Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-05 / 78. szám
2 mm NÉPÚJSÁG Károly király a tizes honvédek között. «Hát lesz ágyú!» — Ahol a jó bor terem. — A Király megdicséri a tízeseket. Eger, 1922. április 4. Károly király már csak az emlékezete. S ez az emlékezet nem lesz hozzá hálátlan. Megőrzi, megóvja a feledéstől. Közvetlen volt s amivel királyok nem nagyon dicsekedhetnek, népszerű. Uralkodásának rövid két esztendeje a világháborúra esik. A lőporfüstös, csatazajjal telt levegőn dereng át itt-ott egy kis napsugár, mely ha csak egy pillanatra is, de megvilágítja a megboldogult uralkodó rokonszenves egyéniségét. Post mortem ... Halál után a múltba nézünk. Keressük az örök-embert, keressük azt, ami meg tudná magyarázni az élet hazugságait. S elgondolkozva állunk meg a sírok előtt. <Az egész világ belefér egy kicsiny sírba* mondja ogy író. ... Hát nézzük a íőporködös levegőn átcsillogó napsugarat. Amikor a 10-eseket a román hadüzenet miatt kivonták ^ Zlota-lipai állásokból, IV. Károly egyik vasúti állomáson szemlét tartott az ezred fölött. Juhász Károly főhadnagy elé érve (most a miskolczi munkásbiztosítő pénztár igazgatója) azt kérdezte: — Remélem, főhadnagy úr, a 10 esek a román-fronton is megállják a helyüket? — Igenis, felség, de csak úgy, ha lesz ágyú! — hangzott a bátor válasz. Károly elgondolkozva ment végig az arcvonal előtt s visszatérve megállt a szókimondó főhadnagy előtt: — Hát lesz ágyú! — mondotta határozottan. És csakugyan. Volt ágyú. De Juhász főhadnagynak is igaza volt. A román csatatéren sohasem hátrált a honvéd. Károly király a román fronton két ízben látogatta meg a tízes honvédeket, akikkel — még trónörökös korában — csak egyetlenegyszer találkozott Galicziá- ban, amikor az ezred már indulófélben volt a román frontra. Első ízben 1917. szeptember hő 4 én látogatta meg a király a VI-ik hadtestet — amelynek kötelékébe tartozott a 10. honvéd gyalogezred is. Az ezred a dísz-századba egy szakaszt küldött a király fogadtatására, a hadtest székhelyére, Csíkszenímártonba. Lipovniczky Kálmán főhadnagy volt a dísz-század parancsnoka. Ojtoz felől autón jött a király. A gép kocsiból kiszállva először is livnői Hadfy i Imre gyalogsági tábornok, hadtest-parancsnok jelentkezését fogadta, majd utána közvetlenül Lipovniczky Kálmán főhadnagyhoz lépett, kezet szorított vele és kérdezgette :- — Hány emberbői áll a század? Aktív tiszt e ? Mikor kapta a kitüntetéseit? Később, mikor a dísz-század minden egyes emberével beszélgetésbe elegyedett IV. Károly, a tízes ezred dísz-szakaszának is megszólította minden egyes tagját. Hornyák Károly műszaki századbeli tizedestől megkérdezte: — Hol szerezte kitüntetéseit? — A nagy ezüstöt a gyimesi szorosban, a bronzot pedig Gleszánál, a Dnyesz- ter mellett. — Hová való? — Tokajba. — Tokajba ? Ahol az a jó bor terem? — jegyezte meg élénken. A 10 esek csaknem valamennyi embere egyik-másik kitüntetésének időpontjául a magyarosi támadást említette meg. A Felség erre minden alkalommal megjegyezte : — Az nagyon szép volt. Nagyon ö- rűltem neki. A Magyarosnál igen szépen viselkedtetek. Másodízben 1918. február 10-én találkozott az ezred a királlyal a háromszék- megyei Kézdisárfalu mellett. A 10-es honvédeket akkor vonták ki az ojtőzi szorosból, hogy elsőbb a Bácskába rekvirálni, majd pedig az olasz frontra szállítsák őket. Az egész hadtest Bereczkkörnyékén volt felállítva. Bereezkig vonaton jött a király. Itt autóra ült, hogy a hadtest valamennyi csapatát megszemlélje. Az ezredparancsnokok és zászlóaljanként egy-egy tiszt és ogy-egy legénységi állományú egyén várták a felséget a csapatok fogadási szárnyán, hogy neki bemutattassanak. A 10-es honvédeknek ezt a kis küldöttségét Sáfrán Géza ezredes, ezredparancsnok vezette. Szabó Ernő, Petrő István hadnagyok, Édes Sándor tiszthelyettes és Fett István őrvezető voltak a bemutatásra kiszemelve. Az ezred Kézdivásárfalu mellett álló jobbszárnyához érkezve, autóját megállítva, oda fordult a király Pukács Alfréd alezredeshez, aki aznap az ezredet vezényelte : — Ez a 10. ezred ? Erre kezet fogott az alezredessel, a- kipek jelentését fogadta. Érdeklődött, mióta van a harctéren, meljik zászlóaljnak a parancsnoka, hoLszolgálí azelőtt. Megjegyezte még: — Ezredparancsnokukkal már beszéltem a fogadásnál. Majd