Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-06-14 / 133. szám
Ara hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 E. Mg«?, 1932. június 15. csütörtök, xxix. évi. 134. SISfisstiki «Íjak pattal asálUMaasl POLITIKAI NAPILAP. én félévi «léfiaetéat ntm fogaduil al. SPRSaé éTtn XSO W. — E«j» h«rn KOK. Felelős szerkesztőt BREZNAY IMRE. Sserktutöség 1 Eget, Lie*»®. Ilidákivatil 1 Llcenmi agowáiu ír*!®?©« «sánc* 13. Nemzeti imánk érdekében. Még egyszer és utoljára a Himnusz eléneklése alatt távozók figyelmébe. Eger, 1922. junius 14. Restelkedve íruuk erről a kérdésről, de kénytelenek vagyunk vele. Pirulunk az egri közönségnek ama csekély töredéke miatt, amely még most sem értette meg: mivel tartozik a magyar Himnusznak. Hatni akarunk az ilyenekre az alábbi levéllel, amelyet a múlt hetekben kaptunk, de közzé nem tettünk. Ügy gondoltuk, most már fölösleges. Sajnos, vasárnap is meg kellett győződnünk arról, hogy még mindig akad egy-két olyan *magyar>, aki a minoriták templomából távozik azalatt, míg a sok száz hivő — most már meghatott lélekkel — énekli a Himnuszt. Ezeknek fölvilágosítására, meggyőzésére adjuk, ime, ezt a levelet: Tisztelt Szerkesztő Űr! Olvastam b. lapjának 113. számában a «Nemzeti imánk érdekében» cím alatt közölt fejtegetéseket. Engedje meg igen tisztelt,Szerkesztő Űr, hogy én is intézzek néhány szót azokhoz, akik képesek eltávozni a templomból akkor, amidőn a Himnuszt éneklik. Óhajtanám, hogy az ilyen el fásult és magyartalan lelkek néznék végig a kassai dómban azt a jelenetet, mikor a Himnuszt éneklik. Persze csak akkor, ha a detektív és a rendőr távolabb tartózkodik a templomtól. Azt a közönséget még a várható bántaimak, szabadságvesztésének veszedelme sem tartják vissza attól, hogy az istentisztelet befejeztével egy szívvel- lélekkel, egy akarattal el ne énekelje nemzeti imánkat. Látnák az ilyen kérgeslelkű emberek: a Himnusz első akkordjainak hallatára mint fut vissza a templomba a közönségnek az a része, amely — nem tudva, mi következik — már kivonulóban volt! Akkor egyúttal meggyőződhetnének ezek ét gyászmagyarok arról, hogy van még olyan városunk, ahol nemcsak szívből fakadva éneklik nemzeti fohászunkat, hanem utána nagyon kevés száraz szem hagyja el a templomot. Mit gondolnak az itteni közömbösek : miért hullanak azok a forró köny- nyek a kassai dómban, mikor a Himnuszt lopva éneklik a szegény magyarok ? Kívánom az ilyen sivárlelkű egrieknek : ne érezzék soha azt az okot, amely a kassai dómban könnyet fakaszt a Himnusz eléneklésénél. Lehet ugyan, hogy ez talán közelebb hozná nemzeti imánkhoz ezeket az eltévelyedetteket. Fogadja m. t. Szerkesztő Űr őszinte tiszteletem és köszönetéin nyilvánítását, egy volt kassai magyar. Végre megértik talán azok a hölgyek is, akik vasárnap is otthagyták a Himnuszt s kilebegtek a templomból —; megértik talán, hogy Egernek magyar érzésű kö zönsége arculesapásnak veszi tüntető távozásukat a Himnusz éneklése alatt. Szerencsére, már nagyon kevesen vannak. De nem szabad maradnia egyetlenegynek sem! S hogy ne maradjon, figyelemmel kisérjük s ellenőriztetjük. Az én házam az én váram. Eger, 1922. június 14. Ez a büszke szállóige az angolok magánjogi felfogásának kifejezője. »My house is my castle,« állapítja meg az angol polgár a Habeas Corpus nevű törvény alapján. Jelenti pedig ez a mondás azt, hogy a maga házában korlátlan úr a polgár. Ott ő parancsol s ott senki más nem rendelkezhet. Azt bocsátja be a küszöbén, akit akar. És azt tiltja ki a maga házából, aki nem tetszik neki. % Ilyen űr volt a magyar is. Űr a saját házában, melyet evvel a közönséges, de tartalmas szállóigével fejez ki: A kakas is úr a maga szemetjén. N»s, kedves magyar polgártársam, végy búcsút ettől a magánjogi biztonságodtól ! Ezután nem leszesz úr a saját házadban. Ezután nem azt ereszted be a küszöbödön, akit akarsz, aki neked tetszik, akinek látogatását kívánatosnak tartod. Ezután — ha tetszik, ha