Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-05-20 / 114. szám

> Yv: EGKI NÉPÚJSÁG A kormánnyal más összeköttetésünk nincs. A Duna-posta munkatársai jórészt ugyan­azok, akik voltak, akik az elszakított te­rületek lapjainak tudósítását már akkor is végezték, mikor még azok Magyaror­szághoz tartoztak. Csak a hírszolgálat foly­tatólagos lehetőségéről volt sző, a Duna- posta szervezése alkalmával. Két tudósitó a barátságos figyelmeztetés ellenére kilé­pett, miután a lapokban megjelent tudósi­Eger, 1922. május ll). A washingtoni cseh sajtóiroda közli a csehországi sajtóval: Nieder alezredes, aki a világháború folyamán az amerikai légiók parancsnoka volt, kijelentette, hogy a csehek a világ legjobb lratonái. Megis­merte őket a francia fronton. Dicséri meg' bizhaióságukat, higgadtságukat, önfelál­dozásukat, elszántságukat és bámulatos képességüket, mellyel a nehéz helyzetekből is ki tudtak menekülni. Az egyik amerikai lap csípősen jegy­zi meg erre a kijelentésre, hogy az alez­redes hosszabb időt töltött szanatórium­ban; egy másik újság pedig azt fűzi az al­ezredes dicséretéhez, hogy az a szanató­rium valószínűleg a bolondok háza volt. Mi pedig a következőket tesszük mind­ezekhez : A cseh katona jeles harci tulajdonsá­gait bőven volt alkalmuk megismerni magyar véreinknek a nagy világégés al­kalmával. (Egernek is volt szerencséje hozzájuk, hiszen helyőrségének egy részét a csehek tették a háborús esztendők alatt. A helyőrségi életmód is sokat elárul a cseh katona jeles tulajdonságaiból.) A cseh katona köztudomás szerint általában igen nagy tisztelője volt a cs. és kir. reglama egyes pontjainak. Neve­zetesen annak, hogy «a jó katona vigyáz az egészségére.» Nohát ezek vigyáztak is minden te­kintetben. Mivel pedig a jó egészség leg­első föltétele a jó táplálkozás: a magyar városok cseh katonái mindent elkövettek, hogy úri módon éljenek a «GadernáU. Azt hisszük, hogy nem kell részleteznünk azt a sok mindent, ami osztályrészül ju­tott itthon a cseh katonáknak a finom csizmától a fekete kávéig, a magyar hely­őrségek mostoha gyerekeinek rovására. Az egészségre való vigyázathoz tar tozik még az is, hogy a testi épség min­denek fölött megóvassék. így a hátország bán tartózkodtak inkább, mint ott, ahol a vérrőzsák teremnek. Ezzel kapcsolatban hallottunk olyan cseh ezredről, amely nyíl­tan megtagadta az engedelmességet s a- melyet föl kellett oszlatni, hogy valahogy erjesztő kovásza ne legyen a becstelen árulásnak. Hallottunk olyan esetekről, a- mikor honvédbakák *diszkisérete» mellett vaggonozták be a harctérre útnak induló cseh katonákat. És odakünn ? Erről csak azok tud­nának sokat mesélni, akiket a sors azzal büntetett, hogy kötelékben harcoljon ve lük. Hány jőravaló, becsületes és köteles­ségtudó magyar katona életébe került a csehek lelkiismeretlensége, hűtlensége a zászló iránt, melyre fölesküdtek! Hja — mondták ők — nekünk nem érdekünk életünket áldozni a monarchiá árt. Nekünk nagy és szent céljaink van­tás ferde színben és politikai üldözésnek tüntetik fel az eljárásukat, holott túlzott méltányossággal tartózkodtam ennek az ügynek a nyilvánosság előtt való feltárá­sától. Ezért Liptófalví István ellen még a mai napon megteszem a följelentést. Hogy politikai üldözés, vagy közönséges vissza­élés volt-e Liptófalvi cselekedete, azt majd független magyar bíróság fogja eldönteni. nak: a régi, a független Csehország föl­támasztása. És voltak olyanok, akik elhitték, hogy nacionalista érzésből hitszegők és gyávák a csehek s hogy a «sacro egoismo» do­batja el velük a fegyvert s tartják föl kezüket az ellenségnek megadásuk jeléül. Igen ám, de a soha nem remélt ál­mok valóra váltak. A háború rettenetes vérzivatara közepett megszületett a kezet­len-lábatlan, torz államszörny : Csehország. Magyarországon pedig minden fölfordult s csakhamar a kommunizmus harcosai in­dultak kényszeredetten az új végekre, a mohó étvágyú szomszédok ellen. Persze a csehek ellen is, akik ugyan nem sok vizet zavartak még a vörös hadsereg fegyelme­zetlen katonái között sem. Pedig ott ugyan­csak kínálkozott alkalom a vitézségre — nem egyszer. De ugyan mi lett volna, ha nem ragaszkodnak többé a régi reglamá­hoz, amelynek megtartásához a háború alatt annyira hozzászoktak. A jő ágy, ki­tűnő élelem, a föltétien életbiztonság ekkor is többet ért náluk, mint az úgynevezett hősi halál. És a királylátogatás idején ? Verték a dobot, hogy így, hogy úgy, de a hadi­tervük az volt, hogy a szlovenszkői kato­naságot kivonják a Felvidékről s fenn, anyaországukban helyezkednek a várako­zás álláspontjára. Végül csak annyit, hogy ami