Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-04-05 / 78. szám

2 mm NÉPÚJSÁG Károly király a tizes honvédek között. «Hát lesz ágyú!» — Ahol a jó bor terem. — A Király meg­dicséri a tízeseket. Eger, 1922. április 4. Károly király már csak az emlékezete. S ez az emlékezet nem lesz hozzá hálát­lan. Megőrzi, megóvja a feledéstől. Köz­vetlen volt s amivel királyok nem nagyon dicsekedhetnek, népszerű. Uralkodásának rövid két esztendeje a világháborúra esik. A lőporfüstös, csata­zajjal telt levegőn dereng át itt-ott egy kis napsugár, mely ha csak egy pillanatra is, de megvilágítja a megboldogult ural­kodó rokonszenves egyéniségét. Post mortem ... Halál után a múltba nézünk. Keressük az örök-embert, keressük azt, ami meg tudná magyarázni az élet hazugságait. S elgondolkozva állunk meg a sírok előtt. <Az egész világ belefér egy kicsiny sírba* mondja ogy író. ... Hát nézzük a íőporködös levegőn átcsillogó napsugarat. Amikor a 10-eseket a román hadüze­net miatt kivonták ^ Zlota-lipai állásokból, IV. Károly egyik vasúti állomáson szem­lét tartott az ezred fölött. Juhász Károly főhadnagy elé érve (most a miskolczi munkásbiztosítő pénz­tár igazgatója) azt kérdezte: — Remélem, főhadnagy úr, a 10 esek a román-fronton is megállják a helyüket? — Igenis, felség, de csak úgy, ha lesz ágyú! — hangzott a bátor válasz. Károly elgondolkozva ment végig az arcvonal előtt s visszatérve megállt a szó­kimondó főhadnagy előtt: — Hát lesz ágyú! — mondotta hatá­rozottan. És csakugyan. Volt ágyú. De Juhász főhadnagynak is igaza volt. A román csa­tatéren sohasem hátrált a honvéd. Károly király a román fronton két ízben látogatta meg a tízes honvédeket, akikkel — még trónörökös korában — csak egyetlenegyszer találkozott Galicziá- ban, amikor az ezred már indulófélben volt a román frontra. Első ízben 1917. szeptember hő 4 én látogatta meg a király a VI-ik hadtestet — amelynek kötelékébe tartozott a 10. honvéd gyalogezred is. Az ezred a dísz-századba egy sza­kaszt küldött a király fogadtatására, a hadtest székhelyére, Csíkszenímártonba. Lipovniczky Kálmán főhadnagy volt a dísz-század parancsnoka. Ojtoz felől autón jött a király. A gép kocsiból kiszállva először is livnői Hadfy i Imre gyalogsági tábornok, hadtest-parancs­nok jelentkezését fogadta, majd utána köz­vetlenül Lipovniczky Kálmán főhadnagy­hoz lépett, kezet szorított vele és kér­dezgette :- — Hány emberbői áll a század? Ak­tív tiszt e ? Mikor kapta a kitüntetéseit? Később, mikor a dísz-század minden egyes emberével beszélgetésbe elegyedett IV. Károly, a tízes ezred dísz-szakaszának is megszólította minden egyes tagját. Hornyák Károly műszaki századbeli tizedestől megkérdezte: — Hol szerezte kitüntetéseit? — A nagy ezüstöt a gyimesi szoros­ban, a bronzot pedig Gleszánál, a Dnyesz- ter mellett. — Hová való? — Tokajba. — Tokajba ? Ahol az a jó bor terem? — jegyezte meg élénken. A 10 esek csaknem valamennyi em­bere egyik-másik kitüntetésének időpont­jául a magyarosi támadást említette meg. A Felség erre minden alkalommal megje­gyezte : — Az nagyon szép volt. Nagyon ö- rűltem neki. A Magyarosnál igen szépen viselkedtetek. Másodízben 1918. február 10-én talál­kozott az ezred a királlyal a háromszék- megyei Kézdisárfalu mellett. A 10-es hon­védeket akkor vonták ki az ojtőzi szoros­ból, hogy elsőbb a Bácskába rekvirálni, majd pedig az olasz frontra szállítsák őket. Az egész hadtest Bereczkkörnyékén volt felállítva. Bereezkig vonaton jött a király. Itt autóra ült, hogy a hadtest va­lamennyi csapatát megszemlélje. Az ezred­parancsnokok és zászlóaljanként egy-egy tiszt és ogy-egy legénységi állományú egyén várták a felséget a csapatok foga­dási szárnyán, hogy neki bemutattassanak. A 10-es honvédeknek ezt a kis küldöttsé­gét Sáfrán Géza ezredes, ezredparancsnok vezette. Szabó Ernő, Petrő István hadna­gyok, Édes Sándor tiszthelyettes és Fett István őrvezető voltak a bemutatásra ki­szemelve. Az ezred Kézdivásárfalu mellett álló jobbszárnyához érkezve, autóját megállít­va, oda fordult a király Pukács Alfréd alezredeshez, aki aznap az ezredet vezé­nyelte : — Ez a 10. ezred ? Erre kezet fogott az alezredessel, a- kipek jelentését fogadta. Érdeklődött, mi­óta van a harctéren, meljik zászlóaljnak a parancsnoka, hoLszolgálí azelőtt. Meg­jegyezte még: — Ezredparancsnokukkal már beszél­tem a fogadásnál. Majd Petrik