Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-06 / 102. szám
Sifftsstéti dijak pattal «xáUltásssi Ííiása ét téléti ntm logadanktl. étra 150 K. — Egg hóra BÖK. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő i BREZNAT IMRE. Sscrkssztfiség 9 Eger, Lícösse, Siatdóklvatsl i Ideérni ágostai felelőn uáas II. Jlagy János dr. IjípVisdőjeiílt gazdasági programja. — Földművesek, gazdák, iparosok, kereskedők érdeke. — ígéretek nélkül. Eger, 1922. május 6. Bethlen István gróf egri beszédét igen élénken tárgyalják a fővárosi lapok. És megállapíthatjuk, hogy nem fakadt a nyomában olyan ellenzéki tiltakozás, aminő a kormány elnöki beszédeket rendszerint követni szokta. Ügy látszik, hogy az a nyugodt, komoly hang, az a férfias nyíltság, az az őszinte becsületesség, amely az egri választókat úgy megnyugtatta és megerősítette: országszerte jó hatással volt a kedélyekre. A szélsőségektől men tes programra szintén nagy mértékben erősítette azt a meggyőződést, hogy a kormány és pártja komolyan akarja az ország újjáépítését. De nem szándékunk a miniszterelnök vasárnapi beszédével ebben az irányban foglalkozni, ehelyett csak arra mutatunk, hogy nem voltak benne — ígéretek. És ez nagy értéke, nagy erőssége volt úgy a Bethlen István gróf, mint a hagy János dr. beszédeinek. Megszoktuk ugyanis még a régi jó világban, hogy — legalább is a választások pár heti időtartamára — ígéret földje lett Magyarország. Megszoktuk, hogy a jelöltek derűre - borúra ígérgettek mindent, ami a politikában kívánatos volt a választók előtt. Az ügyes jelölt és még ügyesebb kortes táborkara kiszimatoita, hogy mi után vágyódnak, mi után sóvárognak a voksolt gazdái s lett légyen az bármi képtelenség: — nyugodt lélekkel megígérték. Minden jelölt, minden párt úgy tüntette föl a maga működését, hogy anélkül elpusztul, tönkre megy, sivataggá válik a haza. Minden párt és minden jelölt azt hirdette magáról, hogy csak ő mentheti meg az országot. Az állam bajainak biztos, csalhatatlan győgyítőszereit mind a zsebé ben hordta egytől-egyig. Ha azután semmi sem sikerült (amint hogy nagyon ritkán sikerült), rendszerint azt mondották (ha ugyan egyáltalán mondották): nem rajtam múlt; én akartam, de a másik oldal nem engedte. S ebből a politikai szélhámosságból, tudatos félrevezetésből, felelőtlen ígérgetésekből nagy, igen nagy baj származott. A magyar nép elvesztette a hitét azokban, akikre — mézes-mázos beszédeik hatása alatt — reábízta a sorsát. Ennek a helytelen iránynak megváltoztatását, teljes mellőzését örömmel tapasztaltuk vasárnap. Nem hallottunk semmi ígéretet. Hála Istennek! Jobb szeretjük, ha a helyzet valódi képét rajzolják meg a választók elé. Jobb szeretjük, hogy a követendő irányt jelölik ki, mutatják meg s egyszerűen hitet tesznek reá: ezt akarjuk és így akarjuk; becsületesen akarunk dolgozni. Hogy azután lesz a munkánkon siker, törekvéseinken áldás: az nem csupán tőlünk függ . . . Ez a helyes; ez a férfias beszéd. Az ígérgetőknek, a földosztőknak, az adó el- törlőknek pedig ne higyjen senki. Ezeknek az ígéretei nyomán soha sem lesz ebből a szerencsétlen országból kívánatos ígéret földfp. Eger, 1922, május 6. Csonka - Magyarország még inkább mezőgazdasági ország, mint a régi nagy Magyarország volt. Ezért a mezőgazdasági érdekeknek erőteljesebb munkálása és fölkarolása legfontosabb érdeke a nemzetnek. Ha meghoztuk a földbirtok reform törvényét, annak becsületes, lelkiismeretes és igazságos végrehajtását követelem. Kérve kérem e helyről a kormányba közigazgatási tényezőket és magukat a nagybirtokosokat, hogy a szükségletek belátásával és az ország ügyén segíteni kész jóakarattal igyekezzenek a házhelyek és bérletek készséges létesítésével a nép leikéből kitépni azt a gyanút, mintha a földbirtok-reform törvényét senki sem akarná komolyan. Ezzel az izgatásnak is útját szegik. Ds kérve kérem a népet is, hogy a lelkiismeretlen izgatóknak fölne üljön, megnehezítené a törvény komoly, nyugodt végrehajtását. A földbirtok-reformmal kapcsolatban a telepítés állami szervezését követelem, hogy oly vidékek földművesei is részesül jenek a földreform előnyeiben, hol a bazárban nincs nagybiriok. Ez irányban már Eger érdekében lépéseket tettem. Földbirtok reform törvényeinek végrehajtása mellett a többtermelés érdekében párhuzamosan kell haladnia a nép