keveset vitézkedtek és hősködtek a háborúban a cseh katonák: azt azoknak a nem cseh származású tiszteknek köszönhették, aki­ket oda osztottak be a cs. és kir. tiszti­karból. De ezek munkája sem lehetett tö­kéletes, mert mindenütt a sarkukban vol­tak azok a bajtársaik, akiket nem a kény- szerűség, hanem a faj testvéri vonzalom vitt ba a cseh nemzetiségű ezredekbe. Az amerikai lapnak igaza lehet ezek után. Az a szanatórium, ahol Nieder al­ezredest ápolták, nem is annyira szanató­rium volt, mint inkább — bolondok háza. A főváros déli választókerületének egységespárti mozgalma. Budapest. A «Virradat» megemléke­zett arról a mozgalomról, melyet a fővá­ros déli választókerületének egységespár ti hívei indítottak arra, hogy önálló lisz- tával vegyenek részt a választásokon. Erre nézve illetékes helyen a következő­ket mondották: Az egységespárt a fővá­rosi választókerületekben hivatalosan nem állít lisztát, mert eredeti állásfoglalása szerint csak a Budapest környékbeli ke­rületekben vesz részt a választási küzde­lemben. Állásfoglalásának oka az volt, hogy nem akarta a kormányt támogató Wolf-Ernst és Heinrich féle választás esé­lyeit csökkenteni. A déli választókerület egységes párti híveinek mozgalma spon­tán mozgalom. Az ellenzék választás-agi- táciői során feltűnést keltett, hogy Appo- nyi gróffal szemben a kormány teljes lo­jalitással még .ellenjelöltet sem állított. Szécsónyben tartott beszédében mégis azt a kijelentést használta, hogy bizonyos bűncselekmények megtörténtét a kormány és mögötte álló erők magatartásának tu­lajdonítja. ’ HÍREK. Eger, 1922. május 20. Mimi megugrott. Mimi megugrott a Koronából. Meg- únta a rabságot, a vendéglői kosztot. Sza­badságra vágyott s egy szép tavaszi este, anélkül, hogy a fizetőpincért molesztálta volna, ellépett. Mimi az Érsekkertbe szö­kött s mivel a modernség szele már őt is meglegyintette, a tenniszpályára ment sporttanulmányokat végezni. Mándi bácsi azonban Mimit nyakoncsípte, a lábait pár harapás árán összekötözte és a ruhatárba vitte. Mimi azt hisszük, a ruhatárat most okosan felhasználja és tenniszfelszerelési ismeretekkel fog gyarapodni, hogy legyen miről elmélkednie a Koronában, ahol való­színűleg erősebb láncot kötnek Mimi nya­kába. Mert Mimi róka s az efajta élve­zetet nem nagyon kedveli. Kinevezés. Magyarország kormányzója, a földaiivelésügyi miniszter előterjesztésé­re, Remenyik László földbirtokost, Kassa Kristóf és Kukla Benjámin gazdálkodókat a Földbirtokrendező Bírósághoz póttagok­ká nevezte ki. Személyi hír. Lám Dezső áll. rendőr­ségi főtanácsos, a kerületi főkapitány he­lyettese, Egerbe érkezett. Dr. Nagy János vasárnap mondja el pro- grammbeszédét Füzesabonyban. Az egri ke­rület Egysógespáríjának képviselőjelöltje, Dr. Nagy János, vasárnap délután 3 óra kor Füzesabonyban tartja meg programm- beszádét. A jelöltet Egerből "sok híve ki­séri el erre az útjára. A párthívek vasár­nap délután */42 órakor gyülekeznek a vasúti állomáson és az 1 óra 58 perckor induló vonattal utaznak Füzesabonyba. A pártvezetőség kéri azokat, akik még a képviselőjelöltet Füzesabonyba ki óhajt­ják kisérni, szíveskedjenek a vasárnap dél­után 1 óra 58 perckor induló vonathoz kimenni. Hazafias ünnepély. Az állami főreális­kola, a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter rendeiete értelmében, f. hó 21-én (va­sárnap) délelőtt 11 órakor, az intézet tor­natermében tartandó hazafias ünnepség keretében helyezi el a Menekültügyi Hi­vatal részéről kibocsátott emlékplakettet. Az ünnepély műsora a következő: 1. Er kel: Himnusz. Vegyeskar. 2. Szávay Gy.: Üzenet. Szavalja Valovits J. VII. o. t. 3. Dohnányi E.: Jelige... Hazánk remélj!.!. Á «Magyar Jövő» kötelező versenydarab­ja. Vegyeskar. 4. Ünnepi beszéd. Elmond­ja Vucskits Jenő tanár. 5. Ábrányi E.: Mi a haza? Melodráma. Szavalja Kiss L. VII. o. t, zongorán kiséri Weiner L. VIII. o. t. 6. Lavotta: Reményhez. A «Magyar Jövő» szabadon választott darabja. Ve­gyeskar. 8. Bloch: III. Magyar Rapszó­dia. Hegedűn, zongorakisérettel előadja Kunovits S. VI. o. t. 8. Földrajzi óra . . . Szavalja Hasselbauer L. II. o. t. 9. Pade­rewski: Menüett. Zongorán előadja Bár- vigh I. VI. oszt. tanuló. 10. Szózat. Ve­gyeskar. — Belépődíj nincs, de amennyi­ben az intézeti énekkar 40 tagja részt vesz a «Magyar Jövő» f hó 25-én Buda­pesten tartandó ifjúsági dalversenyén, a tanulók útiköltségére önkéntes adományo­kat köszönettel fogad az intézet igazga­tósága. A pótválasztások határidejét a választás napját követő 8. napra tűzte ki a minisz­térium. „A cs«hcH Voltai; a Világ legjobb Hatónál...“

Next

/
Thumbnails
Contents