Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-06-17 / 135. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 1922. június 17. A Vitézi Szék ünnepe Makiáron. Eger, 1922. június 16. A boldog, a gazdag, az integer, a hatalmas Magyarországnak képe rezgett tegnap a makiáriak lelkén. Ünnep volt a faluban, lélekemelő szép ünnep, amelynek keretében maguk közé fogadtak a makiári derék fajmagyarok egy vitéz katonát, aki a csonkaország kormányzójának elismerő kegyessége, Eger nagy érsekének nagylelkű adománya folytán 20 hold földhöz jutott. Ismét több tehát eggyel, a hevesi föld területén a vitézi-rendbeliek száma, jeléül annak, hogy az agyongyötört, életerejétől megfosztott koldússzegény ország, még ebben a vigasztalan állapotban is tud szívesen, készséges szeretettel jutalmazni olyanokat, akik a rettentő megpróbáltatások vérzivatarában életüket tették kockára érte; jeléül annak, hogy bízik és rendületlenül számít hős fiainak nagy és önfeláldozó szolgálataira, amelytől szenvedő rabmagyarok láncainak el- tépését, az örömmámorban úszó Nagy- magyarországot várja ... Ez a hit, ez a szent érzés uralkodott a fejlődő község minden lakójának lelkén, az ünnepség napján. Mindenütt az utcán, ahol elhaladunk, ünneplőbe öltözött emberek. A leányok fehérben, égszínkék pántlikával a hajukban, a férfiak sötétkék vagy fekete ruhában, komoly, mégis derűs arccal igyekeznek az ünnepség egyik helye, a községháza felé. Derék, munkában megfáradt asszonyok is elhagyják tisztára meszelt, rendes házikójukat, hogy ők is örüljenek ezen a napon, amikor a gyászban lévő drága magyar haza ajándékot ad egyik fiának ... A községházánál már nagy tömeg ember várakozik s nagy érdeklődéssel tekint a kocsisorra, mely most kanyarodott be a főűtról a község háza felé s mely hozta a vasúttól a ven dégeket. * A vendégek. A délelőtt 11 órai vonattal érkezett meg Vitéz Hellebronth Gusztáv altábor nagy, Hevesmegye Vitézi Székének kapi tánya, Vitéz Szentirmay Zoltán százados, vitézi széktartó kíséretében. Ugyanezzel a vonattal érkeznek meg nagyobbrészt a hatóságok képviselői is. Az egri helyőrséget Juhász László ezredes, dandárparancsnok és Steiner Károly ezredes képviselik, míg a vármegye részéről Hellebronth Pál, Hevesi Gusztáv tb. főjegyzők, Mártonffy Lajos árvaszéki elnök jelentek meg. A községházánál Okolicsányi Imre járási főszolgabíró, Szabó Gyula főjegyző, Bará- czius József esperes-plebános, Kerekes Zsig- mond református lelkész, az érsekuradalom képviseletében pedig Plank Sándor főintéző fogadja a Vitézi Szók kapitányát és a vendégeket. Ezek között ott láttuk a tanítótestület, a vasutasok, a postahivatal, a tüzoltótestület, a kisgazdakor küldött ségeit. A díszközgyűlés. Makiár község képviselőtestülete d. e. 11 órakor díszközgyűlést tartott, amelyet Schmied János közs. bíró nyitott meg. Majd felkérte Szabó Gyula főjegyzőt, hogy ismertesse a képviselők előtt a díszközgyűlés tárgyát. A főjegyző jelentette, hogy Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek jóvoltából a Vitézi Rend kapitányának nagybányai Vitéz Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának kegyelméből Vitéz Juhász Kálmán 20 hold földadományban részesült a nagytályai birtokból, a makiári határban. Azonban a kitüntetett vitéz nem makiári illetőségű. Előterjesztése tehát az, hogy nem a törvény, hanem a magyar szív jogán a képviselőtestület emelje magához és vegye fel a község kötelékébe Vitéz Juhász Kálmánt. Az indítványt egy hangulag elfogadták, amely után Baráczius József esperes-plebános vezetésével 5 tagú küldöttség hívta meg Hellejjjjenth altábornagyot a díszközgyűlésre. Hellebronth altábornagy és kísérete a Magyar Hiszekegy hangjai mellett — amelyet Tárnyik László vezényletével énekeltek a r. k. iskola növendékei — vonult be a feldíszített tanácsterembe, hol Szabó Gyula községi főjegyző a következő gyönyörű beszéddel fogadta. «... Ma egy vitézt jutalmazunk meg. Ha író lennék és a magyar vitézséget aranytollal Írhatnám meg, akkor sem lehetne azt eléggé méltatni. Ha festő lennék, festményem, mely a magyar vitézséget eszményítené meg, árnyék, ködkép lenne csupán a valósághoz képest. Hiszen még a háborúban elesett fiú anyjának fájdalmát sem tudjuk eléggé méltányolni, sem át érezni az árvák fájdalmát, letörölni azok könnyeit. Nem vagyunk képesek arra sem, hogy méltóképpen magunkévá tegyük rokkantjaink sorsát. A Vitézi Szék a mai nehéz viszonyok között is példát mutat nekünk arra, hogy hálánkat móltőképen róhassuk le hőseink iránt, hogy miképen lehet ezeket a kérdéseket szociálisan megoldani. Az intézmény szálai elnyúlnak