Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-03-25 / 70. szám
2 mm népújság Ami pedig a hivatali eljárást illeti, egy éppen most történt epizód nagyon szépen rávilágít az oláh «hivatalos-stílusra > A román rendőrkapitány-helyettes Íróasztala előtt egy gazdagnak látszó ember várakozott. — Na, mit akar? — formed rá barátságosan. — Útlevél-ügyben jöttem. Méltóztas- sék az erkölcsi bizonyítványomat aláírni. — Aláírni?? Sürgős? Na, «akkor» várjon! S kihúzta az Íróasztal fiókját. — Fogalmazó úr, — fordult hozzám a rendőrkapitány, — egy szóra kérem. Kicipelt az előszobába. Cigarettát du gott a számba. Éppen csak hogy rágyújtottunk s már vissza is mentünk a hivatalos helyiségbe. A kihúzott fiókban egy pár bankjegy hevert. A pasas megkapta az erkölcsi bizonyítványt. Bezzeg, ha üresen marad a ki húzott fiók, akkor «majd elintézem »-mel bocsátják el az ügyfeleket Hogy mikor intézi el ? Mindenesetre akkor, amikor az illető már tudja a fiók rendeltetését. Kétségbeesem, ha a szunnyadó irredentizmusra gondolok. Bukarestben, Romániában, Erdélyben megkezdődtek az építkezések. Kolozsváron egyre-raásra, gombaként bújnak elő a földből a gyárak. Cukor , bőr, textil-gyárakat építenek! A magyarság eltunyúl, ha Románia gazdaságilag megerősödik. Mi is van ma? Március 7. A színházban a «Kék mazúrt« adják. Játszották már a «Bob herceget«, a «Negyvenéves asz- szonyt«, a «Szerelem vásárát« a «Sárga csikót«, legutóbb a «Gyimesi vadvirágot«. Jellemző, hogy a népszínművekbe szereplő magyar huszárok és huszártisztek oláh formaruhában játszanak. No, de a ruha úgy sem teszi meg. Az oláh huszártiszti zubbony alatt magyar szív dobog. Lejtőn a falu. Eger, 1922. március 24.-A régi, jó világban azt mondották: falun van a jó, egészséges élet, ott szeretik egymást az emberek. A tiszta erkölcs, a tekintéiytisztelet, a munka, a szorgalom teszik a falut vonzóvá s föléje emelik a falut a városnak. így tartották ezt Franciaországban is, ahol nem egy politikus, mint: Millerand, a meggyilkolt Jaurés szocialista vezér és Julos Meline hirdették — vissza a faluba. A háború, a modernizáló élet a falu ideális életét megváltoztatta. Nevezzük nevén a tényt: megrontotta. A szeretet lassan kiszorul, helyébe az önzés lép; a nemes erkölcsöt a kendőzós váltja föl; a gyermek teher lett, a tekintélyt a vagyon és haszon szerint mérik; a szorgalom, a munkakedv hanyatlóban van s előtérbe lép az élvezet. Változik a falu képe, arculata. Tiszta, üde levegője tűnőben van, sorvad a falu organizmusa. Lássunk néhány példát. Együtt van a tanács. Jelentik, hogy rossz az iskolatető. Nincs fűtőanyag, a gyermekek nem járnak a hideg iskolába, nem takarítják rendesen az iskolatermet. — Drága má minden. Nem győzzük a fizetést. Nem telik csizmára, ruhára. Elviszik az utolsót is. Az iskola még se lehet palota: szegény ember gyereki jár oda szegény viskóból, otthon is szegénység van, miért ne lenne az iskolában is ?» A falu vénjének helyeselnek, A fő dolog, hogy ne legyen kiadás; ne emeljék az a- dót. Különben a választott tagok kiesnek a tanácsból. És minden marad a régiben. Néha odavetnek egy-két darabot az iskolának, aztán megy minden a régi kerékvágásban. . . Templomba sietnek vasárnapi misére — legények, leányok, menyecskék vegyesen. A leányok és menyecskék arcán keresem a napbarnitotta színt. Nem látom. Legtöbbje fehér arcbőrrel páváskodik: pereg róla a púder. A patikus dörzsöli a kezét: jó hasznot hoz a hiúság. Megtörtént. Egy falusi leányzó üveg kölni vizet kért a droguistánál. Mi az ára ? 