tudott. Számolt a követ­kezményekkel, amelyek a kötelezettség ha- lasztgatását maguk után vonnák. Aztán ha­tározott, de úgy teljesítette ezt a köteles­ségét, hogy közvetlenül ne fájjon nekünk nemzeti vagyonunk megfogyatkozása. De most már ébren vagyunk, mint a professzor kése alól kikerült megoperált beteg. Fásult lélekkel, bizonytalan érzés­sel tekintünk a jövendőbe. Csak egy vi­gasztaló tudat van bennünk, hogy utána vagyunk az operációnak. Ez teszi állapo­tunkat lábbadozővá ős ad reményt arra, hogy elgyöngült testünk erejét lassankint vissza tudjuk szerezni. A jő táplálkozás idővel még segít rajtunk: a bánáti búza, a szerb sertés, a román borzderes szarvasmarha, végül a jő tátrai levegő majd magához hozza drá­ga betegünket, Magyarországot. Erre gondoljatok, ha fáj is a szive­tek; ha majd kiszakad honfi kebletek, mi­kor idegen pásztorok hajtják keresztül a demarkáción a magyar föld életerejének tényezőit, magyar gazdák büszkeségét . . . Erre gondoljatok ős higyjetek a ma­gyar föltámadásban: sokat szenvedett, meg­csúfolt, kifosztott szegény magyarok! A közigazgatási tanfolyam második éve is befejeződött. 98 hallgató kapott jegyzői oklevelet. — Kitüntétetéssel 29 jelöltet képesítettek. Eger, 1922. június 21. Az Egerben fölállított közigazgatási tanfolyam immár a második Te Deum-ot ünnepelte. S jogos büszkeség töltheti el az igazgatóságot, az előadói kart, vala­mint mindazokat, akik bármilyen közös­ségben állottak az intézettel, mert valóban szép eredményt mutatott fel a közigazga­tási tanfolyam az 1921—1922-ik tanév­ben is. Pokoly Lajos min. tanácsos, kirendelt miniszteri biztos a legteljesebb elismerését nyilvánította az igazgatóságnak és előa­dói karnak. Ez az elismerés szól elsősor­ban Isaák Gyula alispán, igazgatónak ős Puchlin Lajos ügyvezető igazgatónak, akik a legnagyobb szeretettel ős odaadással irányítják a tanfolyamot már két eszten­dő óta. Kereken 100 jelölt vizsgázott. Kitün­tetéssel képesítettek 29, egyhangúlag 60, szótöbbséggel 9 jelöltet. Javító-vizsgálatra utasítottak 2 tárgyból és 1 tárgyból egy- egy hallgatót. Kitüntetéssel vizsgáztak: Buelia Ba­lázs, Eisenmann László, Farkas Zoltán, Fecske László, Gönczy László, Győry Fe­renc, Juhász László, Jungmann Ernő, Ka­posi János, Koncz László, Korányi Géza, Lengyel Károly, Lengyel Kálmán, Magyar Bertalan, Máihé Béla, Nagy Imre, Nemoda

Next

/
Thumbnails
Contents