gyakorlati mezőgazdasági kiképzésének. A mező- gazdasági munkások érdekében, hogy minél több munkához jussanak.de az ország gazdasági érdekében is ki kell fejlesztenünk a mezőgazdasági gyáripart és háziipart, hogy így egyrészt a mezőgazdasági munkások ne csak nyáron, hanem télen is kereshessenek és hogy az országnak nyers terményeit itthon dolgozhassuk föl. A mező- gazdasági gyáripar kifejlesztésére a nagybirtokot és a nagy tőkét kötelezni kell. Az ipdrosok érdekében csak megismételhetem, amit a parlamentben az ipar törvény revíziójának tárgyalása alkalmából mondottam. E téren követelem a hathatós iparfejlesztést, a kis ipar védelmét, a nyersanyagoknak ellátását, kisipar techni- zálását, az iparszövetkezetek elterjesztését, az ipar testületek joghatósággal való fel ruházását, az ipari munkások érdekében azon az állásponton vagyok, amelyen állottam akkor, amikor a Nemzetgyűlés indítványkönyvébe bejegyeztem indítványomat a munkaszabadság, a munkajog, a munkásbiztosítási és munkásvédelmi tör vény érdekében. A munkásból nem proletárt, hanem polgárt akarok látni! A népjóléti, a hadirokkant, hadiözvegy, hadiárvák intézményeinek kiépítésén akarok dolgozni. A múlt Nemzetgyűlésen a rokkant, hadi özvegyek és árvák számára 400 milliót irányoztunk elő. E javaslatnak törvényerőre emelését az ellenzék választójogi harca megakadályozta, de a kormány rendeletileg mégis életbe léptette. A középosztály helyzetének végleges rendezését kívánom. Minden nemzetnek erejét középosztályának ereje biztosítja. A nemzetnek gerince a középosztály. Míg hazánknak erős középosztálya volt, bátran dacolt a legerősebb viharokkal. Ha azonban valamely nemzetnek középosztálya legyengül, akkor bekövetkezik a nemzet gerincsorvadása, mely a nemzet többi tagjainak működését is megbénítja, ami- * két szomorúan tapasztalunk ma. A kereskedelem terén a szabadkereskedelmet követelem. De egyúttal követelem a tisztességtelen versenynek, árúuzso rának, láncolásnak, az üzérkedésnek legszigorúbb letörését. Külkereskedelmünk nem lehet még szabad, mert ennek útját állja egyrészt a körülöttünk levő országoknak ellenséges elzárkőzottsága, másrészt a belső megélhetési viszonyok rendezetlen volta. A kivitelt most még az államnak kell irányítania és szabályoznia, úgy, hogy az itteni megélhetési viszonyokat ne tegye drágábbá, de fizetési mérlegünk egyensúlyát minél jobban megközelítse. Mindaddig, míg fizetési mérlegünk egyensúlya helyre nem áll, bizonytalan, a gazdasági életünk. E téren nagyon szomorúan állunk. Míg az elmúlt 1921-ik évben külföldről behozott cikkekért 43 milliárd koronát fizettünk ki, addig a külföld a tőlünk vásárolt cikkekért nekünk csak 21 milliárd koronát fizetett. A 20 milliárd koronánál nagyobb hiány szomorú jele gazdasági ás pénzügyi viszonyaink bi zonytalanságának és ez az egyik oka a drágaságnak. A drágaság elleni küzdelem mindaddig meddő és hiábavaló, míg magukat á&^lőidéző okokat meg nem szüntetjük. Ezek megszűntetése pedig nemcsak tőlünk, hanem az összes országoktól függ. A drágaság első oka a háború. Háborúk nyomában mindig drágaság lép föl. Mivel most világháború volt, a drágaság világellenség lett. A különbség az egyes országok között csak az, hogy a legyőzőiteket erősebben nyomja a drágaság. A másik oka a valutáris különbségek. Míg az egyes országok pénznemei között nagy különbségek vannak, addig az egész világ nem más, mint játékbarlang. Komoly munka és termelés helyett folyik a speku láciő és ez a megélhetést nehezíti meg. A harmadik oka a drágaságnak pénzünk leromlása. A dollár azért jár 700 korona körül, mert egész Amerikában 4 és fél- milliárd papírpénz van, a többi arany, ezüst és ércben, a mi pénzünk pedig azért rossz, mert mintegy 30 milliárd papírpénzünk van forgalombon, Itt csak az idő, az államélet ős egyéni élet terén a legnagyobb takarékosság keresztülvitele segít. De a drágaságot még jobban sulyosbbitó visszaéléseket le kell törnünk. Ily nehéz és emberi akarattól teljesen független viszonyok között az államok jóléte és biztonsága nem annyira a kormányzók kötelességétől, mint inkább a kormányzottak józanságától függ. Szó morú példája ennek a ténynek az 1918 iki összeomlás, amikor is a nép elveszítette józanságát, nemzete épségét, országa biztonságát. A német nép józanságáról olvasom, hogy a német nem egymást okolja