nem — szabad lesz küszöböd az — antant előtt. Eddig csak a katonasággal szemben követtek el végletekig elkeserítő erősza kot. Dübörgő autóik szabadon jártak be a laktanyákba. Katonáinkat, (tiszteket úgy, mint legénységet) sorakoztatják és meg olvassák, nincs-e eggyel több, mint ameny- nyit ők engedélyeztek. Faggatják, vallatják őket keresztkérdésekkel, mint a bűnö söket. És hitelt sohasem adnak nekik. A szigorú fegyelem nem engedi meg katonáinknak, hogy másként cselekedjenek, mint a kormány elrendelte. Ökölbe szőri tott kézzel, lelki szégyenpírral állnak szemben honvédőink egykori ellenségeinkkel, akik fölött a harctéren annyi dicsőséget arattak. „ De ők most még egy lépéssel tovább akarnak menni. Hogy a polgárságot is megalázzák: magánházaik szentélyébe tör nek be és csúffá teszik törvényeinket. Kedves Polgártársam ! A győztes álla mok megbízottai előtt magánlakások ajtaját is meg kell nyitnod ezután. Tűrnöd kell, hogy fegyverek, hadiszerek után kutassanak a pincédben, a kamrádban, a padlásodon. Ökölbe szorult kézzel, ajkadat véresre harapdálva kell majd nézned, hogyan turkálnak az ágyadban; hogyan dobálják ki a szekrényből feleségednek, leányodnak fehérneműit a durva idegen katonák, akiknek a te verejtékes keresmé nyedből miniszterelnöki fizetéseket ad a »győzelmes« antant. És ez ellen mit sem tehet a kormány, amelynek kezét gúzsba köti a kényszerűség. Ha pedig a magyar önérzetre s az ebből származható kellemetlenségekre hivatkozik, ott rögtön kész a fenyegetés: ha egyetlen antant-katonának lesz is bármi csekély bántődása, jön a megszállás a — mi költségünkre. J S az elfojtott keserűség, az alig elfojtható düh mellett eszünkbe kell jutni annak, hogy nálunk még mindig van függetlenségi párt; itt-ott még mindig tud hódítani a jelszavas politika. Szegény magyar polgár, aki nem lehetsz úr a magad családi tűzhelyének nyomorult romjain sem ! A. szerbek magyar betörésektől félnek. Fölfegyverezték a idobrovoljácokaU. — Csapatösszevonások a déli határon. — Féregnél felszedték a síneket. Baja, június 14. A szerbek között izgatott a hangulat. Magyar csapatok betörésétől félnek és a legkisebb ilyenforma híresztelésekre óriási előkészületeket tesznek. A királyi nász után ismét felütötte fejét a magyar csapatok betöréséről szőlő hír. A hős dobrovoljácokat fölfegyverezték és a demarkáciőra vitték őket. Béregnél a vasúti síneket is fölszedték és más katonákat is gőzerővel szállítottak a határra. Ezzel kapcsolatban Belgrádban sok magyar munkást letartóztattak, illetve kiutasítottak. Persze szerb tiszti körökben elkeseredett a hangúlat a sok fölösleges zaklatás miatt. A szerbek aggodalma természetesen érthetetlen s a híresztelések valószínűen a szerb kémek rosszindulatának tudhatok be, akik így akarnak maguknak érdemeket szerezni, egyben aláásni Magyarország tekintélyét a külföld előtt. Más vélemények szerint az előkészületek nem is annyira a msgyar betöréstől való félelemtől származnak, mint inkább a horvát zavargások miatt, mit azonban nyíltan bevallani nem mertek. A csehek eltávolították a lőcsei «Fehér Asszonyt» Lőcse városának évszázadok óta legnagyobb és legérdekesebb látványossága egy ajtókép, a lőcsei «Fehér Asszony», melyet egy alagútnak ajtaján a városi kőműves örökített meg. A már elhalványult kép, egy fehér ruhás, intő női alakot ábrázolt. A monda úgy tartja, hogy a kép Korponay Júliát ábrázolja, ki a várat 1709. évben a császáriaknak elárulta és azóta nem talál nyugalmat. Jókai Mór róla írta «A lőcsei fehér asszony» című világhírű regényét. A képet egy rácsos vas ajtó védte és évenkint száz meg száz ide gén kereste fel, hogy a mesteri alkotásban gyönyörködjék. Pár héttel ezelőtt a rá esős vasajtőt több cseh katona fölszakította és az ajtót, amelyen a kép volt, kiemelték. Játszó gyermekek vették észre a vandál cselekedetet. Értesítették a város elöljáróságát, mely az ajtó részeit elvitette és a városi múzeumba helyezte el.