1000 korona — volt a felelet. — Nincs nagyobb üveggel? — kérdezte a leány. És lelkiismeretfurdalás nál kül fizette le az 1000 koronát. Korcsmában szól a zene. Jómódú gazdák ülnek az asztalnál. Pálinkáznak, folyik a politika. Egy másik asztalnál néhány zsellér. Hallgatják a falu bölcseit. Nagyot nyelnek, de nem mernek szólni. Nekik ugyan semmit se hozott a kisgazda politika — legfeljebb drágaságot, nehéz megélhetést. így rétegeződik a falu. Hogy pedig az önző én kilépett a sorból: — nem kell a gyermek. Elfonnyasztja a női puderos arcot, kiadást jelent, megosztja a vagyont... És ha megöregszel, nem l9sz gyámolod, nem lesz vigaszod, elhagyatott leszel. Sírni, sóhajtozni fogsz. És ekkor - vess magadra, magad akartad. Rájösz az egyszeri zsidó mondásának igazságára: «Minden a maga idején. . .» Az idő kereke halad, a falu pedig csúszik a lejtőn. Az új, szép házak, a cifraság, selyem eltakarják a veszélyt. A pirosnak látszó alma — nem teljesen ép; lavina fenyegeti a falu idilli életét. És orvossága ? A lelkeket, családokat, nemzeteket, országokat mentő eleven keresztény hit. Több kell a hitből és megújul a falu: alpesi levegő fog lengedezni benne. (Dr. Cs. L.) Tombol adrágaságaz egri piacon. Eger, 1922. március 24.. Amit mindenki megjósolt a vasúti tarifa felemelésének hírére, beteljesedett. Óriási drágasági hullám van indulóban, amely hogy hol áll meg, a jó Isten tudja. Ez a hullám már elárasztotta az egri piacot is és csak az az érdekes, hogy mindenki — még az egriek is — a tarifa emelésével mentegetik árújuk drágaságát. Eddig a forgalmi adó járt közszájon, ma a vasúti viteldíjemelés, holnap pedig a leromlott valuta. Az igazi és áljogcímek azonban nem számítanak; a lényeg az, hogy mihamarabb eljön az idő, amikor már semmit sem vásárolhatunk, mert nem győzzük: szusszal. A mai hetipiac a kettős ünnep miatt elég forgalmas volt, de még ólónkebb lett volna, ha közbe nem jön az esős, csatakos idő. A halpiacra mentünk legelőbb. Mindössze 2—3 árűs kereskedik hallal. Az egyik asztalan hatalmas tiszai harcsát látunk. Gyönyörű példány, keresztbe vágott hő- fehóf, néhol halványrózsaszín hússal. Olyan kívánatos, hogy nézni sem jő sokáig. Nem is nézzük, mert a halárús 180 koronákért vesztegeti kilóját. Nem is igen viszik, csak néha-néha jelenik meg a város egy egy pénzes embere, aki hatalmas szeleteket vágat le a kívánatos harcsából. A szomszédos asztalnál kisebb harcsa várja a jó szerencsét. Kérdem, mit kér kilójáért. Csak úgy suttogja, hogy 160 koronát.. . Libbenünk tovább. A baromfipiacon majd elsodor bennünket a temérdek asz- szony. Alig, hogy befurakodunk a tömegbe, már csupa toll, pihe a ruhánk. Aprójószág van temérdek. Persze itt is csak a pénzes emberek asszonyait látjuk, amint nagy igyekezettel alkudnak egy-egy pulykára, libára, vagy^tyukra. Alig félhízott — de inkább sovány — libának 4—500 korona az ára, 1 pár pulyka 1400 korona, 1 pár tyúk 360 korona. Csirkét aránylag igen keveset látni, ami volt, azt nagyon hirtelen elkapkodták. A piac elején tojás is sok volt, de úgyszólván mind elkelt 5—7 koronáért darabonként. A húsos piacon rengeteg a fehérárú. 