Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-17 / 13. szám
2 mm képújság Képek a megszállott Nagyváradról. Lobogót ki, lobogót be! — Magyar zászló az autón. — „Imádkozzatok, fiacskáim!“ — „Másféle“ magyarok ...... A nagyváradi szinház eiött már nincs ott Szigligeti Ede s zobra. — A Széni László-szobor helyén Ferdinánd lovasszobra lesz. — Pusztulj magyar! — Találós mese. Eger, 1922. jan. 16. A románokrfak sok okuk van az örömre. Átlag hetenkint kétszer elrendelik, hogy a lakosság lobogózza fel házait. A király, a királynő s a kir. család tagjainak név- és születésnapja, a hős (!) román hadsereg dicső (!) fegyvertényeinek sűrű évfordulói, előkelő román vendégek gyakori érkezése bő alkalmat nyújtanak arra, hogy városaink magyarsága román lobogódísz ftlá rejtessék. A lakosság azonban annyira beleúnt már a sok kényszer- lobogózásba, hogy az egyszer kitűzött lobogót az alkalom elmúltával se vonja be, tudva, hogy pár nap múlva súlyos pénz- büntetés terhe alatt újra lobogózni kell. Nagyvárad már a műit év derekán állandó lobogődíszben várta a román örömnek új és űj alkalmait. Rendelet jelent hát meg, amely megint csak szigorú pénzbüntetés terhe alatt megparancsolja, hogy a lobogókat az alkalom elmúltával esetről- 68etre be kell vonni: hogy mégis csak különbséget lehessen tenni aközött, mikor van oka a románoknak különítsen örülni, és mikor volna ideje a hétköznapi munkának, mert ugyan nőm nehéz belátni, hogy nem jó vége lesz annak, ha a magyarság mindig lobogóz, a románság meg mindig ünnepel. A nemzetek életéhez u- gyanis a hétköznapi munka is odatartozik. Mindezt fásult közönnyel nézik a magyarok, de megcsillannak a szemek, valahányszor a haíármegállapítő bizottság magyar megbízottjának autója magyar zászlóval díszítve az utcákon végigszáguld. Az emberek megállauak s könnyes szemekkel, kalaplevéve köszöntik a magyar lobogót. Óh! ha ti azt ereznétek Csonka- magyarország magyarjai, hogy milyen szeretettel és várakozással nézik a rabmagyarok a letiport és meggyalázott magyar lobogót! Egyik verofényes késő őozi délutánon történt. A magyarzászlós automobil megállóit a katolikus magyar iskolával szemben. Az autóban a magyar megbízott, s mellette egy előkelő idegen vendég. Az iskola egyik osztályának nyitott ablakán át kihallatszott, hogyan éneklik a kis magyar fiúk román nyelven a román himnuszt, — a másik osztály apró népe már tódult ki az utcára. A gyermeksereg zajongő örömmel vette körül az autót s ujjongva kiabált: •Nini! A mi lobogónk!* Az előkelő idegen megszólította akis magyarokat: — Hát szeretitek o ti, gyermekek, ezt a lobogót? — Hogyne szeretnénk, — volt a zsi- vajgó válasz, sőt egyik gyermek csillogó szemmel hozzátette : «Mindig azt várjuk, mikor jön már Horthy a magyar lobogóval!» Az autó megindul, az idegen barátságosan int a gyermekeknek, a magyar megbízott pedig kalapját megemelve visz- szaszől: — «Imádkozzatok, fiacskáim!* De nemcsak magyar gyermekek vannak Nagyváradon. Másféle magyarok is vannak. Akikből gyorsan telivér román hazafiak váltak. Balázs Elemér volt törvényszéki elnök ugyan már másütt érvényesíti tehetségeit román hazája javára, de kőröstarjányi Hoványi Gyula, a román jogakadémia tanára 03 Kőszeghy József Nagyvárad városának régi főmérnöke ma is Nagyváradon szolgálják versengve és nagy buzgősággal új hazájuk felvirágzását. A szinház elől eltűnt már Szigligeti Edének a magyar kultúrát hirdető szobra s az annak helyén álló Mária királynő szobra az idők változását hirdeti. A ma- -gyár honvédnek a Kőrösbe taszított szobra román hősiességről beszél s hamarosan Szent László szobra is el fog tűnni Szent László városának róla elnevezett teréről. Mert Kőszeghy József Orad9a-Mare lojális főmérnöke indítványt tett, hogy Nagyváradon Ferdinánd király lovasszobra állíttassák fél. Erre pedig legalkalmasabb helynek kínálkozik Szent László szobrának helye. — A románok nagy megértéssel és méltánylással fogadták a derék hazafi lojális javaslatát. No de forog a történet kereke. Lesz ez még máskép is. Mikor majd Szent László újra kikéi kilenc, évszázados kősírjáből, (s egy lépés a