Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-06-21 / 138. szám

Ära hétköznap 3 K, vasár" és ünnepnap 4 K. Eg«*, 1922. június 21. szerda. XXIX. ért, 138. a MdOMMtf dllak iwBtai asáUitiMti POLITIKAI NAPILAP. i^sxis féliri tISlutitiatiB logadsokll c . . .. „nr-.», a«flf«i*vn 100 E. - Egfl hóra SOK.- Felelő»szerkesztő! BREZNÄY IMRE. K^flgeaaaHaiiwii ii ■!■ htí 'ri n ni« iirwniM—MHsaaaBWMB—mtmaxm ■■■■■■■■■BBDHHBBMBBannHB Ssevkeixtfisée i Eö«»j Lleeasssu ££»4óM?atali lisenmi agoaii&i Telefon asám 11. A nemzetgyűlés ünnepélyes megnyitása. ' ■ m A rend és nyugälom helyreállítása a nemzetgyűlés első és legfontosabb feladata. Budapest. M. T. I. A nemzetgyűlés megnyitása alkalmából a budavári főtem- lomban ünnepélyes istentiszteletet tartot­tak, melyet Csernoch János hercegprímás pontifikáit, fényes papi segédlettel. A Deák-téri evangélikus templomban ugyancsak ünnepélyes istenitiszteletet tar­tottak. Délelőtt 12 órakor a képviselóház ku­polacsarnokában tartották meg a nemzet- gyűlés ünnepélyes megnyitását. Erre az alkalomra a külpolitikai tekintélyek is meg­jelentek. A kormányzó kíséretével pontosan 12 órakor érkezett meg az Országház elé. Mellette Magasházy László szárnysegéd, akivel együtt a kormányzó az első autó­ból kiszállt. A második autóból Bethlen miniszterelnök lépett ki, a harmadikból Bartha Richárd tábornok, a kabinetiroda főnöke kistoronyi Denk Gusztáv vezérka­ri ezredessel. A kormányzó megérkezése alkalmával a zenekar a Himnuszt játszot­ta. A kormányzó fölemelkedett ős végig- szemlóite, amint a dísz-század előtte el­menetel. Az Országház kapujában Lukovich Aladár, a múlt nemzetgyűlés háznagya, rövid üdvözlő beszéddel fogadta a kor­mányzót, aki ezután a kupolacsarnokba ment, ahol az összegyűltek kitörő éljen­zéssel fogadták. A kormányzó a kupola­teremben a részére elkészített helyre ment, ahol gróf Bethlen miniszterelnök átnyúj­totta neki a kéziratot, amelyet a kormány­zó felolvasott. \ A kormányzó megnyitó beszéde. Tisztelt képviselő Urak! Bizalommal és örömmel üdvözlöm a második nemzet- gyűlés összegyűlt tagjait. Nehéz időkben, gondterhes küzdelmek között kell folytat niok azt a munkát, amelynek tekintetőben az első nemzetgyűlés megállta a helyét. Az első nemzetgyűlés lejárta nem en­gedte meg, hogy feladatát befejezhesse. Önökre vár tehát az a nagy munka, a- mellyel előmozdítják a nemzet haladását ezeréves alkotmányunk folytonossága fe­lé és hogy gondoskodnak az ország su lyos gazdasági helyzetének orvoslásáról. Minden csak úgy lehetséges, ha az ország ban a rend és nyugalom végleg helyre lesz állítva. Ennek biztosítása a kormány első legfőbb feladata, mert csak ügy lehet megmenteni az erők egyesítését, melynek első feltétele a gazdasági fellendülés, a nemzet művelődésének haladása ős általá­ban a nemzet újjáéledése. Ezen az úton kell haladni a kormánynak és nemzetnek. A cél elérésére mindnyájunknak közre kell működni. Az ország külpolitikai hely­zetét tekintve, reményét látjuk annak, hogy a nagyhatalmak részéről jóindulattal fo gunk találkozni. A kormány feladata lesz a teljes ős állandó béke biztosítása és a nemzetközi viszonylatokban pedig a szomszéd álla­mokkal gazdasági téren a szükséges egyez­kedések létesítése avégett, hogy a forgal­mi korlátozások lehetőségét megszüntessük ás a világ gazdasági életébe kapcsolód­hassunk. Istenben bízok, hiszem és rémé lem, hogy Magyarország 2-ik nemzetgyű­lése önzetlen odaadással fogja nehéz fel­adatát végrehajtani. Az ország nehéz helyzete és a nemzeti érdekek kívánságá­ra a tárgyilagosságok egyek legyenek a közügy szolgálatával, fáradhatatlanul mű­ködjenek közre a szebb és jobb jövő ér­dekében. Nehéz munkájokra Isten áldá­sát kérve, a nemzetgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A megnyitó beszéd után a képvise­lők lelkes éljezésbe törtek ki. A kormányzó ezután dísz-szemlét tart a kivonult dísz­század fölött, majd kíséretével a közönség lelkes éljenzése közben eltávozik. 