140 korona kilója a nem valami vastag, inkább füstölni való szalonnának. Itt ott háj at is látni, amit 160 koronáért vesztegetnek. Az egyik bódé előtt hatalmas asz szonytömeg. Disznóhúst akarnak venni. Itt van combja is és minden más része. Mindenki kiabál, kér, fenyeget... A borjúhús nem sok volt, de a székekben marhahús annál több. Csak egy széket láttam zsúfolásig, a többiben mérsékelt volt a forgalom. A borjú és marhahúst árvizs gáló áron adják, persze jól megcsontozva. Az itcés piacon, termény és zöldségpiacon is nagy a tolongás. A legszükségesebb cikkek közül a burgonya van leginkább képviselve. Puttonszámra állnak egymás mellett, mint a katonák. 150—160 Korona puttononként, de 130 ért is odaadják. Hatalmas kosarakban van felhalmozva a kelkáposzta. Néhány tagú család 20—80 koronáért elegendőt kap belőle, éppen úgy, mint a jóféle spenótból, 'amelynek csomói a drágaság emelkedésével mind kisebbek lesznek . . . Zöldség, répa, gyökér, stb. megfizethetetlen s majdnem többe kerül, mint maga az a kis hús, amiből »húslevest« készít a háziasszony. Tej, túró, tejfel rengeteg van a piacon. Persze a legtöbb vidéki tej, a szomszédos falvak terméke. Szalók, Felnémet, Szőlát, Felsőtárkány asszonyai gyalogosan, vagy kocsin törekszenek be, de mégis emlegetik a vasúti tarifát... Hát nem csoda, hiszen a tárkányiaktól nem messze megyei a vonat. A tej, amint mérik, amint ki- nálgatják sok asszonynál igen gyanús. A legtöbbje kékes, alig látni sárgába hajló fehér, tehát nem fölözött tejet. 12 korona literje, de ll;ért is adják az alaposabban megkereszteltet. A vaj darabja 50—60 korona. Kilója jóval többe kerül 240 koronánál. Volt ez is tömérdek, de a tejfölt keresték a legjobban. Az ojtványvásár is megkezdődött. Százas kévékben árulják a mézeset, meg a bánátit. 5—6-korona darabonkint. Kerti magvakban is van nagy készlet. Dughagymát keres mindenki. Van is egy kevés, 50 korona egy félliter. Űj szer a peronoszpóra ellen. Fontos kísérletek Örkényben. Eger, 1922. márc. 24. A Köztelekben Báthory Aladár dr. érdekes cikket közöl egy;uj, peronoszpóra elleni szerről, amellyel Örkényben kísérleteztek, igen szép eredménnyel. Eddig azt hittük, hogy egyedül a kékkő a peronoszpóra ellenszere. A per metezés Célja az, hogy a szőlő minden levele vékony kékkő-réteggel legyen bevonva. Ha ezeket állandóan oda tudnók tapasztani, akkor elég lenne évenként egykét permetezés is. Örkényben évek óta kísérleteznek olyan szerrel, amelyet az eső nem mos le. Az űj szert Vinolnak nevezték el és kékkőoldattal keverve kell használni. A Vinol folyékony anyag, amelyből % liternyit kell 1 hl. vízbe Önteni. A Vinol használata mellett nem szükséges 2*1»- os oldatot használni, teljesen elég 7a°/» os. A Vinollal átlag háromszor permeteztek a kísérletezők. Az így kezelt szőlők az e- gész idény alatt üdezöldek maradtak. Feltűnő volt az eredmény 1920 ban, amikor erős peronoszpóra-járvány pusztított. Az egész vidék barnára lesült alapszínétől messzire világított a Vinollal permetezett telep friss lombozata. Még egy végtelea előnye van a Vinolnak: teljesen megvédi a szőlőt a lisztharmat ellen. Némelyek a tapadásnak, némelyek a Vinolban rejlő szernek tulajdonítják a kísérletek nagy sikerét. A Vinol forgalombahozataláről azonban még semmiféle értesülést nem kaptunk.
