Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-06-18 / 136. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. június 18. Számos koszorút helyezett a koporsóra a rokonság, az egri rendtársak, a váci, budai, pápai rendház, a magysr irgalmas- rend tartományi főnöksége, az egri korház főorvosi kara, ápoló személyzete, az Egri Hordőgyár, az Agrár Takarékpénztár, a Szőlőmüvelési R. T„ a világháború egri önkéntes ápolónői, Grőnay Andor és csaladja. Pontosan 4 órakor vonult ki a templomból Gossmann Antal váci fölszentelt püspök nagy papi segédlettel s megkezdette a szertartást, melynek végeztével a Polgári Dalkör énekelt egy szép gyász dalt. Ezután Breznay Imre tanítóképző tanár, az Egri Népújság szerkesztője mondott gyászbeszédet, melyben az elhúnyt- nak érdemeit bensőséges szavakkal méltatta. A Koszorús Dalkör művészi bűcsúéneke után a gyászkocsira helyezték a koporsót, Eger, 1922. junius 17. A Koszorús Dalkör, Eger társadalmának sok diadalra ős szép múltra visz- szatekintő egyesülete f. hó 16-án, pénteken, lépett ismét nyilvánosság elé az Urániában, hogy bebizonyítsa: él, dolgozik, terjeszti a dal szeretetét. Magyar költők ajkának, magyar földek sóhajtásának, magyar testvérek panaszának lettek kobzosai. A megújhodás első időit élő, de nagy és szép múltra visszatekintő dalkör immár 50 taggal énekelt szebbnől-szebb férfi karokat. A műsort a Szabados-féle Hiszekegy, — már második nemzeti imánk —bensőséges, áhitatos eléneklősővel kezdték, majd előadták dr. Kacsőh Pongrácnak egy finom kis dalát, amit Balázs Béla »Amerre én jártam« c. bájos költeményére írt. Műsoruk legsúlyosabb száma Lányi Ernőnek egy nehéz mödala volt Kölcsey «Rákos nimfájához» c. ódájának szövegére. A legerősebb, legképzettebb dalárdákat is próbára tevő szövevényes művet átlátszó és aprólékosan kidolgozott előadásban mutatták be, utolsó sorait kitörő lendülettel. Majd egy hazafias műdalt énekeltek «Édes apám, hová lett a jó kedved» kezdettel szintén Lányi Ernőtől. A magyaros dallamú da rab igen tetszett a közönségnek, szintúgy a nagyhatású Noseda Károly féle «Fegyverkovácsok dala», melynek irredenta szövege minden sorával belemarkol a kifosz tott, megrabolt, Csonka-Magyarország bús fiainak szivébe. S itt őszinte elismeréssel adózunk a dalkör soha nem fáradó karnagyának, Grónay Andornak, aki egész szívvel és egész lélekkel szolgálja a dal kultuszát. A dalkör minden egyes darabjának előadása erősen biztató és megnyugvást kelt mindenfelé, mert legjobb úton halad régi dicsőségének visszaszerzése felé. Az értékes műsornak fénypontja volt a Dalkör buzgó és lelkes új ügyvezető-elnökének, dr. Tordai Ányos főgimn. h. igazMérsékelten emelték a színházi helyárakat. Eger, 1922. junius 17. A színügyi bizottság ma, szombaton délben ülésezett Bayer Henrik v. tanácsos, színügyi előadói hivatalos helyiségében. Czakó Pál színigazgató azzal a kéréssel járóit a színügyi bizottság elé, hogy já- rúljon hozzá a helyárak mérsékelt fölemeléséhez. Kifejtette, hogy az egyre fokozódó drágaság miatt kénytelen a személyzet fizetését emelni. Eddig egy kardalosnak 2600 korona fizetőse volt s az abonnement ma havi 2700 koronába kerül. A társulat tagjainak biztosítani kell a létminimumot, különben nem lehet fönntartani a színházat. A mérsékelt helyár- áremelés a következőképen fest: Földszinti és emeleti páholy 280 K, zenekari zsöllye 80 K, földszinti zártszák 1—3 sor 70 K, 4—6. sor 62 