Kálvária és kilenc a Királyhágó!) — Uram Isten ős Szent László! nemcsak a székely végeken, de már Nagyváradon meg kell kezdeni a rendcsinálást. * A magyarok lakásainak elrekvirálása is nagy buzgalommal folyik. «Veteres migrate coloni!» «Pusztulj magyar!» — ez most a jelszó. Nagyvárad egyik forgalmas utcája ban lakik egy éltesebb kisasszony. Kétszobás lakásának egyik ablaka az utcára, másik az udvarra néz. Az utcai szobába csak az udvarin át lehet bejutni. Es ezt az udvari szobát elrekvirálták román tisztek részére. A kisasszonynak tehát a román tiszt szobáján keresztül kellone szobájába bejárni. De ő ezt nem teszi. Cselédjével egy magasabb széket s egy zsámolyt vitet ki utcai ablaka alá s a járókelők udvarias segítségével az ablakon át jön-megy megmegcsonkított lakásába. Így fest közelebbről a román magyar megértés! A personális unió hívei jól tennék, ha nem sajnálnák a kérdést a helyszínén tanulmányozni. No de elmondok még egy találós mesét. Kötegyán (Ohetegian) határállomáson keresztül utaztam a megszállott területre. A román útlevélvizsgálat Nagyszalontán (Saionta Maré) történik. Reggel 9 óra. Mo- netrend szerint másfél órai idő áll itt rendelkezésre, hogy a 25—80 utas útlevelére a láttamozó aláírás és pecsét rányomassék. Az útleveleket azonnal elszedik. De ötnegyed óráig egyetlen útlevél sem készül el. Ekkor kijön valaki az irodából a beszélgetés közben megjegyzi, hogy csak azok az utasok utazhatnak tovább, akiknek útlevelei láttamozva lesznek, a többiek visszamaradnak. Tegnap is nyolcán maradtak le. Az utasokon erőt vesz az izgalom. Aki lemarad, az déli 12 óra helyett éjfél kor érkezik Nagyváradra. Az éjféli vonatnak azonban nincs csatlakozása Kolozsvár felé, tehát meg kell várni a holnap déli vonatot. A lemaradás a téli utazás kínjainak 24 órával való ineghosz- szabbítását jelenti. A percek múlnak, cselekedni kell. Az utasok kezdenek a mellékajtőn beszállin- gózni az irodába, s kérik, hogy az ő útlevelük soron kívül intéztessók el. A románok szíves emberek. Az irodából sugárzó arccal lépnek ki a kísérletező utasok, kezükben a soronkívül láttamozott útlevéllel. Az indűlás idejö elérkezik. Még mindig vagyunk vagy tizen, láttamozott útlevél nélkül. Egy derék magyar azonban a fülembe súgja: «Csak kitartás. A vonat nem indul el, míg minden útlevél láíta- mozva nincs». A vasutasok indulást kiabálnak. Ismét bemegy néhány utas a kis ajtón, s azonnal boldog örömmel hozza láttamozott útlevelét. Már csak hárman vagyunk. A va«- utasok kiabálnak: «Akinek nincs kész az útlevele, szedje le podgyászát s szálljon ki a vonatból!» A vonat fütyül. Hárman leszedjük podgyászunkat, s elszántan várunk. Az állomásfónök haragosan kiabál: «Már negyedóra késés!» Indulni kell. Újra fütyülés és trombitálás. Ekkor kinyílik az iroda ajtaja, s kiadják az utólsó három útlevelet is. Mi jóízűen mosolygunk. Az imént oly boldog elsők bosszúsan dörmögnek. Találós kérdés: «Ugyan miért kell ennek így történni?» Felelet: «Türelem magyar! Eljön a mi időnk is, csak hidegvérrel ki keli várni !• Türelem és kitartás! Az Egri Dalkör közgyűlése. Eger, 1922. jan. 16. Az Egri Dalkör vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta rendes közgyűlését, mely az alapító, pártoló- és működő tagok élénk részvétele mellett folyt le. Isaák Gyula alispán elnöki megnyitójában kegyeletes szavakkal emlékezett meg a Dalkör elhúnyt ügyvezető elnökéről, dr. Maczki Valérről, aki városunk e régi kulturális egyesületének felvirágozta tása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. — A titkári jelentés felolvasása és a pénztáros beszámolója után Stészel Sándor vezetése mellett megtartották a tisztújító választást. Elnöknek egyhangúlag újból Isaák Gyula alispánt, a dr. Maczki Valér elhalálozásával megüresedett ügy vezető elnöki tisztségre nagy lelkesedéssel dr. Tordaf, Ányost választották meg. Tordaiban a Dalkör rendkívül agilis, buzgó ügyvezetőelnököt nyert, Maczki Valér öröksége pedig mindenképen méltó kezekbe került. A tisztujítás további során alelnök- nek megválasztották Mlinkó Istvánt, örökös tiszteletbeli karnagynak Kelemen La-
