Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-29 / 97. szám
2 K5 &GBI NÉPÚJSÁG »39®.. Benes élénk propagandát fejt ki Lloyd George világ-béke egyezményével szemben. Poincare nem megy Génudba. Eger, 1922. április 25. Genua. M. T. I. Az orosz föderativ szociális szovjetköztársaság elnöksége teg nap meghívta a német küldöttség összes tagjait. Wirlh birodalmi kancellár, Rathe- nau külügyminiszter és a kormánynak több más tagja üdvözölte a vendégeket a barátságos német-orosz szerződés megkötése alkalmával. Genua. M. T. I. Bene3 cseh miniszterelnök élőnk propagandát fejtett ki Lloyd George világbéke-egyezményável szemben, azzal érvelve, hogy ennek elfogadása e- gyet jelentene a békeszerződés megváltoztatásával. Benes követeli, hogy az e- gyezmónybe azt a feltételt is vegyék be, hogy a Hohenzoiiernek es a Habsburgok nem térhetnek vissza trónjukra. Genua. M. T. I. Poincare hir szerint úgy nyilatkozik, hogy nem fog Genuába menni, meri sz ottani megbeszéléseket fölöslegesnek tartja. Poincaré későbbi elhatározására tartja fenn azt a döntést, hogy milyen álláspontra helyezkedjék azzal a magatartással szemben, amelyet Németország május 31 ig, vagyis a jóvátételi bizottság részéről felállított feltételek elfogadásáig tanúsítani fog. Poincaré egyébként sokkal fontosabbnak tartja, hogy a Németek hogyan fognak viselkedni és magatartásuk mily intézkedéseket tesz szükségessé az orosz kérdéssel kapcsolatban. Színház és Művészet. «Művészet, erkölcs, magyarság!* E hármas jel szóval köszöntőm Egerváros közönségét. Valamikor régen, még a nagy háború előtt Palágyi Lajos és művészei — egyike a legjobb vidéki «truppoknak» — játszottak az egri teátrumban. Azután múlt az idő és ócska kötéltáncosok, piaci komédiások, ligeti bődésok nívóján álló «színigazgató» vetette meg a lábát az egri múzsák csarnokában. A közönség ámulva ébredt tudatára csalódásának és üresen kongott a színház. Méltán, — mert nem ehez volt szokva. Ma, amikor a főváros egyik előkelő színházának jutottfosztályrészül a szizifuszi feladat, hogy Eger leromlott szinügyái régi magasságára emelje: ma százszoros erővel érzi a budapesti Várszínház minden egyes tagja, mivel tartozik Eger szín- ügyének. Becsületes, művészi munkával, budapesti színvonalú fenntartásával kell újra meghódítania Tália isten-asszony szerete- tére a magyar Athén közönségét. Mi vállaljuk a nemes feladatot. A színház szeretetát, a színházművészet iránti rajongást akarjuk ismét álmából életre ■■ kelteni. Szeretedet akarunk elérni úgy magunk, mint művészetünk iránt! Aki azt akarja, hogy» szeressék, hozzon maga is szereteíet magával a tarisznyájában. Szeraíetet, megértést, méltánylást a- zok iránt, akiktől a szeretet megnyilvánulását várja; akikkel együtt óhajt működni egy kulturált város színészetének naggyá- tételében. Közönségünk szeretető, megbecsülése vezetett eddig működésünkben. A napi politika hullámzásain túl, egyedül magyarságunk tiszta erkölcsvilága az a vezető csillag, amely művészi utainkon vezet, a- meilyel meg akarjuk hódítani minden magyarul érezni, gondolkodni, szenvedni, örülni tudó lelkét ennek a városnak. Soha más cél nem vezetett utaimon, s amig helyemen megállva a magyar szó és művészet munkása lehetek, lankadatlan erővel fogok munkálkodni ennek az egyetlen célnak megvalósítása érdekében. Művészet, erkölcs, magyarság hármas jelszavával indultam útnak magasztos hivatásomon. E hármas jelszóval köszöntőm Egerváros művészetkedvelő közönségét. Csákó Pál. Apponyi a g enuai konferenciáról. «Egész rokonszenvünkkel Lloyd George ‘politikai küzdelmét nézzük » Budapest. A genuai konferenciáról és annak várható eredményeiről Apponyi a következőket mondotta: Abban a — mondjuk — árnyalatkü- löübözetben, amely Lloyd George és Poincaré politikája között fennáll, van Lloyd George kijózanodása a békeszerződés súlyos hibáiból abban az irányban, hogy az összes nemzetek mint egyenrangú tényezők kooperáljanak. Európának elsősorban gazdasági rekonstruációja a fontos, tehát nagyon természetes, hogy egész rokonszenviinkkel Lloyd George politikáját nézzük. Azért mégsem haszonnélküli a genuai konferencia, amit én mindig úgy értékeltem, hogy direkte nem sokat vártam tőle, azonban mint első lépést üdvözöltem azon az úton, amelyen haladnunk kell. Kétkamarás országgyűléssé alakul át az új nemzetgyűlés. Budapest. Az új nemzetgyűlés