K, 7—9. sor 54 K, 10—12. sor 45 K. Földszinti állóhely 20, II. emes a gyászoló tömeg utolsó útjára kisérte Egernek ezt a nagyérdemű polgárát. A temetői rövid szertartás után a sírnál ismét a Polgári Dalkör búcsúztatta szeretett díszelnökét, kinek emlékét kegye- letes szívvel őrzi meg minden intézmény, egyesület és testület, valamint sok ezren a polgárság köréből; egyszóval: mindazok, akikkel jót tett. Pedig számtalan em berrel tett jót. Mindenkivel, aki csak hozzáfordult... Rosszat, kárt pedig senkinek sem okozott . . . Nyugodjék békével! * Isaák Gyula alispán az Irgalmasrend egri házfőnökségének Stészel Sándor prior, törvényhatósági bizottsági tag elhunyta alkalmával a vármegye nevében részvő tőt fejezte ki, Trak Géza h. polgármester pedig a v. képv.-testület nevében kondoleált. gatónak lebilincselő felolvasása Petőfi dalairól. Poetikus tanúlmányában a száraz életrajzi adatok mellőzésével mutatta be Petőfi életét. A nagy költőt valósággal verseiből hívta életre, bevilágított lelkének minden kis rekeszébe s előttünk állt Petőfi, a költő s Petőfi, az ember. A felolvasást a hálás közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg. A karének-számok között kellemes változatosságot jelentett Bedross Lilikének és dr. Pataky Istvánnak nagy sikert aratott duettje. Bedross Liliké üde, csengő hangjában már sokszor gyönyörködtünk. Ma, indiszpoziciója dacára is, finoman és behízelgő lágyan énekelt és hang jához kellemesen társult dr. Pataky zengő, tömör baritonja. Majd Fógel Elemér, a Zeneegylet ismert gordonkása, játszott két Popper-darabot. Az elsőnek finom, lágy tónusú előadásával, a másiknak eleven, mozgékony és derűs hangűlatával megérdemelt, bő tapsot aratott. A zongorakiséretet Huszthy Zoltán, az egri örökös «kisérő» látta el a tőle természetes, föltétlen biztos és színesen árnyaló, simulékony játékával. Az utolsó kórus előtt még Marossy József, az egriek ismert és kedvelt drámai művésze, Végvárinak két hatásos versét szavalta el. Szerencsés orgánuma, benső átérzéssel párosulva nemes, lendületes és helyenként megrázó előadásban juttatta érvényre a költemények belső szépségeit. A műsort a megbetegedett alelnök, Mlinkó István helyett dr. Pataky István, a Dalkör agilis titkára zárta be, ki a közönség megértő támogatását kérte a szép múltját föleleveníteni óhajtó Dalkör nemes kulturmunkájához. Kár, hogy nem hallgatta telt ház az élvezetes estélyt, pedig nagyon megérte a két órai ott időzést; csak sajnálhatják mulasztásukat a távolmaradottak. teti erkólyülés 1—2. sor 30 K, 3—4. sor 25 K, karzati ülőhely 1. sor 25 K, 2—3. sor 20 K, állóhely 15 K. A páholyt tehát 60, a zsöllyét 15, a zártszéket 15, 12, 7 koronával emelték. A színügyi bizottság hozzájárult a helyáremeléshez. Czakó ezenkívül a választmányhoz azzal a kéréssel járúlt, hogy a tűzoltó- díjakból 100 koronát engedjenek el. Eddig ugyanis 300 korona volt a tűzoltó-díj. Ami a helyáremelést illeti, teljesen méltányos, ha figyelembe vesszük a folyton növekvő drágaságot. S a Czakó-társulat eddig is oly műélvezetet nyújtott a közönségnek, amilyenben Palágyiék óta nem volt részünk. Önálló színházi zenekara, fölszerelése, díszletei a legkényesebb ízlést is kielégítik. Személyzete pedig magas kultúrszínvonalon áll, érdekünk tehát, hogy a társulatot anyagiakkal is támogassuk. Vasárnapi levél. A közélelmezés rejtelmei. Eger, 1922. junius 17. Állásom és foglalkozásomnál fogva a