Ernő százados, ezredse- gédtiszthez fordult: — Szépen van dekorálva. Nagyon szép! A szemle után a király a hadtestpa­rancsnokság útján elismerését fejezte ki az ezrednek. Kis hírek a nagy világból. A kormány nem ismeri el Ottót ki­rálynak, mert változatlanul a ti'ónfosztó törvény alapján áll. — IV. Károlyt nem temethetik el Budapesten. A spanyolországi Escuriálban kell eltemetni. — Bethlen gróf miniszterelnök .pénteken Génuába utazik. — A nuncius lelkigyakorlatot tart a buda­pesti olaszok számára. — Mongolországban kikiáltják a köztársaságot. — Kicseréljük Romániával a politikai foglyokat. — Ang­lia támogatja a magyar függetlenségi tö­rekvéseket. — Andrássyék ügyét május végén, vagy júniusban tárgyalják. — A vasmunkások ügyében küszöbön a meg­egyezés. — A minisztertanács ismét fog­lalkozott az árdrágítás letörésével. — Ma nyilatkozik Lloyd George Anglia jővátételi politikájáról. — Horthy Paula esküvője megtörtént teljes csöndben, a nyilvános­ság kizárásával. — Az erdélyi menekültek virágvasárnapján megünneplik Széchenyi halálának évfordulóját. — Moszkva nem hajtja végre a lengyelekkel kötött szerző­dést. — A Felvidéken 1930-ig nem szűnik meg a statárium. — Ptolemeusz király le­véltárát megtalálták Félsőegyiptomban. — Megindul Lengyelországgal a közvetleu árűforgalom. — A németországi kommu­nisták újabb vasúti-sztrájkot készítenek elő. — Monarchista tüntetések voltak Bécs- ben. — Zalaszentiváhon középkori leletrö bukkantak. Mit beszéltek Miskolczon a svájci diákok ? A mamájuk nem akarta őket Magyaror­szágba engedni: * mert itt nines orvos, sem gyógyszertár». — Magyarország egy nagy pusztaság. — Csizma, sarkantyú és a hegymászó cipók. Eger, 1922. április 4. Megírtuk már, hogy Miskolczon jártak szabad Svájc tanulni vágyó fiai. Kitűnően érezték magukat az Avas alján, megismer­ték a magyar vendégszeretetet, a magya­rok «barbár» — szívét, mely kinyílik és magába zárja azokat, akik jőakaratú ba­rátsággal közelednek hozzá. Az atyafiságos szeretet, a mely barát­ság hasonló húrokat pendített meg az ide­gen ifjak lelkében is: közlékenyek, beszé­desek lettek. Elmondták vendéglátóiknak mindent, ami magyarországi útjuk előké­szítésére vonatkozott. Az egyik diák elmondta, hogy a ma­mája semmiképen nem akarta megengedni, hogy Magyarországba jöjjön. — Mi lesz veled fiam, — mondta — ha megbetegszel? Magyarországon nincs orvos, sőt azt sem tudják, mi az orvosi tudomány! Nincs gyógyszertár sem, így elpusztulsz menthetetlenül! Égy másik svájczi diák meg állandóan sarkantyús — csizmában járt. Ügy tudta, hogy Magyarország egy rengeteg puszta­ság, ahol síeppék, tundrák és pampák vau­nak, ahol csikósok, gulyások száguldanak szilaj paripájukon, télen, nyáron villogó fehérneműben. Azt hitte tehát, hogy lóhá­ton kell bejárnia az egész országos, a lo­vagláshoz pedig sarkantyús csizma dukál. Azért járt már otthon állandóan sarkan- tyűs csizmában, hogy megszokja ezt a viseletét. Fejlett városi életre, aszfaltra, kultú­rára nem is számítottak. Balkáni állapoto­kat vártak és nyugateurópait találtak. — Néhány nap múlva aztán a legalaposab­ban meggyőződtek arról, hogy mennyi sza­márságra tanították őket otthon, ókos ta­náraik, s mennyi ostobaságot Írtak a svájci tankönyvek Magyarországról. Persze,ebben nemcsak a tankönyv-írók voltak a hiba-, sak, hanem az osztrákok, csehek, románok és szerbek is, akik kígyót békát ránk kia­báltak sajtójukon keresztül és félrevezet­ték tendenciózus közleményekkel a derék svájciakat. Legújabb híreink. A belgrádi parlamentbe javaslatot nyújtottak be a civillista felemeléséről. A javasolt összeg 24 millió dinár, melynek egy részét dinárban, egy részót pedig francia frankban kell folyósítani. — Olasz­országban a fascisták és kommunisták kö­zött véres összeütközések voltak. Feriében agyonlőttek egy levélhordót, a kommunista párt épületében bomba robbant fel, Firen­zében meggyilkolták a munkás kamara titkárát, Cremona mellett agyonlőttek két kommunistát. — Csicserin és Litvinov Ber­linben tárgyaltak a britt kancellárral, majd Rathenau látta villásreggelin őket, ame­lyen Rakovsky és Radek is részt vettek. A tárgyalásra Berlinbe érkezik Krassin is. Az orosz rendőrség egész csapata ki­séri az orosz delegációt. — Az angol par­lament 379 szavazattal 84 ellen elvetette a munkáspárt bizalmatlansági indítványát.

Next

/
Thumbnails
Contents