első feladataként a július elsején esedékes költségvetést tárgyalja. A kormánynak az a szándéka, hogy az indemnitás megszavazása után nyomban a felsőházi javas- latoi tűzi napirendre és az új nemzetgyűlés átalakul kétkamarás országgyűléssé. Az űj nemzetgyűlés javítani óhajt a tisztviselők anyagi helyzetén, mert nem tartja elegendőnek, hogy a drágasági pótlékot legutóbb 100°/o kai emelték. megnyilatkozása. Viszont Hupka Ödön is ! az érdem minden elismerésével, a tanító : fölemelő büszkeségével beszélt kis tanít- j ványáról. Sokszor mondta nekem: «Meglátod, hogy ebből a fiúból még nagy ember lesz, Még csak hatodik gimnazista volt, de már külföldi tudósok természetrajzi kérdéseire felelgetett alaposan, tudóshoz illő okossággal — álnév alatt!» Hupka Ödönnek Tokaj-hegyalján rin- ; gott a bölcsője. Apja már nem él; özvegy > édesanyjának rajta kívül még két szép fia harcolt a magyar hazáért. Mind a há rom Hupka-fiu a 10. honvédezrednek volt vitéz katonája, de mindhárom más-más zászlóaljnál szolgált, ami szemmelláthatő- lag megnyugtatta Ödönt, a legöregebb fiút. Hupka Ödön a háború kitörése előtt néhány évvel nősült és mondanom sem kell, hogy a gyöngédlelkű embert a legmélyebb és a legtisztább szerelem fűzte ifjú hitveséhez. Napok jöttek, napok suhantak s mi szürke egyhangúságban töltöttük időnket a iövészárok mélyén, még mindig Viszon- kán. Azonban a nagy májusi harcok előestéje is megérkezett egyszer. Persze beszéltünk róla s latcrtgatmk a fejleményeket. Ilyenkor az én kedves bajtársam ar cán mindig észleltem valami különöset. Nagy komolysága, szokatlan csöndes be széde elárulta, hogy lelke mélyén valami különös érzések fakadnak. S egyszerre csak azt mondja nekem : — Te, vedd elő csak a naplódat. írd bele: «Kassamindszent,u. p. Hernádcsány. ígérd meg nekem, hogy ha valami komolyabb baj ér, kíméletesen értesíted a feleségemet. A címe az, amit említettem. Olyan különös érzés vesz erőt rajtam olykorolykor. Meglátod, elesem, . . . vagy elfognak!» Persze megkorholtam ezért a beszédért. Hiába, nem hagyott nyugton, amig meg nem Ígértem neki, hogy teljesítem kívánságát. — No, de ilyesmit nem akarok többé hallani — mondtam neki. Mintha meg is nyugodott volna azután egy kissé, legalább azt mutatta a beszéde. — Legjobb — mondta egyszer — ha az ember a Gondviselés tenyerére helyezi magát . .. És megindultunk Gorlicénól. Példás buzgósaggal és hősiességgel harcolt úgy, hogy sokszor kellett figyelmeztetnem arra, legyen óvatosabb. Május közepén (1915) egy hídfő szerű orosz állás elfoglalása után éppsn vacsorára vártunk egy falucska egyik házában. Együtt ültünk mindannyian és tárgyaltuk a nap eseményeit. Hupka Ödönt keresték a zászlóaljtól. Tudatták vele, hogy egyik öccse, Hupka hadapród, hősi halált halt az I. zászlóalj harcmezeién. Részvéttel osztoztunk a fájdalmában. Leült, fölkelt, két kezébe temette arcát s úgy járt közöttünk némán, szótlanul. Lelke fájdalmát azonban elűzte néha a csatazaj, de töprengve kereste a módot, hogyan adja tudtára hőn szeretett özvegy anyjának a borzasztó csapást. Ki tudja, volt e még idő teljesítenie a szomorú feladatot? Mert lassan lassan közeledtünk Kalinkovhoz, hol nagy erővel támadt az orosz sereg. Bizony kikaptunk akkor, de szerencsére csak néhány kilométerre kellett hátrább venni a vonalunkat. Kimerült honvédőink vánszorogva hátráltak az orosz túlerő elől. Ekkor egy törzstiszt igyekezett a szétszórt emberek közé. Megállította őket és kevés erőltetéssel újra nekivezényelte a muszkáknak. Egy búzavetés üde zöld szőnyegén vonult előre a kis csapat. Mögöttük az őrnagy a segédtisztjével. Egyszerre egy halott harcost pillantanak meg a ringó búzaföldön. Odamen nek. A törzstiszt egyszerre a fejéhez kap: — Istenem, — suttogja, — hisz' oz Hupka Ödön! Azonnal vitesse hátra főhadnagy ur — mondja az adjutánsának — aztán majd eltemetjük. A törzstiszt Nyákhegyi őrnagy volt, az egykori minisztex-i parancsőrtiszt, aki I legutoljára a Fejérváry bárók asztalánál látta dr. Hupka Ödönt. Én már — mint sebesült — értesül- I tem szegény barátom haláláról, igy megkímélt a Gondviselés attól a szomorú kötelezettségtől, amelynek teljesítését sza- i vamra fogadtam Hupka Ödönnek. Bán- kövy Kornél, az ezred papja, irt helyettem a szegény özvegynek fájó szívvel és meggyötört lélekkel.. Hisz", neki meg iskolatársa volt dr. Hupka Ödön. Benkócsy Emil.
