Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-19 / 88. szám
Ara: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eger, 1922. április 19. szerda, XXIX. év!. 88 rrí Jlépuj gstlftSsatésl dilik postai «állítással is (félévi «lőfflsttési nini fogadtuk «L | '8is§§««i évt9 ISO !?» — bér» 50*. » POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Sserkeastdségi Eget, Lfcens* Eiaáőblvütal t Líceumi agoH<ü felelős lsén ii. Ä tavasz. Eger, 1922. április 19. 'Itt a rügyfakasztó tavasz : Ébred a természet. A nap melegebben süt s éltető erőt csókol a puszta fakoronákra és szürke pázsitokra. Egymásután bújik elő a kikirícs, az ibolya, a gyöngyvirág és csakhamar zöld lesz a rét, virágos a mező. A természet tehát nem alszik örökké. Pihen ugyan a tél folyamán, szunnyado- zik pár hónapig: de csak azért, hogy a tavasz és a nyár idejére teljes erejét kifejthesse és pompáját újra megmutathassa. Bárcsak mi, magyarok a természet rendjét követnénk! Milyen boldogság lenne, ha a mi szunnyadásunkra is az ébredésnek ilyen munkája, ilyen pompája, ilyen ereje következnék ? Sajnos azonban mi, magyarok, foly ton szunnyadunk. Ébredésünk csak a legrövidebb életet adó ébredés, mely csak azért mutatkozik, hogy utána a csekély, semmitmondó tevékenységbe kifáradva — álmunk még mélyebb legyen, még tovább tartson. Szunnyadtunk csaknem egész háború alatt. Nem láttuk, hogyan ássák alattunk a talajt. Fölébredtünk ugyan egy pilla natra a háborút befejező forradalom zajára, do lassan átszenderedtünk a kom- mün borzalmaiba és pusztításaiba. Azután ismét fölébresztettek azzal a szent elhatározással, hogy most már éberek leszünk s nyitott szemmel kezdünk összetartó és teremtő munkát. Azonban ez a munka is csődöt mondott. Az összetartozásból a leghihetetlenebb széthúzás lett, a romlás helyett pedig semmi kézzelfoghatót nem tudtunk művelni. S részben kezdünk szunnyadni ismét. Nem látjuk, vagy talán nem akarjuk látni; hogy ismét megindult ellenünk a munka. Nem látjuk, hogyan dolgozik a nemzetközi szociáldemokrácia. Nem akarjuk látni, hogy a mai helyzettel elégedetlen elemek, s a börtönökből csak nemrég kiszabadult, bosszútól lihegő emberek a teremtő munka helyett újra fölfordulást szeretnének csinálni. Mit akarunk tehát? Új életre engedjük ébredni a nemzetközi szociáldemokrácia uralmát? Megtűrjük azt, hogy ismét fölülkerekedjenek ?! Hát nem tudunk emlékezni? Nem tudunk a közeli múltba visszanézni? Nem emlékezünk, hogy vedlettek át a magyar szociáldemokraták egytől egyig kommu- mistává?! És most újra engedjük őket szervezkedni ? Nem látjuk, hogy az «elvtársak» ott kezdik, ahol elhagyták: a munkások terrorizálásában és sztrájkokra való bűjtogatásban? Nem látjuk, hogy ma már keresztény-szocialista munkás a fővárosban munkát sem mer keresni, mert úgy sem hagyják dolgozni békében ? És míg ők dolgoznak: mi, nemzeti magyarok — alszunk tovább. .. Mégsem tételezhetjük föl, hogy eny- nyire gyámoltalanok volnánk! Minden úton módon meg kell akadályozni, hogy a hazánk pusztulását okozó szociáldemokrácia ismét talajt nyerjen, a- lapot teremtsen önmagának. Amelyik munkás még mindig nem Nagyon tisztelt Bíró Ur! Őszinte örömmel üdvözlöm, mint begyökeresedett (háztulajdonos) egri polgárt. Üdvözlöm pedig különösen azért, mivel tapasztaltam, hogy van érzéke a közügyek, a közérdekek iránt. Az ilyen polgárokra pedig minden városnak, kiváltképen pedig magyar városnak és manapság — égető szüksége