241 mandátumot nyújtottak be. Budapest. M. T. I. A beadott man­dátumok összeszámlálása ős a megbízó levelek felülvizsgálása után gróf Apponyi Albert korelnök fél órára felfüggesztette az ülést. Szünet után a korelnök újból megnyitotta az ülést. Bejelenti, hogy 230 nemzetgyűlési képviselő összesen 241'man­dátumot nyújtott be. Felhívja az osztályo­kat, hogy holnap, délelőtt 10 órakor, a kijelölt teremben foglalják el helyüket, a- hol az eljárás megbeszélésére értekezletet fognak tartani. Ezután napirendi indít­ványt tett, mely szerint a legközelebbi ülés csütörtökön, délelőtt 10 órakor kez­dődik, amelyen egy alelnököt, egy jegy­zőt ős egy háznagyot választanak. Az ülés V23 órakor ért véget. Ä piros szekfű és egyebek. Eger, 1922. június 20 A most megnyíló nemzetgyűléstől a megértést, a munkát várná minden igaz magyar lélek. Várná és követelheti min­den képviselőtől, hogy csak egyetlen cél­ért fog küzdeni. S ez a cél a Haza föl­emelése . .. így gondoljuk mi, hiszékeny idealis­ták, akik a magunk érdekeit szívesen alá­rendeljük az összesség érdekeinek. Ügy gondolkozunk, hogy ha boldogul a haza, a nemzet: majd csak jobbra fordul a mi sorsunk is; ha az állam szénája rendben lesz: majd csak megél csendeskén az ál lampolgár is. Sajnos, — legalább úgy látszik, — nem minden honatya gondolkozik így. A szociáldemokrata képviselők például nem nagyon siettek a nemzetgyűlés megnyitá­sára. Tüntetőén távolmaradtak a megnyi­tás első részéről, mert «kegyeletes» útjuk volt. Kimentek Somogyi és Bacsó sírjá­hoz, mert ezek az ő halottaik. Azokhoz, akiket az ő elvtársaik kínoztak halálra, végeztek ki: nekik semmi közük .. . Ők ártatlanok. De azért valamennyien kitűzték a piros szekfűt. így vonúltak be a parla­mentbe. Egyelőre csak így . .. Még nem piros zászló alatt. Nekik persze fontosabb a piros szekfű, mint a nemzeti lobogó . . Mást is csináltak azonban. Mikor a korelnök, Apponyi Albert gróf, fohász­szerű beszédben kérte Isten áldását a nemzetgyűlés munkájára: a képviselők ön­kénytelenül felállottak. A szociáldemokra­ták — nem. Mi közük van nekik Isten­hez s az ő áldásához ? Mi közük a nem­zetgyűlés munkájához ? Nekik a vallásta- lanság, a hitetlenség kell. Nekik nem az kell, hogy a nemzetgyűlés eredményes munkát végezzen. Sőt.. . Az ország talpraállítását óhajtó és megerősödésére törekvő magyarságot egy egész világ választja el tőlük s a szociál­demokraták már igazán nem léphettek volna föl ellenszenvesebben, mint ahogy fölléptek. Pedig 1919 után a harmadik évre talán mégis csak máskép viselkedhettek volna. Legalább így bevezetéskőpen. Üjabb antantkiénák Szegeden. «Amire nem kötelez minket Trianon ...» Eger, 1922. június 20. A napokban vezető helyen írtunk az antantnak arról a minősíthetetlen szándé­káról, hogy magánlakásokban is kutatni akar — eldugott fegyverek után. Mert ilyenek vannak még most is, csirkefogó hazaárúlők szerint! Az antant vagy fél, vagy annyira naiv, hogy hitelt ad az ilyen tizenhárom próbás akasztófáravalóknak. Pedig nagyon jól tudhatja, hogy hová lett az osztrák-magyar hadsereg fegyverkész­lete, kik vitték azt el minden kárpótlás nélkül! S hogy mennyire nő az elkeseredés antanték ellen a kirablott, véreszívott or­szágban, élénken mutatja a Szegedi Űj- nemzedék egyik cikke, mely újabb hiéna- járásról számol be közönségének. • Ma reggel a városban újabb antant­hiénák tűntek fel. Állítólag görögök, 4 tiszt és 30 legénységi állománybeli, akik lovakért jöttek volna ide. Érdeklődtünk a rendőrségen, ahol azt a «felvilágosítást» kaptuk, hogy semmit sem tudnak erről; hogy nem tudják, milyen célból vannak itt.

Next

/
Thumbnails
Contents