közélelmezést állandó figyelemmel kell kísérnem, megállapítani azt, hogy az e- gyes élelmiszerek tápértőke arányban van-e azoknak pénzbeli értőkével? Megállapíthatom, hogy az egyes élelmiszerek tápértéke és pénzbeli értéke között soha olyan eltolódás nem volt, mint ma. Nem kutatom most ennek okait; csupán a száraz tényeket sorolom fel, okúlás céljából. A két legfontosabb élelmicikkel fogok foglalkozni, a kenyérrel és a hússal. A közfogyasztásban levő kenyerek általában véve sótlanok; pedig a só föltétlenül fontos a táplálkozásnál; szükséges az emésztéshez, a vér- és csontkóp- ződőshez ; ennek elvonása a kenyérből, általános energia-szempontból káros. A zsemlye ára sincs arányban ennek tápértékó- vel. Egy zsemlye súlya 50 gramm. Egy kilogramm 54 koronás lisztből 1400 gr., vagyis 28 zsemle kerül ki, mely 3 K 50 fillérjével 98 koronának felel meg; a liszt és zsemlye értékének különbözeié tehát 44 korona. j A sóskiflinél az eltolódás még nagyobb. A pontosan lemért sóskifli 31 gr. Egy kilo lisztből készül 45 drb.; ez 3 K 50 f.-jével 157 K 50 f. értéknek felel meg. A liszt és sőskifli értékkülönbözete tehát 103 K 50 f. A marhahús, melyet 100 K-ért vettem, pontos lemérős után 70 gr. hiányt mutatott, tehát csak 930 gr. volt, nyomtatékkel együtt. Gondos és pontos kikészítés után kaptam: csontot 350 gr.-ot, inakat, hártyás részeket 27 gr. ot, faggyút 64 gr.-ot, 1 darab májat 29 gr , színhűst 460 gr.-ot. Tehát 100 koronáért kaptam 460 gr. sovány, a táplálkozás szempontjából értéktelen húst. Ezzel szemben Budapesten a legjobb, elsőrendű marhahúsért 200 koronát fizetnek, mely kövér, tápláló és csupán 108/o csontot tartalmaz. A silány húsért tehát én a budapesti árat fizettem. Egy ismerősöm 2 kilogramm borjúhúst vett, melyről 800 gr. csontot mértünk le; 120 koronáért tehát kapott 600 gr. színhúst és 400 gr. csontot. Evvel szemben Budapesten 1 kgr. borjúhúsért (900 gr. színhús ős 10°/o csont) fizetnek 150 K-t. A hentesáruknál még sajátságosabb viszonyokat találunk. Egy kgr. párisi ára 160 K, de az ugyanabból az anyagból kő szült virsli vagy szafaládé, amely ma pár , illetve darabszámra 10 K, nagy víztartalmuk mellett is, ritkán 50 gr. súlyúak. Egy kilo virsli, illetve szafaládé tehát (20 pár vagy darab) 200 K. Emellett az említett árúk anyaga ritkán készül hízott sertés húsából, sőt néha 50°/o marhahús kerül belé, ami tápértékre silányabb élelmicikk. A kedvelt disznósajt kilogrammja 180 K; sokszor mindenféle hulladőkhúsok- ból, a táplálkozásra értéktelen porcos részekből s kevéssé megfőzött bőrökből készül. A kolbászfélék anyagában sok a hűl- ladókhús, kevés zsírtartalom mellett az emésztésre nem alkalmas inas és hártyás rész. A megfizethetetlen sonkát rendszerint félig főzve árúsítják, mert így súlyából kevesebbet veszít s értékesítése így az árúsítőra előnyösebb. Mindezekből azt látjuk, hogy ma az élelmiszerárusok a közőlelmezés érdekével vajmi keveset törődnek; de a hatóságok sem képesek a közőlelmezés javítása érdekében az adott viszonyok mellett megfelelő intézkedéseket tenni. Az ármegálla- pítő bizottság munkája sem segíthet a viszonyok javúlásán. Az ármegállapítások ugyanis azt eredményezik, hogy csak «piaci árúk» kerülnek forgalomba. Mert a mészáros a hatóság által megállapított árért csak silány húst dob piacra, a jó marhát tovább szállítja Budapestre, mert ott élősúlyban is nagyobb nyereséget ér el. Ám A Koszorús Dalkör hangversenye.