oda, amikor még nem voltak írástudó emberek, s amikor a magyar nemes vitézséget szintén földadományokkal tüntették ki. Méltókópen rászolgáltak a vitézek akkor is a vitézi telekre. Istenben hívők voltak, tisztelték a törvényt és királyt. Ma is így van. Istenfélelem, törvénytisztelőt s a kormányzőtisz- telet, a földhöz való ragaszkodás s ezért való éltük feláldozása a vitézek erényei. Egy ilyen vitézt ünnepiünk ma Vitéz Juhász Kálmán személyében, akinek az Érsekfőpásztor kegyelméből 20 hold föld jutott a haza hálája gyanánt. Mi a kitüntetett vitéz katonát legközelebb tartott közgyűlésünkön egyhangúlag elismertük makiári lakosnak. Tiszteljük, becsüljük, szeretjük őt s örömmel fogadtuk magunk közé. Vitézi földjének nagy jelentősége, nagy rendeltetése van: példát adni, reményt gyújtani a magyar szívekben. Vitéz főkapitány úr! Mi itt fogadalmat teszünk! Nem nyugszunk addig, míg Magyarország elrabolt területeit vissza nem foglaljuk. Csak egy van szép, csak egy van drága ezen a világon: a magyar haza!» A főjegyző nagy tetszést aratott beszéde után Hellebronth Gusztáv altábornagy mondta el »beiktató beszédét. «Köszönöm a meleg fogadtatást, örülök, hogy a hazafias közönség érdeklődik a vitézi ünnep iránt. Látom, hogy népünk fölkarolja a Vitézi Szék intézményét. Helyesen van. A történelemből tudjuk, hogy az a nép, amely tud lelkesedni a vitézi erények iránt s tettekkel is szereti hazáját, s melynek lelke nincsen megfertőzve a különböző propagandától — annak jövőjét nem kell félteni. Benne van a fennmaradás csirája,,amely útját egyengeti a boldog jövendőnek. Engem Vitéz Horthy Miklós Ő főméltősága, a Vitézi Rend főkapitánya küldött ide, hogy telkébe iktassam vitéz és nemzetes Juhász Kálmánt, abba a telekbe, amelyet a háború folyamán teljesített szolgálataiért adományozott neki a magyar haza, abból a földből, amelyet egyik nagy fia, az egri érsek adományozott a Vitézi Szék céljaira. Igen, a mai ünnepélyt a mi nagyjainknak köszönhetjük, először Magyarország kormányzójának, másodszor Eger érsekének. A kormányzónak azért, mert megalapította a Vitézi Rend eszméjét akkor, amikor a hazát az erkölcsi elzűllós fenyegette: azáltal, hogy akik a nagy harcban nem vettek részt, a féktelen kapzsiság aranyborjújai- nak imádatába merültek. . . ő volt az, aki erélyes kézzel gátat vetett a fenyegető veszélynek, melynek elhárítása minden magyar embernek is kötelessége. A vitézi erény létfenntartő erény, ennek ápolása már magában véve is biztosítékunk a jövendőre. S mikor ezt összeKÖtjük a magyar földdel, ennek szeretetét is ápoljuk egyúttal. A földben őserő van. Már P. Cato is hirdette, hogy a föld művelőiből válnak a legerősebb és legértékesebb katonák. Az, aki ismeri a földet, műveli azt és élvezi áldásos adományait, meg is tudja azt védelmezni. így van ősereje a földnek, így származik abból a vitézség. Amikor a kormányzó a vitézt földművessé teszi, ezt az áldásos körfolyamatot segíti elő a haza szent földjének védelme szempontjából. Ebből látjuk, milyen szükség van a Vitézi Szék jutalmazó, telepítő munkájára. Méltányolja ezt Szmrecsányi Lajos dr, érsek is, aki 100 hold földet adományozott a Vitézi Rend céljaira, amivel már magában is megörökítette nevét az újjáéledő Magyarország történetében Maga a kitüntetett, vitéz és neinzetes Juhász Kálmán nem érdemeden a vitézi telekre. Egyike volt ő azoknak a hősöknek, akik nem kényszerűségből, hanem hazafiúi érzésből tették ki magukat számtalan veszélynek a becsület mezején. Értékes hírszerző szolgálataiért, amivel számtalan jó magyar katonánk életét mentette meg, nyerte el az arany vitézsőgi érmet és az I. osztályú német vaskeresztet. Ebből is láthatjuk, hogy a vitézi birtok nem jut érdemeden kézbe. Makiár befogadta vitézünket s nincs más hátra, minthogy Juhász Kálmán becsülje és őrizze meg ezt az áldott földet, adjon példát földiéinek és ha majd üt az óra a nagy föltámadásra, legyen készen nagy cselekedetekre.« Majd Vitéz Juhász Kálmán köszönte meg keresetlen szavakban az ün- nepeltetést. Ezután Sumi Mária és Juhász Márton hazafias költeményt szavaltak és a Himnusz eléneklésével ért véget a lélekemelő díszközgyűlés. A vitézi birtok átadása A községházán lefolyt ünnepség után a vendégek, a kitüntetett és a közönség hosszú kocsisorban a vitézi telekre vonultak, ahol Baráczius József esp.-plébános áldotta és szentelte meg a vitézi földet, gyönyörű, hazafias beszéddel üdvözölve Vitéz Juhász Kálmánt. A beszéd után a gyermekkar elénekelte a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar egyházi éneket, majd Képes István üdvözölte az új földes gaz-