van. Biró Urnák ez az elismerésre méltó tulajdonsága bátorít fel arra, hogy ezt a nyílt levelet megírjam ; közzétételére viszont az a törekvésem kényszerít, hogy mindent mentsünk meg a múltból, amit csak megmenthetünk. Eger történelmi város. Történelminek kellene lennie a karakterének is. Sajnos, azonban napról napra tapasztaljuk, hogy ez a történelmi karaktere mindjobban halványul. Van száz meg száz olyan házunk, amely a törökök kitakarodása után pár évtizeddel épült, tehát 150—200 esztendővel ezelőtt. Ezeknek a házaknak megvan a maguk korhű stílje, gyakran sajátos tető- szerkezete s mindenesetre a jellegzetes faldiszitése. Istenem, milyen szép volna Eger, milyen kegyeietes lélekkel róná az utcáit minden hozzáértő ember, ha ezeket a régi karakterű házakat nem «modernizálták» volna: ha díszítéseit, párkányzatáit agyon nem meszelik, ha bemélyitett vonalait ki nem töltik vakolattal, ha a falazat mezőit elosztó diszitéseket el nem tüntetik ... Milyen szép lenne nem egy régi házunk, ha «renoválását» úgy csinálták volna, ahogyan kell: visszaállították volna régi karakterét. Szomorú azonban, de tény, hogy nálunk abban nyilvánul a renoválás, leverni a régi diszitéseket, elsimítani, leberetválni a falat s végezetül legújabban «bespriccelni.» ügy értesültem, hogy nagyon tisztelt Biró Ur rette meg a Vashid téren lévő nyert öntudatot és erőt a nemzeti múltból, amelyik nem okult az országot ért rettenetes csapásokból: kényszeríteni kell a nemzet megbecsülésére. Ha pedig nem a- kar, — nincs helye ez országban ! Ne szunnyadjunk tehát! Ébredjünk föl mi is, mint a természet. Kezdjünk végre alkotó, egységes munkát az ország újjáépítésére és a hazafiatlan elemek letörésére. Hiába hiszünk ugyanis egy Istenben, egy hazában és ennek feltámadásában, ha tétlenül nézünk a jövőbe. emeletes házat, mely a Panakoszta-ház- nak támaszkodik, melynek XVIII. századbeli karakterét na an sard-teteje is mutatja. Úgy látom, rendbehozzák a házat. Kérve kérem m. t. Bíró Urat, ne engedje meg, hogy a régi, különben egyszerű faldiszité- í seket eltüntessék a kőművesek. Ne engedje í meg, hogy a manapság szokásos spricce- lóssel éktelenitsék el a simára lebsretvált falat. így semmi harmónia nem lesz az épület szerkezete: a födél — és a falak között. Hagyják meg azt a régi házat régi jellegzetes állapotában. Szives jóindulatát, amelyben egy percig sem kételkedem, immár közös városunk nevében hálásan köszönöm. S remélem, hogy nemes példája másokat is gondolkodóba ejt majd. Hiszen mentenünk kell a múltat, hogy remélhessünk a jövőben. Fogadja m. t/Bíró Űr őszinte tisz teletem nyilvánítását. Egor, 1922. április 18-án. Készséges híve Breznay Imre. Pro patria. Eger, 1922. április 18. A főgimnázium, mint már többször említettük, nagyszabású ünnepéllyel készül megtisztelni a nagy háborúban áldozatul esett diákkatonáinak emlékezetét. Díszes márvány emléktábla készül, amely hirdetni fogja a 74 hősi halott nevét, akik az egri gimnázium növendékei voltak s a- kiket most büszke gyásszal ünnepel az alma mater. A névsor nam teljes ugyan most sem, de az emléktáblán marad még hely a későbbi pótlásra. Az emléktábla költségeit, kerek 50 ezer koronát a főgimnázium ünnepélyeinek jövedelméből óhajtja fedezni. E célra fordította már a márc. 15-diki ünnep jövedelmét az akkor kapott szives adomá Sz. 0. dr. Eger régies jellegének érdekében. — Nyílt levél Szongott Tivadar kir. törvényszéki bíró úrhoz. —