Petrik Ernő százados, ezredse- gédtiszthez fordult: — Szépen van dekorálva. Nagyon szép! A szemle után a király a hadtestparancsnokság útján elismerését fejezte ki az ezrednek. Kis hírek a nagy világból. A kormány nem ismeri el Ottót királynak, mert változatlanul a ti'ónfosztó törvény alapján áll. — IV. Károlyt nem temethetik el Budapesten. A spanyolországi Escuriálban kell eltemetni. — Bethlen gróf miniszterelnök .pénteken Génuába utazik. — A nuncius lelkigyakorlatot tart a budapesti olaszok számára. — Mongolországban kikiáltják a köztársaságot. — Kicseréljük Romániával a politikai foglyokat. — Anglia támogatja a magyar függetlenségi törekvéseket. — Andrássyék ügyét május végén, vagy júniusban tárgyalják. — A vasmunkások ügyében küszöbön a megegyezés. — A minisztertanács ismét foglalkozott az árdrágítás letörésével. — Ma nyilatkozik Lloyd George Anglia jővátételi politikájáról. — Horthy Paula esküvője megtörtént teljes csöndben, a nyilvánosság kizárásával. — Az erdélyi menekültek virágvasárnapján megünneplik Széchenyi halálának évfordulóját. — Moszkva nem hajtja végre a lengyelekkel kötött szerződést. — A Felvidéken 1930-ig nem szűnik meg a statárium. — Ptolemeusz király levéltárát megtalálták Félsőegyiptomban. — Megindul Lengyelországgal a közvetleu árűforgalom. — A németországi kommunisták újabb vasúti-sztrájkot készítenek elő. — Monarchista tüntetések voltak Bécs- ben. — Zalaszentiváhon középkori leletrö bukkantak. Mit beszéltek Miskolczon a svájci diákok ? A mamájuk nem akarta őket Magyarországba engedni: * mert itt nines orvos, sem gyógyszertár». — Magyarország egy nagy pusztaság. — Csizma, sarkantyú és a hegymászó cipók. Eger, 1922. április 4. Megírtuk már, hogy Miskolczon jártak szabad Svájc tanulni vágyó fiai. Kitűnően érezték magukat az Avas alján, megismerték a magyar vendégszeretetet, a magyarok «barbár» — szívét, mely kinyílik és magába zárja azokat, akik jőakaratú barátsággal közelednek hozzá. Az atyafiságos szeretet, a mely barátság hasonló húrokat pendített meg az idegen ifjak lelkében is: közlékenyek, beszédesek lettek. Elmondták vendéglátóiknak mindent, ami magyarországi útjuk előkészítésére vonatkozott. Az egyik diák elmondta, hogy a mamája semmiképen nem akarta megengedni, hogy Magyarországba jöjjön. — Mi lesz veled fiam, — mondta — ha megbetegszel? Magyarországon nincs orvos, sőt azt sem tudják, mi az orvosi tudomány! Nincs gyógyszertár sem, így elpusztulsz menthetetlenül! Égy másik svájczi diák meg állandóan sarkantyús — csizmában járt. Ügy tudta, hogy Magyarország egy rengeteg pusztaság, ahol síeppék, tundrák és pampák vaunak, ahol csikósok, gulyások száguldanak szilaj paripájukon, télen, nyáron villogó fehérneműben. Azt hitte tehát, hogy lóháton kell bejárnia az egész országos, a lovagláshoz pedig sarkantyús csizma dukál. Azért járt már otthon állandóan sarkan- tyűs csizmában, hogy megszokja ezt a viseletét. Fejlett városi életre, aszfaltra, kultúrára nem is számítottak. Balkáni állapotokat vártak és nyugateurópait találtak. — Néhány nap múlva aztán a legalaposabban meggyőződtek arról, hogy mennyi szamárságra tanították őket otthon, ókos tanáraik, s mennyi ostobaságot Írtak a svájci tankönyvek Magyarországról. Persze,ebben nemcsak a tankönyv-írók voltak a hiba-, sak, hanem az osztrákok, csehek, románok és szerbek is, akik kígyót békát ránk kiabáltak sajtójukon keresztül és félrevezették tendenciózus közleményekkel a derék svájciakat. Legújabb híreink. A belgrádi parlamentbe javaslatot nyújtottak be a civillista felemeléséről. A javasolt összeg 24 millió dinár, melynek egy részét dinárban, egy részót pedig francia frankban kell folyósítani. — Olaszországban a fascisták és kommunisták között véres összeütközések voltak. Feriében agyonlőttek egy levélhordót, a kommunista párt épületében bomba robbant fel, Firenzében meggyilkolták a munkás kamara titkárát, Cremona mellett agyonlőttek két kommunistát. — Csicserin és Litvinov Berlinben tárgyaltak a britt kancellárral, majd Rathenau látta villásreggelin őket, amelyen Rakovsky és Radek is részt vettek. A tárgyalásra Berlinbe érkezik Krassin is. Az orosz rendőrség egész csapata kiséri az orosz delegációt. — Az angol parlament 379 szavazattal 84 ellen elvetette a munkáspárt bizalmatlansági indítványát.
